Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
Vedd , hol a fény! Megyei dalostalálkozó A kezdet kezdetétől kellene végigkísérni énekkaraink megyei találkozóit. Olyan ünnepeket említve, amilyet Kodály megjelenése jelentett Fertődön a hatvanas évek elején, az első rangos szemlén, és olyanokat is, ahol a muzsika és nem a „kiállítás”, a kiállás volt az elsődleges. Vasárnap a megyei város, Győr fogadta a szépet szeretők, a szépért sokat tevők seregét: zászlósor díszítette a városi tanácsházat, elé zászlóik alatt érkeztek a bemutatóra meghívott kórusok. Öt ezüstkoszorús, és öt arannyal minősített együttes. Ha elérhettük volna, hogy tíz percre eltereljék a forgalmat a Tanácsköztársaság útjáról, Módos Dezsőné, a megyei város tanácsának elnökhelyettese ünnepi beszéde és Liszt Magyar ünnepi dala is nagyobb hatást ért volna el. Ám úgy történt minden, ahogy hallottuk, hallották a tanácsháza előtti térségen gyülekezők: a kultúrát legszebben, az emberi hanggal továbbítók köszöntése autók, motorok, autóbuszok zörejébe fulladt... A megye huszonnégy felnőtt kórusából tizet tartott arra érdemesnek a hármas rendező bizottság, hogy fejlődéséről számot adjon. Az együttesek kiválasztása és a műsorszámok is ezt a célt szolgálták. Az már a hallottak méréséhez, értékeléséhez tartozna, hogy valós egymásmellettiségükben szóljunk a kiváló képességű, de a Rába filmszínház színpadán mégis tompán hangzó énekkarokról, és mellettük az ugyanolyan körülmények között is friss hatású, daloló, csengő éneklésről. Nem a kórusok hibája, hogy elképzeléseik csak részben valósultak meg a szépet teljességében visszaadó, de a legkisebb hibát is erősen felnagyító teremben. Ha a résztvevők itt végzik el a próbaéneklést, bizonyára elkerültük volnaezeket a bosszantó buktatókat. Elkerülhettük volna azt is, hogy huligánok ne kerüljenek be a dal megyei ünnepének seregszemléjére, ne rakják fel lábaikat a széksorokra, ne vezényeljenek „privátim” — a karnagyokkal vetélkedve. Mondjam ki azt, hogy győri moziban ne tartsunk megyei dalostalálkozót? Mert itt (Folytatás a 2. oldalon.) Az ifjúságról, a közérthetőségről A téti szövetkezeti bizottság klubjában az ünnepi könyvhét hagyományaitól némileg eltérő témáról esett szó: az ifjúságról. Igaz viszont, hogy ehhez az irodalom adta az ötletet: versek, novellák, melyek a mai fiatalok életéről, a generációs problémákról szóltak. A tétiek vendége Debreczeni Imre, Kádár Péter és Gárdonyi Béla újságíró volt, sok szemszögből megvilágítva folyt tehát a vita, melybe természetesen belekapcsolódott a nézőközönség, a hallgatóság is: pedagógusok, diákok. Végül a mai irodalom, képzőművészet és közönség kapcsolatáról beszélgettek. Terítékre került a sok „érthetetlen” vers, festmény. S ha természetesen „receptet” nem is adtak az „érthető” művek alkotásához, abban a beszélgető társak egyetértettek, hogy összhang csak akkor jöhet létre alkotók és műélvezők között, ha a közeledésre egyik fél sem sajnálja a fáradságot. OLIMPIAI KUPA Országos atlétikai csúcsokat javítottak Kitűnő versenyek, jó rendezés a győri nemzetközi atlétikai Olimpiai Kupa első fordulójában. A kora délutáni eső ellenére sok érdeklődő jelenlétében kezdődött a nagyszabású atlétikai verseny. Elsőként a férfi 400 méteres gátfutók rajtoltak. Velük párhuzamosan a női súlylökők és magasugrók színvonalas, izgalmas versenyt vívtak. Bognár Judit 17 m-ert felül lökte a golyót. Amagasugróknál Rudolf Erika és Komka Magdolna között