Kisalföld, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

A tartalomból: A legújabb termékek szemléje Három évig világított a kert Kinek van igaza • Kisalföldi Ifjúság Múltunkról a holnapoknak Tudás a jövőnek A termelőszövetkezetekben egyre gyakrabban beszélnek a gazdaságvezetők a távlati el­képzelésekről. Különösen ott honosodott meg az előrelátó, évekre szóló tervezés, ahol erős alapja van a fejlődésnek. Jártam közös gazdaságokban, ahol az előző évek piackuta­tásai révén, a közgazdasági ösztönzők ismeretében és okos felhasználásával már öt, tíz esztendőre meghatározták egy-egy termelési ágazat kör­vonalait. A szakosított tele­pek létesítése, a TÖVÁLL-ok már a távlati tervek, elképze­lések megvalósulásai. És ott van a karantén Ásványrárón. A megye minden termelőszö­vetkezetét mentesíti a kis, mégis költséges elkülönítő te­lepek létesítése alól. A tbc- s állatot a központi karantén fo­gadja. Tehát már úgy tervez­heti egy-egy gazdaság a nega­­tívizált szarvasmarha-állo­mány fejlesztését, hogy elte­kinthet az esetleges megbete­gedésektől. A gazdaságoknak szép el­képzeléseik vannak. Alapo­sak, megvalósításuk szolgálja a népgazdasági érdeket, gaz­dagítja a termelőszövetkeze­teket. Ezeket a terveket azon­ban nem lehet megvalósítani szakemberek, szakmunkások nélkül. Ma már egyik terme­lőszövetkezeti tag sem vitatja, hogy kell, igen nagy szükség van minden termelési ágazat­ban a felsőfokú (agrármér­nöki főiskola), illetve közép­fokú (technikum) végzettségű szakemberre. Már igény az is, hogy gépészmérnököt, állat­orvost alkalmazzon egy-egy gazdaság. De a felső-, illetve középfokú végzettségű szak­ember a fejlett mezőgazdasá­gi technikát és technológiát alkalmazó gazdaságokban alig dolgozhat eredményesen ele­gendő számú szakmunkás nél­kül. Értő, szakképzett embe­rekre van már szükség min­den termelési ágazatban. Te­hát szakmunkásokra, akikre rá lehet bízni az orkán keze­lését, a vetőgép beállítását, a lucerna páratartalmának meghatározását, az abrakada­golást. Ahogy a termelőszövetkeze­tek megtanultak előre, távlat­ban tervezni, szükség van ar­ra, hogy ezekhez a tervekhez hangolják a szakmunkás­szükségletet. Nem felesleges teher egy-egy szakmunkásta­nuló taníttatása. Az a gazda­ság, amelyik nem tervez több­éves távlatban, nem is látja fontosságát a szakmunkás­­képzésnek. A szakemberek véleménye szerint a megye termelőszö­vetkezeteinek 1975-ig 3793 szakmunkásra lesz szüksége. Jelenleg 1034 a mezőgazda­­sági szakmunkások száma. Kevés, máris kevés a korsze­rűen dolgozó termelőszövet­kezetekben. Közgazdászok mérték fel: a IV. ötéves terv végére el szükséges érni, hogy a tsz-ekben dolgozók 15—20 százaléka szakmunkás legyen. Csak így valósíthatók meg a távlati elképzelések. Ne idegenkedjenek tehát a szakmunkásoktól a gazdasá­gok! Vessék össze termelés­fejlesztési elképzeléseiket a szakmunkás-szükséglettel, és azokba az üzemágakba, ame­lyek erősségei a gazdaságok­nak, minél több szakmunkást küldjenek. Természetesen ál­dozatvállalás nélkül nem le­het taníttatni a fiatalokat. De az az áldozatvállalás, melyet a gazdaságok hoznak, megté­rül, értő emberek dolgoznak majd a korszerűen fejlesztett ágazatokban, és tudásuk ka­matozik. p— 1— VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ­ETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1970. JÚNIUS 11. CSÜTÖRTÖK ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM V­álasz az egy százalékra S­egítőtársak: a