Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
1971. május 4., kedd Megyénk dolgozóinak színpompás ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) látványos, színes seregszemléjét a motoros és autóklub tagjai zárták. Kapuvár első ízben köszöntötte a május elseji felvonuláson az ÉDÁSZ kapuvári üzemigazgatósága, a Ciklámen Fehérnemű és a Városgazdálkodási Vállalat dolgozóit. Horváth Mihályné, a kapuvári Lenin Termelőszövetkezet tagja reggel 5 órakor kelt. Ellátta a 14 kismalacot, megetette az apró jószágot, feltette az ebédet a tűzhelyre, és mire elindult, hogy megnézze a felvonulást, már készen volt a házi munkával. Az idei május elseje jobban tetszett, mint a múlt évi — mondotta a fejkendős aszszony. — Most színesebb, változatosabb volt, több az érdekesség, a látnivaló. A szabadtéri színpadon népviseletbe öltözött tíz-tizennégy éves lányok és fiúk léptek fel, majd a felnőtt népi táncosok vették birtokukba a színpadot, és fúvószenekar szórakoztatta a nézőket. „Este 7 órától utcabál a Művelődési Központ előtti téren” — hirdette a május elseji falragasz. Ezen a napon nagyon kevesen maradtak otthon a kapuváriak közül, az egésznapos műsor, amely a reggel öt órai zenés ébresztővel kezdődött, jól szórakoztatta az ünneplőket. Csornán Reggel 5 órakor zeneszóra ébredt a lakosság. A várost nemzeti színű és vörös zászlókkal lobogózták föl, az üzemek, hivatalok homlokzatán transzparensekről olvashattuk: „Éljen május 1., a munka ünnepel” — Az új szökőkút a művelődési ház mellett május 1-ére készült el, hogy még barátságosabbá tegye a városközpontot. Pontban 10 órakor elhangzott a Himnusz, ezt követte Laskó Ferencnek, a Petőfi Tsz párttitkárának köszöntője. Aztán megindult az emberáradat. Laskó Ferenc és Szalay József felváltva köszöntötték az üzemek, vállalatok dolgozóit, külön kiemelték a kormánykitüntetetteket és a szocialista címet elnyert brigádokat. A felvonuló csoportok fegyelmezettségükkel, színességükkel, díszes transzparenseikkel versengtek egymással. Feszes léptekkel vonult fel a csornai határőrség, és remek látványt nyújtott a Mezőgazdasági Szakközépiskola, a csornai gimnázium és a két általános iskola diákságának sora. A felvonulás után a parkban rendezett szabadtéri műsoron rábaközi népviseletbe öltözött fiatalok néptánc-öszszeállítása és a fúvószenekar műsora szórakoztatta a csornaiakat. Ezzel a hivatalos program véget ért, a város lakossága jókedvvel, szórakozással töltötte el a napot. A beszámolókat Imre Béla, Udvardi Gyöngyi, Tóth Katalin, Szalay Antal, Maróti Zsuzsa, a felvételeket: Nagy Éva, Sieber Sándor, Lobenwein Tamás. Moldoványi Géza készítették. Május 1. szimbóluma Csornán. Egy fiú a menetből. A mosonmagyaróváriak felvonulása. Konzervált nyár, biztonság Minek örülnek a termálkertészetben ? Borús, hideg napokon fázva és fénysóváran kérjük számon a bújkáló napsugarakat. Április — talán éppen a bolondossága miatt — némely napokon a ló túlsó oldala, forró napsütést záporoz. A csornai téesz termálkertészetében azonban ettől függetlenül tartjuk pazarlónak a fejünk felett táncoló égitestet. Ebben kétségkívül a ránk boruló üvegtető a ludas, amely összegyűjti és felerősítve löki földre a fénynyalábokat. Az ember csodálkozva szemléli az ujjatlan blúzban dolgozó, lesült asszonyokat, aztán maga is leveti a zakót, pulóvert, s amikor leolvassa a