Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA, 1.- FI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYÖR, 1971. MÁJUS 16., VASÁRNAP ★ XXVII. ÉVFOLYAM 114. SZÁM E. Gierek és P. Jaroszewitz Budapestre érkezett Megkezdődtek a magyar és lengyel párt- és kormányvezetők megbeszélései A lengyel vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Politikai Bi­zottság tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Komócsin Zol­tán, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Benkei András belügyminiszter, Pé­ter János külügyminiszter, az MSZMP KB tagjai, dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Gye­­nes András, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelent volt Tadeusz Hanu­­szek, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. Szombaton délelőtt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szék­házában megkezdődtek a ma­gyar és a lengyel párt- és kormányvezetők megbeszélé­sei, amelyeken lengyel rész­ről Edward Gierek, Piotr Ja­roszewicz, magyar részről Kádár János, Fock Jenő, Komócsin Zoltán és Gyenes András vett részt. Délben a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép­­köztársaság kormánya ebé­det adott a lengyel vendégek tiszteletére. A baráti hangu­latú ebéden Edward Gierek és Kádár János mondott po­hárköszöntőt. (MTI) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztár­saság kormányának meghí­vására szombaton baráti lá­togatásra Budapestre érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Lengyel Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke. Vándorzászlót kapott a Fertő menti Április 4. Tsz Győr-Sopron megyében négy termelőszövetkezet ta­valyi munkáját jutalmazta kormányunk kitüntetéssel: három téesz oklevelet, a Fer­tő menti Április 4. Termelő­­szövetkezet pedig a kormány vándorzászlaját kapta meg. Tegnap délután dr. Simka István, a TOT titkára adta át Hegykőn a Fertő menti Április 4. Téesz vezetőinek és tagjainak a vándorzászlót. — Évről évre felmérjük, melyek azok a termelőszövet­kezetek, amelyek a legna­gyobb előrehaladást tették és a legmagasabb színvonalat érték el a termelésben — mondta, és ismertette a ju­talmazott termelőszövetkezet kiváló eredményeit. A gyarapodás és fejlődés elismeréséül kapott vándor­zászlót Hipságh Gyula téesz­­elnök köszönte meg: — A vándorzászlót meg­tartani csak úgy lehet, ha jö­vőre javítjuk eredményein­ket. Tudjuk, hogy bízhatunk tagságunkban, a négy szocia­lista brigádban és nem utol­sósorban nődolgozóinkban — mondta a téesz elnöke, és emlékeztetett, hogy a Fertő menti Április 4. Téesz tag­sága az idén munkaversenyre hívta ki a megye termelő­szövetkezeteit. Az ünnepi közgyűlés vé­gén kitüntetéseket adott át dr. Simka István. Horváth József, Horváth Géza, Sze­men is F­erencné és Baum­gartner József kiváló dolgo­zók lettek, további öt téesz­­tag pedig miniszteri dicséret­ben részesült tavalyi munká­jáért. Régi és új Gyémánt vágja a kádköve! A vastag grafit elektródák végei között vakító ívet húz az áram. A fény vékony csí­kokban kiszűrődik a kemen­ce résein, megvilágítja az emberek arcát. A kemencék körül finom szemcsékben szít ki a por, szinte észre sem venni. Mégis fehérre színezi a hatalmas csarnok falait, oszlopait, ellepi a beton­padlót. Zümmögnek a ke­mencék, a daru könnyedén emeli fel a formába öntött anyagot, és a hűtőtér végé­nél alacsony kamrákban sűrű porfelhő gomolyog; ügyes be­rendezés bontja ki az öntő­formából a kádkövet. A Mosonmagyaróvári Tim­föld- és Műkorundgyár új kádkőüzemében, amely ta­valy nyár végén kezdett mű­ködni, összesen harmincöten dolgoznak. Megállás nélkül működnek a kemencék, auto­mata