Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

1971. április 22., csütörtök L­enin a keleti népek felszabadító harcáról ! Írta: Kim Ir Szen Lenin, a forradalom nagy vezére és az emberiség láng­elméje, egész életét annak a szent forradalomnak áldozta, amely a nemzetközi munkás­­osztálynak és az egész világ elnyomott nemzeteinek fel­szabadításáért és szabadsá­gáért folyik, és hervadhatat­lan érdemeket szerzett a szo­cializmusért és a kommu­nizmusért vívott küzdelem­ben. A gyarmati és függő or­szágok népeinek szabadsá­gáért és függetlenségéért folytatott harcos fáradozá­sa közben Lenin különös figyelmet fordított a Kelet népeinek nemzeti felszaba­dító küzdelmeire. A XIX. század végén és a XX század elején a Kelet országai a világ imperialista hatalmainak gyarmatai vol­tak, és az ázsiai kontinens a világ tőkés hatalmainak nyersanyagforrásává, tőkeki­viteli körzetévé, az árufeles­leg felvevő piacává, az impe­rializmus kiterjedt hátorszá­gává vált. Nagyban akadá­lyozták a Kelet országaiban a gazdasági fejlődést a feu­dális társadalom méhében ki­csírázott tőkés viszonyok. Az imperialista hatalmaknak a keleti országokra gyakorolt elnyomása és kizsákmányolá­sának fokozása, valamint az ázsiai országok társadalmi gazdasági fejlődésének meg­akadályozása elkerülhetet­lenül arra vezettek, hogy az imperialista hatalmak és e terület népei között kiéleződ­tek a nemzeti ellentétek. A Kelet népeit az imperia­listák a fejlett tőkés országok népeihez képest kétszer és háromszor kegyetlenebb ki­zsákmányolásnak, barbár nemzeti és faji elnyomásnak vetették alá. Az a körülmény, hogy az imperialista hatal­mak fokozták agressziójukat a Keleten, hogy meggyorsí­tották az ázsiai országok át­alakítását gyarmatokká és félgyarmatokká, rendkívül kiélezte ebben a körzetben az osztályellentéteket is. Még elviselhetetlenebbé vált a fosztogatás, amelyet az óceánon túli imperialisták a helyi reakciós uralkodó osz­tályok kizsákmányoló tevé­kenységével párosítottak. Eb­ben a körzetben súlyos össze­csapások formájában fejeződ­tek ki a gyarmati koncesz­­sziók és a befolyási övezetek megszerzésére törekvő impe­rialista hatalmak, valamint monopoltőkés csoportosulá­sok közötti ellentmondások is. Valóban, ez a körzet csomópontja volt a forra­dalmat előidéző különféle ellentmondásoknak, leg­gyengébb láncszeme az im­perialista frontnak, döntő csatatere a világpolitikai harcnak. A nemzeti-gyarmati kérdé­sekben a Kelet lett a központ. A Kelet népei felébredtek év­százados álmukból; a XIX. század végétől Ázsia-szerte kezdett kibontakozni a népek forradalmi mozgalma a sza­badságért és függetlenségért. Lenin ezt mondta: „Azt követően, hogy beköszöntött Kelet ébredésének időszaka, a jelenlegi forradalomban közeledik az az időszak, ami­kor a Kelet összes népei részt vesznek az egész világ sor­sának eldöntésében, hogy ne puszta objektumai legyenek a gazdagodásnak. A Kelet népei ráébrednek arra, hogy gyakorlatilag kell cseleked­niük, s hogy minden nemzet­nek részt kell vennie az egész emberiség sorskérdésének megoldásában!” (Lenin ösz­­szes művei 30. kötet.) Az oroszországi Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom új korszakot nyitott a Kelet népeinek nemzeti­ felszabadí­tó harcában. Az Októberi Forradalom győzelme még inkább öntudatra ébresztette a Kelet népeit, magasabb fok­ra lendítette az elnyomott nemzetek szabadságharcát, egyesítette ezt a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmával. A Kelet népei, amelyek ki­fogyhatatlan erőt és bátorsá­got merítettek Leninnek a nemzeti-gyarmati kérdésre vonatkozó nagy­ eszméiből, s az Októberi Forradalom győ­zelme révén rátaláltak a harc helyes útjára, a munkásosz­tály vezetésével határozott és bátor harcot bontakoztattak ki az