hőmérőt, összecsapja a kezét: plusz 33 Celsius fok! Kovács Miklósné kertésztechnikus íróasztala a palánták között van, valamiféle meghitt összhangban a levegőben elfektetett radiátorokkal, a konzervált nyárral. Fél szeme a szabadban emelt téglavörös épületen, amelyben iroda, étkezde, fürdő és öltöző kap helyet, s forróságban remélhetőleg hűvöst nyújt majd. A nyarat a tél kellős közepén, karácsony táján konzerválták, akkor fejeződött be az 1400 négyzetméter felületű szaporító üvegház, a 8000 négyzetméternyi három hajtatóház és a 10 000 négyzetméter területű fóliasátor felállítása. A hajtatóházakban paradicsomot, salátát és paprikát termelnek. — A saláta elfogyott — mondja Kovács Miklósné Kétszázezer lejet értékesítettünk a MÉK-en keresztül. Csornán a saját boltunkban és a helyi áfésznél. A fóliasátor alatt most érik a saláta és a karalábé. A paprika kiültetését befejeztük, utóhasznosításul uborkát és tököt ültettünk a hajtatóházba. A palánta neveléssel párhuzamosan termelésbe fogott parcelláinkon már szüreteltünk paprikát. Ma küldtük az első erőspaprika-szállítmányt a téesz boltjába. — Ára? — Darabonként három forint. — Hányan dolgoznak a termálkertészetben? — Negyvenen: asszonyok, lányok. Azelőtt a növénytermesztésben dolgoztak, sok közöttük a betanított munkás, s akad szakmunkás is. Ők azok, akiket nem most, hanem már márciusban megirigyelt volna bőrük színéért bármelyik városi nő. Más ez a barnaság, mint a strandon szerzett, de nem is olyan, mint amikor az embert a puszta határban kapja le a nap. Az asszonyok örülnek a munkának. Az egyenletes, a folyamatos, a soha meg nem szűnő munkának örülnek. — 1959. óta dolgozom a téeszben — vall magáról Lakatos Józsefné. — Három éve vagyok tag. A növénytermesztésben dolgoztam eddig. Az idén januárban kerültem ide, azóta szünet nélkül dolgozhatok. Ebben az üvegházi nyárban nagyon is beleillik a virág. Egy gyümölcsösládán szemüveges kislány ül, és apró selyemaszparáguszokat dugdos minicserepekbe. Rövid vázlatot rajzol önmagáról : — Nagyvári Piroska vagyok. A Győri Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben végeztem zöldségtermesztő szakon. Úgy érzem, megtaláltam a számításomat Csornán. — Anyagilag is? — Van hónap, amikor kétezer forinton felül kapok. P. M. KISALFÖLD A személyi feltétel Szakemberszükséglet öt évre A járásokból, valamint Kapuvár városból és csatolt községeiből beérkezett jelentések alapján összeállították a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán Győr-Sopron megye mezőgazdasági szakember-szükségleti tervét a következő öt évre. A negyedik ötéves terv végére a gazdaságok összesen 306, egyetemet végzett szakember (kertészmérnök, agrármérnök, gépészmérnök, közgazdász, állatorvos), felsőfokú technikumot végzett 186 üzemmérnök, középfokú technikumot, szakközépiskolát végzett 510 irányító, vezető szakember munkába állásával számolnak. A szakmunkáslétszám az elképzelések szerint összesen 3533-mal gyarapodik majd, 924 mezőgazdasági és 2609 ipari szakmunkással. A betanított munkások száma a tervek szerint 4044-gyel növekszik öt év alatt." Várják Himodon a kútfúrókat Határidő előtt elkészül az óvoda A himodi tanács titkára, Gál Jenő újságolta: az utolsó simításokat végzik a csaknem 700 000 forint költséggel készülő óvodán. A Beledi Építőipari Kft dolgozói az ősszel tett ígéretük szerint a július 1-i határidő