Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Elszállt a rajkaiak tavalyi lelkesedése KISZ-életről írni na­gyon hálás feladat, de egyből népszerűtlen, ha a hiányát kell szóvá ten­ni. Pedig mindkét eset­ben a jóindulat vezeti a tollat. Az első esetben az okok feltárása kínál­kozik a legcélszerűbb­nek. A másodikban is, ám ha kritikánkat fel akarjuk ruházni az építő jelzővel, kicsit a jövőt, a kiutat is meg kell sej­tetni . .. A rajkai KISZ-alap­­szervezet a gondot oko­zók csoportjába sorol­ható, s ebbe a nehézsé­gek ismeretében sem könnyű belenyugodni. Tavaly ősszel az alap­szervezeti titkár karam­bolozott, ezért marad­tak hosszabb ideig veze­tő nélkül a helybeli fia­talok. A jól működő if­júsági klub vezetőjétől is meg kellett válniuk, ámbár szerencsésebb kö­rülmények között, mert ő a tanácsakadémia bentlakásos hallgatója lett. Helyére nem vá­lasztottak klubvezetőt. A kettőt egymással párhuzamosan kellett említeni, mert az ifjú­sági klub gyakori vendé­gei a harminckét tagú KISZ-alapszervezetből kerültek ki. A fiatalok kedvelték a klubot meg a klubvezetőt, aki a vé­lemények szerint tartal­massá tudta tenni a raj­kai estéket. A zenés ösz­­szejöveteleken kívül iro­1971. április 22. III. évf. 15. szám Ki táplálja a tüzet? halmi estekkel büszkél­kedhettek Rajkán. Mo­sonmagyaróvári Kötött­árugyár helyi részlegé­nek KISZ-eseivel közö­sen vettek részt az ifjú­sági akadémia előadása­in. A klubvezető távozása és pótlásának­ elmulasz­tása ellenére is joggal kérhető számon a rajkai fiúktól és lányoktól a tavalyi lelkesedés. Azt mondják, nem válasz­tottak még klubvezetőt. Miért nem választottak? A falun kívül keresik a tartalmas klubéletet? Vagy sehol sem? A szervezeti élet sem rózsásabb. Néhány hó­nappal ezelőtt a tagok még hivatkozhattak ar­ra, hogy a pártszervezet házában rendelkezésre bocs­átott helyiséget nem nyitották ki, nem fűtöt­ték, vagy éppen foglalt volt. Egyik sem elfogad­ható kifogás. A helyisé­get azóta rendbe hozták, és olajkályhával fűthe­tő. Januárban válasz­tottak KISZ-titkárt, de azóta — áprilist írunk — nem tartottak egyet­len taggyűlést sem. A vezetőségválasztó tag­gyűlésre a tagoknak mindössze harminc szá­zaléka ment el. A fentiek után érthe­tő a kérdés: igénylik-e Rajkán a fiatalok a gaz­dag közösségi életet? A válasz határozo­tt igen volt, de utána máris kö­vetkezett a második kér­dés: hogyan képzelik el? Először­ is kellene egy klubvezető — mondták Aztán az alapszerveze­ten belül jobban össze kellene fogni a tagokat Remélhetőleg egyetérte­nek a KISZ-esek, hogy ennek sikere vagy ku­darca legalább annyira múlik rajtuk, mint az alapszervezeti titkáron. Ha komolyan akarják, sikerülni fog. A rajkai fogyasztási szövetkezet legutóbbi igazgatósági ülésén ha­tározatot hoztak egy KISZ-csoport létrehozá­sáról. Az aggodalmasko­dók félnek, hogy ez megosztja a fiatalokban rejlő erőket. Mi ellen­kezőleg gondoljuk. A KISZ-csoport tápot ad­hat az alvófélben levő nagyobb tűznek. P. M. HORVÁTH KATA, Sop­ron, Pap Károly utca. Vér­tjeid egyelőre nem alkalma­sa­k a közlésbre. Nem elég mélyen átéreztü­ a magad, társaid, vagy akár áss em­beriség