alakult ki szoros küzdelem. Rudolf (az ifjúsági csúcstartó 181 cm-ren) megbirkózott a 178 centiméterrel. Komkának, az országos felnőtt csúcs (184 cm) tartójának ezt a magasságot nem sikerült átugornia. Rudolf ezután 182 cm-re emeltette a magasságot. Kétszer verte, harmadszorra sikeresen ugrotta, így új országos ifjúsági csúcsot javított Győrött. A Diszkoszvetésben Fejér 63,96 m-rel lett az első. A verseny második csúcseredményét 100 m-es síkfutásban Balogh Györgyi érte el. A 100 m-es előfutamban jó rajt után elhúzott ellenfeleitől, és új országos, 11,3 mp-es csúccsal ért a célba. A döntőben régi rekordjával, 11,4-es futót a célba. Női gerelyhajításban a mexikói bronzérmes Éva Jankó (Ausztria) 60,34 m-es csúccsal szerezte meg az első helyet. A második helyért szoros küzdelmet vívott Kucserka és Rudasné. Meglepetésre ezúttal Kucserka bizonyult jobbnak. A jubileum tiszteletére rendezett nemzetközi atlétikai verseny elérte célját, kitűnő hírverője volt e nagyon szép sportágnak. (Folytatás a 7. oldalon.) (Sieber Sándor felv.) Felvételünkön a 110 méteres gátfutók. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI I íUa£fö€íL AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. JÚNIUS 1., KEDD XXVII ÉVFOLYAM 127. SZÁM Az üjnnepi bányáhét megnyitósa Szerencsés vagyok, hogy magyar írónak születtem Szerte az országban szombaton tartották az ünnepi könyvhét megnyitóját. Megyénkben az idén először egy falusi klubkönyvtárban, Nyálon került sor az ünnepségre. A nyúli klubkönyvtár ugyanis a kiváló könyvtár pályázaton a művelődésügyi miniszter elismerő oklevelét kapta Az ünnepségen Váradi László pedagógus, a klubkönyvtár vezetője két íróvendéget köszönthetett: Palotai Borist és Sánta Ferencet. A megnyitó vendégevolt még dr. Szabados Gyula, az MSZMP Győri Járási Bizottságának titkára, Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly megyei könyvtár igazgatója és Zuber Titusz, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője, aki a megnyitó beszédet mondta. Zuber Titusz megemlékezett a nyúli könyvtár kiváló munkájáról. Méltatta a könyv ünnepének jelentőségét, majd Palotai Boris beszélt az életről, arról, hogyan lett író. Iskolás korának igazságkeresése egész életében végigkísérte. — Mindig * meg akartam változtatni az életet — mondta Palotai B Boris. — Azt hiszem, ha megmutatom az igazságot, előbbre viszem a világ sorsát. Palotai Boris művészetét, témáit a derű és az életbölcsesség jellemzi. Ez mind a valóságból, a saját maga, a közösség életéből táplálkozik Egyszerűen vall a Keserű mandula című regényében az egyén és a társadalom viszonyáról. — A Keserű mandula a legkedvesebb regényem — mondta. — A hősnő igazsága felülemelkedik a személyi kultusz igazságtalanságain. Kétkedései mellett sem tagadja meg bebörtönzött férjét, és ezt az 50-es években vállalt hősiességet a történelem, mai életünk igazolta. Sánta Ferenc kétszeres József Attila-díjas nem önmagáról, hanem az író hivatásáról, vállalt feladatáról beszélt. — Az emberiség mindig szeretne önmaga közt olyanokat tudni, akik figyelmeztetnek a szépre, a jóra, az örök emberi törvényekre. Ez a művészek feladata. Szerencsés vagyok, hogy magyar írónak születtem. — Történelmi eseményekről írni nagy felelősség. Úgy vagyunk vele, mint a festménnyel. Közelről nézve látszanak az ecsetvonások is. A történelem eseményeit is megtisztítja a távolság. Akik az ellenforradalomról közvetlenül az események után írtak, nem láthatták