Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ara, so fillér AZ MSZMP GYŐR- SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA gyök. 1971. Április 17., csütörtök xxvi. évfolyam 94. szám Tények hétköznapokon gyakran s olykor jogosan háborgunk: a rendezésre érett problémákhoz képest lassúnak ítéljük előrehaladásunkat. Elveinkkel, céljainkkal ellentétes jelenség, tett elkedvetlenít, hajlamosak vagyunk csak ezeket látni. Mivel a hibák, fogyatékosságok, mulasztások kirívóak, kiáltó ellentétben vannak rendszerünk lényegével, a társadalom alapvető érdekével. Az eredményeket ellenben magától értetődőnek tekintjük. Nagyrészt a korszakos számvetések idején döbbenünk rá, mennyi mindent alkottunk. A párt X. kongreszszusa, majd a választási előkészületek adtak alkalmat a reális számvetésre. S ebből — egyebek között — kiderült, hogy Győr-Sopron megye a múlt évben annyit fejlődött, mint hasonló idő alatt sohasem. E megállapításban egy szemernyi túlzás sincs, a tényeket bárki ellenőrizheti, hiszen szemünk láttára, s munkánk által létesült minden. A választási nagygyűléseken elhangzott számvetéseket hallgatók csak rábólinthattak a felsorolt tényekre, azok mindegyike vitathatatlan, kézzelfogható valóság, a helyes politika, s az azzal összhangban álló munka megtestesülése. Az ország más tájain járva tapasztalhatjuk, nem Győr-Sopron megyei sajátosság a nagyarányú építőmunka, a könnyebbé, kellemesebbé formálódó élet. Országos jelenség ez. S aki a jövővel, a IV. ötéves tervvel ismerkedik, megtalálja benne az eddig el nem végzett, de megérett, sürgős, sok ember jogos óhaját tartalmazó előirányzatokat. Például Győrött a peremkerületek közlekedésének, a város bolthálózatának lényeges javítását, a művelődési, szociális intézmények tekintetében meglévő elmaradottság felszámolását. A terveket az anyagi lehetőségek behatárolják, mégis mindenki meggyőződhet arról, hogy alkotói a szükségleteknek jó ismerői, a célkitűzéseket fontossági és sürgősségi szempontokból rangsorolták. Megvalósulásuk által tovább gazdagodik Győr-Sopron megye lakóinak élete. Valamennyi valós igény aligha teljesül, a tervek végrehajtása, s az előttünk álló évek fejlődése minden bizonnyal új, jogos szükségleteket hoz majd létre. Ezek új gondokat, hiányokat, meglehet, vitát, bosszúságot, türelmetlenséget okoznak, hosszú távon rengeteg gondot, dolgot adnak. Valamennyiünknek. Ez a fejlődés természetes velejárója. A mostani számvetés mindenkit rácsodálkoztat a magunknak végzett munka eredményeinek nagyszerű tényeire. Ezek erőt, biztatást adnak, jogos örömmel, büszkeséggel töltik el mindazokat, akik e mű részesei. Azonban egyéni számvetésre is késztetnek minden becsületes embert annak megfontolására, hogy megtette, megteszi-e a tőle telhető legtöbbet az eredmények gyarapításáért, a közösséget és egyént károsító lazaságok megszüntetéséért. ■«Ötéves fejlődésünk nagyszerű tényei a derekasan végzett munka felbecsülhetetlen értékű, jó, biztonságos tudatát adják. Ám annak bizonyságát is, hogy érdemes még teljesebb odaadással alkotni, munkálkodni. A jobb, több, lelkiismeretesebb munka kimeríthetetlen tartalékunk, fedezetünk önmagunk sikereinek, legmerészebb terveinek túlszárnyalásához. J. L.