Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

____ Az országgyűlés befejezte ülésszakát A szerdai felszólalásokat (Folytatás az 1. oldalról.) tárgyalták a képviselők. Er­ről beszélt többek között dr. Havasi Béla, Borsod megyei képviselő, és nagy részletes­séggel Bondor József építés­ügyi és­ városfejlesztési mi­niszter. Ami a lakáskérdést illeti: a harmadik ötéves tervben 300 ezer helyett 327 ezer la­kás épült fel, s ezzel reális lehetőség nyílt az egymillió lakás felépítését előíró táv­lati program teljesítésére. Megvalósítása érdekében egyébként hat házgyár­ már működik és további kettő épül. A jelenlegi tervidő­szakban, mint ismeretes, 400 ezer új lakást kell tető alá hozni,­­ 150 ezret közülük ház­gyári, azaz paneles technoló­giával. Az építési költségek alakulása a miniszter véle­­ttsége­ szerint, jelentős rész­ben attól függ, helyesen vá­­lasztják-e ki az építési terü­letet, de kilátásba helyezte, hogy erélyesebben fellépnek azokkal a vállalatokkal szem­ben, amelyek nyomós ok nél­kül növelik az építési-szere­lési árakat. A beruházási feszültségeket azonban­ nem lehet kizárólag az építésügy rovására írni. Ez több ágazat együttműködésé­nek a kérdése, és egyre in­kább azzá válik, mert az építési technológiák korszerű­södésével, mindenekelőtt a könnyűszerkezetek elterjedé­sével úgyszólván minden iparág, közvetlenül bekapcso­lódik az­ építésbe. Németh Károly, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra, aki a párt Központi Bi­zottságának állásfoglalását tolmácsolta a kormányprog­ramban szereplő kérdésekről, szintén foglalkozott a beru­házásokkal. Elrettentő példa­ként szólt a tervezett dél-pes­ti kórházról, amelynek épí­tési költségeit kezdetben 5- 600 millióra becsülték az il­letékesek, és bár az építke­zés­ még meg sem kezdődött, már 1,2 milliárdnál tarta­nak. Elég legyen az ilyen „nagyvonalú” becslésekből, mondotta, mert a kormány nem enged a nyomásnak, és későbbre halasztja a jelen­leg nem reális igények ki­elégítését. Foglalkozott a munkaerő-gazdálkodással, az alkatrészellátás problémáival és több más gazdasági kér­déssel, s mindezzel összefüg­gésben az üzemi demokrá­cia továbbfejlesztésére, fordí­totta a legnagyobb figyelmet. Véleménye szerint a nehézségek sokkal köny­­nyebben leküzdhetők len­nének az üzemi demokrá­cia jobb légkörében. Tudomásul kell venni, hogy a munkások képesek érdem­legesen hozzászólni üzemük legtöbb problémájához, ha megfelelő információkat kap­nak és főleg, ha meghallgat­ják, igénylik véleményüket. Ez nem csorbítja a vezetők egyszemélyi felelősségét, a vezetőkét, akiknek meg kell érteniük, hogy csak olyan dolgozók nyújthatják képes­ségeik legjavát, akiknek meg­becsülik a véleményét, s ami ehhez hozzátartozik, az em­beri méltóságát. Csak az ilyen dolgozók számára je­lenthet valódi örömöt a mun­ka. A kormányfő összefoglalója A felszólalásokat Fock Jenő miniszterelnök összegezte, és nyomban választ is adott több, sűrűn emlegetett prob­lémára. Örömmel üdvözöl­te az egyetértést a fő kérdé­sekben, ami nem zárja ki az A kormányprogram vitá­jában felszólalt Kovács Sán­dor, Győr 1-es számú vá­lasztókerületének képvise­lője is. Bevezetőben hangsú­lyozta : — A kormány elnöke a beszámolójában határozottan megmondta a jövő tenniva­lóit. Amikor kifejezem egyetértésemet az előterjesz­téssel, szeretnék egy-két gondolatot szóvá tenni, amely dolgozó társaimat fog­lalkoztatja. Vannak, akik feltételezik, hogy az ő gond­jaikat a vezetők nem látják vagy nem tudnak róla. Igyekszem megértetni velük, hogy aggodalomra nincs ok. Vezetőink ismerik gondja­inkat, ezt tükrözi a mosta­ni beszámoló és a vita is. A továbbiakban arról szólt Kovács alvtórus: Sok fólaimon elhangzik, hogy a béreket differenciálni kell. A jól dol­gozókat fizessék meg­ job­ban, mint a­zokait, a­kiik roszul végzik mnkájuka­t. Ezzel tel­jes mértékben egyetértek, csak az a hiba, hogy legtöbb esetben a fiaital