Kisalföld, 1971. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
1971. március 2., kedd Az MTI jelenti: 90 éves a Magyar Távirati Iroda Szinkronban az élet dobbanásaival kilencvenéves lesz március 3-án a sajtóvilág egyik legrégibb európai hírközpontja, az MTI , a Magyar Távirati Iroda. Alapítója a hajdani országgyűlési gyorsíróiroda két munkatársa volt: Maszák Hugó és Egyesy Géza. Az első időkben kapcsolatot teremtettek az egykori híres sajtóügynökségekkel, köztük a londoni Reuter-tel (ott egyébként mindmáig őrzik az 1881-ben kötött szerződés eredeti példányát), a párizsi Havas, a berlini Wolff, a római Stefani és a bécsi Korr-Bureau hírszolgálati centrummal. Jelenleg a nemzetközi sajtó mintegy 40 hírügynökségtől naponta több mint 30 000 sor jelentést, híranyagot, tudósítást küldenek a budapesti Naphegyen működő MTI-be, ahonnan a hazai tudósításokkal együtt — nonstop szerkesztéssel — ontják az anyagot a telexgépek az újságokhoz, a rádióhoz, a tv-szerkesztőséghez és a világ minden tájára. Kiküldött tudósítók Az újságírói gárdához több mint 230-an tartoznak: a budapesti eseményekre rendszeresen kijáró munkatársakon kívül 15 külföldi tudósító , ők Moszkvából, Varsóból, Prágából, Berlinből, Bukarestből, Belgrádból, Szófiából, Londonból, Párizsból, Bonnból, Rómából, Washingtonból, Kairóból, Pekingből és Tanzániából küldik jelentéseiket — mintegy 40 fotóriporter, továbbá a megyeszékhelyeken dolgozó 32 munkatárs. Saját híradásain kívül a világsajtó 400 újságját és folyóiratát kíséri figyelemmel és dolgozza fel a Magyar Távirati Iroda. Ugyanakkor szerződéses kapcsolatban áll a baráti szocialista államok hírügynökségeivel. Az MTI kiadványai a sajtón túl mintegy 5300 különféle szervhez jutnak el. Állandó telexhálózatához 6 országos és 21 megyei, illetve városi lap, valamint külföldi hírügynökségek szerkesztőségei kapcsolódnak. Naponta 80—90, belpolitikai jelentés és sporttudósítás, 80— 100, külföldről érkező hír, valamint 20 oldal terjedelemben külföldre továbbított magyar vonatkozású híradás jelenti a „termést’, írásban. Képen viszont: a hazai eseményekről és a külföldi történésekről naponta 300-350 fotó kerül ki az MTI-ből. Mimen egy helyen A központ „lelke” a legkorszerűbb formában kialakított, 400 négyzetméter alapterületű nagy terem. A szó szoros értelmében együtt van itt minden-kartávolságnyira egymástól a szerkesztők, a szüntelenül kopogó távgépírók, a világvárosokból befutó telexvonalak, a hazai tudósítók, a sportriporterek, a sok nyelven beszélő fordítógárda. Klímaberendezés temperálja a levegőt, fényjelzéssel működnek a telefonkészülékek, a fülhallgatóval dolgozó gépírónőktől csőpostán jutnak el az anyagok a rovatvezetőkhöz, az ügyeletes szerkesztőkhöz, S onnan az adótelexgépekhez. Sürgős tudósításokat — az események perceiben — egyenesen telexgépbe diktálnak a telefonon tudósítók, s így a sajtó vérkeringése szinkronban lehet az élet ritmusával. A Magyar Távirati Irodánál dolgoznak az egykori alapítók szakmai utódai: a ma országgyűlési gyorsírók, akik percenként 400—450 szótagos sebességgel sztenografálnak szónoklatot, vitát. Képes Híradó Körülbelül 1700 helyen lehet látni szerte az országban a hetenként friss anyagú „MTI képes híradó“-t; havonta kereken 3000 sajtófotó jut el külföldre, a hazai napilapok, képes újságok pedig 350—400 képriportot kapnak közlésre a MTI-től. A Naphegyre viszont havi átlagban 5000—6000 képet küldenek a világ eseményeiről a külföldi fotoügynökségek, zömmel légipostán továbbítják és naponta 1200 fénykép érkezik a telefoto-szolgálat útján. Részese az MTI az európai szocialista távirati irodák képtávíró-szolgálatának (Photo International), s így naponta eljutnak Budapestre a TASZSZ, az APN, az ADN, a lengyel CAF, a CTK tele- és rádiófotói. Győr 700 éve város Mátyás A FÖLDESÜR! alárendeltségbe került város vezetősége és polgársága csak nehezen tudott beleilleszkedni a megváltozott helyzet reális adottságaiba. A tanács a városgazdálkodási feladatok ellátása során lépten-nyomon korlátokba ütközött, az ipar és kereskedelem pedig (rugalmassága és alkalmazkodóképessége mellett) sem tudott kellően kibontakozni. E belső problémák súlyát ugyanakkor növelte az országhatárokon belüli általános nyugtalanság is, amely Győr térségében különösen a magyar és osztrák rendek állandó politikai torzsalkodásai miatt vált egyre feszültebbé. 