Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

1971. május 4., kedd Gyer­eke: a Köztársaság tér barokk pompája. (Nagy láva felv.) KISALFÖLD Győr öt éve A­z egészségügy A harmadik ötéves terv idején a város egészségügyi ellátá­sában ugrásszerű fejlődés történt. Üzemi, városi és gyermek­­gyógyászati rendelők épültek. A fejlesztésre nagy szükség volt, hiszen a bejáró diákokat és dolgozókat is számítva na­ponta 130 000 ember egészségügyi ellátásáról kell gondos­kodnia a tanácsnak. Győr az egy orvosra jutó lakosok számát tekintve or­szágosan is előkelő helyet foglal el. Tavaly az egészség­­ügyi ellátást 291 orvos vé­gezte, ötvenhattal több, mint 1965-ben. Új körzeti rendelő épült Szabadhegyen, Újváros­ban és Kisbácsán. Győrött, a belvárosi tízemeletes lakó­házban gyermekrendelő mű­ködik. Ma kettővel több is­kolaorvos és hárommal több gyermekorvos dolgozik, mint öt évvel ezelőtt. Egy körzeti orvosra 1965-ben 3369 lakos jutott, 1970-ben 3160. Sokat fejlődött a járóbeteg­ellátás. A megyei, a vagon­gyári és szerszámgépgyári rendelőkön kívül 1968-ban a városi tanács megnyitotta a 17 orvossal dolgozó városi rendelőintézetet. Ez sokat se­gített a megyei rendelőinté­zet tehermentesítésében, a nádorvárosi betegek kulturált egészségügyi ellátásában. Lé­tesítésével a rendelőintézeti napi óraszám 515-ről 636-ra növekedett. A városi rendelőintézet mellett felépült egy korsze­rű gyógyszertár, a Bartók Béla úton pedig az SZTK- irodaház. A negyedik ötéves terv idején felépül majd a Pamutszövő- és Műbőrgyár rendelője, 17 orvosi munka­hellyel. A rendelőintézet megnyitása tovább javítja a járóbeteg-ellátást. Legnagyobb egészségügyi intézményünk, a megyei kór­ház egyszerre 1559 beteget tud ellátni. Szervezéssel, át­rendezéssel, bővítéssel öt év alatt 164-gyel gyarapodott az ágyszám. Az ágykihaszná­lás a múlt években 90—95 százalék között mozgott. A betegeket általában 18—20 napig kezelik. A kórházban működik a Megyei Vérellátó Állomás. Munkáját a vörös­keresztes aktívák közremű­ködésével úgyszólván az egész megye lakossága segíti. Évente nagyon sok ember életét menti meg a gyógyító vér. A gyógyszertárak forgalma az utóbbi években megnöve­kedett. A városi rendelőinté­zet melletti gyógyszertáron kívül új gyógyszertár épült az Ipar utcában és elkészült a Gyógyszertári Központ új irodaháza. Még az idén meg­nyílik Győrött, a Széchenyi téren egy gyógyszertár, amely egyben patikamúzeum is lesz. Az anya- és gyermekvé­delmi gondozást 1966-ban 24, 1970-ben 34 védőnő látta el. (A gyarapodás ellenére a vé­dőnő még így is kevés. Nem elégíti ki a kismamák és a leendő kismamák jogos egészségügyi igényeit.) A bölcsődei hálózat a har­madik ötéves terv idején so­kat fejlődött. Az Ipar utcá­ban 40, a Somogyi Béla utcá­ban 66 személyes bölcsőde épült, így a bölcsődei helyek száma 449-ről 580-ra növeke­dett. A városi tanács az öre­gekről is gondoskodik. A szo­ciálpolitikai csoport segélyt ad a rászorulóknak. Két év­vel ezelőtt a tanács saját ke­zelésébe vette a Vör­ömarty utcai volt felekezeti szociális otthont. Tavaly az épületből, három családot új lakásba te­lepítettek. Így a három lakás­sal bővítették a szociális ott­hont. A negyedik ötéves terv ide­jére fejlesztési terveket dol­gozott ki a tanács. Eszerint a tervidőszakban megkezdő­dik Nádorvárosban a 800 ágyas megyei kórház építése. Elkészül Adyvárosban a tíz orvosi munkahelyes rendelő­­intézet, ahol