Kisalföld, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
- 172032 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1970. JÚLIUS 1., SZERDA + XXVI. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Napjaink türelme Megfosztottak tisztségétőlegy vezetőt, mert lopott. No, nem úgy, mint hajdanán a téesszel még csak ismerkedő parasztember: munkából hazamenet szatyorduggatóan. Manipulált a terménnyel, „magasabb szinten”, saját hasznára, de ennek a kifinomított módszernek is a végtermékére lényegében csak az a szó illik: lopás. Vezető semmiképpen sem maradhatott tovább, kétkezi munkás sem lett belőle, további sorsáról a közgyűlés feladata határozni (ha egyáltalán öszszehívnak ezért közgyűlést, vagy foglalkoznak vele közgyűlésen). És éppen ezért az ügynek nem is ez a része köztéma. Hanem az, hogy ezt az embert, mint általában a hozzá hasonlókat, nem egyik napról a másikra támadta meg a kór. Nem a vezetői beosztása alatt jutott el a lopásig, hanem már előbb, kisebb-nagyobb szabálytalanságok ellenére (ivás, fegyelmezetlenség) jutott el a vezetői posztig. Márpedig ez úgy lehetett, hogy az a közösség, amelyiknek tagja ő is, nem volt igényes sem önmaga, sem más munkája iránt. Annyira nem, hogy az időközbeni „apróságokra” sem figyelt, illetve esténként a kocsmában ha szóltak róla, esetleg fejet csóválva. Mert az ember türelme égtelennek tetszik néha, ha egyébként nincs hiba a forinttal. Elnéznek kisebb-nagyobb szabálytalanságok felett, mintha valóban igaz lenne „ha nem szólunk róla, nincs”, s bizonygatják a tökéletes összhangot, a makulátlan becsületet, olyannyira, hogy sokszor maguk is elhiszik: így van ez. Holott éppen türelmetlenkedni kellene, változtató szándékkal szembenézni a rosszal, a bajjal, s nem tussolva szégyenkezni gondjaink felett, hanem szólni, szólni jobbat akarva, a tisztességes emberhez nem illő minden vétek ellen. Miért kell megvárni a robbanást, miért nem lehet időben elvágni a sistergő gyújtózsinórt? Miért nincs legalább annyi bátor türelmetlenség bennünk, amennyi kell az igényes élethez, az igényes munkához? Mert nem igaz, hogy ettől a suttogó kényelemtől jutunk előbbre, hogy ettől lesz jobb és igazabb minden szép, nagytervünk. De attól igen, hogy csak a jót akarjuk! S annyira akarjuk, hogy teszünk minden ártó szándék ellen, és akkor, amikor még nem okoz kárt emberben, hitében. A jobb igaz akarását nem szabad összekeverni a kötözködéssel, a határozott ítélkezést a vétők ellen a rosszindulattal. Jóindulatú az az ember, aki hallgatással cinkosává lesz a vétőnek? Jóindulatú az az ember, aki tisztségében marasztalja az azzal visszaélőt? A közösség tisztaságát őrzi-e, ha hallgat, és nem tesz a hiba ellen, roszszul értelmezett tekintélyféltéssel? Gondot csökkent-e, ha néhányról nem akar tudni, reménykedve valami csodában? Hányan feladják ezt az építő türelmetlenséget, ha a hallgatás, a szemet hunyás az ára a saját békének, a jól kamatozó polgári nyugalomnak! Pedig észlelik a bajt, a hibát. És a sok jó szándékú, őszinte ember ettől a beteg türelemtől lesz néha ideges. GSZM A hűtőházi „Előre" országos sikere Két fuvar között tanultak Igaz, hogy a Rába ETO váratlan győzelemmel örvendeztette meg vasárnap a nem túlságosan elkényeztetett szurkolókat, a Magyar Hűtőipar győri hűtőházában mégsem ez volt a hétfő reggeli munkakezdés témája. Egészen más siker foglalkoztatta a dolgozókat, s a nap hőse az a hét ember volt, akiket így köszöntött a gyári hangosbeszélő: „Értesítjük dolgozóinkat, hogy a gyár „Előre” szocialista brigádja az élelmiszeripari országos döntőn június 27-én, Budapesten második helyezést ért el... A szép eredmény anyagi elismerésén felül a gyárvezetés köszönetét fejezi ki Perni József brigádvezetőnek, Grábics Frigyes, Gábris Sándor, Fördécz Árpád, Horváth János, Lukács Géza, Szelényi Ernő brigádtagoknak, és az üzem nyilvánossága előtt igazgatói dicséretben részesülnek . Egymás kezébe adták a kilincset egész délelőtt az érdeklődők, gratulálok a gépkocsivezetők menetirányítószobájában. Mert az „Előre” a szállítási dolgozók szocialista brigádja! Ők