át az egészet. Az ötvenes évek elején egyesek a legszebb eszme nevében sértették meg az emberséget. — A történelmi igazságért, mai életünk igazáért szólni nagy felelősség. E változó világ változó dolgait kell újból megmérnünk önmagunk igaznak vélt normáival, és döntenünk, ítéletünket és magatartásunkat illetően. Sánta Ferenc egy érdeklődő fiatal kérdésére elmondotta, hogy készül a Húsz óra című regényének folytatására. Ugyanazokról az emberekről fog írni a készülő műben is, hiszen azóta sem változtak sokat. A címe Húsz és fél óra lesz. f. s. „A könyvek, szabadok vagytok és szabadítok, adtok mindenkinek, aki kél, és szolgaságából feloldotok mindenkit, aki nektek őszintén szolgál” (Plidokiblon, 1344) ARA: 80 FILLÉR A helytállás erkölcstana író—olvasó találkozón Moldova György — A magányos pavilonból megmaradt egy fejezetem. Meg akartam írni, de úgy, ahogy volt, nem volt elég. Egyik nap aztán jött a véletlen. Reggel fél hatkor. Telefonon, egy női hang. Találkozni akar velem. Miért? Majd elmondja. No jó, vasárnap az Astoriában. De hogy ismerjük meg egymást? ő megismer. — Beültem az Astoriába, nézegettem a nőket. Bár ez volna, bár az. Egyik sem volt. Egy 42—44 éves, nagydarab asszony jött be egyszer, s egyenesen hozzám. — X. Y. vagyok. Ávós százados voltam. — Igen, de ... — Mondja, nincs kedve megírni az ávó történetét? — Miért pont én? Másnak nem ajánlotta? — De. Maga a negyedik. — Mint tudhatják, megírtam ... ★ Az író—olvasó találkozó, melyet a győri Rába Művelődési Központ és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat rendezett szombaton délután, Pomogáts Béla irodalomtörténész bevezetőjével kezdődött. Miután Moldova György az az író, akit valóban nem kell különösképpen bemutatni, Pomogáts is inkább a mai magyar regény táptalajáról és rádiós, tévés korunknak megfelelő összetevőiről beszélt, melyet Moldova kiváló érzékkel adagol és párosít műveiben. Riportjaiban sok olyan témával foglalkozik, melyet ő fedezett fel a magyar olvasó számára (Tetovált kereszt, Az ország legmélyebb pontja). Hogy mi az írói módszere, azt az is tudja, aki csak két riportját olvasta: néhány hónapig ott él és dolgozik azok között, akikről írni akar. A regényei emberi sorsokat keltenek életre, s az élettér — bőséges dokumentációval hitelesítve — a társadalom rá vonatkozó összefüggései, törvényszerűségei. Főhősei hasonlítanak egymásra: a helytállás erkölcstanát testesítik meg. Komoly feladatokat vállalnak, a környezet nyomásával szembehelyezkednek, éppen ezért gyakran magányosak, tragikus szakadékok fölött ível sorsuk. De nem adják fel vállalt feladatukat. ★ Pomogáts bevezetőjét követte az ávós asszony remekül poentírozott története, amivel öt perc alatt oldott, közvetlen hangulatot, kapcsolatot teremtett Moldova a közönséggel. — Az embereket soha senki nem hallgatja meg. Hát én meghallgatom. Ez nekik is jó, nekem is. Ennyi az egész — válaszolt a sok kérdés egyikére: hogyan került közel riportalanyaihoz? — Az igazat igyekszem megírni, csak egy dologra vigyázok: hogy akiről írok, annak ne okozzak bajt. Két riportkönyve van készen. Egy „keserves könyv” a komlói bányászokról, egy másik az őrség „nagyon szorgalmas”, szeretni való, istenverte népéről. És két szatírán dolgozik. „Hitler Magyarországon" a címe az egyiknek (turistaként készül hazánkba), a másik egy olyan emberről szól, aki — biztos, ami biztos — egy párttagságtalansági igazolvány beszerzésén fáradozik. — mi — MOLDOVA GYÖRGY