fogászati, bel­gyógyászati és gyermekgyó­gyászati szakrendelés, vala­mint laboratórium lesz. A belvárosban nyolc orvosi munkahelyes rendelő épül. Hat körzetben lesz gyer­mekorvosi szakrendelés: há­rom az Adyvárosban, egy Kisbácsán, egy Újvárosban és egy a belvárosban. A kisma­mák örömére az Adyváros­ban 180 személyes bölcsőde, a Mónus Illés és a Táncsics utca sarkán 40 személyes böl­csőde és óvoda, Győr-Szent­­ivánon új bölcsőde épül. (A régit szanálják.) Győr-Ménfőcsanakon be­fejeződik a körzeti orvosi rendelő építése. A régi kör­zeti orvoslakást a tanács meg­vásárolta. Ott fogorvosi ren­delőt alakít ki. Rövidesen el­készül a Magyar Vagon- és Gépgyár reptéri új rendelő­­intézete. Ennek építési költ­ségeit a vállalat fedezi. A ne­gyedik ötéves terv idején fel­épül Győrött a penzió rend­szerű „öregek háza”. A váro­si tanács rendelőintézetének szakorvosi órái 159-ről 213-ra növekednek. (ksa) 4 LOKÁLPATRIÓTA Aki ismeri, tiszteli, szereti. Rég volt. A Szé­chenyi téren embercsoportot láttam. Ugyan mi történik ott? A kisdiák kíváncsiságával szaladtam oda. Az embergyűrű közepén egy pirospozsgás arcú, ősz hajú ember állt. Min­denki őrá figyelt. Amit mondott és ahogy mondta, az lelkesítő volt. A városnak minden kis kövét ismerte. Minden háznak tudta a tör­ténetét. A vastuskóház regéje, a szegény céh­legény mondája mindenkit meghatott. Nem tudtam betelni a sok, kedves történet­tel és hívatlanul kisérgettem a csoportot. A történelmi kalauz meg kifogyhatatlanul be­szélt: a győri várról, a magyar—török csaták­ról, a rézkakas mögé bújt huncut kis legény mondájáról, Napóleonról, Xantus Jánosról, a Burcsellás-köz eredetéről, a hatalmas tűzvé­szekről, a városukért életüket áldozó tűzoltók­ról, az újjáépítésről, a ma élő emberek életé­ről, munkájáról, a tervekről... Gyermekkori élményem óta több mint húsz év telt el. Azóta sokszor láttam, hallgattam az ősz hajú embert. Mindig izzott, amikor beszélt. Szaván, hanglejtésén, kezének mozdulatán érezni lehetett, hogy forrón szereti városát. A múlt szépségeire, értékeire igyekezett felépí­teni a jelent, megalapozni a jövőt és elhinteni a magát a hallgatókban, amely a várost sze­rető és szépítő tudatos igyekezetét táplálja. Hallottam beszélni a városi tanács ülésein. Minden kis hibát is szóvá tett, amiről úgy vélte, hogy bosszanthatja a lakosságot. Évek­kel ezelőtt követelte: — Győr városát megilleti a nagyvárosi jog! Nagyszerű múltját, ragyogó jelenét és jövőjét tekintve méltán megérdemli ezt. Régi vágya, sok ezer győri lakóéval együtt végre teljesül: a mai ünnepi tanácsülésen át­adják az Elnöki Tanács okmányát: Győr me­gyei város lesz. Ezt az ősz hajú lokálpatriótá­nak is köszönhetjük. Most is ott van a tanács­ülésen, mert körzetének lakói megint bizalmat szavaztak neki. Régi ismerője ő a közösségért küzdő munká­nak, de sohasem beszélt róla. Azt is csak a városi tanács személyzeti előadója tudja, hogy hány kitüntetést őriz vitrinjében. A sok között egy Munkaérdemrend is van. Negyvenéves becsületes, derekas munka után öt évvel ez­előtt ment nyugdíjba. A hibák mellett ma sem megy el szó nélkül. Kérdezik is tőle gyakran: miért ostorozza mindig városát? A válasza csak ennyi: — Az szereti igazán a városát, aki ostorozza a hibáiért. Alakja, a szép és nemes ügyért másokat is felgyújtó tüze úgy hozzátartozik Győrhöz, mint a folyók, a hidak, az esti harangszó, a barokk házak és a gyárak dudájának hajnali