Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

R A G­YŐR 700 éves városban ma kettős esemény történik. Az áp­rilis 25-i választás eredményeképpen újjáalakul a városi tanács. Az ünnepi ülésen átadják az Elnöki Tanácsnak azt az okmányát, amely Győrt megyei vá­rossá nyilvánítja. A­ megyei városi cím elnyerése is emlékeztet arra, hogy a 700 év minden haladó eseménye elválaszthatatlan Győr dolgos polgárai­tól. A Duna, Rába és a Rábca találkozásánál kialakult település munkássága, parasztsága, értelmisége, kispolgársága számos vi­haros történelmi eseményt élt át. A legnagyobb gazdasági és morális pusztulást a második világháború szörnyű évei okozták. Ám ahogy a tatárjárás, majd a török hódítás, ugyanúgy az embe­riség leggonoszabb ellensége, a fasiszta barbarizmus sem tudta Győrt megsemmisíteni. Akik a gyárak, középületek, lakóházak romjai között életben maradtak, mindig találtak biztató, kivezető utat. Az örökké emlékezetes második világháború után az új korszak hirdetői és szervezői azok voltak, akik a felszabadító Szovjetunió­ban nemcsak a magyar függetlenség támaszát, hanem a munká­nak és az életnek példaképét is felismerték. Mint mindenütt az országban, a győri kommunisták és a velük együttérzők is azonnal tudták, miként kell élni a szabadsággal! Biztató szóval és példás tettekkel szervezték az újjáépítést. A győri hidak, gyárak, iskolák, lakóépületek és üzletek újjáépítői lelkesítően tapasztalták az egész ország együttérzését, támogatását. A hazai és szocialista interna­cionalista támogatást az tette és teszi értékessé, hogy Győr 1945-től, amennyire erejéből tellett, igyekezett a segítséget viszo­nozni. 1945—46 telén a Magyar Vagon- és Gépgyár hidászai oroszlánrészt vállaltak a Budát Pesttel összekötő Kossuth-híd építésében. Az újjáépített, megnagyobbított majd korszerűsített és teljesen új győri üzemek változatos termékféleségekkel járulnak hozzá a szocialista haza gyarapításához. Az 53 általános, közép, szakmunkás és felsőfokú iskolában a győri fiatalokkal együtt ezer­nyi kisalföldi és más megyei ifjú sajátítja el az általános művelt­séget, a szakmai tudást alsó, közép- és felső fokon. A nagy múltú városban 1945 előtt is sok olyan ember élt, aki tettvággyal akart építeni. Városfejlesztő lelkesedésüket azonban legtöbbször megtörte a szegénység és főleg a tőkés, földesúri osz­tály önzése. Észak-Dunántúl legkedvezőbb földrajzi fekvésű váro­sának lakói csak a népi demokratikus rendszerben bontakoztat­hatták ki szabadon, felemelően munkaképességüket. A múltban soha nem remélt haladás történt. A szabadság 26 esztendeje alatt a város lakói korszakos fejlődést valósítottak meg.­endszerünkben a nagyobb rang megnöveli a felelőssé­get és arra késztet, hogy emelkedjék a vezetés szín­­vonala. A változás tartalmát érzik a vezetők, és velük együtt a szocializmus magasabb szintjén fáradozó min­den polgár. Ez kifejezésre jutott a helyi tanácstagi jelö­­lő- és választógyűléseken egyaránt. Az időközben megválasztott tanácstagok és a város lakói — a párt útmutatásával — gazda módján értékelik a ma és a holnap feladatait. Sokat segít ebben a népi demokratikus rendszer gazdag tapasztalata, a közéleti demokratizmus fejlődése, a nyílt, őszinte kritika, a társadalmi alkotó összefogás. A megyei város vezetőiként a győri tanácstagoknak a törvény biztosította nagyobb hatáskörr és úgy helyes ésszerűen élniük, hogy a munkások, parasztok, értelmiségiek, valamint az üzemek, szövet­kezetek, intézmények javaslatait, aktív, cselekvő támogatását kom­munista szerénységgel kérik és hasznosítják. A város vezetői és a lakosság között szocialista tartalmú kapcsolat szükséges ahhoz, hogy Győr ipara, mezőgazdasága, kereskedelme megtartsa és nö­velje dinamizmusát. Így szükség van az összefogásra a szocialista kultúra és művészet fejlesztése céljából is. A legöntudatosabb a győri munkások, a közösben gazdálkodó, művelt pa­rasztok, a gyári és intézményi értelmiségiek megértő ügyszeretetével az ország ötödik megyei városa bizo­nyítja, hogy nemcsak a termelésben és értékesítésben, hanem a klasszikus és az új szocialista kultúra ápolásában is