fájdalmát, örömét, hanem költői eszközökkel verssé formálni is tudni kell. Ha neked egyelőre nem sikerült, örülünk, hogy — mint leveledben írod — ta­nulsz. Sok sáikert kívánunk, egy idő után is­mét jelent­kezz verseiddel, vagy ke­resd fel kulturális rovatun­kat. CS. E. A Te beszél című ciklusból és az Éva-vers kevés ahhoz, hogy véle­ményt mondjunk. Úgy lát­szik, találunk nálad közöl­hető verseket, küldj nyol­­cat-tizet azok közül, amiket jónak tartasz. H. J. HEGYESHALOM, Vörös Hadsereg út. Verseid bizony nem igazi versek, csak verssorokba tördelt ünnepélyes prózai monda­tok. És — igazán nem aka­runk megbántani, de — a helyesírásra sem árt na­gyobb gondot fordítani. FEKETE MACSKA. Le­veled nagyon kedves — verseid gyengék. Sem rit­mus, sem rím, sem kép­szerű gondolkodás. Egy olyan vidám tizenhat éves lánynak, mint amilyennek leveledből gondolunk, bizo­nyára vannak más témái is, mint Az üvöltő csendről, az Őrjítő némaságról szomor­kás verseket írni. Mi­ örültünk annak, amit leveledben írsz, hogy mindennel megpróbálkozol — most éppen az iroda­lommal. Nem árt a tapasz­talat, a tanulás, ami ahhoz kell, hogy az ember meg­próbáljon verset írni. S ha az írás nem megy, marad a haszon, jobban érted azt, amit mások írnak. A lé­nyegre tehát: verseid ked­vesek, érzelmeid őszintesé­ge különösen megható. Ám ez még nem elég a köz­léshez: gondolkodj erede­tibb, egyénibb kifejezése­ken. S akiért rajongsz, ag­gódsz verseidben, biztosan örül majd neki. Egy idő után jelentkezz újra. Egy utcasaroknál fu­tottak össze. A fiú a nagynénjét látogatta meg, sporttáskájában al­­mát vitt neki, az anyja kérte meg rá­ Morgóit de elvállalta. A házból lépett ki éppen, hunyor­gott, szemébe sütött a nap, nem is látta meg a lányt, az lépett hozzá. Akkor a fiú már hetek óta bujkált a lány elől, ez volt az első eset, hogy nem tudta azt mondani: vége. Egyszer elkezdte ugyan, a parkban ül­tek a padon, nézegették a bóbiskoló öregeket, a lány sóhajtozott. Tulaj­donképpen ezt a sóhaj­­tozást unta meg először a fiú, holott éppen emi­att figyelt fel rá annak idején: a négy barátnő közül ez a lány volt a legkomolyabb. — Úgy érzem... — kezdte azon a parkbeli padon a finálét, de a lány feléje fordult, sze­mei világoskékek voltak és könnyesek, talán sej­tett valamit, de nem akarta megkönnyíteni a helyzetét. — Mit mon­dasz? — kérdezte hal­kan. — Semmit — vá­laszolt kedvetlenül a fiú és elhatározta, hogy buj­kálni fog a lány elől. Most összefutottak örömmel, nevetve lépett hozzá a lány, mintha semmi sem történt vol­na. Ő zavartan hebegett valamit túlórákról. A lány mintha nem is haj­land, arról mesélt, hogy rövidesen túl lesz a vizs­gáin, s akkor majd töb­bet ér rá mint eddig. A fiú közben azon tör­te a fejét, miként tudna zavartalanul lelépni, de úgy, hogy ne bántsa meg nagyon ezt a kékszeműt. Kezében lóbálta a bu­kósisakját. — Motorod van? — kérdezte a lány. — Nem az enyém .. . legyintett a fiú — a bratyómé. A szabály — Hát akkor... — né­zett rá várakozástelje­sen a lány, készen ar­ra, hogy elfoglalja a mo­tor hátsó ülését. — Hát akkor... — állt egyik lábáról a má­sikra a