1454-ben az ellentétek már annyira kiéleződtek, hogy Hunyadi János, az ország kormányzója Győrbe tette át székhelyét és jól felfegyverzett seregét két ízben is elindította a nyugati határterületek védelmére. Az V. László oldalán álló Cilléi Ulrik cselszövései ugyanis már nemcsak a Hunyadicsalád uralmi szándékait keresztezték, hanem az ország belső békéjét is fenyegették, pedig éppen ebben az időszakban lett volna a legnagyobb szükség arra, hogy az erők összpontosításával felkészüljön az ország a mindinkább növekvő török veszedelem elhárítására. A megkezdődött egyezkedési kísérletek kapcsán 1455 nyarán Győrött tartották a magyar főurak és főpapok azt az országgyűlés jellegű tanácskozásukat, amelyen esküt tettek, hogy alattvalói hűséggel engedelmeskednek a királynak, ha tiszteletben tartja szabadságukat és magyar emberekkel tölti be az üresedésbe kerülő főméltóságokat. Ez alkalommal mondotta el Kapisztrán János is nagy hatású toborzóbeszédét, amelynek nyomán az egybegyűlt rendek és külföldi követek 100 000 fegyveres kiállítását vállalták a török ellen tervbe vett keresztes hadjárat céljaira. A KÖVETKEZŐ évben kivívott nándorfehérvári fényes győzelem ilyképpen bizonyos fokig a győri elhatározás lendületéből született meg, bár a történelmi hűség kedvéért azt is meg kell jegyezni e nagyszerű haditénynyel kapcsolatban, hogy az ígért vállalásokat sokan nem teljesítették és a török sereg segít előnyomulása idején a keresztes hadak részben még a szervezés állapotában voltak. A hírszolgálat akkori nehézségei ellenére Győr polgársága így is aránylag hamar tudomást szerezhetett arról, hogy a veszélybe került haza délvidéki sikeres hadműveleteiben elsősorban Hunyadi János serege, valamint a városok, falvak fegyvert ragadó szegény népe szenvedte el a legsúlyosabb véráldozatokat. Minthogy a Cillei-párt Mátyás trónra jutása után is folytatta aknamunkáját a nyugati végeken, sőt, éppen Győr térségében, a király katonai és polgári vonalon egyaránt a saját embereit ültette a legfontosabb vezetői tisztségekbe. Győr város biztonsága és nyugalma érdekében a Koronczói család megbízható tagjaira hagyta a vár őrizetét, a sokat zaklatott polgárság nehéz életkörülményeinek enyhítése céljából pedig 1464-ben megerősítette a régebben adományozott szabadalmakat. EZEK AZ ELŐJOGOK persze nem érintették a város közjogi státusát, csupán gazdasági jellegűek voltak, de ezekben a vonatkozásokban hasonló előnyöket biztosítottak a polgárok számára, mint amelyek az V. István által kiadott kiváltságlevélben szerepeltek. Mátyás király különben sem tulajdonított nagyobb jelentőséget annak, hogy a városok rangsorolásában időközben milyen változások történtek. A Győrrel kapcsolatban kiadott okleveleiben ismételten civitas-nak nevezte a várost, holott ezt a kifejezést a középkor második felében is, elsősorban a királyi városok megjelölésére használták az uralkodók és az irányításuk alatt működő kancelláriák. Dr. Lengyel Alfréd címr KISALFÖLD Ésszerűen védjük egészségünket! Csaknem félmillárddal nőtt egy év alatt a gyógyszerfogyasztás A hazai gyógyszerfogyasztás a múlt évben ismét emelkedett, mintegy 14 százalékkal haladta meg az előző évit. Az 1969. évi 3976 millió forinttal szemben 1970-ben 4449 millió forintot tett ki a felhasznált gyógyszerek értéke. A növekedés tehát csaknem félmilliárdos. A gyógyszerfelhasználás szintje, ma mas mértéke, általában a lakosság egészségügyi kulturáltságát és ellátottságát, növekvő igényeit, életszínvonalát jelzi, ennyiben tehát pozitívum. Ha azonban a fontos gyógyszercsoportok forgalmát nézzük, korántsem jutunk ilyen egyértelmű következtetésre — mondta a „gyógyszermérleget” értékelve Lázár