imperializmus, a kolo­­nializmus ellen, s ennek eredményeképpen történelmi győzelmeket vívtak ki. Kü­lönösen a II. világháború után mentek végbe Keleten nagy forradalmi változások és gyökeresen megváltozott Ázsia arculata. A hosszú, imperialistaelle­nes felszabadító harc után a kínai nép végül is elűzte a külföldi imperialistákat, s megdöntötte a feudalizmus és a bürokratikus kapitaliz­mus uralmát. A kínai forra­dalom a győzelmének jelen­tőségét tekintve a második nagy nemzetközi esemény volt a Nagy Októberi Forra­dalom után. Az, hogy a világ népességének csaknem egy­negyedét képviselő kínai nép felszabadult az imperialista járom alól és a szocializmus útjára lépett, annyit jelentett, hogy újabb nagy rés nyílt az im­perializmus gyarmati rend­szerén, s ez döntően meg­változtatta a szocializmus és az imperializmus közötti erőviszonyokat a szocializ­mus javára. A hősies vietnami nép vé­res harcok kibontakoztatásá­val űzte ki a francia gyarma­tosítókat és a többi idegen agresszort, és először terem­tett szocialista államot Dél­­kelet-Ázsiában. Napjainkban Vietnam a legelkeseredettebb imperialistaellenes, Amerika­­ellenes harc frontjává lett. Ma éppen Vietnam földjén folyik a leghevesebb össze­csapás a forradalmi erők és az amerikai imperializmus agresszív erői között. A dél-vietnami felszaba­dító fegyveres népi erők és Dél-Vietnam népe már a terület négyötödét és a lakosság kétharmadát fel­szabadították, létrehozták a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes For­radalmi Kormányát. Az USA- imperialista agresszorokra egymás után mérik a kihe­­verhetetlen, súlyos katonai és politikai vereségeket, ki­­úttalan helyzetbe kergetik az amerikai imperialistákat és dél-vietnami bábjaikat. Laosz népe a Laoszi Ha­zafias Népfront vezetése alatt fegyverrel a kézben kelt harcra az ország felszabadí­tásáért és függetlenségéért, a béke és biztonság védelmé­ért Indokínában és Délkelet­Ázsiában, s az amerikai im­perialisták és lakásaik elle­ni szakadatlan támadásokkal napról napra gyarapítja har­ci sikereit. Japán munkásosztálya és népe állhatatos harcot foly­tat az amerikai imperializ­mus ellen, a monopóliumok ellen, nagy csapást mér az amerikai imperializmus há­borús politikájára és a ja­pán militarizmus újjáéledé­sére. Thaiföld és Malaysia népei erőteljes fegyveres harcot vívnak az amerikai imperia­listák és az amerikabarát, diktatórikus hatalmak ellen; a Fülöp-szigetek népe és di­ákifjúsága bátran harcra kelt, hogy szembeszálljon az ország politikai és gazdasági leigázására törekvő amerikai imperializmussal. Kambodzsa népe a nemzet szuverenitásáért és területi integritásáért küzd; India, Ceylon, Burma, Indonézia, Pakisztán és valamennyi töb­bi ázsiai ország népe előre­lépve, harci sorokban egyesül az imperializmus és kolonia­­lizmus ellen. (Az írás máso­dik részét a holnapi számunk­ban közöljük.) 1870. április 22-én született V. I. Lenin, az emberi haladás legkiválóbb személyisége. A születési évforduló tiszteletére készült az alábbi írás, melyet némi rövidítéssel átnyújtunk olvasóinknak. Tiszán innen, Dunán túl az Állami Népi Együttes műsora Húsz éve alakult az Álla­mi Népi Együttes azzal a cél­lal, hogy a gazdag magyar hagyományok színpadi feldol­gozásait művészien tolmácsol­ja. Az eddig bemutatott mű­sorait csak nagy alapterületű színpadokon tudta előadni a közreműködő táncosok, éne­kesek nagy száma miatt. A mostani Tiszán innen, Dunán túl című műsor összeállítá­sánál a vidéki, kisebb műve­lődési házak adottságait vet­te figyelembe. Kevesebb tán­cos jól elfér a 6-szor 7 méte­res színpadon, és a koreográ­fusok, szerkesztők úgy állí­tották színpadra a táncokat, hogy nem esett csorba a pro­,­dukciók látványosságán, művészi értékén. A megyében bemutatott