Kisalföld, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

•A­yőri Ipari Kiállítás és Vásár TEXTILSOROK Tegnapi, nyitás előtti kör­útunkon a Győri Ipari Kiál­lítás és Vásár hetvenhat résztvevője közül a textil­ipar három képviselőjét láto­gattuk meg. Megkérdeztük, mivel készül a vásárra a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat győri gyára, a Győri Textilipari Vállalat és a Ri­chards Finomposztógyár. ★ Lex László, a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárá­nak főtechnológusa elsőként említi a ki­állításra szánt termé­kek között a lynes­­tert. — Újna­k mondha­tó a len—poliészter alapanyagú kelménk, először az idei BNV-n mutattuk be. Így való­színű, hogy a legtöbb érdeklődő itthon, Győrben látja először a győri Lenszövőgyár lynesterét. Az új műszálkeve­rék kelméből mintegy tízféle színűt láthat­nak a kiállítás vendé­gei. Két lynester-ru­­hába felöltöztetett ba­bán azt mutatják, mit, hogyan lehet varrni a lenszövősök új termékéből. Másik újdonság­a szintén az idei BNV-n ■bemutatkozott, ko­pásálló munkaruha­­anyag, az ebből varrt öltönyök. A különbö­ző színű és mintájú nyugágyanyagok, asz­talterítők és szalvé­ták a választékbőví­tést példázzák. Belépéskor üdvözlő szöveg fogadja majd a látogatót a Győri Textilipari Vállalat ki­állítótermében. Tegnap a fel­irat egyelőre még csak a föl­dön hevert rajzok, lécek, ka­lapácsok társaságában. Laka­tos Gy. László tervező ma­ketten magyarázta el a kiál­lítás végleges formáját. Nem sok, de szép termé­kekkel jelennek meg a Győri Ipari Kiállítás és Vásár részt­vevői között a textilesek. A legújabb termékeket az egyik fal mentén üveg félhenge­rekben mutatják be a láto­gatóknak. Keveset, de ízlé­sesen: ez volt a Győri Textil­ipari Vállalat kiállítóinak jelszava. A vendégek megis­merhetik a legújabb termé­keken kívül a többi RÁBA­­TEXT-gyártmányt is, hiszen az ablaksorral szemközti fa­lon ipartörténeti bemutató tájékoztat majd a gyár fej­lődéséről. ★ Nem mérték ugyan stop­perrel az időt, hiszen nem verseny volt, de a rendezés­sel a győri Richards Finom­posztógyár szakemberei vé­geztek először. Tegnap a kész kiállítást Ser László, a vál­lalat vezérigazgató-helyette­se nézte meg még egyszer, ő mondta előzetesként a követ­kezőket: — A nálunk is ismert és vásárolható termékeken kí­vül kiállítjuk exportra s­é­­szített kelméinket is, belföl­dön itt Győrben először. Részben külföldre szánjuk az úgynevezett terjedelmesített fonalból készített, férfiöl­tönynek való jersey-szövete­­ket, valamint az ugyanilyen alapú, sokszínű, női ruhának, kabátnak való jersey-anyago­­kat Már előre gondolnak a Richards-osok a kiállításon 1971-re: divatszíneket, min­tákat, anyagokat mutatnak be. Az idei divatnál élén­­kebbre, tarkábbra tervezett 71-es divathoz főleg gyapjú- és szintetikus szöveteket ajánlanak mintegy ötven négyzetméternyi területükön a Richards Finomposztógyár kiállításának rendezői. Tóth K. Kelméket, fonalakat, kész ruhákat mutatnak be termékeik közül a Richards Finomposztógyár kiállítói. Vitnyéd új esztendeje írtunk már a vitnyédi ter­melőszövetkezet gondjairól. Arról, hogy nagyon kedvezőt­len talajadottságai vannak, az évente megismétlődő ku­darcok sokszor elvették már a tagság kedvét, és az 1969. esztendőt is mérleghiánnyal zárta a közös gazdaság. Hogy mozdulni tudjon a termelő­­szövetkezet. 