képviselték a győri hűtőházat az iparági döntőn (második helyen végeztek), majd a sárvári területi döntőn elért első helyezésükkel biztosították a szombati hatos döntőbe jutást. A többit a versenyzők mesélték el, egymás szavába vágva, egymást kiegészítve elevenedtek meg a szombati hétórás vetélkedő részletei. Újra felidézték a városismereti stafétát, amelyben a hat versenyző brigád közül kiemelkedő fölénnyel szerepeltek, a szakmai, munkásvédelmi, művészeti, kül- és belpolitikai kérdéseket, amelyek megválaszolása sokoldalú tájékozottságot kívánt. Tizenkét témakör volt a versenyen, és ezen a tizenkét tusán érte el a nagyszerű helyezést az öt fizikai és két műszaki állományú dolgozó. — Ohé, nem volt ám az olyan egyszerű! Hónapok óta készültünk a vetélkedőre — mondja Pevni József. — Kiosztottuk egymásnak a témákat, és úton-útfélen, két fuvar között is olvastunk. Lenin életét, földrajzi, művészeti könyveket, szakirodalmat és mindent, amire csak szükségünk lehetett. — A múlt héten többen szabadságot vettünk ki a finisre — toldja meg Szelényi Ernő — a többiek vállalták, hogy a dologidő ellenére helyettesítenek bennünket a munkában. A brigád mind a huszonegy tagjának része van a sikerünkben, és sok támogatást kaptunk a vállalatvezetéstől is. Hogy mennyire értékes az „Előre” sikere, két szám bizonyítja. Az élelmiszeripari vetélkedő-sorozatban 1706 szocialista brigád 20 500 tagja indult... A rendező ÉDOSZ is jelentőségének szintjén adta ki a díjakat, hiszen a második helyet 12 000 forinttal és az egész brigád számára egy nyolcnapos Varsó—Leningrád úttá jutalmazta. Ezt az elismerést még három nap jutalomszabadsággal megtoldotta a győri Hűtőház igazgatója. Rászolgált a hét ember a bőkezűségre. Mert ha egy kocsikísérő vagy gépkocsivezető a napi megerőltető munka után pihenés helyett éjszakákat olvasásra szán, és egy lényegében bizonytalan kimenetelű eredményért tanul, akkor ezért semmiféle elismerés nem sokallható! (Csiszka) Egyhamar nem áll meg a Tűztorony órája — Lépjen csak jó nagyot! Ne nézzen le! — tanácsolja jó pedagógusként a torony néhány emeletnyi magas állványáról Polgár Ferenc budapesti órásmester. Nemcsak a hőségtől ömlik rólam a veríték, visszafordulnék, de hajt felfelé a kíváncsiság. A soproni Tűztorony körülbelül ötvenéves óráján az utolsó simításokat végzik. Leng a hatalmas inga, a torony három oldalán már járnak az óramutatók. — Ugye, könnyebb volt régen a csigalépcsőn feljutni az erkélyre? De azt már lebontották, most ideiglenesen létrán közlekedünk. — Naponta hányszor másznak föl-le? — kérdezem lihegve. — Négyszer-ötször, mi már megszoktuk, pedig néhányan már nagyapák vagyunk — nevet a mester. Az ötmázsás óraszerkezet körül villanyfúrók, vasfűrészek, csavarok társaságában a budapesti órások kszének hattagú Petőfi brigádja szorgoskodik. Az óramű valamennyi része megjárta a Sopron—Budapest útvonalat. Tavaly ősztől fokozatosan kicserélték, megjavították az elhasználódott alkatrészeket. Az elkopottakat fénylő bronzból pótolták, tőlük tarka az óriási fekete szerkezet. Werber István törölgeti a port és közben mondja: — Tudja, mi órások haragban vagyunk a porral. Rágja, marja a vasat, koptatja a fogaskerekeket, ő az idő vasfoga. — Ha már megcsináltuk és újra jár a toronyóra, törődünk is vele. Félévenként eljövünk tisztogatni. Gondját viseljük, mert a toronyórának is olyan tisztának kell lennie, mint a legapróbb karórának. — Vigyázni kell erre az öreg masinára — toldja meg a szót a társa —, mert az országban nincs még egy ilyen. Feri bácsi, a brigádvezető elmagyarázza a híres egykének a történetét. — Ez az óra akkor is jár, amikor a kismotor felhúzza, nincs holt idő, és így nem késik. Mostantól nem kell naponta felhúzni, elvégzik helyettünk a motorok, az egyik a járószerkezeti részt húzza fel, a másik kettő pedig az ütőszerkezeti részt, amely a negyedeket és az egészeket üti. — Hallgassa csak, milyen gyönyörű a harangok hangja! Ezt a próbaütést a riporter tiszteletére kongatom, mert felmászott hozzánk a toronyba. — Ilyen ajándékot még úgysem kaptam, és majd csak akkor kaphatok ismét, ha elromlik az óra, és újból meghívnak, amikor javítják — mondom. — Olyan egyhamar nem lesz! — bizonygatják a mesterek. Udvardi ARASO fillér Az első rendek Mint a szőke Csupa kalász. Tengerszőke. Hullámzik az ember felé, mintha el akarná önteni. S ennek a tengernek állt neki Gyarmati Béla, a Győri Új Élet Termelőszövetkezet traktorosa. Az első kaszavágás, az első rendek. Csodálatosan szép. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy ura a földnek, ura annak, amit alkotott. A traktoros fiával, a 13 éves Rezsővel ül az MTI-n. Dől az álló, dús rendek maradnak a rendrevágó gép mögött. Mert most még csak rendrevágóval aratnak az Új Életben, hiszen kevés a kombájn — a több mint ezer hold aratnivalóhoz csupán három —, tehát könnyíteni kell az arató-cséplő-gépek dolgát. Hajlik a kalász, dúsan, megadóan. Gyarmati Béla tudja a módját, hogy úgy hajoljon: ne peregjen a félig érett szem, olyan legyen a tarló, hogy a kombájn majd könnyen szedhesse a gazdag rendeket. Az idén már az ötödik esztendeje, hogy Gyarmati Béla kezdi a győri Új Életben az aratást. Mióta megalakult a termelőszövetkezet, azóta traktoros. De csak a második gépet „szaggatja”, s az első is ép még — a gazda gondosságára vall. A rendek mellett Böröcz Mihály traktoros dolgozik. Barázdákat szánt a vasút mentén, hogy ne ártson a tűz a gabonának. Hullámzik a tábla, a majdnem hatvanholdas. Alig egy dobásnyira ide, hétfőn a Kuti-laposon lépett az álló gabonába Gyarmati Béla gépével. Már az első napon tarlón feküdt a dús kalászú őszi árpa. Győr f£lől port ver fel az úton két ló futása. A csétán Csorba Kálmánt, a főagronómust hozzák. Mert a jó gazda legnagyobb élménye az esztendőben az aratás, így Csorba Kálmánnak is. Belemarkol a rendbe, vizsgálja a kalászokat. Elégedett. Huszonöt mázsát ígér holdja az őszi árpának. A gazdaság ebből 250 holdat vetett, s mintegy 120 holdat vágnak rendre a kombájnok előtt, hogy folyamatossá tegyék az aratást. Három napi száradás után már a rendeknek állnak a kombájnok, hogy felszedjék a gabonát. Első rendek, első aratás. Gyarmati Béla mestere ennek a munkának. Vágtak kaszával is korábban, s most is olyan tiszta a rend, mintha gereblyével húzták volna meg a gép mögött. Az Új Életnek az őszi árpán kívül van még 550 hold búzája, a többi tavaszi árpa, zab és őszi takarmánykeverék. Gazdag termést ígérnek a kalászosok, s akkor, amikor az ország több mint egyharmadát pusztította az ár, ez a termelőszövetkezet igyekszik minden szem gabonát betakarítani. Az Új Élet volt az, aki elsőként lépett a megyéből az árvízkárosultak mellé, s mintegy 30 000 forintot, tíz mázsa mollármagot és öt vagon szalmát ajánlott fel az árvízkárosultaknak. Most elsőként kezdte meg az aratást, hogy a megtermett élet veszendőbe ne menjen. Gyarmati Béla ül az MTI-n, mögötte a rendrevágó nyomán rendbe sodródik a gabona, előtte az álló, mint a tenger. S a gazda szeme gyönyörködik a tenger fölett. i«w *v ■ - n 0 - Gyarmati Béla igazít a rendrevágón. (Nagy E. felv.) Törzsvendégek a Balatonon A Balaton-parti szállodák, motelek, sátortáborok vezetőinek tapasztalatai szerint az idén tovább növekedett a tópartra ismételten visszatérő külföldi turisták száma. A már törzsvendégnek számító nyaralók ragaszkodnak megszokott pihenőhelyükhöz. A tihanyi kempingben például meghatározott szám szerint kérik a sátorhelyeket. A keszthelyi motelt 8 éve keresi fel minden szezonban egy bécsi turistacsoport. Ötödik éve utazik Keszthelyre húsz nyugatnémet család. Balatongyörökön harminc házat bérelnek ki egész szezonra a minden évben visszatérő osztrák turisták. Hévízre huszonnégy utazási iroda küld vendégeket, többnyire autóbusszal. Az irodák vezetőinek véleménye szerint a hévízi tónak is megvannak az állandó látogatói, ami elsősorban a jó hatású gyógyvíznek köszönhető. Tihanyt szép fekvéséért keresik fel a külföldiek. Az idén olyan eset is előfordult, hogy több vendég más országbeli üdülőhelyről visszatért a magyar tenger partjára. Balatonföldvár és Siófok is rendkívül népszerű a külföldiek körében. (MTI) Súlyosak a kalászok.