Tiszán innen, Dunán túl cí­mű műsorban négy tájegység dalai, táncai közül láthattunk néhányat. Az első számuk a Pántliká­zó. A koreográfus (Nófrádi) megyénkben, Soboron gyűj­tötte az anyagot. A vasár­napi kapuvári előadáson ez a szám aratta a legnagyobb sikert. A nézők közül sokan voltak, akik előző­ este a sobo­­ri öreg legényeknek tapsol­tak, és örömmel fedezték fel a rábaközi motívumokat, a régi regrutaszokásokat a Pántlikázóban. A népitánc-feldolgozások (Gulyás—Létai: „Székely for­gatás”, Vujisics—Náfrádi: Hortobágyi pásztortánc, Da­­róczi—Létai: Cigányok) művészi előadását érdemes összevetni a saját hagyomá­nyaikat táncoló falusi cso­portok előadásaival. Míg az eredeti anyagot táncolok egy­szerűen, a motívumokhoz ra­gaszkodva adják elő, ami a sajátjuk, az Állami Népi Együttes koreografált táncai szellemükben kötődnek hűen egy-egy tájegységhez. A ko­reográfiában, de elsősorban a művészi kivitelben már a színpadi szabályok érvé­nyesülnek. A műsor összeállítói nem a feldolgozott tánchagyomá­nyok bemutatására töreked­tek. A dramatikus táncokkal szórakoztatni akartak. Vav­­rinecz—Gulyás—Létai a Ke­gyes történetben egy göcseji tréfát dolgoztak fel. Szent Péter isteni parancsra leszáll a földre, hogy a romlott em­bereket jóra tanítsa. Végül egy ájtatos tekintetű leány elcsábítja őt is. A Lagzi előtt című táncban (Vavrinecz— Létai) egy palócföldi idillel ismerkedhetünk meg. A sza­kácsnők a lakodalom előtt a fiatal menyasszonyt oktat­ják. Elmondják, milyen rossz sora lesz asszonyként. Aztán kiderül: nekik is ugyanilyen tanácsokat adtak, de nem bánták meg, hogy levetették pártájukat. Ebben a műsor­számban az volt a legmegra­gadóbb, hogy a nagyszerűen táncoló lányok, kitűnően éne­keltek is. A szünet előtti utolsó számban a Palócz-bál­­ban (Daróczi—Rábai) a lá­nyokra kacsingató, pórul járt férjen nevethettünk, akit a soproni Nagy Zoltán szemé­lyesített meg. Ő táncolta „A góbé és az ördög” humoros történetében az ördög szere­pét is. A népművészetben a zene, a tánc, az ének szinte elvá­laszthatatlan egymástól. Örömmel fedezhettük fel, hogy az együttes művészeti vezetői e három művészeti ágat egyszerre ismertetik és tanítják meg a tagokkal. Kü­lönösen a Citeraszó című számban látszott ez világo­san. A Tápéról származó da­lokat az együttes táncosai kísérték citerával, de néha otthagyták hangszerüket és vidáman táncoltak, énekel­tek. Jókedvével, szépen for­mált temperamentumos tán­cával különösen Erdélyi Tibor tetszett. Hatásos befejezés volt Gu­lyás—Rábai: Első szerelem című dramatikus tánca. A kicsit ügyefogyott, szégyellős fiatal legény figuráját a sop­roni Brieber János táncolta. Ebben a számban volt min­den, ami látványos, magya­ros, fergeteges csárdás és ke­ményen táncolt verbunk. Az együttes eddig min­denütt nagy sikerrel szere­pelt. Kapuváron megnézte a műsort Rábai Miklós is, az együttes művészeti vezetője. Kellemes meglepetésben volt része. Varga B. István, Ka­puvár országgyűlési képvi­selőjelöltje üdvözölte a 20. évfordulóját ünneplő Állami Népi Együttest. Köszöntőjé­nek végén a nézők között ülő Rábai Miklóshoz szólt, aki szombaton volt 50 éves. Az együttest és művészeti veze­tőjét meleg tapssal köszön­tötték a kapuváriak. Nem maradt el a siker, a taps a hétfői előadáson Mo­­sonszentmiklóson sem, pedig nagyon sok szék maradt üre­sen. A művelődési ház ápri­lis 4-én kapta meg a kitün­tető „kiváló” címet, melyet biztosan jó munkával érde­melt ki. Elgondolkoztató, hogy azok a mosonszentmikló­­siak, aki alig több mint tíz éve lerakták a művelődési ház fundamentumát, és tár­sadalmi munkával segítették felépítését, most miért nem fogadták sokkal nagyobb ér­deklődéssel az Állami Népi Együttes remek műsorát. Az együttes Mosonszentmiklóson kívül mindenütt telt