dolgozók között keressük a rossz mun­kát végzőket. Az a vélenyé­,­nyeim, ne csak a fizikai dolgozó­kat hibáztassák a rossz munkáért, mert sokszor kénytelenek a gyors mun­kában a minőséget háttér­be szorítani. A vezető állásúak bérét az elmúlt időszakban rendezték, növekedett jövedelmük. A munkapadok mellett dolgo­zók jövedelme nem javult a kívánt mérték­ben, és ezt lépten-nyomon kifogásolják munkaá­rsaiim. Sokszor vi­tatkoznak dolgozóink a nor­­malrendezés kérdéséről. Nem úgy, hogy azzal semmi eset­re sem értenék egyet, hanem úgy, hogy amit megtakarítanak a rendezéssel, annak több­szöröse elfolyik másutt. Arra gondolok, amikor két­szer kell megépíteni egy utat vagy amire egyes beruházá­sok elkészülnek, ké­tsz­erese­ellentétet a végrehajtás mód­szereinél. Szólt a növekvő hi­telkérelmekről, amelyeket, ha lehet, még szigorúbban meg kell rostálni, a tömeg­­közlekedés fejlesztéséről, ahol nem lehet halogatni az intéz­kedéseket, a húsprogram megvalósításáról, amely a sertéstenyésztésben gyorsan halad majd, de érthetően las­sabban a szarvasmarha-te­nyésztésben. Kitért vala­mennyi felmerült problémára, azért — mint mondotta —, hogy majdan elmondhassa a kormány: „Amit vállaltunk, teljesítettük.” de is kerül­nek a tervezet­telek. Sok gondot okoz Győrött a kenyér minősége. Jó néhány vizsgálat megállapította, hogy a gyártás technológiá­jában van a hiba, de megfe­lelő intézkedés még most sem történt. Az évek telnek, és minden marad a régiben. Azt szeretnénk, ha a vizsgá­latok után nemcsak magyarázkodná­nak az illetékesek, hanem intézkednének is a hibák kijavításáért. Ehhez k­érjük a miniszter elvtárs segítségét. So­k szó esik­ik mostanában a beruházásokról. Főleg a ha­táridők eltolódásáról, a több­­let­költségekről. Győzött az elmúlt időben a párt és a behaj­tásának tapasztalataira. Bár ez a költségvetés minden korábbinál nagyobb arányú fejlődés pénzügyi kereteit körvonalazta, az országgyű­lés viszonylag gyorsan meg­vitatta, miután a gazdasági kérdések leg­fontosabbjait már a kor­mányprogram tartalmazta. A pénzügyminiszter nagy fontosságot tulajdonított a bevételek növekedésének, különös tekintettel a nem csekély természeti károkra, amelyeket nem is lehet egy esztendő alatt teljesen kihe­verni. Részben ennek tulaj­donítható a kiadások terve­zettnél nagyobb arányú nö­vekedése és a költségvetési hiány. Javasolta, hogy a gaz­dálkodó egységek az idén a többletet elsősorban ne új célokra, hanem az egyensúly javítására fordítsák. Foglal­kozzanak alaposabban a ter­melékenység, a hatékonyság növelésével, mert csak ez te­remthet új, reális anyagi for­rásokat. Utalt a már magunk mögött hagyott idei öt hónap­ra, amelynek gazdasági jel­zőszámai kedvezők, és a ter­méskilátások is jók. A miniszter előterjesztése után dr. Szabó Kálmán kép­viselő, a terv- és költségvetési bizottság nevében szólt a ta­valyi költségvetésről, majd néhány hozzászólás után, a pénzügyminiszter zárszava alapján, az Országgyűlés az előterjesztést elfogadta. Utolsó napirendi pontként a képviselők megválasztották azt a bizottságot, amely meg­teszi az előkészületeket az al­kotmány tervbe vett módosí­tására. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejeződött. kormány hat­ároztat­­ina­k megfelelően sok nagyberu­­házás valósult és valósul meg. A beruházások kivite­lezése legtöbbször elhúzódik. Amikor ennek okát keres­tem, egy­ik­ét hivataliban ér­deklődtem. Igyekeztek meg­győzni arról, hogy mind­ezeknek objektív okai van­nak. Úgy érzem, felül kell vizsgálni, milyen munkát végeznek a beru­házásoknál. A hiányossá­gok miatt alkalmazni kell a felelősségrevonást is. — A kormányprogramot elfogadom, az országgyűlés­nek is elfogadásra ajánlom — fejezte be felszólalásait Kovács Sándor. (I. B.)