-nél A Hazafias népfront napirendjén Javaslat a megyei tanács tagjaira Az április 25-i országgyűlési és tanácstagi választások után a helyi tanácsok feladata, hogy az alakuló, és az azt követő tanácsülésen jelöljék, illetve megválasszák a megyei tanács tagjait. A választási törvény értelmében a fővárosi és megyei tanács tagjává a helyi tanácsok tagjait és más választói jogosult állampolgárokat lehet választani. A jelölésnél tekintettel kell lenni arra, hogy túlnyomó része a helyi tanácsok tagjai közül kerüljön ki. A jelölést a Hazafias Népfront fővárosi, illetve megyei bizottságának javaslatára a helyi tanácsok végzik. A rendeletnek megfelelően a Hazafias Népfront Győr- Sopron megyei Bizottsága gondos munkával elkészítette javaslatát, és azt tegnap délutáni elnökségi ülésén megvitatta. Megyénk helyi tanácsai 85 tagot választhatnak a megyei tanács testületébe. A helyi tanácsok képviselete az alábbi arányok szerint oszlik meg: Győr város 21, Sopron város 9, Mosonmagyaróvár város 4, Kapuvár 3, a győri járás 15, a soproni 10, a mosonmagyaróvári 9, a csornai pedig 14 főt küld. A népfront megyei bizottságának javaslatában érvényre jut a társadalom osztályainak és rétegeinek, a nők és az ifjúság, a párttagok és pártonkívüli dolgozók képviselete. Munkás 34, paraszt 18, értelmiség 18, alkalmazott 11, egyéb 4 fő. A tisztségre javasoltak 31,5 százaléka pártonkívüli, 71,8 százaléka férfi és 28,2 nő. A 30 éven aluli korosztályokat 7-en, a 31—40 éveseket 12-en, a 41—50 éveseket 45-en, az 51—60 éveseket 19-en és a 60 éven felülieket ketten képviselik. A népfront javaslatában 52 olyan személy szerepel, akik a múlt ciklusban is tagjai voltak a megyei tanácsnak. Van tapasztalatuk, felelősséggel végzett munkájukkal kiérdemelték a lakosság bizalmát. Tizenhárman eddig a járási, községi tanácsok tagjaiként fejtettek ki közéleti tevékenységet. A tanácskozás résztvevői egyetértettek a javaslattal, és felhatalmazták a Hazafias Népfront megyei Bizottságát, hogy egyes esetekben — az országgyűlési képviselő és tanácstagi megválasztástól függően — változtasson a javaslaton. A választási törvény értelmében a városi és községi tanácsok megváltoztathatják a tegnap elfogadott népfrontjavaslatot, illetve más személyeket is jelölhetnek. Itt is, mint az országgyűlési képviselők és a helyi tanácstagok jelölésénél lehetséges egy tisztségre több személy jelölése. —H— Az építőipar kivőlei Az Elnöki Tanács a múlt héten adta át a Munka Érdemrend fokozatait azoknak, akik különösen kiemelkedő munkát végeztek a tavalyi szabolcs-szatmári árvízi károk helyreállításában. Tegnap a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat kilenc dolgozóját tüntette fel az Építőipar kiváló dolgozója megtisztelő címmel. A jövőben Kirchner János művezető, Nagy Tivadar építésvezető-helyettes, Gábris Ferenc termelési csoportvezető, Széchenyi József gépkezelő, Budovics István kubikos brigádvezető, Szalay Nándor kőműves, Beke János munkaügyi előadó. Horváth Lajos kőműves jogosult az építőipar kiváló dolgozója cím viselésére. Szalay László gépkocsivezető pedig kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Veteránok és kommunisták Baráti találkozóra hívta a napokban Kapuvár város Pártbizottsága a Kapuváron élő 19-es veteránokat, és azokat, akik 1945 óta társadalmipolitikai munkások. A találkozón a pártbizottság munkatársai tájékoztatót adtak a városfejlesztési, építési, szépítési tervekről, ehhez kérték a veteránok, idős kommunistáik véleményét