Kisalföld, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

1971. február 21 . valam­i. KISALFÖLD Válasz pártmunkások kérdéseire Visszatérés a magán gyümölcs- és zöldségárusok tevékenységére Lapunk január 28-i számában „A magán gyümölcs- és zöldségárusok tevékenységéről’’ címmel a győri gyümölcs- és zöldségárusokról írtunk, írásunkban a Győr városi Tanács kereskedelmi és pénzügyi osztályához három kérdést intéz­tünk. Az alábbiakban közöljük válaszukat. „A válaszadásra azért ke­rül csak most sor, mert a kérdések megválaszolásában a pénzügyi, kereskedelmi és építési osztályok­az érdekel­tek. Szükségesnek tartottuk a kereskedelmi és építésügyi állandó bizottságok vélemé­nyének kikérését is. Egyetértünk a cikk az MM1 megállapításéval, hogy Itt az ideje felülvizsgálni egyes ma­gánkereskedők tevékenységét a nagy forgalmú utak mellett. A cikkben szereplő magán­kereskedőknek a tanács 1964- ben adott iparengedélyt és telephelyet, amikor az árvíz miatt a város gyümölcs- és zöldségellátásában nehézsé­gek mutatkoztak. Ugyanek­kor felkértünk 25 termelő­szövetkezetet is, hogy a város különböző területén létesítse­nek elárusítóhelyeket a la­kosság jobb gyümölcs- és zöldségellátására. Intézkedé­seink eredményesek voltak, a lakosság igényeit a terméstől függően kielégíthettük. Az Egység téren és a Kossuth Lajos utcában, va­lamint a Rát Mátyás téren a magáradókereskedők helyé­re állami és szövetkezeti szektor annak idején nem volt hajlandó települni, mondván, hogy ott az árusí­tás nem gazdaságos, a pavi­lon építése pedig költséges. A fenti helyeken a magán­kereskedők forgalma meg­élénkült, ezért javasoltuk a MÉK-nak, hogy a Tolbuhin sétányon, a volt KIOSZK épületével szemben és a Kossuth Lajos utcában a kás­­p­iárnál lévő zöldségboltja előtt létesítsen elárusítóhe­­lyet, hogy ellensúlyozza a magánkereskedőik forgalmi felfutását. A Tolbuhin sétá­nyon az elárusítóhely felál­lítását a MÉK megtagadta, a Kossuth Lajos utcában pe­dig olyan kismérvű volt a ki­település, hogy az rövid idő alatt megszűnt. Kérésünkre a MÉK a Már­tírok útján a benzinkút, il­letve a Tanácsköztársaság út­ján az ETO kézilabdapálya mellett megkísérelte az ut­cai árusítást, de egyiket sem tudta gazdaságosan üzemel­tetni. Ezek alapján a tanács úgy vélte, hogy mindaddig, am­íg a gyümölcs- és zöldség­ellátás a város területén nem oldódik meg, a forgalmas he­lyeken a magánkereskedők árusítására szükség van. Az 1970. évi kedvező gyü­mölcs- és zöldségtermés ta­pasztalatai alapján most már elérkezett az idő, hogy a vá­­rosképileg sem kívánatos he­lyekről a magánkereskedők árusítóhelyeit elhelyezzük. A kereskedelmi állandó bizott­ság az építési állandó bizott­sággal közösen úgy döntött, hogy az illetékes osztályok előterjesztésére a Köztársaság térről új pavilon elkészítése után a szezon kezdetére az Egység téri pavilonok mellé telepíti a magánkereskedőt. A Kossuth Lajos utcai ma­gánkereskedőt utasítja, hogy az utcai árusítást szüntesse be, és tevékenységét üzlethe­lyiségében folytassa. A Rát Mátyás téren árusító magán­­kereskedő standját a Duna­­kapu térre helyezi át. A Bar­tók Béla út elején Orbán Istvánná árusítóhelye 1972- ben megszűnik, és Attila ut­cai épületében vagy ugyan­ezen