fiú, mentsége­ken, kibúvókon, halaszt­hatatlan elintéznivaló­kon töprengve. Egyszerre sajnálkozó arcot vágott. — Pechünk van... — Hogyhogy? — Nincs nálam csak egy . .. És meglóbálta, felmu­tatta a bukósisakot — E nélkül sajnos nem lehet... szigorú szabály, hogy nem ülhet fel egy utas sem ... És azonnal fel is tette az övét, szép fehér bu­kósisak volt, birtokosi nyugalommal csatolta fel, mintegy védősáncot vonva közte és a lány közé. Kezet szorítottak. A kék szemek elhomályo­sultak. De mit tehetett a lány? Belenyugodott. Ha egyszer szabály. Ben­de Ibolya a­z szabály Ifjú választók Hárman Hegyeshalomból Százhatvan szék van a hegyeshalmi pártház előadótermében, néhá­nyat még be is kellett hozni a később jövőknek az ifjú választók gyűlé­sén, mert megteltek a széksorok. A közigazga­tásilag Hegyeshalomhoz tartozó települések, Má­­rialiget, Lajtapuszta, Er­­zsébetpuszta, Csemezta­­nya fiataljai, a hegyes­halmiak, a gimnázium végzősei közül a nagy­korúak, katonák jöttek a pártházban tartott gyű­lésre. Az előadás után Kajtár Katalin kért szót. — A gimnazisták ne­vében kérem a fiatal ta­nácstag-jelölteket, hogy megválasztásuk után lá­togassanak el majd hoz­zánk is — mondta. Ő hivatalosan, mint érdekeltként vett részt a gyűlésen. Még nem el­sőválasztó, csak máso­dikos, de mint a gimná­zium KISZ-titkára, el­kísérte az elsőválasztó diákokat a gyűlésre. Kajtár Katinak nem ez az első találkozása a választással. Édesapja már volt tanácstag, most is jelölték. A hét he­gyeshalmi fiatal tanács­tagjelöltet mind ismeri. Ismerősnek, Sáli Kata­linnak címezte felszóla­lását a tanácstag és a gimnáziumi KISZ-esek kapcsolatáról is. Sáli Ka­talin is tanácstag jelölt. — Az egyes választó­­kerület, a Zalka Máté úti néhány ház képvi­selőjének jelöltek — szólt Sáli Kati. — Meg­lepődtem, amikor levél­ben hívtak a tanácshá­zára. Azt mondták, hogy a fiatalságnak ezután több képviselője lesz a tanácsban. Szeretnék, ha elvállalnám a jelölt­séget, s ha megválaszta­nak, a tanácstagságot. — Eddig is figyeltem a község életét, hiszen én is hegyeshalmi va­gyok — beszélt magáról Kati —, ám ha megvá­lasztanak, nem nagyon tudom, hogyan kell a tanácstagi munkát gya­korlatban végezni. Akad majd jó segítőm: idő­sebb Offenbeck János, aki eddig az egyes kör­zet tanácstagja volt. Azt mondta, ő most már a fiataloknak akar helyet adni, lemondott. Bármi­ben kérhetem a segítsé­gét. Sáli Kati már azon gondolkozik, mit kellene elintézni a körzetnek. A­hogyan már magától jön, egyre-másra ajánl­ják fel idősek, fiatalok (akár a gimnazisták a gyűlésen­ a segítségü­ket. A gyűlés harmadik hozzászólója Biró Károly volt, ő a helyi MÁV ál­lomásfőnökség KISZ-tit­­kára. Fiatal tanácstag­nak való témát mondott h­ozzászólásában. — Végre Hegyesha­lomban is lesz társas­­házépítés — mondta örömmel, de érdekelt lé­vén, féltéssel folytatta. — A tanácsi kezdeménye­zés nyomán tizenkét vál­lalkozó fogott össze, hogy Hegyeshalomban három, egyenként négy­lakásos társa­sh­ázat épít­sen. Márciusban meg­kezdődtek a munkák, ed­dig úgy van, hogy a la­kásokba 1972-ben be­költözhetnek a fiatalok. — Egyelőre gondok vannak a közművesítés­sel — szólt