fújása. Kézfogás helyett nagyszerű életének munkájának bemutatására álljanak itt e sorok Czigány Jenőről, a köztiszteletben álló győri polgárról, a tiszteletre méltó lokálpatriótá­ról ... (Sindulár) Előítéleteket oszlató... AZ ÜNNEPEKEN hivatal­ból való lelkesedés divatja múlófélben van: manapság a lehetőségek józan számbavé­tele és a tennivalók felelős­ségteljes megfogalmazása hó­dít — mint ami jövendő ün­nepek és hétköznapok meg­alapozott lelkesedésének fel­tétele. Így érzem én most, amikor Győr ,­előléptetését” köszöntjük. Hogy mi mikor és mennyiért épül, arról már sok szó esett kevesebb az épülő falakat megtöltő köz­­szellemről, s e szellemmel való gazdálkodás mikéntjé­ről. S ha esett is szó, inkább elmarasztalóan. Népművelési, kulturális területen munkál­kodóknak gyakran kell szem­benézniük azzal a képpel, amelyet az ország más részé­ben élők — vagy éppen Győr tulajdon lakói — kialakítot­tak és őriznek magukban a város kulturális életéről. Ez a kép bizony nem­ mindig hí­zelgő. Formálták rossz ha­gyományok, színezték szemé­lyes indulatok, előítéletté egy­szerűsítette a hiányos tájé­kozottság, és közhellyé szok­tatta a kényelmesség. Harcol­ni ellene nem lehetetlen csak nehéz­ , TALÁN a hagyományok feltárásánál és a jelennel való összekapcsolásával le­hetne kezdeni, azaz kiterjesz­teni ezt a gyűjtő munkát azokra a területekre, amelyek még majdhogynem érintetle­nek a kutatásoktól , de a közvélemény érdeklődésétől, ismereteitől is. Lám, például Z. Szabó László napokban megjelent könyve, A győri irodalom kistükre azzal a tévhittel számol le, hogy a városban nincsenek tradíciói az irodalomnak. (De ha van­nak, mondja az olvasó, akkor már nem lehet többé az előzmények hiányára hivat­kozni a mai irodalmi élet vi­szonylagos szürkesége miatt.) Viszonylagos... Ez érthető a város más művészeti ágai­val és más városok irodal­mával való összehasonlítás­ra is. És sokszor úgy tetszik, mintha nem tudnánk elég büszkék lenni az eredmé­nyeinkre, sikereinkre. A sok­szor bírált győri művészeti életnek része a szimfonikus zenekar modern műveket be­mutató páratlan sorozata csakúgy, mint az, hogy győri kórus képviselte a ma­gyar zenei nevelést félvilág pedagógusai előtt, hogy az ország egyik legrégibb iro­dalmi színpada dolgozik itt, s hogy népi táncosai Észak- Európában vendégszerepel­tek. Pedig csak a látványo­sabbakat idéztük. Ezeknek felsorolása azon­ban mintha csak a jelenté­sek, ünnepi beszédek és az újságok dolga lenne: a mun­kahelyen és társaságban va­lahogy nem illik a sikert em­legetni. Az ok? Hiszem, hogy néhány személyes csalódáson kívül legfőképpen a tájéko­zatlanság vagy a félretájé­­kozottság. Mert nem tudjuk, mi van másutt, más hasonló adottságú városban. De ha tudjuk, és látunk olyasmit, ami ott jobb, miért ráncolják szigorúan homlokukat a győ­ri illetékesek? Nem lehet, hogy aki ily módon bírál, az nem „ellendrukker”, hanem a városért szurkol? DE IGEN! Ebben kell hin­ni, s ha a rosszalló homlok­­ráncolást a gondolkodásé váltja fel — hogyan lehetne nálunk is jobban —, olyan energiák szabadulhatnak fel, amelyekkel talán ma még el­képzelhetetlenül nagy dolgo­kat lehet művelni. Győr iga­zából csak most kezdi tudni felébreszteni a tömegeknek azt az egészséges, alkotó lo­kálpatriotizmusát, amelynek szelét más városok vezetői már régóta sikerrel fogták be vitorlájukba. Az eredmény máris látható: a 700. évfor­duló rendezvénysorozatában Győr