Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

2 Huszonöt évvel a kézfogás után Az 1946. április 21-én megnyílt és április 22-én véget ért konferenciáról a világsajtó archívumaiban, a párttörténeti múzeumokban számtalan dokumentumot, fényképet őriznek. Egy kép ezek közül — bizton lehet állítani — valamennyi je­lentős gyűjteményben megtalálható. A felvétel Wilhelm Piecknek, Németország Kommunista Pártja elnökének és Otto Grote­wohlnak, a Szociáldemokrata Párt elnökének kéz­szorítását ábrázolja. Egyetlen pillanatba sűrűsödik a kétna­pos tanácskozás lényege , és sok évtizedes nehéz küzdelem. Huszonöt évvel ezelőtt a konferencia határozata kimondta a két német munkáspárt egyesülését, a Német Szocialista Egy­ségpárt megalakulását. Németország keleti felében megvaló­sult az, amit a munkásosztály legjobbjai olyan régen köve­teltek, ami Hitler megállítására egyedül lett volna alkalmas — a munkáspártok egysége. A kézfogás, az összekulcsolódott ujjak, a szövetség és a barátság szimbóluma az egyesült párt­nál­ jelképévé vált. Jelvényén ma is ez látható. Huszonöt évvel az esemény után, a lassan történelemmé váló időszakra emlékezve — éppúgy, mint az az egy fény­kép — egy szó hallatszik ki legerősebben a konferencia hoz­zászólásaiból. Szükségszerűség. Szükségszerű volt, hogy kezet fogjanak egymással a munkásosztály pártjai. Európa törté­nelmének legvéresebb háborúján volt túl, és nagy tanulsá­gokon is túljutott. Németországban is — valamennyi meg­szállási övezetben — 1945-ben, 1946-ban nagyon sokan érez­ték már azt, amit Wilhelm Pieck, az egyesülés ötödik évfor­dulóján, 1951-ben ekképpen határozott meg: „A jobboldali szociáldemokrata pártvezérek azzal, hogy az egységes ellen­állási mozgalom létrehozását megakadályozták, megfosztot­ták a német munkásosztályt attól a lehetőségtől, hogy saját erejéből küzdje le a szörnyű fasizmust’’. Huszonöt évvel ezelőtt még a polgári demokratikus át­alakulás megvalósítása, a gazdaság talpraállítása volt a cél. Azóta, negyedszázad alatt döntő változás történt. A Német Demokratikus Köztársaság ma a világ kilencedik ipari állama. A NSZEP megvalósította programját, hű maradt ahhoz a cél­kitűzéshez, amelyet huszonöt évvel ezelőtt nehéz körülmé­nyek között magáénak fogadott. Megvalósult a munkásmoz­galom egysége az NDK területén. A NSZEP a szocialista és más országok kommunista és testvérpárjainak szilárd szö­vetségese. Politikai, gazdasági, kulturális területen egyaránt megszilárdult a demokratikus Németország. Sikerült megte­remteni az évszázad leghosszabb békés időszakát Európában és német földön. Az­ 1963-­ VI. párt kongresszusa, a szocializ­mus programjának elfogadása óta nagy intenzitással folyik a szocializmus építése a Német Demokratikus Köztársaságban. A NSZEP most VIII. kongresszusára készül. Néhány hét választja csak el a huszonötödik születésnap ünnepségeit a nagy tanácskozástól. A huszonöt év alatt megtett út egyenes vonalban köti össze a két eseményt. Az összefonódott kezek szocialista országot építenek. A magyar nép megbecsüléssel és bizalommal köszönti az NDK negyedszázados vezető párt­ját, és további sikereket kíván a békéért és a szocializmusért folytatott harcához. K. A. KISALFÖLD Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára (balról az előtérben) Georgi Trajkovval, a Bol­gár Nemzetgyűlés Elnökségének elnökével, Peko Takovval, a BKP PB póttagjával és kül­földi küldöttekkel beszélget a BKP X. kongresszusa ülésének szünetében. (Telefoto — BTA—MTI—KS) Kádár János felszólalása a BKP X. kongresszusán Szerdán reggel folytatta munkáját Szófiában a Bolgár Kommunista Párt X. kong­resszusa. A délelőtti ülésen elsőként Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára szólalt fel. Beszédét számtalanszor sza­kította meg a küldöttek taps­vihara, az SZKP és a bolgár —szovjet barátság éltetése. Brezsnyevet bolgár felszó­lalók követték a kongresszu­si emelvényen, majd Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dol­gozók Pártja Politikai Bizott­ságának tagja, a VDK párt­küldöttségének vezetője; Ed­­i­várd derek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB el­ső titkára mondott beszédet. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a magyar pártküldött­ség vezetője lépett ezután a mikrofonhoz. A küldöttek hosszan tartó tapssal, „Örök barátság” kiáltással fogadták az MSZMP első titkárát, aki üdvözlő beszédében a többi között a következőket mon­dotta: Küldöttségünk nagyra ér­tékeli és üdvözli központi bi­zottságuk Todor Zsivkov elv­társ által elmondott beszá­molóját az előző kongresszus óta elért fejlődésről, a népük előtt álló nagyszerű távlatok­ról. Szívből kívánjuk, hogy a testvéri bolgár nép eddigi nagyszerű eredményeire tá­maszkodva érjen el újabb si­kereket az új ötéves terv tel­jesítésével; a párt program­jának megvalósításával mi­előbb érje el a történelmi célját, a szocialista társada­lom teljes felépítését. Örömmel tölt el bennün­ket, hogy a Bolgár Kommu­nista Párt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kapcso­latai a marxizmus-leniniz­­mus eszméi alapján egyre erősödnek és pártjaink között teljes az egyetértés és az egység minden fontos elvi és politikai kérdésben. A kommunista és munkás­pártok, a szocialista országok nagy többségének sokévi áll­hatatos erőfeszítése, az 1969- es moszkvai tanácskozás eredményeként az utóbbi idő­ben egységünk erősödött. A nemzetközi munkásmozga­lom, a haladás erőinek össze­fogása, küzdelme, a szabad­ságszerető népek harca ke­resztülhúzza az imperialisták minden számítását. Az impe­rialista agresszorok ma még sok szenvedést okoznak a hő­siesen harcoló vietnami nép­nek, Indokína népeinek, az arab népeknek és jogos aggo­dalmat keltenek a békét kí­vánó emberekben az egész világon. De semmiféle impe­rialista manőver és az erőpo­litika sem tud változtatni a világ fejlődésének fő irányán: az emberiség a kapitalizmus­ból a szocializmus irányába halad, a népek, a nemzetek szabadok lesznek, és a béke le fogja győzni a háborút. Kedves Elvtársak! Bolgár Barátaink! Kongresszusuk ismét bizo­nyítja, hogy a Bolgár Kom­munista Párt dicső hagyomá­nyaihoz méltóan, magabizto­san vezeti a bolgár népet a szocializmus építésének út­ján. A magyar kommunisták, a magyar dolgozók szívből sok sikert kívánnak a Bolgár Kommunista Pártnak, a test­véri bolgár népnek ország­építő, szocialista munkájá­ban. Mi lesz Amerikával húsz év múlva? Beszélgetés Ipper Pállal A Révai Gimnázium és Szakközépiskola meghívására hétfő délután Ipper Pál, a Magyar Rádió és Televízió főmunkatársa Győrbe láto­gatott. Kora délután az is­kola diákságával, majd a tanárokkal folytatott kerek­­asztal-beszélgetést. A napi külpolitikai eseményekkel kapcsolatos kérdések mellett az újságírót és a magánem­bert faggatták munkájáról, néhány éves USA-beli tartóz­kodásának élményeiről. — New Yorkból hetente tizenöt anyagot, tudósítást, kommentárt továbbítottam a Magyar Rádiónak. Újságok­ból, rádióból, televízióból ér­tesültem az eseményekről, rám bízták a választást, mit közöljek. Az eseményeket magam ítéltem meg, nem várva a hivatalos állásfogla­lást. Lehet, hogy vétettem hibákat, de mindig kommu­nista újságíró módjára ítél­tem. — Milyen méretű az amerikai munkanélküli­ség? — Van munkaerő-felesleg, de ellentétben az előző évek­kel, most az úgynevezett fe­hér galléros munkanélküli­ség nagyarányú. A techniku­sok, mérnökök munkanélkü­liségének egyik oka az űr­program csökkentése.