kábelek A MOFÉM milliója Két hete sincs, hogy ír­tunk róla: az ország termelő üzemei úgy segíthetnének leginkább a nyírségi árvíz­károk helyreállításában, ha egy százalékkal túlteljesíte­nék a vállalt termelési ered­ményüket. Annak idején Fock Jenő elvtársnak, a Mi­nisztertanács elnökének nyi­latkozatára hivatkoztunk. Nos, a tegnapi számunkban ha nem is megyei, hanem a Szegedi Konzervgyár dolgo­zói által kezdeményezett fel­hívást már közreadhattuk. M­ost a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár munká­sainak válaszát közölhetjük az egyszázalékos felhívásra. A MOFÉM dolgozói az első árvízi hírek után hamarjá­ban egynapi keresetüket ajánlották fel a nyírségiek megsegítésére, több mint­­160 000 forintot küldtek a bajba jutottaknak. Később, amikor újabb és újabb ká­rokról kaptak az üzemben hírt, újabb felajánlást tettek a dolgozók: a vállalati fej­lesztési alapból 1 millió fo­rintot ajánlottak fel a nagy­alföldieknek. A segítségnyújtást az üzem dolgozói azzal tetézték be, hogy nyereségrészesedési alapjukból 200 000 forintot ajánlottak fel az elpusztult lakások újjáépítésére. A több mint 2000 embert foglalkoztató vállalat ugyan­csak példát mutatott az ön­zetlen áldozatvállalásra. A MOFÉM-nek csakúgy, mint valamennyi vállalatnak, nagy szüksége van a fejlesztési alapjára, s hogy most mégis apasztotta az üzem a pén­zét, csak azért tehette, mert bizton számíthat a közösség összefogására. A Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár év végéig elő­teremtheti a saját munkájá­hoz szükséges pénzt tervének túlteljesítésével. Így segíthet másokon, s magán is az üzem. A MOFÉM csatlakozott a ki­bontakozó országos mozga­lomhoz. Várjuk a Kisalföld más üzemeinek válaszát is az egyszázalékos mozgalom­ra. — fi — S­örbajnokság: 1. Sopron Verseny a szakma becsületéért Folyékony kenyér élvezői, tessék megfogódzkodni: a sör­konyha mesterei azt vallják, hogy a habos, világos ital ízét nem is kis mértékben az határozza meg, hogy milyen ízű, minőségű vizet használ­nak készítéséhez. Akinek er­ről a bor keresztelése jut eszébe, annak még valamit: a sörbe nem utólag, hanem a legelején, a készítés első mozzanatában kerül a víz, szó sincs tehát szentségtörő hamisításról. Ezek után nem lehet érdek­telen a sokak által kedvelt sör minőségéről, jóságáról be­szélni, annál is inkább, mert megyénk is érdekelt ebben a dologban; a Soproni Sörgyár termékei közismerten nép­szerűek a szűkebb hazában, s most az üzem azon fárado­zik, hogy még jobb minősé­gű italokat készítsen. De bárki kérdezheti: be­szélhetünk-e bármilyen érte­lemben a sör jóságáról, hi­szen a szakmában sem jegy­zik az ilyesmit. Bor­olimpiá­ról gyakran hallani, sörbaj­nokságról viszont nem tud a közönség. Nos, az igazság az, hogy a folyékony kenyér ve­télkedője sem ismeretlen kül­földön, és két évvel ezelőtt idehaza is megrendezték a magyar sörök minőségi ver­senyét. A nem hivatalos baj­nokságon az országban készí­tett világos sörök vetélkedő­jén a soproni gyár terméke az első, illetve egy másik ve­télkedőn a második helyezést szerezte meg. Úgy hisszük azonban, hogy a sörkedvelőknek keveset mond az ilyen hír. Az embe­rek ugyanis a sört íze, za­­mata alapján bírálják jónak vagy kevésbé jónak. Zamat­­versenyt pedig valóban nem lehet rendezni. Ezért érde­kes igazán az a kérdés, hogy a hazai sörök, s köztük a soproni, milyen helyet fog­lal ma el a nemzetközi össze­hasonlításban. (Folytatás a 2. oldalon.) SZABADTÉRI