Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-25 / 148. szám
____ Az országgyűlés befejezte ülésszakát A szerdai felszólalásokat (Folytatás az 1. oldalról.) tárgyalták a képviselők. Erről beszélt többek között dr. Havasi Béla, Borsod megyei képviselő, és nagy részletességgel Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter. Ami a lakáskérdést illeti: a harmadik ötéves tervben 300 ezer helyett 327 ezer lakás épült fel, s ezzel reális lehetőség nyílt az egymillió lakás felépítését előíró távlati program teljesítésére. Megvalósítása érdekében egyébként hat házgyár már működik és további kettő épül. A jelenlegi tervidőszakban, mint ismeretes, 400 ezer új lakást kell tető alá hozni, 150 ezret közülük házgyári, azaz paneles technológiával. Az építési költségek alakulása a miniszter vélettsége szerint, jelentős részben attól függ, helyesen választják-e ki az építési területet, de kilátásba helyezte, hogy erélyesebben fellépnek azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek nyomós ok nélkül növelik az építési-szerelési árakat. A beruházási feszültségeket azonban nem lehet kizárólag az építésügy rovására írni. Ez több ágazat együttműködésének a kérdése, és egyre inkább azzá válik, mert az építési technológiák korszerűsödésével, mindenekelőtt a könnyűszerkezetek elterjedésével úgyszólván minden iparág, közvetlenül bekapcsolódik az építésbe. Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, aki a párt Központi Bizottságának állásfoglalását tolmácsolta a kormányprogramban szereplő kérdésekről, szintén foglalkozott a beruházásokkal. Elrettentő példaként szólt a tervezett dél-pesti kórházról, amelynek építési költségeit kezdetben 5- 600 millióra becsülték az illetékesek, és bár az építkezés még meg sem kezdődött, már 1,2 milliárdnál tartanak. Elég legyen az ilyen „nagyvonalú” becslésekből, mondotta, mert a kormány nem enged a nyomásnak, és későbbre halasztja a jelenleg nem reális igények kielégítését. Foglalkozott a munkaerő-gazdálkodással, az alkatrészellátás problémáival és több más gazdasági kérdéssel, s mindezzel összefüggésben az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére, fordította a legnagyobb figyelmet. Véleménye szerint a nehézségek sokkal könynyebben leküzdhetők lennének az üzemi demokrácia jobb légkörében. Tudomásul kell venni, hogy a munkások képesek érdemlegesen hozzászólni üzemük legtöbb problémájához, ha megfelelő információkat kapnak és főleg, ha meghallgatják, igénylik véleményüket. Ez nem csorbítja a vezetők egyszemélyi felelősségét, a vezetőkét, akiknek meg kell érteniük, hogy csak olyan dolgozók nyújthatják képességeik legjavát, akiknek megbecsülik a véleményét, s ami ehhez hozzátartozik, az emberi méltóságát. Csak az ilyen dolgozók számára jelenthet valódi örömöt a munka. A kormányfő összefoglalója A felszólalásokat Fock Jenő miniszterelnök összegezte, és nyomban választ is adott több, sűrűn emlegetett problémára. Örömmel üdvözölte az egyetértést a fő kérdésekben, ami nem zárja ki az A kormányprogram vitájában felszólalt Kovács Sándor, Győr 1-es számú választókerületének képviselője is. Bevezetőben hangsúlyozta : — A kormány elnöke a beszámolójában határozottan megmondta a jövő tennivalóit. Amikor kifejezem egyetértésemet az előterjesztéssel, szeretnék egy-két gondolatot szóvá tenni, amely dolgozó társaimat foglalkoztatja. Vannak, akik feltételezik, hogy az ő gondjaikat a vezetők nem látják vagy nem tudnak róla. Igyekszem megértetni velük, hogy aggodalomra nincs ok. Vezetőink ismerik gondjainkat, ezt tükrözi a mostani beszámoló és a vita is. A továbbiakban arról szólt Kovács alvtórus: Sok fólaimon elhangzik, hogy a béreket differenciálni kell. A jól dolgozókat fizessék meg jobban, mint azokait, akiik roszul végzik mnkájukat. Ezzel teljes mértékben egyetértek, csak az a hiba, hogy legtöbb esetben a fiaital dolgozók között keressük a rossz munkát végzőket. Az a vélenyé,nyeim, ne csak a fizikai dolgozókat hibáztassák a rossz munkáért, mert