440 000 forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott és ugyan­ennyi középlejáratú szanálási hitelt. Tavaly októberben a Kapu­vár városi Pártbizottság is foglalkozott a gyenge terme­lőszövetkezet gondjaival, és a felemelkedés útjaként java­solta a vetésszerkezet meg­változtatását, új munkanor­mák meghatározását, a juh- és a szarvasmarhatartás fő üzemággá való fejlesztését. Késett a támogatás A gazdaságban új munka­normákat alakítottak ki, át­tértek a pénzfizetésre, meg­jött a tagság munkakedve, mégis gonddal kezdődött az esztendő. Az új juhhodály megépítéséhez az állam az év elején még 30 százalékos kedvezményt adott volna. A tsz-nek nyújtott segítség, a 440 000 forint állami dotáció azonban későn érkezett meg. Mire pedig megkapta a ter­melőszövetkezet, tehát hitel­képessé vált, új rendelkezés jelent meg, mely már nem tette lehetővé az állami tá­mogatással épített létesít­mény megvalósításához a hi­tel igénybevételét. Ezért már az év elején a tervezetten fe­lül 81 000 forintot kellett ki­adnia a gazdaságnak. Ugyancsak gondot okozott, hogy a szarvasmarha-állo­mány tbc-mentesítése után 28 tehén újra fertőződött. Leg­inkább a legjobban tejelők. Arra nincsen pénze a gazda­ságnak, hogy helyettük ha­sonlóan jól tejelő teheneket vásároljon, saját erőből, a szaporulatból tudja pótolni a veszteséget. Ehhez pedig sok idő kell. Tehát számolnak az­zal a gazdaságban, hogy ke­vesebb tejet fejnek, mint tervezték. Nem lohadó kedv Mégis, a gondok ellenére is van változás a vitnyédi ter­melőszövetkezetben. Ez pe­dig, a jól összehangolt veze­tést, a tagság nem lohadó kedve. A gazdaság vezetői elfogadták a Kapuvár városi Pártbizottság javaslatait. Mi­vel kevés a munkáskéz, a ko­rábbi évekhez mérten csök­(Folytatás a 2. oldalon.) Vízművek épülnek ■Pár évvel ezelőtt Győr- Sopron megye községi taná­csai legfontosabb feladatuk­nak tartották, hogy az évi községfejlesztési alapból bő­vítsék a villanyhálózatot, művelődési házat vagy ott­hont emeljenek és beton gya­logjárót építsenek a község­ben. A lakosság ezeknek a fel­adatoknak a megoldását sür­gette a községi tanácsülése­ken. Két-három évvel ezelőtt megváltozott a helyzet. A kommunális feladatok között Ina már kiemelkedő helyet foglal el a törpe vízmű épí­tése. A nagyobb községek ön­állóan, a kisebbek társulás­sal szervezik a vízműépítést. A mosonmagyaróvári járás­ban több község önállóan akar hozzálátni. Ilyen tervvel foglalkozik Jánossomorja, Le­vél, Damózseli és Lébény. Ez utóbbi községben már a kivi­teli tervek is elkészültek. Ez magában foglalja az elfolyó­vezetékeket és a biológiai szennyvíztisztító-rendszert. A költségvetés szerint a vízmű építése csaknem 22 millió fo­rintba kerül SAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GY­­­­-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. JÚLIUS 23., SZERDA , XXVI. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM Jó volt a felkészülés Biztatók a gabonák az állam­gazdaságokban Ha nem is okozott jelen­tős károkat a múlt heti vi­haros, esős időjárás a megye állami gazdaságainak kalá­szosaiban, de az aratást leg­alább másfél héttel vissza­vetette a gabonának kedve­zőtlen időjárás. Pedig van mit betakaríta­ni az állami gazdaságokban. Búzából 17 475 holdat vetet­tek. Az előzetes becslések szerint 20 mázsás átlagter­mésre számítanak a gazdasá­gok szakemberei. Kipusztu­lás alig volt. A Lajta-Hansá­­gi Állami Gazdaság egyes tábláin a múlt hetek forró­sága miatt egyes táblákon korábban beérett a gabona. A bezosztásán kívül libelulla búzafajtából is vetettek. A puha búza­­ nem ritkán­ a 30 mázsa