Biró Károly. — Mi szívesen segítünk, már azért is, mert saját lakásunkról van szó, de jó lenne, ha a tanács, vagy egy fiatal tanács­tag patronálná az ügyün­ket. Olykor a fiatalok „köz­életi érdektelenségét” emlegetik. Úgy tetszik, ez Hegyeshalomban sem igaz. Ennek az a titka: érdekli a fiatalokat a saját jövőjük, tő­k. Győrött, a Révai Miklós Gimnázium I. osztályosainak kémiagyakorlatán a tömegmérést tanulmányozzák. (Kóbor Páll felv.) Rovatvezető: Szeghalmi Éva Ismét időszerűvé vált egy kis körséta az euró­pai slágerek világában. Ütünk elsőként most is Angliába vezet, ahol az első helyezett a „Hot Love” T Rex előadásá­ban. (Ez a szám a dal­lamos beat jegyében szü­letett.) Második az Euro­­vízió dalfesztivál angol versenydala: „Jack in the Box” Clodagh Rod­gers előadásában. A le­mez a nemzetközi zsű­rinek nem tetszett any­­nyira, mint a közönség­nek, mert a fesztiválon csak negyedik lett. A szigetországban azonban siker, s valószínűleg már a jövő héten listavezető lesz. A holland első a Mo­zart szimfónia kitűnő könnyűzenei feldolgozá­sa, a „Mozart Simphony Nr. 40.”, amely a világ minden listáját sorra meghódítja, így Beetho­­ven után Mozartot is „elérte a végzet”. A nyugatnémeteknél a legkedveltebb hazai éne­kes-sztár „Wo bist Du” című romantikus, gyer­mekkórussal kísért le­meze előzi meg az angol együttesek számait. Itthon pedig a követ­kező a helyzet. 1. (2) Ne sírj kedvesem (Koncz—Tolcsvay) 2. (4) Te kit választanál (Illés) 3. (1) Sötét a város (Omega) 4. (5) Oh, Barbarella (Omega) 5. (7) Színes ceruzák (Illés) 4. (3) Olyan szépen mosoly­gott (Omega) 7. (9) Régli dal (Illés) 8. (6) Júliára várva (Illés) 9. (8) Mindig ugyanúgy (Bergendi) 10. (8) Éjszakai országút (Omega) . Vetélkedő A KISZ Mosonma­gyaróvár városi Bizott­sága január végén indí­totta el a „forradalmi ifjúsági napok” tisztele­tére rendezett vetélke­dősorozatot. A KISZ- szervezetek csatlakoztak a felhíváshoz és meg­rendezték az alapszer­vezeti döntőket. Szombaton, április 17- én a járási művelődési központ libresszójában volt a városi döntő, amelyen 9 négytagú csa­pat vetélkedett. A fel­adatokat három téma­körből válogatták a ren­dezők. Március 15-höz, március 21-hez és áp­rilis 4-hez kapcsolódó történelmi, hadtörténeti és kulturális kérdésekre kellett válaszolni. A fiatalok jól felké­szültek a vetélkedőre. Első helyezést ért el a Kossuth Lajos Gimná­zium 1. számú csapata (129 pont), második a MOFÉM 1. számú csa­pata lett (124 pont). Az első helyezést elért gim­náziumi csapat kapta a KISZ Mosonmagyaróvár városi Bizottságának dí­ját: a bizottság költsé­gén részt vesznek az V. szegedi ifjúsági napok rendezvényein. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓ Az Építőipari Tudo­mányos Egyesületnek nemrégen megalakított ifjúsági tagozata kezde­ményezte az építésügyi műszaki fiatalok első or­szágos konferenciáját, amelyet szerdán tartot­tak a Budapesti Műsza­ki Egyetem dísztermé­ben. A tanácskozáson há­rom előadás adott átfogó képet az új építési mód­ról, s a fiatalok kiállí­tást is rendeztek a leg­korszerűbb külföldi könnyűszerkezetekről és az első hazai eredmé­nyekről.

Next