sokszor kénytelenek a gyors munkában a minőséget háttérbe szorítani. A vezető állásúak bérét az elmúlt időszakban rendezték, növekedett jövedelmük. A munkapadok mellett dolgozók jövedelme nem javult a kívánt mértékben, és ezt lépten-nyomon kifogásolják munkaársaiim. Sokszor vitatkoznak dolgozóink a normalrendezés kérdéséről. Nem úgy, hogy azzal semmi esetre sem értenék egyet, hanem úgy, hogy amit megtakarítanak a rendezéssel, annak többszöröse elfolyik másutt. Arra gondolok, amikor kétszer kell megépíteni egy utat vagy amire egyes beruházások elkészülnek, kétszereseellentétet a végrehajtás módszereinél. Szólt a növekvő hitelkérelmekről, amelyeket, ha lehet, még szigorúbban meg kell rostálni, a tömegközlekedés fejlesztéséről, ahol nem lehet halogatni az intézkedéseket, a húsprogram megvalósításáról, amely a sertéstenyésztésben gyorsan halad majd, de érthetően lassabban a szarvasmarha-tenyésztésben. Kitért valamennyi felmerült problémára, azért — mint mondotta —, hogy majdan elmondhassa a kormány: „Amit vállaltunk, teljesítettük.” de is kerülnek a tervezettelek. Sok gondot okoz Győrött a kenyér minősége. Jó néhány vizsgálat megállapította, hogy a gyártás technológiájában van a hiba, de megfelelő intézkedés még most sem történt. Az évek telnek, és minden marad a régiben. Azt szeretnénk, ha a vizsgálatok után nemcsak magyarázkodnának az illetékesek, hanem intézkednének is a hibák kijavításáért. Ehhez kérjük a miniszter elvtárs segítségét. Sok szó esikik mostanában a beruházásokról. Főleg a határidők eltolódásáról, a többletköltségekről. Győzött az elmúlt időben a párt és a behajtásának tapasztalataira. Bár ez a költségvetés minden korábbinál nagyobb arányú fejlődés pénzügyi kereteit körvonalazta, az országgyűlés viszonylag gyorsan megvitatta, miután a gazdasági kérdések legfontosabbjait már a kormányprogram tartalmazta. A pénzügyminiszter nagy fontosságot tulajdonított a bevételek növekedésének, különös tekintettel a nem csekély természeti károkra, amelyeket nem is lehet egy esztendő alatt teljesen kiheverni. Részben ennek tulajdonítható a kiadások tervezettnél nagyobb arányú növekedése és a költségvetési hiány. Javasolta, hogy a gazdálkodó egységek az idén a többletet elsősorban ne új célokra, hanem az egyensúly javítására fordítsák. Foglalkozzanak alaposabban a termelékenység, a hatékonyság növelésével, mert csak ez teremthet új, reális anyagi forrásokat. Utalt a már magunk mögött hagyott idei öt hónapra, amelynek gazdasági jelzőszámai kedvezők, és a terméskilátások is jók. A miniszter előterjesztése után dr. Szabó Kálmán képviselő, a terv- és költségvetési bizottság nevében szólt a tavalyi költségvetésről, majd néhány hozzászólás után, a pénzügyminiszter zárszava alapján, az Országgyűlés az előterjesztést elfogadta. Utolsó napirendi pontként a képviselők megválasztották azt a bizottságot, amely megteszi az előkészületeket az alkotmány tervbe vett módosítására. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejeződött. kormány határoztatinak megfelelően sok nagyberuházás valósult és valósul meg. A beruházások kivitelezése legtöbbször elhúzódik. Amikor ennek okát kerestem, egyikét hivataliban érdeklődtem. Igyekeztek meggyőzni arról, hogy mindezeknek objektív okai vannak. Úgy érzem, felül kell vizsgálni, milyen munkát végeznek a beruházásoknál. A hiányosságok miatt alkalmazni kell a felelősségrevonást is. — A kormányprogramot elfogadom, az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom — fejezte be felszólalásait Kovács Sándor. (I. B.) A szerdai ülésen a kormánynak Fock Jenő miniszterelnök által előterjesztett programjáról kezdték meg a vitát a képviselők. A miniszterelnöki beszámolóhoz, amint az elnöklő Apró Antal bejelentette, 26 képviselő jelentkezett hozzászólásra. A vitában, amely a kormányelnöki expozé arányainak megfelelően, főleg gazdasági kérdésekre összpontosult, erős hangsúlyt kaptak a vezetés kérdései, gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke főleg a vezetés és a szocialista demokrácia összefüggését elemezte, hangsúlyozva, hogy a jól bevált gazdasági reform megvalósításában a munka megjavítása jelentős mértékben a különböző szintű helyi vezetéstől, s maguktól a vezetőktől függ. A szocialista demokrácia — emelte ki — nemcsak jogokat, hanem felelősséget is jelenít és nem utolsósorban a kibontakozás és a megszilárdulás állandó ellenőrzését. A vezetés nem nélkülözheti a dolgozó tömegek észrevételeit és javaslatait, amelyeknek figyelembevétele nemcsak kormányszinten, hanem minden területen nagy fontosságú. A vezetés tökéletesítésének vállalati követelményeit elemezte Gácsi Miklós, Borsod megyei képviselő, iparvállalati vezérigazgató, s a vezetők legfontosabb kötelességei közé sorolta, hogy teremtsék- meg a korszerű érdekeltségi rendszert a vállalat minden szintjén és munkahelyén. Miután a miniszterelnök beszédében a gazdasági problémák között erős hangsúlyt kaptak a beruházási kérdések, több hozzászóló is részletesen kitért ezekre. A felszólalók többsége különböző nézőpontból érintette az életszínvonal javulásának, a lakosság ellátásának kérdéseit, amire erős ösztönzést adott maga a miniszterelnöki expozé és a belkereskedelmi miniszternek ugyancsak a szerdai ülésen sorra került felszólalása. A miniszterelnök előterjesztésének megfelelő teret kapott a felszólalásokban a társadalom egyik legfontosabb szociális kérdése, egyben egyik legnagyobb gazdasági feladata: a lakásépítés. Ezúttal Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke ismertette nagy körültekintéssel a kérdést, érthetően budapesti vonatkozásban. Megjegyzései azonban jó részben országosan is figyelmet érdemelnek, különösen ami a városi lakásépítés legújabb fejleményeit illeti. Rohamosan csökken, vagy éppen elfogy a kedvezően felhasználható szabad terület, és előtérbe kerül az elavult házakkal beépített körzetek bontása, ami jócskán növeli a költségeket. Tetézi a gondokat, ha rossz a munkaszervezés, az anyagellátás, vagy kevés az építőmunkás, amire ugyancsak gyakran van példa. Az olyan nagyszabású lakásépítési program megvalósítása, mint ami most van napirenden, csak az összes érdekeltek mintaszerű együttműködése nyomán lehet sikeres. Voltaképpen ezekre a beruházási, egyben vezetési és részben morális kérdésekre utalt Méhes Lajos, Győr- Sopron megyei képviselő is több témát felölelő hozzászólásában. (Beszédét tegnapi számunkban ismertetüük.) Szurdi István belkereskedelmi miniszter felszólalása több vonatkozásban összefogta azokat az életszínvonallal kapcsolatos, főleg ellátási kérdéseket, amelyekről a szerdai ülésen sok szó esett. A miniszter mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy nemcsak a fogyasztás mennyisége emelkedett — legújabban már több mint évi öt százalékkal —, hanem összetétele is jelentősen változott és tovább változik. Csökkent az élelmiszerek, és nőtt az iparcikkek aránya a vásárlásokban. Egészében sokat javult a kereskedelmi ellátás, s a termékek minősége is, de még sok a tennivaló. A kiskereskedelmi árak 1970-ben az előző évihez képest átlagosan 1,3 százalékkal emelkedtek, tehát lényegesen kisebb mértékben, mint a bérek és a jövedelmek Ennek tulajdonítható, hogy a lakosság az átlagos árszínvonal emelkedése ellenére jóval többet vásárol, mint megelőzően, bár — hangsúlyozta a miniszter — egyes rétegek, egyes családok esetében attól függően, hogy az átlagos jövedelemnövekedésből miként részesültek. Eddig ez idén is a tervezett módon alakult a kiskereskedelmi árszínvonal, tehát nem keresztezte az életszínvonal növelésére tett intézkedéseket. 