­ A szerdai ülésen a kor­mánynak Fock Jenő minisz­terelnök által előterjesztett programjáról kezdték meg a vitát a képviselők. A mi­niszterelnöki beszámolóhoz, amint az elnöklő Apró Antal bejelentette, 26 képviselő je­lentkezett hozzászólásra. A vitában, amely a kor­mányelnöki expozé arányai­nak megfelelően, főleg gaz­dasági kérdésekre összponto­sult, erős hangsúlyt kaptak a vezetés kérdései, gazdasági és politikai értelemben egy­aránt. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke főleg a vezetés és a szocialista demokrácia összefüggését elemezte, hangsúlyozva, hogy a jól be­vált gazdasági reform meg­valósításában a munka meg­javítása jelentős mértékben a különböző szintű helyi ve­zetéstől, s maguktól a veze­tőktől függ. A szocialista de­mokrácia — emelte ki — nemcsak jogokat, hanem fe­lelősséget is jelenít és nem utolsósorban a kibontakozás és a megszilárdulás állandó ellenőrzését. A vezetés nem nélkülözheti a dolgozó tömegek észre­vételeit és javaslatait, amelyeknek figyelembe­vétele nemcsak kormány­­szinten, hanem minden te­rületen nagy fontosságú. A vezetés tökéletesítésének vállalati követelményeit ele­mezte Gácsi Miklós, Borsod megyei képviselő, iparválla­lati vezérigazgató, s a veze­tők legfontosabb kötelessé­gei közé sorolta, hogy te­remtsék-­­ meg a korszerű ér­dekeltségi rendszert a válla­lat minden szintjén és mun­kahelyén. Miután a miniszterelnök beszédében a gazdasági problémák között erős hang­súlyt kaptak a beruházási kérdések, több hozzászóló is részletesen kitért ezekre. A felszólalók többsége kü­­lönböző nézőpontból érin­tette az életszínvonal ja­vulásának, a lakosság el­látásának kérdéseit, amire erős ösztönzést adott maga a miniszterelnöki ex­pozé és a belkereskedelmi miniszternek ugyancsak a szerda­i ülésen sorra került felszólalása. A miniszterelnök előter­jesztésének megfelelő teret kapott a felszólalásokban a társad­alom egyik legfonto­sabb szociális kérdése, egy­ben egyik legnagyobb gazda­sági feladata: a lakásépítés. Ezúttal Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke is­mertette nagy körültekintés­sel a kérdést, érthetően bu­dapesti vonatkozásban. Meg­jegyzései azonban jó részben országosan is figyelmet ér­demelnek, különösen ami a városi lakásépítés legújabb fejleményeit illeti. Rohamo­san csökken, vagy éppen el­fogy a kedvezően felhasznál­ható szabad terület, és elő­térbe kerül az elavult há­zakkal beépített körzetek bon­tása, ami jócskán növeli a költségeket. Tetézi a gondo­kat, ha rossz a munkaszer­vezés, az anyagellátás, vagy kevés az építőmunkás, ami­re ugyancsak gyakran van példa. Az olyan nagyszabású lakásépítési program meg­valósítása, mint ami most van napirenden, csak az összes érdekeltek mintaszerű együttműkö­dése nyomán lehet sikeres. Voltaképpen ezekre a be­ruházási, egyben vezetési és részben morális­­ kérdések­re utalt Méhes Lajos, Győr- Sopron megyei képviselő is több témát felölelő hozzá­szólásában. (Beszédét tegna­pi számunkban ismertetü­ük.) Szurdi István belkereske­delmi miniszter felszólalása több vonatkozásban össze­fogta azokat az életszínvo­nallal kapcsolatos, főleg el­látási kérdéseket, amelyekről a szerdai ülésen sok szó esett. A miniszter mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy nem­csak a fogyasztás mennyisé­ge emelkedett — legújabban már több mint évi öt szá­zalékkal —, hanem összeté­tele is jelentősen változott és tovább változik. Csökkent az élelmiszerek, és nőtt az ipar­cikkek aránya a vásárlások­ban. Egészében sokat javult a kereskedelmi ellátás, s a termékek minősége is, de még sok a tennivaló. A kiskereskedelmi árak 1970-ben az előző évihez ké­pest átlagosan 1,3 százalék­kal emelkedtek, tehát lénye­gesen kisebb mértékben, mint a bérek és a jövedelmek Ennek tulajdonítható, hogy a lakosság az átlagos árszín­vonal emelkedése ellenére jó­val többet vásárol, mint meg­előzően, bár — hangsúlyozta a miniszter — egyes rétegek, egyes családok esetében at­tól függően, hogy az átlagos jövedelemnövekedésből mi­ként részesültek. Eddig ez idén is a tervezett módon alakult a kiskereskedelmi ár­színvonal, tehát nem keresz­tezte az életszínvonal növe­lésére tett intézkedéseket. 