is. A fehér asztal melletti baráti találkozón 14-en vettek részt. Első ízben: Jelölték a tanácsok titkárait Odaítélték a „kiváló vállalat“, a „szocialista munka vállalata“ címeket A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtti ülésén a többi között javaslatot fogadott el a városi és községi tanácsok végrehajtó bizottságai titkárainak jelölésére. Erre az új tanácstörvény értelmében a közigazgatás további tökéletesítése, a törvények és rendeletek pontos végrehajtása, a lakosság ügyeinek gyorsabb és eredményesebb intézése végett volt szükség. A végrehajtó bizottság titkára iránti megváltozott körülmények tették szükségessé, hogy a titkár ne választott, hanem a tanács által kinevezett tisztségviselő legyen. Megyénkben összesen 108 vb-titkári álláshely van a városokban és községekben, ezek közül a végrehajtó bizottság 103 helyre jelölt titkárt, akiket a választást követő 15 napon belül összeülő, alakuló tanácsüléseken neveznek ki határozatlan időre. öt községben: Rábaszentandráson, Győrságon, Töltéstaván, Hegyeshalomban, Máriakálnokon ideiglenes jelleggel bíznak meg titkárt. A jelölt tanácstitkárok közül 57 férfi, 46 nő, közülük 62 tanácsakadémiát végzett, a többieket kötelezik a szükséges képesítés megszerzésére. A titkárok átlagos életkora 37 év, az államigazgatásban — ugyancsak átlagosan — 12 éve dolgoznak. A tanácstörvény egy másik lehetőségével is élt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hozzájárult, hogy az önálló tanácsú, de kisebb létszámú községekben a tanácselnöki tisztséget társadalmi megbízatásként lássák el. Ezek a községek a következők: Bezi, Dör, Egyed, Fehértó, Markotabödöge, Acsalag, Páli, Pásztori, Rábaszentandrás, Sobor, Sopronnémeti, Szárföld, Győrújfalu, Ikrény Mezőőrs, Máriakálnok, Fertőköz és Hevej. Határozott a végrehajtó bizottság abban is, hogy az ezer lakost meg nem haladó lélekszámú községekben a községi tanácsok alakuló ülésükön — a tanács működésének idejére — kijelöljék azt az eljáró tanácstagot, aki a községi tanácselnökkel és a végrehajtó bizottság titkárával együtt a végrehajtó bizottsági hatáskört gyakorolja. Ilyen megoldás lesz a csornai járásban Acsalag, Bezi, Dör, Egyed, Fehértó, Györsövényház, Magyarkeresztúr, Markotabödöge, Páli, Pásztori, Rábacsanak, Rábaszentandrás, Sobor, Sopronnémeti, Szilsárkány; a győri járásban Győrújfalu, Ikrény, Vámosszabadi; a mosonmagyaróvári járásban Újrónafő; a soproni járásban Balf, Fertőköz, Magyarfalva; a Kapuvár város irányítása alá tartozó Heves községben A megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok kitüntetéséről is döntött a végrehajtó bizottság. A „kiváló vállalat” címet a Győr-Sopron megyei Gyógyszertár Vállalat, és a Műanyagfeldolgozó és Kefegyártó Vállalat (Mosonmagyaróvár) kapta meg múlt évi eredményei alapján. A kiváló vállalatok egyben a „szocialista munka vállalata” cím viselésére is jogosultak, s kívülük még hat másik vállalat érdemelte e kitüntetést: Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat (Győr), Vendéglátó Vállalat (Győr), Talajerőgazdálkodási Vállalat (Sopron), Gépipari és Finommechanikai Vállalat (Győr), Patyolat Vállalat (Győr), 1. számú megyei Víz- és Csatornamű Vállalat (Győr). ACÉLMAROK (Nagy Éva felv.) I „NAGY MAGYAR” Ahogy átlépi a temető kapuját, megcsendesíti az áhítat. — Oda üljünk a hársfa alá! — ajánlja szívesen. Bontja