a helyen téglából épí­tett pavilonban folytathatja tevékenységét. A tanács felelős a város zöldség- és gyümölcsellátá­­sáért, és a termelőszövetkeze­tekkel folytatott tárgyalások alapján 1964-ben és 1965-ben 25 árusítóhely létesítését érte el. Az elmúlt években 12 termelőszövetkezet beszüntet­­­­te árusítását. A jelenleg mű­ködő tsz-pavilonok egy része nem nyújt kielégítő ellátást, mivel nyáron nincs kellő vá­lasztékú áruja, télen pedig vagy szüneteltetik az árusí­tást, vagy csak­ igen kis mennyiségű árut értékesíte­ttek. Dicséretes tevékenységet végez a győri-szabadhegyi Bú­zakalász Termelőszövetkezet, amely választékos áruval je­lentkezik elárusítóhelyein és pavilonjában, sőt, komoly anyagi áldozatot is hoz új pa­vilonok építéséért. Az új váro­­si Új Élet Termelőszövetke­zet ugyanakkor tavaly 5 áru­sítóhelyét szüntette meg a vá­rosban. Több segítséget várunk az állami szektoroktól is. A nyá­ri csúcsforgalomban a zöld­ség- és gyümölcsárusítást gyorsan és zökkenőmentesen csak az utcai kitelepüléssel lehet lebonyolítaná. Ebben példamutató a Csemege Abc Áruház, amely nagy mennyi­ségű gyümölccsel és városké­pi­leg nem kifogásolható kite­lepüléssel segíti a lakossági igények kielégítését. Több utcai árusítást és na­gyobb áldozatvállalást vá­runk a M­ÉK -től. A dél-nán­dorvárosi lakótelepen létesí­tendő üzletközpontban 250 négyzetméter alapterületű zöldség- és gyümölcsbpolt lé­tesítésére tettünk javaslatot a vállalatnak, de anyagi ne­hézségeire való hivatkozással az építkezést nem vállalta. Ezen a részen szövetkezeti vagy tsz-szektorral biztosít­juk a gyümölcs- és zöldség­­ellátást. . Ahol pedig állami, szövetkezeti vagy termelőszö­vetkezeti vállalkozásban az ellátás nem oldható meg magánkereskedői iparenge­délyek kiadásával biztosítjuk az ellátást. A tanács pénzügyi osztá­lya felfigyelt arra, hogy a magánkereskedők forgalma az 1970. évi jó gyümölcs- és zöld­ség­termés miatt lényege­sen megnőtt. Erre mutat az a tény is, hogy tavaly a piaci felhozatal jelentősen meg­nőtt, és a város piaci árai ál­talában alacsonyabbak vol­tak az ország hasonló jelle­gű ipari városainak piaci árainál. A rendelet értelmében a magánkereskedők jövedelem­­bevallásukat minden év ja­nuárjában teszik meg a múlt évi forgalom után. A pénz­ügyi osztály felülvizsgálta a bevallásokat, utólagosan ki­veti a tényleges forgalom után az adót, és egyúttal meghatározza a következő év adóelőlegét. A pénzügyi osz­tály észrevette a felfutó for­galmat, és 1970. szeptember 2-án és 4-én, illetve október 30-án és december 17-én több magán gyümölcs- és, zöldség­­kereskedőnél ellenőrzést tar­tott. Felmérte készletüket és megbecsülte elérhető forgal­mukat. A vizsgálatok ered­ményét az 1970. évi végleges adómegállapításnál figyelem­be veszik. Mint az újságcikk is közli, osztályunk nem fogadta el ál­talában, így 1970. évre sem a magánk­ereske­d­ők bevallásait, hanem az­ adóalapot majdnem minden esetben kétszeresére emelte. Pontatlan a cikk azon meg­állapítása, hogy Réger Fri­gyes magánkereskedő 750 000 forint forgalom után 37 200 forint­­ jövedelembevallást tett, mert nem vette figye­lembe a cikkíró, hogy ugyan­ezen forgalom után hasonló jövedelemmel Berta Józsefné üzlettársa is adót