méltó lesz új címéhez. Felépül a Műszaki Főiskola, a színház, az ifjúsági ház, a kórusok és zenekarok hangversenyterme, a könyvtár méltó épü­letet kap. És ami, ha lehet, még fontosabb, az erkölcsi és anyagi megbecsülés magas színvonalú kifejezésre juttatásával a szín­játszó, zene-, képző- és irodalmi művészet is a megyei városi rangra emelkedik. A korszerű iparnak és mezőgazdaságnak szer­ves részeként fejlesztendő szocialista kultúrához a megyei és vá­rosi pártbizottság, a megyei tanács, a tömegszervezetek és a Ha­zafias Népfront változatos, előremutató eszmei segítséget ad. Hazánkban és Győrött is a felszabadulás óta minden a legfon­tosabbért, az emberért történik. A munka, a kulturáltabb élet, a magasabb színvonalú műveltség alakította ki azt a vonzást, hogy az egykori ötvenezres város a felszabadulás óta folytonos növe­kedéssel a százezres lélekszámot is meghaladta. A szocialista hu­mánummal átszőtt fáradozást a város dolgos lakossága jogos büszkeséggel vallja magáénak, és Győr fejlesztésében a jövőben is alkotóan részt vesz. Kisalföld szerkesztősége úgy véli, olvasóinak nevében helyesen cselekszik, ha az ötödik magyar megyei város lakosságának azt kívánja: a X. kongresszus eszmeisé­gével, szocialista hazaszeretettel az egész ország javára és saját boldogulásukra gyarapítsák Győrt becsületes munkával. Az AFIT-gyár dolgozóinak menete a soproni ünnepen. ÁRA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1971. MÁJUS 4. KEDD * XXVII. ÉVFOLYAM 103. SZÁM Megyénk dolgozóinak színpompás ünnepe „Ma, amikor e sorokat írom, az európai és az ame­rikai proletariátus seregszem­lét tart első ízben mozgósí­tott csapatain, egységes had­seregként mozgósítva egy zászló alatt. Bár mellettem állna még Marx Károly, hogy ezt saját szemével láthatná­:’ — Nyolcvanegy évvel ezelőtt május elsején írta e sorokat Engels Frigyes, az eszme egyik nagy teoretikusa. Az­óta a világ minden részén kart karba fonva vonulnak a proletariátust összefogásra serkentő ünnepen. Győrött A természet kegyes volt hozzánk: 9 óra körül elállt az eső. Fél tízkor megszólal­tak a fanfárok és megkezdő­dött a színpompás, szemet gyönyörködtető, szívet me­lengető menet. A KISZ Ifjú Gárdájának tagjai nyitották meg a sort díszes egyenruhájukban. Őket követték az úttörő közleke­dési járőrök, majd a győri diákok. A költővel együtt hirdet­ték: „Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás A győri gyárak és intéz­mények végeláthatatlan sorá­nak élén a vállalatok vezetői haladtak piros és nemzeti színű zászlókat lobogtatva. Elöl jöttek a termelésben legkiválóbbak: a Győri Me­zőgépgyártó és Szolgáltató Vállalat, mellette a Magyar Vagon- és Gépgyár. Mindket­tőt a Minisztertanács, és a SZOT vörös vándorzászlójá­val tüntették ki. A Pamutszövő- és Műbőr­gyár dolgozói büszkén jelen­tették, hogy 1970-ben 1,4 mil­liárd forint termelési érté­ket értek el. A SZIM győri Célgépgyára menetének élén a dolgozók gyermekei halad­tak. A Győri Keksz- és Os­­tyagyár egy teherautóra épí­tett várat mutatott be. Ezután a Richards Finom­posztógyár dolgozóinak vi­dám éneklése töltötte be a városi tanácsháza előtti te­ret. Hatalmas tehergépkocsi­ra egy szövőgép csévéjét szereltéti fel, amelyen a Richards legszebb termékeit láthattuk. Ezután egy ember nagyságú tulipán forgó kely­­héből csinos leányok bújtak elő a Richards gyártmányai­ból készült ruhákban. A másik csoportban a Nö­vényolajipari Vállalat, majd a Volán 19-es Vállalatának dolgozói jöttek. Őket az AFIT XV-ös Autójavító Vállalata dolgozói követték az ország­utak jótevőivel, a sárga an­gyalokkal. Nagy taps fogad­ta a kiváló eredményeket el­ért Gyógyszertári Központ menetét. A Húsipari majd a Hűtőipari és a Baromfiipari Vállalat tartott rögtönzött árubemutatót. A Győr megyei Állami Építőipari és az ÉP­­FU Vállalat dolgozóit is nagy taps fogadta. Látványos volt a győri sportolók felvonulása is. A Rába ETO zöld melegítős versenyzőit, a Győri­ Dózsa cselgáncsozói követték. A Kazinczy Gimnázium piros, fehér tornaruhás diáklányai pompás gyakorlatokkal fe­jezték be az ünnepséget. Pataki László, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkára a felvonulás után a következő nyilatkozatot adta munkatár­sunknak: — Hangulatos, lelkes, érde­kes ünnep. Politikai tartalma is nagyszerű volt a felvonu­lásnak, mert az emberek hi­tet tettek a párthoz való ra­gaszkodásukról, a szocializ­mus építéséről, a magyar— szovjet barátságról. Kívánom a megye minden dolgozójá­nak, hogy munkálkodjanak még eredményesebben a Kis­alföld felvirágoztatásáért. Sopronban Csordás Mihálynak, a Szakmaközi Bizottság titká­rának ünnepi köszöntőjét nem sokkal kilenc óra után hangszórók közvetítették. Az ír ronzo r-ve­cí crzr­r­rvir­­a homi­­­tada a jubileumi munka­verseny győztes üzemelt. Közben a Lenin körúton, a Mátyás király utcán át közeledtek a Fenyő téri Isko­la úttörő fúvósai a Május 1. téren felállított díszemelvény felé. Tapssal köszöntötték őket a tribünön állók. Énekszóval, a sportágnak megfelelő ruhákban menetel­tek a fiatalok. Őket követve nemzetiszí­­nű, vörös, kék se­lyemzászlót, transz­parenseket és virá­got vivő munkások vonultak az úttes­ten. Negyvennél több üzem, szövet­kezet képviselői lép­tek el a városi fú­vószenekar játékára a díszelnökség előtt. Az egyetem, az óvónőképző hallga­tói a középiskolá­sokkal, szakmun­kás-képzősökkel együtt fegyelmezett­ségükkel vonták ma­­magukra a figyel­met. A tanácsi, egészségügyi dolgo­zók is szép szám­mal csatlakoztak a felvonulókhoz. Ilyen jókedvű, esernyős, tarka menetet még nem lá­tott Sopron, pedig egyre job­ban esett az eső, öreg és fia­tal örült a májusi ünnepnek, nem érezték a nedvesedő ka­bátok súlyát, az arcokra per­metező eső hidegét. Délutánra a hideg szél mérséklődött. Sokan kirán­dultak a Lövérekbe, a Válás­ra. Ott folytatódott a majá­lis. Este a művelődési házak s az ifjúsági ház zenekarai­nak játékára táncoltak a sop­roniak. Moson­magyaróváron Május elseje reggelén a ko­rai munkásvonaton egybeért a hétköznap az ünneppel. Ál­mos szemű szövőlányok vo­natoztak haza Győrből, a har­madik műszakról, és sötét ru­hába, fehér ingbe öltözött diákok készültek Mosonma­gyaróvárra a környékbeli községekből a felvonulásra. A május elseji felvonulás kilenckor kezdődött. Elsőként a város sportiskolájának nö­vendékei értek az emelvény elé, őket a mosonmagyar­óvári általános iskolák diák­jai követték. A felnőttek sorát a Mező­gép kezdte meg: tizenegysze­­resen kiváló vállalat három­szor nyerte el a SZOT és a Minisztertanács vörös ván­dorzászlaját. A gyár kovács­üzemének dolgozói közül né­­hányan hatalmas kalapácso­kat az öntők pedig öntőkana­lat vittek magukkal foglalko­zásuk jelvényeként. Majdnem másfél óráig tar­tott a város dolgozóinak ün­nepi menete. A felvonulás és a nap további része szeren­csére eső nélkül telt el, így nyugodtan szórakozhattak, sétálhattak a mosonmagyar­­óváriak­ a Május 1. ligetben. Délután sporteseményekre került sor a fúvószenekarok hangversenyein kívül. Nagy érdeklődés kísérte a Május 1. ligetben, az egyetemi sport­­csarnokban délután három órakor a KISZ mosonmagyar­óvári Bizottsága által rende­zett női labdarúgó-mérkőzést. A mosonmagyaróvári sport­­kedvelők május 2-án, vasár­nap is megtalálhatták szóra­kozásukat. Kosárlabda- és labdarúgó-mérkőzéseken kí­vül délután a gyerekek is találtak maguknak elfoglalt­ságot. Három órakor a moso­­ni József Attila Művelődési Házban gyermekdélután volt, a város iskolának művészeti csoportjai gyönyörködtették ezúttal főként az édesanyá­kat. Kapuvárott kilenc órakor kezdődött a felvonulás. A Fő téren vörös selyemmel, zászlókkal és vi­rágokkal feldíszített emel­vény előtt rendezett, fegyel­mezett sorokban lépkedtek el először a zászlóvivők, majd az úttörők és az ifjúgárdisták dísz­szakaszai, őket követték az iskolák tanárai, tanulói és a közintézmények alkalma­zottai. A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, a la­kosságnak szolgáltatást vég­ző kisipari szövetkezetek, a vasas és textilipari vállalatok dolgozói foglalkozásuknak megfelelő jelkép alatt vonul­tak fel. Az alig másfél éve város Kapuvár dolgozóinak (Folytatás a 3. oldalon.) Kapuvári nagymama az unokájával. A májust köszöntő harsonások a Győr városi tanácsháza előtt.

Next