előtt befejezik a munkát. Az idei költségvetésükből több mint 200 000 forintot költöttek az óvoda építésére. Más tervük az idén, hogy egy negyedik kúttal javítják a község fő ivóvízellátását. A tervek még a múlt évben elkészültek. Szerződést kötöttek a Budapesti Vízkutató és Fúró Vállalattal a munkára. Ígéretet is, kaptak: április 30-ra elkészül az iskola előtti, 130 méter mély kút. A fúrók azonban késnek! A faluban pedig minden előkészületet megtettek egy hónappal ezelőtt — a vállalat felhívására —. 297 000 forintot zároltak a Nemzeti Bankban. Azóta mindennap várják a fúrókat. Himod és Gyúró közös Tanácsa községfejlesztési programjában szerepel még járdaépítés Győrön. Az anyagra 100 000 forintot költenek. A tsz vállalta a kavics szállítását. A lakosság 40 000 forint értékű társadalmi munkával építi meg a járdát. Ha elkészül minden utcában, mind a két oldalon jó úton járnak a gyóróiak. Himodon társadalmi munkában kavicsozzák az utakat, és parkosítják a községet. A tavalyi megtakarítással együtt 893 000 forintot költenek a község fejlesztésére az idén Himodon. Még ez évben szeretnék lerakni az egészségház alapjait. A telket megvásárolta a tanács. — H — _3 c----- ^ 1 munka kongresszusa HÁROM ÉS FÉL MILLIÓ szervezett dolgozó képviseletében gyűlnek ma egybe a főváros Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának sok fontos tanácskozást látott nagytermében a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusának küldöttei. Az elmúlt hónapok egymást követő nagy belpolitikai eseményei, a párt X. kongresszusa, majd a képviselő- és tanácstagválasztások után a szakszervezetek kongresszusa is választ ad majd a kérdésre: hogyan állta ki a próbát a gyakorlatban az elmúlt négy esztendőben folytatott politika. Jóllehet a kérdésre igenlő választ adott, s a cselekvésre irányította a figyelmet a párt kongresszusa, majd ezt követően a választásokon hazánk felnőtt lakossága, a szakszervezeti kongresszus ezek után következő állásfoglalását mégsem tekinthetjük formálisnak. Aki csak egy kicsit is szemmel tartotta a kongresszust megelőző szakszervezeti tanácskozásokat, vagy tanulmányozta a SZOT nemrég nyilvánosságra hozott kongreszszusi jelentését, láthatja: a négy esztendő jelentős eredményei mellett a megoldásra érett problémák sokaságát tárják majd a kongresszus elé. A kongresszusi jelentés nyilvánosságra hozása is mutatja: a Szakszervezetek Országos Tanácsa ki akarja tágítani a kongresszusi terem falait, azt akarja, hogy a szervezett dolgozók együtt gondolkodjanak, alakítsák ki véleményüket nemcsak a szakszervezetek tevékenységéről, hanem a munkájukat, a mindennapi életüket érintő sok-sok kérdésről is. Már a kongreszszus előtt a dolgozóknak módjuk nyílt arra, hogy ennek a fontos dokumentumnak az ismeretében lássák el újabb megbízatásokkal képviselőiket. ÉVEKKEL EZELŐTT, amikor még sok formális vonás volt a szakszervezeti mozgalomban, és nem is rendelkezett a mai önállósággal, szűkebb volt tevékenységének hatóköre és természetesebb megosztottabb, korlátozottabb a felelőssége is. Az elmúlt években azonban megnőtt a mozgalom szerepe, önállósága államunk demokratikus rendszerében. A népgazdasági tervezésben ma már egyetlen lényeges központi intézkedést sem hagynak jóvá a szakszervezetek véleményének előzetes kikérése nélkül: ismeretes, hogy megkapták a szakszervezetek a