mérlegek adagolják az alapanyagot, a fehér, finom szemcséjű timföldet és az adalékokat. Naponta 60—70 kádkövet készítenek itt, bé­lésül szolgálnak majd az üvegolvasztókhoz. A billent­hető kemencékből izzó su­gárban ömlik a grafitlapok közé a több mint kétezer fok hőmérsékletű anyag. A tim­földdel hőszigetelt öntőfor­mában azután a méreteitől függően 3—5 napig hűl, majd végül a 300—700 kilós köve­ket tisztítják, és ha kell, da­rabolják a kívánt formára. Kétféle kádkövet készíte­nek az új® üzemben. A fehér korvisitot, olvadáspontja mintegy 2000 Celsius fok, és a kékes árnyalatú tirkozitot, amely 1700 fok feletti hőmér­sékleten olvad meg. Ez utób­bi a timföld és az adalék­anyagok mellett még zirkó­homokot is tartalmaz, amit ausztráliai bányákból hoznak felszínre. A megolvadt anyag jól önthető, tetszés szerinti formákat készíthetnek belőle. Keménysége olyan nagy, hogy csak gyémánttal vág­ható. A csiszolóműhely gépei első pillantásra semmiben sem különböznek a közismert vasipari berendezésektől. A megmunkáló felületeken azonban apró pontokban csil­log a gyémánt. Sok száz rö­vid és vágja századmillimé­terenként a kemény anyagot. Vastag sugárban ömlkt a hűtővíz a csiszolóhengerre, a körfűrész lapjára, hiszen a megmunkálás közijén fejlődő hő annyira meglágyítaná az acélt, hogy a gyémántszem­csék kifordulnának foglala­tukból. Éles zajjal, lassan vált formát a kemény kő, finom vízpermet lebeg a gé­pek felett. A régi üzemben, ahogy mind többet tud termelni az új, úgy hagyják el a kádkö­vek készítését, csak köszörű­kövekhez gyártanak majd alapanyagot. Itt is ívfényes kemencékben olvasztják ösz­­sze a timföldet a különböző adalékokkal, itt is száll a por, és itt is vakít az izzó anyag. A két üzem között a különb­ség azonban nagyon is kéz­zelfogható. Az omló vako­­latú, alacsony, forró levegő­jű helyiségben a rozsdás ke­mencék körül törmelékhal­mok magasodnak, a port sű­rűn gomolygó felhőkbe pré­seli ki az ajtón, ablakon a huzat. Az elszívó­ berendezé­sek a levegőnek csak kis ré­szét tudják megtisztítani. Sö­téten és komoran barna min­den. A régi kádkőüzemben hat­van ember dolgozik. Majd­nem kétszer annyi, mint az új, tágas csarnokban, ahol világos van, és a munkák nagy részét gépek végzik. Minden munkafolyamatot, ahol lehetett, automatizáltak, gépesítettek. (Szalay) 4 tartalomból: A Béke-világtanács közgyűlésének harmadik napja ■k A vezetés és a fiatalok hangja ★ A színház felelősségéről •A Költészet zománcban „Internacionalisták va­gyunk, de a szülőföld szere­­tete úgy él szívünkben, mint az első szerelem­ i­s. nem sze­reted a hazát, ahol születtél, a földet, amely táplál, az eget, a falvakat a szülőházat — úgy igazán meg sem ért­heted az internacionalizmust és a más népekhez fűződő kapcsolatokat.. Zalka Máté szavait idézve ez az örökbecsű gondolat fo­gadta köszöntőként azokat a vendégeket, akik tegnap déle­lőtt azért gyűltek össze Győ­rött a Vörös Hadsereg úti Ál­talános Iskolában, hogy a névadónak, Zalka Máténak 75. születésnapjára emlékez­zenek. Az ünneplők között ott voltak a Zalka Máté Általá­nos Iskola kisdobosai, úttörői, pedagógusai, a győri iskolák úttörő küldöttei, a megye és a város párt- és állami veze­tői, az országgyűlési képvise­lők, a társadalmi szervezetek küldöttei, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet egység képviselői. Lukács tá­bornoknak unokaöccse, Zalka András és öccsének lánya. Lőcsei Józsefné, a patronáló üzemek képviselői és az úttö­rők veterán barátai. Az ünnepélyes megnyitót fanfárok jelezték. A magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Karácsony Gyulá­­né pedagógus, az iskola