TÁRSALGÓVÁ változik Sopronban a Szé­chenyi tér, mihelyt nyáriasra fordul az idő. Megmérték a győri Rába-hidat Sok győrit és Győrön át­haladó embert érdekel: mi­kor készül el az 1-es számú országos főútvonalon az új Rába-híd? A napokban Győrött járt Darvas Endre, a híd terve­zője, az Út- és Vasúttervező Vállalat irányító főmérnöke és Zsámboki László, a Köz­lekedési és Postaügyi Mi­nisztérium területi főmérnö­ke. Őket kísérte Szörényi László, a KPM Győr-Sopron megyei Igazgatóságának fő­mérnöke. A híd felülvizsgá­lata ezzel megkezdődött. Ebből az alkalomból a híd tervezőjétől és a többi szak­embertől érdeklődtünk. — Mikor készül el a híd? — Ismeretes, hogy a híd építése az első felülvizsgá­latnál tapasztalt hajszálre­pedések miatt késik — mondta Darvas Endre. — Az ügyet a Gazdasági Bi­zottság vizsgálta és vizsgálja ma is. Az érdeklődőknek megnyugtatásul annyit el­mondhatok, hogy az új Rá­­ba-híd egy újfajta, igen nagy szilárdságú acélból ké­szült. A hegesztési techno­lógia kikísérletezése nem volt tökéletes. Ez okozta a hajszálrepedéseket. A hibát már korrigálták a Ganz- MÁVAG szerelői. A híd biz­tonságos. A hajszálrepedé­sek eltűntek. — Mi az érdekessége a győri Rába-hídnak? — Az acéltest a pályale­mezzel együtt dolgozik. Az acél és vasbeton pályalemez közösen alkotják a híd tartó keresztmetszetét. Együtt vi­selik majd az önsúlyt és az áthaladó járművek terhét. Az együtt dolgoztatásra kü­lön elemekkel kényszerítjük őket. A híd főtartójának a terhek viselésénél gyermek­kor vastagságú 18 kábel se­gít. — A híd egyelőre még a parton van. Mikor kezdődik az izgalmas művelet, és ho­gyan húzzák a folyó fölé? — A híd behúzásának idő­pontját még nem tudom megmondani — válaszolta Szörényi László. — A KPM csak akkor ad behúzási en­gedélyt, ha a hatalmas acél­­szerkezetnek minden porci­­káját átvizsgáltuk. A behú­zás valóban izgalmas, érde­kes művelet lesz. A két csörlőberendezés alapja már készül. Erősek, biztonságo­sak lesznek. Lassú, gondos, pontos munkára van szük­ség. A behúzás tíz-tizenöt napig is eltarthat. — Milyen súlyos lesz a híd? — Csak az acélszerkezet 340 tonna — módja Zsámbo­ki Gábor. — A hatalmas és nehéz test a vasbeton híd­főkre és a pillérekre tá­maszkodik. A pilléreket százkét cölöp erősíti a folyó­mederben. Egy cölöp 120 tonna teherbírású. — Milyen terhet bírnak el a kábelek? — Egyenként 110 tonnát. A nemrég megtartott szakí­­tási próbán kitűnőre vizs­gáztak. A tízméteres kábe­lek 217 tonnás megterhelés­nél szakadtak el. A győri Rába-hídon minden kábel 180 méter hosszú. A híd felülvizsgálata to­vább tart. Naponta szakem­berek nézik, ellenőrzik min­den porcikáját, hogy megfe­lel-e a követelményeknek. (ksa) Megnyúlt az idény Kapós a vadhús Az idén a szokásosnál ki­csit tovább tart a vadászati idény. • Ennek jelei nemcsak az erdőgazdaságokban ta­pasztalhatók, hanem a MA­VAD győri kirendeltségénél is, ahol a selejt őzbakokat rakják vagonokba. A győri Hűtőház vasúti ra­kodóján Sárosi Józsefné, a kirendeltség vezetője irányít­ja a munkát. A kizsigerelt állatok mérlegre kerülnek, és gondos mérés után elfoglal­ják helyüket a vagonokban A Győr-Sopron, Vas, Komá­rom és Veszprém megye er­dőségeiben elejtett vadak hosszú utat tesznek meg. NSZK az úticél. A vadászati idény befeje­zésének küszöbén rövid tájé­koztatót kértünk Sárosi Jó­­zsefnétől a szeptembertől májusig terjedő időszak mér­legéről. — Tavaly ősszel 50—60 000 kilogramm felejt bikát vet­tünk át a