vétójogot, vannak kérdések, amelyekben nem lehet dönteni egyetértésük nélkül, másokban anélkül, hogy kikérnék véleményüket. A kongresszusi jelentés bírálja az üzemi demokrácia fejlődését gátló vezetői magatartást, munkamódszereket; javasolja az iparágak, az üzemek közötti bérarányok felülvizsgálását, intézkedéseket javasol a vállalati nyereség hajszolásából eredő áremelések ellen éppúgy, mint a szociális intézkedések, beruházások elhanyagolása ellen; javasolja a gyermekintézmények hálózatának bővítését, új munkásszállók építését, a régiek korszerűsítését stb. Egyoldalú lenne azonban a szakszervezetek szerepének növekedését csak az érdekképviselet nézőpontjából szemlélni. A mozgalomnak ugyanennyire fontos feladata, hogy segítője, szervezője legyen az építő munkának, a szocialista munkaversenynek, a dolgozók szakmai képzésének, kulturális nevelésének. Kezdeményeznie, támogatnia kell minden olyan tevékenységet, amely közvetlenül vagy közvetve eredményesebbé teszi az építő munkát és megteremti az alapot a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javításához. NAGYSZERŰ EREDMÉNYEKRŐL számolhat be a kongresszus: a szocialista brigádmozgalomban több mint egymillió-kétszázezer dolgozó vesz részt. Ők a kezdeményezői a jobb munkának, ők az elsők, ha áldozatot kell vállalni, példamutatóan vesznek részt a közügyek intézésében. Munkájukkal, magatartásukkal erősítik társadalmunk szocialista jellegét, gyarapítják az új típusú emberi, közösségi kapcsolatokat kifejező vonásokat. Minden jel arra mutat, hogy a kongresszus egyik központi kérdése lesz az üzemi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésének témája. A demokratizmus erősítését szinte mindenütt szorgalmazták a kongresszust előkészítő tanácskozások felszólalói. Ma már minden feltétel megvan ahhoz, hogy növeljük a dolgozók részvételét a vállalati gazdálkodásban, a döntések kialakításában. Feladat a szakszervezeteken belüli demokrácia növelése, erősítése is. Sok helyütt ugyanis csak a választott szervek hatásköre bővült, csak a képviseleti demokrácia fejlődött. Pedig legalább ennyire fontos a közvetlen demokrácia fejlődése a dolgozók tevékeny bekapcsolódása a szakszervezeti munkába. A szakszervezeti közvélemény nem szenzációs döntéseket vár a kongresszustól, hanem reális értékelést a végzett munkáról és olyan munkaprogramot, amely egységbe fogja a három és fél millió szervezett dolgozó törekvéseit, erőfeszítéseit, s tág teret ad az alkotó kezdeményezéseknek. SZERETETTEL ÜDVÖZÖLJÜK a kongresszus valamennyi résztvevőjét, köztük a külföldi testvér szakszervezetek képviselőit , és sok sikert kívánunk felelősségteljes megbízatásuk teljesítéséhez. (KS) . Karbantartási konferencia Győrben A Közlekedéstudományi Egyesület győri területi szervezete május 4-én és 5-én a győri Technika Házában „Tehergépkocsik és autóbuszok nagyüzemi karbantartása” címmel konferenciát rendez. Az előadók között neves szakemberek, a közlekedési iparág vezetői mondják el véleményüket a mindig időszerű témáról. Többek között előadást tart Tóth István, a Volán Tröszt vezérigazgatóhelyettese, és Csép Ákos, az Ásványolajipari Tröszt Nagynyomási Kísérleti Intézetének osztályvezetője. A kétnapos konferencia vendégei megtekintik a Volán 19-es Vállalatának korszerű karbantartó telepét, a Magyar Vagon- és Gépgyárat és kirándulnak majd Pannonhalmára.