ház előtt szerepelt a megyében. (Forgács) KISALFÖLD DOLGOS PAJTÁSOK Az Ásványrárói Általános Iskola 194-es számú Dózsa György Úttörőcsapatának naplójába lelkesen feljegyez­nek minden olyan eseményt, amely az úttörők életével kapcsolatos. A legutóbbi nagyszerű esemény hazánk felszabadulásának évforduló­jához kapcsolódik. A kispaj­tások bejegyezték, hogy meg­kapták a KISZ Központi Bi­zottságának elismerő okleve­lét és hozzá 500 forint értékű társasjátékot. Hernádi Ilona, a KISZ mosonmagyaróvári járási bizottságának úttörő­titkára április 2-án kereste fel őket az ünnepélyes csa­patgyűlésen, és Tamás Izabel­lának, az Úttörőtanács titká­rának átadta az elismerő ok­levelet. Az elismerést megérdemlik az ásványrárói pajtások, évek óta lelkesen, szorgalmasan, nagyon jól dolgoznak. A já­rási versenyeken mindig élen járnak. Legutóbb március 31-én, a jubileumi szavaló­versenyen Csordás Zsuzsanna aranyérmet kapott, Bekő Zsu­zsanna prózamondását ezüst­éremmel jutalmazta a zsűri. Böősi Imre a tanulmányi ver­senyen fizikából és élővilág­ból második helyezést ért el. A KRESZ-vetélkedőn pedig Bakonyi Jenő az első helyre került. LENIN HilNGJIl A hanglemezre vett lenini hang története érdekes feje­zete Lenin életútjának. A gramofonlemez a forradalom előtti kor burzsoá szalonjai­nak jellegzetes, hivalkodó tar­tozéka volt. Oroszországban már 1907-ben több mint fél­millió gramofon harsogott. A forradalom után a piaci cserebere a gramofonok ,,tö­meges vándorlását” idézte elő. A polgári lakások egyko­ri díszei a városokból a fal­vakba kerültek. Paradox hely­zet alakult ki: az egyszerű nép váratlanul hanglemez­játszó birtokába jutott. Le­nin észrevette ezt a tényt, fel is használta. A zenés kávéhá­zak gramofonlemezei zúzdá­ba kerültek, és sellakos alap­anyagból ezrével kezdték pré­selni a forradalom eszméit szolgáló hanglemezeket. A rá­dióadást még nem ismerte a világ, falun még csak nem is álmodtak ilyesmiről, a párt azonban megtalálta a techni­kai lehetőséget, hogy élőbe­széddel, hívó, mozgósító, ma­gyarázó szóval forduljon az írástudatlan milliókhoz. Lenin maga gondoskodik arról, hogy a kimagasló ál­lami és pártvezetők beszé­deit hanglemezre vegyék, így például Kalinyin, Dzer­­zsinszkij hangját és másokét. Kezében híres órájával Le­nin gyakran állt maga is a fonográf mellé, hogy hang­ját lemezre vegyék. Egymás után készültek a hangleme­zek: „Mi a szovjethatalom?”, „Felhívás a Vörös Hadsereg­hez”, „A munkafegyelemről”, „Hogyan szabadulhatnak meg a dolgozók mindörökre a föl­desurak és tőkések elnyomá­sától?”, „A III. Kommunista internacionálé” és mások Azokban a nehéz években óriási volt a papírhiány, így sok ember előbb hallotta Le­nin hangját, mintsem fény­képét látta volna az újságok hasábjain. Lenin hangja ezer meg ezer hangtölcsérből csendült fel. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, milyen primitív eszközökkel végezték annak idején a hangfelvételt. Viasz­hengerre, majd később le­mezre vésték be a rezgése­ket. A viaszhengert vagy ko­rongot grafittal dörzsölték be, majd fémbevonatot ka­pott, s az így nyert fémmat­ricákról sajtolták azután a le­mezeket. A hang erősen el­torzult, színezete megkopott, a különféle zajok elnyeltek egyes szavakat vagy monda­tokat. A szovjet szakemberek már a harmincas években azt a célt tűzték maguk elé, hogy Lenin hangját újjáte­remtik, visszaadják tónusát Lenin hangjának felújítására irányuló munkájuk teljes si­kerrel járt. Lenin megújított hangját ma mikrobarázdás lemezek­re veszik, és egyéb modern hanghordozó berendezésekkel elevenítik fel. Szavai fel­csendülnek a rádióban és te­levízióban, a mozik vásznán. Szenvedélyes, meggyőző hangját nagy figyelemmel hallgatja ma is az egész vi­lág. Vlagyimir Orlov (APNEES) 5

Next