párt­titkára köszöntötte az emlék­ünnepség résztvevőit. Az ün­nepi beszédet Módos Dezsőné, a Győr Megyei Város Taná­csának elnökhelyettese tar­totta. Beszédében felelevení­tette Zalka Máté életét, nagy­szerű munkásságát, az emberi haladásért vívott hősi harcát. Zalka Máté a Szamos parti Matolcs községben született. Már ifjú korában hazafias ér­zelmek fűtötték. Az első vi­lágháború kitörésekor abban a hitben jelentkezett önkén­tes katonának, hogy hazáját kell megvédenie. Először az olasz, majd az orosz frontra került. Megsebesült és fog­ságba esett. A szovjet kor­mány 1918 tavaszán haza akarta engedni a hadifoglyo­kat. Az Osztrák—Magyar Mo­­narchia vezetői azonban nem fogadták őket. Zalka Máté ekkor írta a keserű sorokat naplójába: „... Az állam nem engedi haza polgárait. A hazának nem kell a fia. A hon megtagadja a fészket, a testvér elfordul egymástól...”, így maradt hazánk nagy fia orosz földön. Dolgozott és ta­nult. Megismerkedett a mun­kások életével és a marxista eszmékkel. Fegyverrel kezében hősie­sen harcolt a szovjet hata­lomért. Száz főnyi magyar se­regével segítette a partizánok harcát, 1920-ban részt vett Kijev felszabadításában. Hő­siességét kétszer jutalmazták Vörös Zászló Renddel. Érzéseiben sohasem szakadt el szülőhazájától, de vissza­térni nem volt alkalma. Amikor Franco az olasz és a német fasiszták segítségével támadást indított Spanyolor­szág demokratikus kormánya ellen, Zalka elbúcsúzott fele­ségétől, kislányától, és Spa­nyolországba ment. Ott Lu­kács Pál néven egy nemzet­közi brigád parancsnoka lett. A harcok közepette így vi­gasztalta elkeseredett felesé­gét: „... Visszatérek, de még nem tudom mikor. A felada­tot még nem teljesítettük ... Arra kérlek hidd el, hogy mi feltétlenül találkozunk, hogy én megjövök.. A végsőkig bízott a győze­lemben, mégis egy héttel e levél megírása után, 1937 július 11-én a haladó embe­riség jövőjéért áldozta életét. Felcsendült a gyászdal. Az ünneplők, a küldöttek elhe­lyezték a kegyelet koszorúit hazánk hős fiának domubor­­művén. A Zalka Máté emlékünnep­ség délután 4 órakor az iskola tornatermében folyta­tódott, 84 kisdobos és 54 út­törő avatásával. Az ünnepélyes szertartás után Nagy Miklós, a Győr Megyei Város Tanácsának művelődésügyi osztályvezető­je meleg szavakkal köszön­tötte a pajtásokat. Ezután az iskola két tantermében meg­nyitották a győri munkás­­mozgalmi harcosok emlékére rendezett kiállítást. Az iskola énekkara, szava­lói és irodalmi szakkörének tagjai mind a délelőtt, mind a délutáni ünnepségen tartal­mas, szép műsort adtak. (Sindulár) Emlékezés Zalka Mátéra ERDŐTEI ÉPÍTŐK. Fényes zölden, dúsan reszket az erdő. A cser, a bükk fái alatt gyíkok napoznak, a sűrűből pacsirták és rigók dala zeng, vaddisznók, őzek csörtet­nek a bozótban. Iván felől, az útról pöttyös fejkendők látszanak. Az erdei úttól balra asszonycsa­pat ülteti a facsemetéket. Cseri talajba, a legsoványabb földbe, a nyolc éve telepített cserfák közé ágyazzák az erdei fenyőt, hogy a kétféle fa lehulló lombja hizlalja a földet. A cserfák már méteresek, a fenyőcsemeték picik még. Nagy Éva Kitüntetés Az Országos Béketanács elnöksége Pernesz Gyulának, a Hazafias Népfront Győr vá­rosi szervezete elnökének, a Kisfaludy Károly megyei Könyvtár igazgatójának, Czenez Józsefnek, a Hazafias Népfront Mosonmagyaróvár városi szervezete elnökének, a Mezőgazdasági Gépgyár dolgozójának, valamint Dede Jenőnének, a KISZ Győr vá­rosi Bizottsága titkárának a békéért kifejtett eredményes munkájukért a Békéért című díszjelvényt adományozta. A kitüntetéseket a Béke­világtanács budapesti köz­gyűlése alkalmából a Parla­mentben nyújtották át

Next