fizet. Megnehezíti a pénzügyi osztály ellenőrzését az a tény, hogy a magánkereske­dők a termékforgalmazási rend értelmében az ország te­rületén bárhol, bármikor be­szerezhetik az árut, és a ter­melő az eladott áruról nem köteles számlát adni, így a pénzügyi osztály szúrópróba­szerű ellenőrzések és becslés alapján kénytelen az adót ki­vetni. A magánkereskedők egy része nem teljesítette azt a kötelezettségét, hogy 20 szá­zalékos évi forgalomemelke­dés esetén év közben is kö­teles adóbevallást tenni. A mulasztóikat pénzbírsággal sújtják. Az adózási rendeletek elő­írják, hogy a végleges adót és a következő év adóelőle­gét egész évre kell megálla­pítani akkor is, ha az adózó tevékenysége idényjellegű. Ennek alapján a pénzügyi osztály csak a következő év­ben, az új adóbevallás alap­ján, de az elmúlt évre vissza­menőlegesen emelheti meg az adó összegét. A rendelkezések előírják, hogy az a kereskedő, aki szakmai tanulót tart, vagy csökkent munkaképességű, adókedvezményben részesül. Bizonyos korhatáron túl pe­dig adómentességet élvez, így idős Farkas Béla 1969. évi adóbevallása alapján nem volt adóztatható. A magánkiskereskedők és kisiparosok nagy jövedelmé­re és viszonylag alacsony adózására felfigyelt a tanács pártalapszervezete is, és 1970. december 22-én hozott intéz­kedési tervében határozatot hozott, amely szerint a pénz­ügyi osztály az ipari és ke­reskedelmi osztállyal karölt­ve felülvizsgálja a kivetett adók realitását. Úgy gondoljuk, hogy a kö­zölt intézkedéseinkkel vá­laszt adtunk a cikk három kérdésére. A kereskedők át­helyezésével, az 1970. évi vég­leges adó reális forgalom alapján történő kiszámításá­val és kivetésével az ügy rendezettnek tekinthető. Neuperger László keres­kedelmi osztályvezető, Károlyi János pénzügyi osztályvezető.” A válasz szerint pontat­lan a január 28-i írásunk Ré­ger Frigyesről szóló része. Ez lehetséges, ám szükséges megjegyezni, hogy magánke­reskedői adózási kimutatása egyáltalán nem érzékeli, hogy az ő nevén kimutatott for­galom egyben Berta Józsefné forgalma is. Miközben a Győr városi Tanács illetékeseinek állás­foglalását készségese­n közöl­jük, szükséges megjegyezni, hogy annak néhány része nem eléggé egyértelmű, illet­ve nem kielégítő. Ezért szük­ségesek az újabb kérdések. a) Nem kaptak az olvasók választ az első kérdés máso­dik részére, arra, hogy a Köz­társaság téren miért nem az állami vagy a szövetkezeti kereskedelem kapta az érté­kesítési lehetőséget? b) A Győr városi dolgozó­kat helyes lenni tájékoztatni arról is, hogy a magán gyü­mölcs, és zöldségárusok for­galmát miért csak szeptem­ber 2-ától ellenőrizték, és a megállapított adóbevallási mulasztásoknak melyek a kö­vetkezményei? c) Bizonyos, hogy a város gyümölcs- és zöldségellátását elsősorban az állami és szö­vetkezeti szektornak kell megoldania. Ebben igaza van a városi tanács illetékesei­nek. Ezért kérjük a MÉK-et, hogy reagáljon a vállalatot ért észrevételekre, és közölje, hogy a lakosság kielégítőbb gyümölcs- és zöldségellátásá­ért mit szándékozik tenni? A szerkesztőség ★ Megjegyzések és újabb kérdések A Győri Ingatlankezelő Vállalat felvesz építőipari technikusokat, személygépkocsira, tehergépkocsira, valamint Multicar típusú kis teherautóra