holdankénti átlagot is meghozta. A megye hat állami gaz­dasága tavaly vállalta, hogy a vetésterület növelése nél­kül 300 vagonnal, azaz 15 százalékkal termeszt többet kenyérgabonából. A mostani jelek és az előzetes felméré­sek ennek a vállalásnak a sikerét tanúsítják. A megye állami gazdasá­gaiban jelentős területen termesztenek vetőmagnak való búzát. Ennek termése eljut az ország minden ré­szébe: tsz-ekbe, állami gaz­daságokba. A betakarításhoz mint­egy 100 kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére. A repce és a 3623 hold őszi árpa learatása volt a tavasz­­szal kijavított gépek próba­munkája. Alapos volt a fel­készülés az aratásra. Az őszi árpa 17—18, a repce 11 mázsa körüli átlagtermést hozott holdanként. A tavaszi árpa egy időben érett a búzával a 3200 hol­don. Ennek egy része vető­mag, másik része sörárpa. Egy holdról 17,4 mázsa ter­mésre számítanak. A gazdaságok igen nagy részletességgel kidolgozott betakarítási tervébe az idén beleszólt az időjárás. Nagy kárt azonban ez sem okoz, hiszen­ az állami mezőgazda­­sági üzemeknek most már elegendő szárító berendezé­sük van a megyében. Ha javul az idő, és rá le­het menni a gabonatáblák­ra, két hét alatt befejeződik az aratás a megye állami gazdaságaiban. D. T. Koszorúzási ünnepség Lengyelország felszabadulásának 26. évfordulóján Július 22-én ünnepli a test­véri lengyel nép a felszaba­dulásának 26. évfordulóját. Ennek tiszteletére ma dél­előtt fél tíz órakor ünnepsé­get rendez a Hazafias Nép­front Győr városi Bizottsága Győrött a Bem téri lengyel katonai emlékműnél. A me­gyei és városi politikai, ta­nácsi és társadalmi szervek, valamint a BM-szervek kép­viselői helyeznek el koszorút az emlékműnél. Lerója ke­gyeletét a népek szabadságá­ért halt hősök emlékműve előtt a budapesti lengyel nagykövetség képviselője is. Jó reggelt Budapesti SZAKADÓ ESŐBEN éjszaka haladt a ha­talmas 98—54 Skoda kamion. A volánnál Nagy József ült, a Tejipari Szállítási Szolgáltató és Kész­letező Vállalat győri kirendeltségének dol­gozója. — Ha rosszul kez­dődik a nap, semmi sem megy úgy, mint kellene — mondta és kapcsolt. — Esik, na­pok óta esik, esik. Késik a szállítmány. Későn indulok én is Győrből. A sopro­niaktól nem kaptuk meg a túrót, jó, hogy a tétiek pontosak vol­tak. Az út csúszik, jó, ha éjfél után célhoz érek. — Mit szállít? — Tejet, túrót, va­jat, egyszóval regge­lit. — A fővárosba? FEJE INTÉSÉBŐL értettem a választ. Hosszú gépkocsisor húzott el mellettünk, a vezető lassított, a reflektorok fénye tompítva is vakított. Aztán cigarettát vett elő, rágyújtott. — Mire hajnalodik kihordom az árut is Pesten. A Tóth Kál­mán utcában kezdem, majd az erzsébetváro­siaknak viszem, aztán Rákospalotán végzek. Dél felé talán újra Győrben leszek. Ez aztán az élet... Tud­ja, sokat gondolkoz­tam én már azon, mi­ért csinálom?... Persze... a két gye­rek, meg az asszony, rájuk gondolok a hosszú utakon. Télen, nyáron csak megy az ember, hajtja a kilo­métereket. Tizenhét éve ülök a volánnál. Soha karambolom nem volt, de néhá­­nyan már nekem fu­tottak. Aki egyszer megízlelte a vezetést, tudja csoda, hogy van, mennie kell. Nehéz terep, rossz út. Aztán itt van az áruszállítás is. Érdekes dolog az, hogy még alszik a fő­város, de a gépkocsi­­vezető már viszi a friss élelmet. Minden reggel mondom: Jó reggelt, Budapest Ve­lünk ébred a város, s mire reggeliznek az emberek, mi már ott sem vagyunk. — Hány órát dolgo­zik naponta? — Általában 18 órát, rakodással