már a zöldjét annyira, hogy ritka sugarakban ér le hozzánk a nap. — Mikor ültethették? Tudja ezt is. — Ezernyolcszázhúszban. Mögötte az a sír Tolnay Antal, nagycenki plébánosé, ő temette el Széchenyi Istvánt. Csak tavaly 145 000 embernek mondta el a magyarok nagy alakjának életét. Mondta? Szenvedéllyel, megrendüléssel bizonyította Széchenyi magyarságát, szidta Ferenc Józsefet, a császár katonáit, és könnyezett, amikor „Széchenyit temették”. Ki ez a Széchenyit sirató magyar? Volt cukorgyári munkás, Pölcz István. Most nyugdíjas, 45 évi szolgálat után. És megbízottja az Idegenforgalmi Hivatalnak négy éve. Fogadja a látogatókat a nagycenki temető kapujánál és a kriptában. Bámulatos részletességgel, eseményeket határoló évszámok ismeretével ránk zúdítja a nehéz történelmet ebben a virágbontó langyosságban. Széchenyi műveiből idéz, költőktől sorokat szaval Honnan e tudás? Csak szerette a történelmet, ennyi az egész. És ez a Széchenyi iránti lobogás? — Családi hagyomány. Nagyapám ministráns gyerek volt Széchenyi temetésén. A család nemzedéken át melengette a szeretetet és tiszteletet. Beszél, beszél, nehezen magáról, enyhe kitéréseket lehet rávenni az önvallomásra. — „Örömmel szállok arra a hajóra, ami a boldogság révébe vezet... ezekkel a szavakkal lépett Széchenyi a Batthyány-kormányba. — Olvasta? — Nagyon sok történelemkönyvem volt. Harmincötben leégett a házunk, és ott égtek a könyvek. A Hitel, Világ, Stádium, . ..Szatíra”, amiben így írt Széchenyi, Ferenc Józsefről: „Néró hozzá képest fehér galamb volt”. Égtek a könyvek, ő sírt, és ment a cukorgyárba. Az apja még alkalmi munkás volt. Gyerekkorában látta Jászai Marit, ahogy hozta a babérkoszorút a sírhoz. — A temetőre nyíló kis rácsos ablakon néztünk le a kriptába, ahogy ott térdelt Jászai szinte megmeredve sokáig a kegyelettől, az átéléstől, s szaladtunk nagy riadalommal, hogy rosszul lett tán a művésznő? — Nagyapja mire emlékezett? — A temetésre. Április 11-én volt, délután 4 órakor. Kipirul a kerek arc. Föláll, túlmutat a temetőn. — Ott nem volt még vasút, ismét özönlött a tömeg, így mesélte nagyapám, tengernyi ember, s jöttek mindenünnen, körbe-körbe osztrák katonák vigyázták a zajt, a zúgást. Hatezer ember. A fáklyákat egy halomba dobták, égett egész éjjel... Könnyes a szeme. Aztán megint haragra gyűl. — Vitte, zúzta itt az értéket később a német, a csürhe nyilas. Annyira fájt a szívem! Negyvenötben égett a kastély, a Széchenyi-könyvtál. — Mit csinált? — Sírtam? Lehet-e ennél a sírnál érzelem nélkül állni? Csak mondani és csak értem a történelmet? A megfizethetetlen többlet, ami Pölcz Istvánban van: a szenvedély, a harag és a tisztelet hullámzása, érezni tanítja a kor levegőjét Páratlan történelemórákat tart az ország minden részéből érkező diákcsoportoknak. Jó, hogy van nekünk Nagycenken Pölcz Istvánunk. Egyik alkalommal külföldiekből álló turistacsoportból azt mondták rá: „A nagy magyar.” És kérdezték: — Mi a foglalkozása, uram? Történész? Nem. Munkás. Most már régóta boldog. Milliókat költünk Széchenyi emlékeinek megőrzésére. Fakult ballonkabátot visel, kicsi, sötétszürke kalapot, szoros nyakú kockás inget nyakkendő nélkül. Csak a kulcsok vannak nála. A történelmet az olvasmányaiból és az emlékeiből adja. Kinyitja a temető kapuját, kinyitja a kriptát, és megnyitja az emberek szívét — Széchenyinek. gszm