vadásztársaságok­tól, erdészektől és küldtük a fagyasztás után, csontkemény állapotban főként Nyugat- Németországba. Ennek a mennyiségnek körülbelül 70 százaléka Győr-Sopron me­gyéből származik. — Volt-e kiemelkedő mé­retű a szarvasbikák között? — Ha a trófeákra gondolt, akkor nem tudok választ ad­ni. A trófeát ugyanis a va­dász megvásárolja és elviszi magával. De valahonnan kaptunk egy 220 kilós bikát, amelynek súlya említésre méltó, mert a bőgési bika át­lagsúlya 150 kilogramm. — Milyen vadakat értéke­sített még a MAVAD? — Több mint 2000 vadka­csát, 7000 fácánt. A vadka­csa az úgynevezett vadász­fejadag. A vadász annyit ejt el, amennyit akar, és saját hasznára értékesítheti a MA­­VAD-nál. A fácánt huszon­­ötösével ládákba csomagol­juk, és Nyugat-Németország­­ba, Olaszországba küldjük. A vaddisznóra ráillik az isme­rős reklámszöveg: egész év­ben sláger. Eddig 1000-et érté­kesítettünk belőle. A vagon­gyári vadásztársaság tagjai a múltkor adtak át egy 137 ki­lós vadkant. — A nyúlvadászat október­ben kezdődik. Idáig 22 000 nyulat vásároltunk fel. Tíz­ezret feldarabolva szállítot­tunk külföldre, a többit pe­dig fagyasztva. A felsorolt vadakon kívül kevés foglyot, vadlibát is eladtunk. — Az első őzbakselejtezés kezdetéről annak idején be­számoltunk. Tudna-e ered­ményt mondani az idei se­lejtezésről? — Az idei első selejtezés lényegesen jobban sikerült, mint a tavalyi. Eddig ötszáz őzbakot vásároltunk fel. Több a vad, mint az előző évek­ben, és kedvező felvásárlási árat tudunk fizetni. Ez per­sze nemcsak az őzbakra ér­vényes. — Milyen lesz a MAVAD- nál a holt idény? — Holt idényről egészen nem beszélhetünk. Mint mondtam, a vaddisznó egész évben ad munkát. Augusztus­ban pedig megkezdődik a második őzbakselejtezési idő­szak, amelyben a vadászok remélhetőleg ismét kitesz­nek magukért. P. M. ARA: 80 fillér Gazdagszik Csorna Százötvenen találnak otthon munkát Holnap ünnepélyesen át­adják rendeltetésének a Ri­chards Finomposztógyár csornai üzemét. A gyáregy­ség avatásán részt vesz Nagy Józsefné könnyűipari miniszterasszony is. A csor­nai üzem lesz a Richards harmadik gyáregysége a központi üzem­en kívül. Lét­rehozása a vállalat vezetői­nek vállalkozási kedvét di­cséri. A Richards és a Csor­nai községi Tanács összefo­gásával példás rövidséggel elkészülhetett az üzem. A csornai gyáregység épí­tésére a vállalat 15 millió forintot költött, s a Győrből az üzembe szállított beren­dezések értéke 40 millió fo­rint. A csornai üzem évente mintegy 450 tonna fésűs­gyapjú fonalat gyárt majd, többet, mint amennyivel a központi üzemet kielégítheti. Az üzem 150 helybeli asz­­szonynak és lánynak ad majd elfoglaltságot. A kor­szerű, világos gyártócsarno­kot klímaberendezés és ka­zánház szolgálja ki. A dol­gozókat kényelmes öltözők és fürdők várják. Gépszemlék A mezőgazdasági nagyüze­mek országszerte készülőd­nek a 3,1 millió holdnyi ka­lászos gabona betakarításá­ra. A legtöbb tsz-ben gép­szemléket tartanak. Ezzel egy időben a járási mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályok az illetékes szervekkel együtt megvizsgálják a közös gazda­ságok munkavédelmi készült­ségét, és ahol szükséges, in­tézkednek a kiegészítő bal­esetelhárítás megszervezésé­ről. A mezőgazdasági üzemek­ben azzal számolnak, hogy az idei aratás nehéz lesz. A má­jus végi, június eleji határ­szemlék szerint ugyanis a ga­bona túlságosan gyomos és az aratás ugyancsak igénybe veszi majd a gépeket. (MTI)

Next