gépkocsivezetőt, építőipari szak-, és segédmunkásokat Jelentkezés: a technikusoknak, Győr, Csaba u. 21., a többieknek, Győr, Türr István u. 9. sz. alatti javítórészlegnél. GYAKORLOTT gépírónőt AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Amfora ÜVERT, győri kirendeltsége, Győr, Aradi vértanúk útja 10. AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZUNK takarítót — délutáni műszakra portást — három műszakra Bérez és megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatási osztályán. Értesítjük a T. Utazóközönséget, hogy február 22-től (hétfőtől) a győri Kandó Kálmán utcát a Vágóhíd utcai végén csatornaépítés miatt lezárják Ezért meghatározatlan ideig a „9“-es autóbusz útvonalát a következők szerint módosítjuk: Városi Th. — Tanácsköztársaság u. — Wilhelm Pieck u. — Nagy S. u. — Ipar u. — ÉDASZ fő­porta — HÜTŐHÁZ. A Kandó K. utcai üzemek dolgozói az Ipar utcai postahivatalnál elhelyezett megállónál száljanak le, illetve feL­TOLAN 19. SZ. VÁLLALAT ­ A csali szertartások A NÉVADÓ, HÁZASSÁG­KÖTŐ, temetési stb. szertar­tásoknak sóti évszázados egy­házi hagyományai vannak, s csak a felszabadulás után ala­kulhattak ki új, társadalmi formái. Tömeges elterjedésük alig tíz évre tekinthet vissza. Az utóbbi években azonban — egyre gyorsuló ütemben — tért hódítanak a családi jellegű társadalmi szertartá­sok, a névadó- és házasság­kötési ünnepségek, temeté­sek. Nemcsak a számuk, ha­nem a színvonaluk is örven­detesen emelkedett. Mindezt a materialista világnézet ter­jedése, és az a körülmény hozta létre, hogy a család e nagy eseményét azok is mél­tó módon rendezhessék meg, akik nem vallásosak és nem kérik a hasonló egyházi szer­tartásokat. A legelterjedtebb a társa­dalmi házasságkötés újfajta szertartása, de még a megyén belül is rendkívül változó a kép. Egyrészt, mert nem áll­nak rendelkezésre, az ese­ményhez méltó körülmények, másrészt társadalmi szerve­zeteink nem törődnek eléggé ezzel az új társadalmi jelen­séggel. A kommunistáknak, pár­tunk tagjainak az egyházi jellegű családi ünnepségek­hez — keresztelő, templomi házasságkötés és egyházi te­metés — való viszonya egy­értelmű: a párt számára a vallás nem közömbös, a párt tagja csak az lehet, aki elfo­gadja a materialista világné­zetet és szakít mind a vallá­sos ideológiával, mind a val­lásos ceremóniákkal. Ez min­den párttagra kötelező! Saj­nos, számos pártszervezet el­néző ebben a vonatkozásban Úgy véljük azonban, hogy ezeknek a kritériumoknak a megtartása elvárható azoktól a vezetőktől is, akik nem tag­jai ugyan a pártnak, de a szocialista állam fontos posztjain közszolgálatban áll­nak. A statisztika azt mutat­ja, hogy a társadalmi jelle­gű családi szertartást kérők, rendezni kívánók száma messze meghaladja az érin­tett párttagokét. Ez azt mu­tatja, hogy a korszerű, mate­rialista világnézet egyre in­kább áthatja egész társadal­munkat. Ezért az utóbbi időben megjelent kormányhatároza­tok állami kötelességgé tet­ték, hogy megteremtsék min­denütt az anyagi és személyi feltételeket a társadalmi szer­tartásokhoz. A tanácsok szak­­igazgatási szerveiben meg­felelő irodák — a tanácsok végrehajtó bizottsága mel­lett pedig társadalmi bizott­ságok­ — alakulnak, amelyek gondoskodnak