­­ — Hogyan látja az átlag amerikai a négerkérdést? Valóban olyan éles a konf­liktus a fehér ember és a négerek között? — A helyzet minden állam­ban más. Az északi államok­ban nem volt és most sincs négerellenes törvény. Fel­szállhat az autóbusz elején a fekete bőrű utas vagy akár leülhet. Ezért nő a néger la­kosság száma Északon. A me­­nekülnek Délről. Egyébként a legtöbb amerikai leéli az életét anélkül, hogy a hiva­talos kapcsolaton túl akár egy szót váltson is négerrel. » — Mi a véleménye a né­germozgalmak hatékony­ságáról? — Rendkívül szétaprózott. Majd minden egyházközség­nek van egy néger szerveze­te, ezek egymástól elszigetel­ten tevékenykednek. Az ame­rikai vezető körök jól tud­ják, a mozgalom akkor vá­lik veszélyessé, amikor a szervezkedés egységes lesz, országos méreteket ölt. King­­nek ez volt az óriási jelen­tősége: egységesítette a moz­galmat. King az erőszakmen­tesség elvét tanította, Gandhi szemléletét követte. A néger fiataloknak nem tetszett King következetessége, és brutális meggyilkolása meg­kérdőjelezte politikájának jo­gosságát a néger ellenzék szemében. Biztos vagyok ab­ban, hogy Angela Davist is azért akarják eltenni láb alól, mert zseniális szervező és páratlan népszerűségnek örvend a fiatalok között.­­ — Milyen az amerikai oktatási rendszer? — Egészen más, mint az európai. A közoktatás a szö­vetségi költségvetésben nem szerepel. Az egyes államok, városok tartják fenn az is­kolák egy részét, magánsze­mélyek pedig a másik részét Az oktatás színvonala nem túl magas. Hogy ezen változ­tassanak, létrehozták a kö­zépiskola és az egyetem kö­zött a hároméves „college”­­kat. Az USA-ban 4—4 és fél ezer egyetem működik, ezek közül a saját bevallásuk sze­rint mindössze tizenkettő európai színvonalú. Az iga­zán rangos egyetemeken azonban nőket nem oktat­nak. Viszont a college-háló­­zat egyik feladata a feleség­­képzés. Ez annyit jelent­, hogy egyetemeket, akadémiá­kat végző férfiak számára képeznek elegáns, viselkedni tudó, a protokollban járatos és általános intelligenciával bíró hölgyeket. Mint mond­tam, műszaki középkáder­­képzésük kitűnő, jól szerve­zett, azonban tudományos életük az importból él. A ve­zető értelmiség majd telje­sen Európából vándorolt be. Nem kell mást mondanom bizonyítékul, csak annyit, hogy a kaliforniai egyetem 22 Nobel-díjas professzora kö­zül egy sem amerikai szüle­tésű. — Mi a véleménye az amerikaiaknak a vietnami háborúról? — Egy biztos: mindenkit foglalkoztat. Sokan méltat­lankodnak: miért nem győ­zünk már? Az amerikaiak még nem vesztettek háborút, és nemzeti büszkeségüket bántja, hogy ez a „legyőzhe­tetlen” nép nem tud elbánni az „apró sárgákkal”. Mások azért sürgetik a háború be­fejezték mert Amerika törté­netében még egy háború sem járt ekkora emberáldozattal. A tisztán látó értelmiségiek pedig Amerika jövőjét fél­tik. A Vietnamban harcoló katonák nagy része kábító­szer-élvezővé válik és otthon sem tud lemondani róla. A kábítószer-fogyasztás 15—16 éves korban tömeg­jelenség, ami iszonyú következmé­nyekkel jár: teljes morális és fizikai romláshoz vezet Jogosan merül fel a kérdés vezető körökben: mi lesz Amerikával húsz év múlva, amikor a mai húszéveseknek kell átvenni az ország poli­tikai, gazdasági irányítását? M. Za 1971. április 22., csütörtök ESTIM táviratok. BÉCS Ötnegyed óra hosszat tar­tott a SALT-tárgyalások szerdai fordulója. Az ülést a szovjet nagykövetségen tar­tották Bécsben. A következő megbeszélést jövő szerdára tűzték ki. WASHINGTON Nixon elnök szerdán kül­földi segélynyújtásról szóló üzenetet intézett az ameri­kai kongresszushoz. Nyolc­ezer szavas üzenetében az elnök az amerikai külföldi segélynyújtási program gyö­keres átszervezését java­solta FREETOWN Sieaka Stevens minisz­terelnök szerdán letette a hivatali esküt, a köztársa­sággá kikiáltott Sierre Leo­ne első ügyvezető elnöke­ként. SAIGON A saigoni kormánycsapa­tok parancsnoksága újabb alakulatokat irányított szer­dán a Shau-völgybe. A had­művelet fő célja Dél-Viet­­nam nyugati és északi hatá­rának „légmentes” lezárása. BERLIN Szerdán este Berlinben ünnepséget rendeztek a Né­met Szocialista Egységpárt megalakításának 25. évfor­dulója alkalmából, ahol Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára ünnepi beszédet mondott. ROMA A görög néppel való szoli­daritás jegyében Genova ki­kötőmunkásai 24 órán át bojkottálták a görög hajók ki- illetve berakodását. Az akcióra a görög katonai puccs negyedik évforduló­ján került sor. GYŐR Győrött, a városközpont főépületében szerdán tűz ütött ki és 68 egyedi gyárt­mányú fénycső elégett. A tü­zet egy gondatlanul eldo­bott, még égő cigarettavég okozta. Személyi sérülés nem történt (MTI) V­ér és olaj Téves és tragikus konfliktus­nak nevezte a Pentagon indo­kínai kalandját a szenátus kül­ügyi bizottságának szerdai ki­hallgatásán Mansfield demok­rata szenátor. ,,A vietnami há­ború sok százezer ember pusz­tulását és rokkanttá válását okozta, óriási anyagi eszközö­ket emésztett fel, amelyeket Amerika sürgető belső problé­máinak megoldására lehetett volna fordítani" — fűzte hozzá. McGovern demokrata párti szenátor leszögezte: ,,Az ameri­kai nép számára nincs sürge­tőbb feladat, mint a vietnami háború befejezése". Hozzátet­te: ,,A történelem folyamán a valóság és a szólamok között soha nem volt még olyan ször­nyűségesen nagy különbség, mint amilyen jelenleg Amerika deklarált délkelet-ázsiai céljai és az amerikai politika konkrét eredményei között van” — tette hozzá. Éppen most derült új fény ar­ra, hogy a valóság és a szóla­mok között csakugyan milyen nagy különbség van. ,,A szabad világ védelme, a kommunizmus elleni harc” — ez a deklarált szólama, mottója az USA viet­nami jelenlétének. Hogy ezzel szemben, Washington nagyha­talmi politikájáról, imperialista uralmának és befolyásának fenntartásáról van szó, azt ed­dig is tudtuk. Most azonban, a szenátus külügyi bizottságában folyó kihallgatások alatt, várat­lanul új momentum vetődött fel. Eddig nem ismert, vagy legalábbis agyonhallgatott új gazdasági motívumok. Lehetséges-e, hogy az USA indokínai beavatkozásának oka az olaj? — vetette fel most több képviselő a szenátus külügyi bi­zottságában. Fulbright szenátor, a bizottság elnöke közölte: ő már érdeklődött. A külügymi­nisztérium először azt válaszol­ta neki, szó sincs olajról. A na­pokban viszont újabb levelet kapott: ebben már beismerték, hogy a hadiflotta egységei részt vettek az olajkutatásokban az indokínai parti vizeken! Most már sokan azt is hatá­rozottan állítja... a kutatások nyomán kiszivárgott a titok, a szakértők szerint Dél-Vietnam­ közelében a tengerfenék Dél­­kelet-Ázsia leggazdagabb kő­­olajkészletét rejti. Az amerikai monopóliumok törekvése, hogy koncessziót kapjanak e kincs kiaknázására. Épp most szögezte le Allende chilei elnök egy sajtókonferen­cián: ,,A természeti kincsek ál­lamosítása szuverén joga min­den olyan országnak, amelyet az ENSZ elismer. Ha a chilei nép nemzeti kincseinek vissza­szerzésében az imperializmus ellenállásába ütközik, az nem akadályozhatja meg az államo­sításban”. Az amerikai monopoltőkének s a kezükben levő vezető poli­tikusoknak persze más a véle­ménye. Szerintük­ az ő szuverén joguk más népek természeti kincseinek a kiaknázása is. Például: Vietnam népének ter­mészeti kincsére, újonnan fel­fedezett olajára is természete­sen ők kívánják rátenni a ke­züket. Mégha ez, mint cikkünk elején már idéztük Mansfield szenátort, ,,sok százezer ember pusztulását és rokkanttá válá­sát” okozza is. Az is mindegy nekik, hogy áldozataik között mennyi a vietnami és mennyi az amerikai. Az olaj kapzsi baj­nokainak nem számít az egy­szerű emberek vére. (RS) A HÍDÉPÍTŐ VÁLLALAT medvei építésvezetőségén ALKALMAZUNK GÉPÍRÓ adminisztrátornőt Kezdő is számításba jöhet. Jelentkezés: április 27-én, kedden délelőtt 10 órakor. Győr, Szeszgyár u. 7. sz. alatti irodában.

Next