együtt. De most a nyolcadik vasárna­punk sem volt sza­bad. Árusítottunk a Balatonnál. A győri strandon is próbál­koztunk, de a sör job­ban fogy, mint a tej. Amíg beszélt, jóko­ra utat tettünk meg. A gönyüi kanyarnál lassított. — Itt, ni, itt akart megelőzni egy Tra­bant tegnap. Vele szemben jött egy Mercedes, az meg a háta mögül akart ki­bújni. Most majd fi­gyelem, ha meglátom, elbeszélgetek vele egy kicsit — mondta dü­hösen. — Igyunk meg egy kávét — ajánlottam, újabb kilométerek után. — Fáradt lehet. — Fáradt? Azt nem! Majd holnap különben is megittam a hatodik duplát. Az idő sürget, késve in­dultam az áruval, mé­gis időben kell meg­érkezni. EGY KIS IDŐ MÚLVA leszálltam elköszöntem a vezető­től . A szakadó esőben még sokáig néztem a tovatűnő kocsi után Tej, vaj, túró a fővá­rosnak, és az az em­ber naponta meg­megújuló útjával Győr és Budapest kö­zött. Éjfél után egy órára fölér, és mond­ja majd megint: Jó reggelt, Budapest! (Kány) ARA: 80 FILLÉR (Folytatás a 2. oldalon.) Lakók, házak, központok Is magunk képére formáljuk Győrt A jó múltkorában akara­tom ellenére megsértettem egy foxit, s nyomban ötven olvasónk kelt pártjára. Hálás vagyok a foxi-vitáért, mert ország-világ láthatta belőle, hogy foxi sok van, és az em­berek kutyaszeretete végte­len. Valóságos foxi-irodalmat lehetne összeállítani a szer­kesztőségbe érkezett sok, okos észrevételből. A kutya-ügy juttatja eszembe, de hasznos lenne, ha más, ennél a kérdésnél sokkalta fontosabb dologban összegeznénk észrevételein­ket! Mondjuk, ha a környe­zetünkről, városunkról érte­keznénk. Nem is olyan régen „Városok, emberek, házak, központok” címmel győri ba­rangolásaimról írtam. Egyet­len helyeslő vagy vitatkozó észrevétel sem érkezett rá. Valóban ennyivel közérde­­kűbb egy foxit megbántani, ennyire nem érdekel bennün­ket Győr? Alig hihető. A­rró­Egy hónapja azt írtam: a kívülálló szemével akarom látni Győrt. Jó ez kiindulás­nak? Nézhetjük a várost ilyen szemmel is, hiszen éven­te 10 000­ számra fogadja a vendégeket, adni kell a kí­vülállók véleményére. Valójá­nikás járhat egyedül, rögzít­heti a tényeket, közölheti sú­lyozott véleményét, azonban Győr a lakóié. Nem lehet szó nélkül elmenni dolgai mel­lett. Különösen most, hogy ünnepre készül, várossá nyil­vánításának 700. évforduló­jára.­ban azonban nekünk kell, hogy tetsszék a város, hogy hasznosnak, közös otthonunk­nak érezzük. És hogy felfedezzük érté­keit, felkutassuk, ami nincs, ami hiányzik Győrből. Ha igényesek vagyunk, akkor ér­tékeink követik majd vá­gyainkat, ha nem törődünk a várossal, mélyen alatta ma­rad kínálata igénytelensé­günknek. Ki nem mondott igazság, hogy az emberek a maguk képére formálják vá­rosukat, a győriek is igé­nyeik szerint alakíthatják a várost. Ezekkel a gondolatok­kal sétáljunk most a belvá­rosban! Menetrendes szökőkút Legutóbb egy gyors felmé­rést készítettem a Belváros értékeiről, most a hiányok hevenyészve összeállított lis­táját adom közre. A nagysze­rű természeti adottságokkal rendelkező Belvárosban egyetlen menetrendes szökő­kút található a Dimitrov sé­tányon, kezelője nyugdíjas ember, 500 forintért dolgo­zik, be kell érnünk azzal, hogy kora délutántól szürkületig csobogtatja a vizet Valóban csak ennyire telnék a folyók városában? Nem a látványosságokért emelek szót, nem a nagyzoló, fennhéjázó látszat­gazdagsá­got követelem, de csakugyan elképzelhető, hogy elbírna a város több és nem ilyen me­netrendes szökőkutat. Olyan A város a lakói.

Next