1975-ig a lakosság összfogyasztása további 29-—30, a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalma pedig 40 százalékkal növekszik. Nem tartom kizártnak, jegyezte meg Szurdi István, hogy ezeket a szinteket is túlhaladhatjuk. A jövőt illetően utalt a várható, illetőleg kívánatos további szerkezeti változásokra, nevezetesen, hogy az étrendben fokozódik az állati fehérjék és a vitamintartalmú élelmiszerek aránya, több lesz az úgynevezett „félkész étel”, ami a miniszter véleménye szerint a háztartási munka megkönnyítésének legalább annyira fontos követelménye, mint a háztartások gépesítése. Szólt a tartós fogyasztási cikkek gyors térhódításáról, a bútorvásárlás emelkedő tendenciájáról, s a bővülő személygépkocsi-értékesítésről. Hangsúlyozta, hogy noha nő az érdeklődés a nagyobb értékű fogyasztási cikkek iránt, a tárca kötelességének tekinti az alacsonyabb jövedelműek jó, dő választékú ellátását, az általuk keresett és megfizethető fogyasztási cikkek mindenkori kínálatát. Lényegesen javítani kívánja a minisztérium a vásárlás körülményeit, elsősorban a nagyobb alapterületű, korszerűen felszerelt üzletek számának gyors növelésével .K3) Kovács Sándor felszólalása (KS) Lapunk terjedelme nem tette lehetővé, hogy a szerdai felszólalásokkal akár csak érintően is foglalkozzunk. Pótlólag, röviden az alábbiakban ismertetjük a kormányprogram vitájában szerdán elhangzott felszólalásokat. Az Országgyűlés nyári ülésszakának első napján felszólalt Méhes Lajos, megyénk képviselője is. Felszólalását tegnapi számunkban közöltük. (MTI Fotó : Vigovszky Ferenc felvétele.) A pénzügyminiszter jelenfi A miniszterelnök válaszát az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette, majd Faluvégi Lajos pénzügyminiszter előterjesztése alapján rátért a múlt évi költségvetés vég KISALFÖLD Brit oroszlán, trójai faló A Centropress csütörtök esti kommentárja: LUXEMBURGBAN kompromisszum született, amelynek eredményeképpen Anglia valószínűleg a nyugat-európai Közös Piac tagországa lesz. Brandt bonni kancellár szellemes megállapítása szerint a helyzet most az, hogy a brit belépést immár csak és kizárólag maguk az angolok akadályozhatják meg. Ez azonban a jelek szerint több ügyesen odavetett mondatnál, az sem lehetetlen, hogy valósággá válik. Annyi már most bizonyos, hogy a szigetországban hatalmas erők állnak készenlétben a belépés elleni küzdelemre. Heathnak számolnia kell saját pártjának belső ellenzékével is. Enoch Powell tory képviselő, aki fajüldöző nézeteivel tette ismertté a nevét, például kategorikusan kijelentette, hogy „az angol nép meg fogja buktatni” a belépést. Tekintve azt a tényt, hogy ez a belépés saját pártja immár hosszabb ideje talán legfontosabb célkitűzése, Powell azokat igazolta, akik mindig is a toryk fenegyerekeként tartották számon. De Heathnek természetesen nála sokkal nagyobb ellenfelekkel is szembe kell majd néznie. Az ellenzéki munkáspárt hivatalos vezetése eddig nem volt hajlandó letenni a garast ebben a rendkívül fontos kérdésben. Harold Wilson húzta-halasztotta a nyílt színvallást, mondván, ráér dönteni akkor, ha a megállapodás megszületik. Ez most megtörtént, és döntése nemcsak a munkáspárt, hanem Anglia jövőjét is befolyásolhatja. Pártjának néhány jelentős személyisége egyszerűen nem várta meg a hivatalos döntést, és máris felvette a küzdelmet a belépéssel szemben. A mozgalom vezetői között ott van a fürge aggastyán, a 86 esztendős lord Shinwell és Barbara Castle, akit Wilson közlekedési minisztereként Magyarországon is megismerhettünk. Ő javasolta azt, hogy még júliusban kerüljön sor a párt rendkívüli konferenciájára, nyilvánvalóan azért, hogy ezen tömöríthessék soraikat a közös piaci belépés labourista ellenzői. Az ügy horderejére jellemző, hogy maga Wilson ellenezte a konferencia időpontját, de leszavazták. Sokat lehetne beszélni arról, milyen következményekkel járhat Anglia és még jó néhány ország számára a brit belépés. A francia közvélemény jelentős része például azért ellenzi ezt, mert mindmáig hisz de Gaulle tábornok jóslatának, amely szerint egy ilyen belépés azt jelentené, hogy London az amerikaiak trójai falova lenne a Közös Piac sáncain belül. SOk ANGOL képviselő gondolja ugyanezt, és úgy érzi, amikor szavaz, voltaképpen a brit oroszlán és egy olyan faló között kell választania, amelyet az amerikai sas küld a gall kakashoz. (RS) 1911. június 25., péntek