Jenő, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának vezetője. • Az 1970 év gyógyszerforgalmának forintban kifejezett 22 százalékát antibiotikumok tették ki. Amennyire fontos, hogy minden rászoruló beteg megkapja a sok esetben mással nem pótolható, nagy hatású, korszerű, antibiotikus kezelést, annyira felesleges és káros túlzásokhoz vezet a lakosság széles körében elterjedt tévhit. Az antibiotikumokat egész sor olyan betegségtől való gyors és könnyű megszabadulásra is szeretnék felhasználni, amelyek ellen egyszerűen nem is hatásosak, így például a közönsége® nátha, vagy az influenza antibiotikummal nem gyógyítható, sem meg nem előzhető. A beteg sokszor valósággal követeli az orvostól, hogy antibiotikumot (például Vegaeillint, Tetránt) írjon fel, holott hatásosabbak lennének a szalicilkészítmények, lázcsillapítók, komplikáltabb esetben, például szulfonamidok (Triaseptyl stb.). Olyankor az antibiotikumok használata nemhogy segítene, hanem ártalmas lehet. A kórokozók ugyanis mind több antibiotikumot szoknak meg és nagy számmal alakulnak ki az antibiotikumoknak ellenálló, reziszten® törzsek. — Világjelenség —■ és ez alól, sajnos, a magyar közönség sem kivétel — a nyugtatók és fájdalomcsillapítók egyre növekvő, a szükségeset jóval meghaladó fogyasztása. Megfeledkezünk arról, hogy a gyógyszer nemcsak gyógyíthat, hanem komoly egészségkárosodást is okozhat. Ezért ma már az Egészségügyi Világszervezet is kiterjedt felvilágosító tevékenységet folytat a túlzott és indokolatlan gyógyszerszedés ellen. A felesleges és mértéktelen gyógyszerfogyasztás ártalmai között említhem például, hogy a számos fájdalomcsoittoló van meg,utalható fenacetin hosszabb ideig szedve veszélyes, idült mérgezést okozhat, vagy az ugyancsak közhasználatú Amidozofen túlzott szedése következtében kórosan csökkenhet a szemcsés fehérvérsejtek száma. 1970-ben a vitaminok forgalma 300 millió forintot tett ki. A nagymértékű vitaminfogyasztás már csak azért sem indokolt, mert hazánk élelmiszerellátása lehetővé teszi, hogy szervezetünket bőven ellássuk természetes vitaminokkal. — Végül, néhány szót, az úgynevezett házi patikáról. Ésszerű korlátok között hasznos, ha egy-két egyszerű, alapvető gyógyszer és főleg kötszer van otthon. Helytelen azonban a megmaradt, már felesleges gyógyszerek tárolása azon az alapon, hogy hátha valamikor még jó lesz”. A gyógyszerek korántsem tarthatók el korlátlan ideig. Jó, ha vényíráskor tájékoztattuk az orvost arról, hogy milyen gyógyszerünk van otthon, és mióta. Sohase feledkezzünk meg arról, hogy még a legközismertebb, egyszerű gyógyszerek is veszélyeztetik gyermekeink életét, ezért olyan helyen és biztosan elzárva tartsuk őket, hogy a gyerekek semmiféleképpen se férhessenek hozzájuk. És még egy tanács: akkor óvjuk egészségünket, ha házi patikánk „kincseit” is csak orvosi vélemények alapján vesszük be. (MTI) A Győr és Sopron Münnich Ferenc emlékezéseiben Most rendezik a Xantus János Múzeumnak azt a nagyszabású, új, állandó kiállítását, amely rendkívül gazdag tárgyi és dokumentációs anyag alapján bemutatja mind a Tanácsköztársaság Győrött lezajlott eseményeit, mind a fehérterror véres tomálásának sötét korszakát. Ezekről a tragikus napokról Münnich Ferenc is részletesen beszámol az emlékezéseit tartalmazó „Viharos út” című könyvében, amely 16 fejezetben az 1900-as évek elejétől a felszabadulásig mutatja be ennek a vezetésre és irányításra termett bátor, harcos, áldozatkész kommunistának életét és küzdelmeit. A Tanácsköztársaság megdöntését követő időkkel foglalkozó lapokon színesen ecseteli Münnich Ferenc, hogyan menekült a fehérterror elől először Győrbe, aztán Sopronba, majd innét dél felé, Jugoszláviába, ahol végül is sikerült kapcsolatot teremteni a zágrábi kommunistákkal, majd hamarosan a bécsi emigráció évei következtek számára. A várossá válás 700. évfordulója idején még nagyobb érdeklődéssel olvassuk Münnich Ferenc lebilincselően érdekes könyvét, elsősorban persze, a Győrre és Sopronra vonatkozó részleteket. A könyv nyolcadik fejezetének