a társadalmi jellegű névadókkal, házasság­­kötésekkel és temetésekkel kapcsolatos ingyenes alap­szolgáltatásokról, s persze a különigények díjazott kielé­gítéséről. NYILVÁNVALÓ azonban, hogy túl gyorsan az anyagi és személyi feltételek megte­remtése sem lehetséges. Ta­nácsaink azonban máris so­kat áldoztak szép házasság­­kötő termek létrehozására. Ezért is nagyobb ebben a vo­natkozásban a fejlődés. Ke­vés azonban ma még az olyan szónok, aki a temetéseken kellő színvonalon tudná az elhunytat elbúcsúztatni, sok helyen a körülmények is szegényesek. Nemcsak elég szónok nincs, de kevés az énekkar, a zenekar is, kor­szerűtlenek a szállítóeszkö­zök. S ebben a vonatkozás­ban az sem érv, hogy az egy­házi jellegű szertartások sem különbek. Ezért szükség van kellő számú és felkészültsé­gű szakember képzésére. A társadalmi jellegű névadó ünnepségek megszervezésé­ben eddig is sokat segített a vállalati-intézményi kiűz­és szakszervezet. A jövőben is számítunk közreműködé­sükre. A társadalmi jellegű csa­ládi szertartások megrende­zése elsősorban az egyén, a család döntésétől függ. Ebben a vonatkozásban nincs helye sem a türelmetlenségnek, sem a passzív nemtörődömségnek. E szép ünnepségek a materia­lista világnézet terjedésének függvényei és nem helyet­tesítik a dolgozó tömegek vi­lágnézeti felvilágosítását, ne­velését. Tehát a családi jel­legű szertartások társadalmi megünneplésének igénye nem előzheti meg, hanem csak követheti az emberek világ­nézeti fejlődését. A párt esz­mei, politikai nevelőmunká­ja mellett a társadalmi és tö­megszervezeti propaganda­­munkában is foglalkozni kell a családi ünnepségek világ­nézeti kérdéseivel. Helyes, ha a TIT és a népműveléssel fog­lalkozó szervek és intézmé­nyek ismeretterjesztő tevé­kenysége kiterjed a vallás­kritika mellett az aktív pro­pagandára is. Elsősorban a KISZ-szel összefogva lehet eredményes a fiatalok felké­szítése a szocialista tartalmú családi életre. Alkotmányunk tör­vényben biztosítja a lelki­­ismereti szabadságot. A pár­ton kívül mindenki olyan és annyi istent hihet, amilyet és amennyit akar. A tudo­mányos ateizmus és a vallás között, a tudomány és a ba­bona, a materializmus és az idealizmus közötti harc azon­ban mindig és ma is az osz­tályharc része volt és az is marad. A világnézeti harcot azonban alárendeljük az osz­tályharc fő kérdésének, neve­zetesen a szocializmus építé­sének. Ez azt jelenti, hogy a vallásos ember is szövetsé­gesünk a szocializmus építé­sében. De a materialista vi­lágnézet terjesztése is állandó feladatunk. Másrészt a szo­cialista család társadalmunk alapegysége. Ezért a család nagy eseményei méltó meg­tartására — névadásra, há­zasságkötésre, temetésre stb. — a szocialista állam is meg­különböztetett figyelmet for­dít. A családnak ezeket az emlékezetes eseményeit kor­szerű világnézeti tartalom­mal tölti meg, amikor fokoza­tosan gondoskodik a társa­dalmi jellegű családi szertar­tások anyagi és személyi fel­tételeinek jobb megteremté­séről. Rácz Lajos Önálló szerkesztői munkakörbe több éves gyakorlattal rendelkező gépészmérnököt vagy technikust, gép- és gyorsírónőt, takarítónőt, lakatos szakmunkást, segéd­munkásokat felvesz a Soproni Vasöntöde Sopron, Ágfalvi út 6.

Next