felülmúlta önmagát. De csak eddigi önmagát, lehető­ségeit még messze nem merí­tette ki. Gárdonyi Béla 5 KÖSZÖNTJÜK MEGYEI VÁROSUNKAT, GYŰRT! A VÁROS arculatát, lakói­nak életkörülményeit ipará­nak gyors ütemű fejlődése alapvetően meghatározza. A harmadik ötéves tervben el­ért mennyiségi és minőségi növekedésre Győr egész ed­digi történelmében nincs pél­da. A negyedik ötéves terv­ben pedig folytatódik a vá­ros hírneves iparának továb­bi dinamikus gyarapodása, és vele a dolgozók életi és mun­kakörülményeinek fokozatos javulása. A Győr üzemeiben, gyárai­ban, építőiparában és közle­kedésében foglalkoztatottak száma meghaladja az ötven­ezret, a győri családok több­sége tehát közvetlenül érde­kelt abban, hogy az üzemi munkahelyeken mi létesül a munka megkönnyítésére, ho­gyan alakulnak a kereseti vi­szonyok, milyen a szociális gondoskodás. S minden győri lakosnak öröme, büszkesége a mind nagyobb hírnévnek örvendő gyár, vállalat, szá­mos olyan kiváló termék, me­lyet nemcsak országszerte, hanem külföld számos orszá­gában keresnek, kedvelnek. Lássuk tehát, mi létesül a IV. ötéves tervben Győrött! Mindenekelőtt folytatódik a legjelentősebb ipari bázis, a Magyar Vagon- és Gép­gyár bővítése új létesítmé­nyekkel. Felépül az új, 18 tonna teljesítményű acélön­tőde. Új gyártási eljárások s gyártmányok honosodnak meg. S az ötéves terv végére átalakulnak, korszerűsödnek a Vagongyár régi üzemei is olyannyira, hogy az ott dol­gozók munkakörülményei el­érik az új létesítményekben meglevő színvonalat. A tervidőszakban nemcsak a Pamutszövő- és Műbőr­­gyár üzemei újulnak meg, hanem a gyár környéke is. A befejezés előtt álló 15 laká­sos lakóházon kívül még egy, harminc lakásosat építenek, ABC-áruház létesül s a győri textilüzemek dolgozói részére a mai igényeket messzeme­nően kielégítő rendelőintézet. A harmadik ötéves tervben erőteljesen megkezdődött a Győri Textilipari Vállalat és a Richards Finomposztógyár rekontsrukciója. A negyedik­ben ez folytatódik, a Ri­­c­hards­ban — egyebek között — 600 személyes öltöző és fürdő épül. A Győri Textil­ipari Vállalatnál ugyancsak számos szociális létesítményt adnak át, új gépek, berende­zések teszik könnyebbé, haté­konyabbá a munkát. A Len­szövőben erőteljesen folyik a gyár és a gyártmányok korszerűsítése. A nők örömé­re remélhetőleg hamarosan megjelennek a boltokban a lent poliészter kelmék, me­lyek kitűnő tulajdonságaik miatt bizonyára igen kelen­dőek lesznek bel- és külföl­dön egyaránt. Az építőkre mintegy hat­ezer lakás megépítése vár a megyeszékhelyen. A kultu­rált élet tartozéka a közmű­­ellátás javítása is. Gáz, víz, távfűtés, csatornázás, jó utak, a nagyvároshoz illő közvilá­gítás egyébként sokszáz mil­liós tétellel szerepel a ne­gyedik ötéves tervben. Az ipar fejlődésére jellem­ző számok: a gépipar terme­lése 83 százalékkal múlja fe­lül az ötéves terv végére az előző tervidőszak mennyisé­gét, a könnyűipar 30—33 szá­zalékkal, az élelmiszeripar 44, az építő- és építőanyag­ipar ugyanannyival nő. A munkások átlagbérének 13— 20 százalékos emelését irá­nyozza elő a terv. A Győr vá­rosi Pártbizottság ezzel kap­csolatos állásfoglalása: a munka szerinti elosztás elvé­nek helyes érvényesítésével ki kell alakítani a vállalati helyes bérpolitikát, követke­zetesen törekedni szükséges az átlagosnál alacsonyabb ke­resetek arányának csökken­tésére. Dinamikusan fejlődő ipar Tízemeletesek a Felszabadulás útján.

Next