címe „Budapesttől Bécsig’ , ebben számol be Münnich Ferenc arról, hogy 1919. augusztus elején, néhány órával a román csapatok Budapestre való bevonulása után minden kapcsolatát elveszítette elvtársaival, így el kellett határoznia, hogy az utolsó vonattal elhagyja Budapestet. De idézzük a Győrre vonatkozó részleteket! „A Győr felé tartó vonat kora délután indult. Boros János temesvári építőmester nevére kiállított építőmesteri diploma volt a zsebemben, katonai iratokkal és néhány — neki szóló — levéllel megerősítve... Ismerőst is találtam az utasok között, s rövid idő múlva vértanúhalált halt Kellner Sándort. Ő tíz koronával vágott az útnak. Megosztottam vele vagyonomat, és így ezer kék koronával érkeztem Győrbe.’’ Jegyezzük itt meg, hogy Kellner Sándort, az akkori Sopron megye politikai biztosát Sopronban lőtték agyon a fehérterroristák. A „Forradalmi évek tüzében (1917— 1919)’’ című kiadványunk 199 lapján látható az emlékműnek a fényképe, amelyet Sopronban, a Pozsonyi úton állítottak azon a helyen, ahol Kellner Sándort és Knapp Gábort kivégezték. Münnich Fu....... így folytatja emlékezéseit: „Győrben — legnagyobb meglepetésemre — még helyükön voltak a proletárdiktatúra szervei. A pofod űrt reron vöröskatúnak tartották fenn a rendet. Minket, akik bemutatkoztunkaz elvtársaknak, elhelyeztek egy szállodában, sőt még valamiféle vacsorafélét is kaptunk. Hajnalban továbbindultam. Mint később megtudtam, ismét az utolsó vonattal. Néhány órával azután, hogy elindultam, a győri forradalmárokat letartóztatta egy tiszti különítmény. Sokat közülük kivégeztek Horthy banditái.” Münnich Ferenc emlékezései rendkívül pontosak. Gicze Géza és Perepatits Antal a „Vörös Győr” című munkájából tudjuk, hogy a városban augusztus 6-án jelen meg a felhívás, amely a munkásokat felszólította: jelentkezzenek a gyárakban. A munkások még népfi fegyverekkel jelentek meg az üzemekben, és a fegyvereket csak ravasz csellel tudták elvenni tőlük. „Sopronban a pályaudvaron már fehér tisztiőrség volt — írja Münnich Ferenc a továbbiakban. — Néhány tiszt végigjárta a vonatot, és akit kommunista gyanúsnak találtak, azokat leszállították. Igazán nem kíméletesen. Már a leszállításnál folyt a vér.” Münnich Ferencet valutaspekulánsnak nézik, és szintén leszállítják a vasúti kocsiból. A már véresre vert kommunista gyanúsokkal együtt kísérik a pályaudvarról a városparancsnokságra. Biztos halál várna rá, azonban útközben sikerül az egyik kísérő katonával beszélnie, aki néhány nappal előbb még a Vörös Hadseregben szolgált, sőt annak idején orosz hadifogságban néhány hónapot ugyanabban a fogolytáborban töltött, mint Münnich Ferenc. A volt vöröskatona és hadifogolytárs az előzetes megbeszélés alapján a vallatáskor így igazolja Münnich Ferencet: „Ez Boros János főhadnagy úr, aki 1914-ben a sárpáti harcokban századparancsnokom volt. Mindketten a 68-as gyalogezredben szolgáltunk Áldott jó ember volt. Boros főhadnagy úr gyakran fizetett a bakáknak sört vagy bort, és olyan igazi jó magyar ember...” „Igazolványaim egybevágtak a tanúvallomással ”— folytatja Münnich Ferenc — így megszabadultam a biztos haláltól. Meg sem motoztak, ami külön szerencse, mert ha dollárt vagy fontot keresnek nálam, azt ugyan nem találnak, hanem nadrágom hátsó zsebéből egy revolver került volna elő. Azokat, akiket velem együtt leszállítottak a vonatról, másnap legyilkolták Münnich Ferenc akkor már ismét úton volt, nem az osztrák határ felé, hanem délnek tartott, s Komlóra, majd Pécsre sietett, hogy részt vegyen a párt újjászervezésének, illetőleg az illegális párt messze 2 zésének munkájában- Bognár Gyula A PÉCSI EIFFEL TORONY. — A Mecsek alján, Pécs Origi városrészében, a párizsi Eiffel torony arányosan kicsinyített mása díszíti az egyik lakóház udvarát. Készítője ifjabb Molnár József, 33 éves géplakatos 960 órát dolgozott rajta és 130 kg vasat használt fel az építkezéshez. A százszorosan kicsinyített, azaz 3 méter magas mini Eiffel-toronynak sok bámulója akad. (MTI fotó: — Bajkor József felv. — HÍS)