1975-ig a lakosság összfo­­gyasztása további 29-—30, a fogyasztási cikkek kiskeres­kedelmi forgalma pedig 40 százalékkal növekszik. Nem tartom kizártnak, jegyezte meg Szurdi István, hogy eze­ket a szinteket is túlhalad­hatjuk. A jövőt illetően utalt a várható, illetőleg kívána­tos további szerkezeti válto­zásokra, nevezetesen, hogy az étrendben fokozódik az álla­ti fehérjék és a vitamintar­talmú élelmiszerek aránya, több lesz az úgynevezett „fél­kész étel”, ami a miniszter véleménye szerint a háztar­tási munka megkönnyítésének legalább annyira fontos kö­vetelménye, mint a háztartá­sok gépesítése. Szólt a tartós fogyasztási cikkek gyors tér­hódításáról, a bútorvásárlás emelkedő tendenciájáról, s a bővülő személygépkocsi-érté­kesítésről. Hangsúlyozta, hogy noha nő az érdeklődés a na­gyobb értékű fogyasztási cik­kek iránt, a tárca kötelességének te­kinti az alacsonyabb jöve­delműek jó, dő választékú ellátását, az általuk kere­sett és megfizethető fo­gyasztási cikkek mindenko­ri kínálatát. Lényegesen javítani kí­vánja a minisztérium a vá­sárlás körülményeit, elsősor­ban a nagyobb alapterületű, korszerűen felszerelt üzletek számának gyors növelésével .K3) Kovács Sándor felszólalása (KS) Lapunk terjedelme nem tette lehetővé, hogy a szerdai felszólalásokkal akár csak érintően is foglalkozzunk. Pótló­lag, röviden az alábbiakban ismertetjük a kormányprog­ram vitájában szerdán elhangzott felszólalásokat. Az Országgyűlés nyári ülésszakának első napján felszólalt Méhes Lajos, megyénk képviselője is. Felszólalását tegnapi számunkban közöltük. (MTI Fotó : Vigovszky Ferenc felvétele.) A pénzügyminiszter jelenfi A miniszterelnök válaszát az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette, majd Falu­végi Lajos pénzügyminiszter előterjesztése alapján rátért a múlt évi költségvetés vég­ KISALFÖLD Brit oroszlán, trójai faló A Centropress csütörtök esti kommentárja: LUXEMBURGBAN kompro­misszum született, amelynek eredményeképpen Anglia való­színűleg a nyugat-európai Kö­zös Piac tagországa lesz. Brandt bonni kancellár szellemes meg­állapítása szerint a helyzet most az, hogy a brit belépést immár csak és kizárólag maguk az an­golok akadályozhatják meg. Ez azonban a jelek szerint több ügyesen odavetett mon­datnál, az sem lehetetlen, hogy valósággá válik. Annyi már most bizonyos, hogy a sziget­­országban hatalmas erők áll­nak készenlétben a belépés el­leni küzdelemre. Heathnak szá­molnia kell saját pártjának bel­ső ellenzékével is. Enoch Powell tory képviselő, aki fajüldöző né­zeteivel tette ismertté a nevét, például kategorikusan kijelen­tette, hogy „az angol nép meg fogja buktatni” a belépést. Tekintve azt a tényt, hogy ez a belépés saját pártja immár hosszabb ideje talán legfonto­sabb célkitűzése, Powell azokat igazolta, akik mindig is a toryk fenegyerekeként tartották szá­mon. De Heathnek természete­sen nála sokkal nagyobb ellen­felekkel is szembe kell majd néznie. Az ellenzéki munkáspárt hi­vatalos vezetése eddig nem volt hajlandó letenni a garast ebben a rendkívül fontos kérdésben. Harold Wilson húzta-halasztot­­ta a nyílt színvallást, mondván, ráér dönteni akkor, ha a meg­állapodás megszületik. Ez most megtörtént, és döntése nem­csak a munkáspárt, hanem Anglia jövőjét is befolyásolhat­ja. Pártjának néhány jelentős személyisége egyszerűen nem várta meg a hivatalos döntést, és máris felvette a küzdelmet a belépéssel szemben. A moz­galom vezetői között ott van a fürge aggastyán, a 86 eszten­dős lord Shinwell és Barbara Castle, akit Wilson közlekedési minisztereként Magyarországon is megismerhettünk. Ő javasol­ta azt, hogy még júliusban ke­rüljön sor a párt rendkívüli kon­ferenciájára, nyilvánvalóan azért, hogy ezen tömöríthessék soraikat a közös piaci belépés labourista ellenzői. Az ügy horderejére jellemző, hogy ma­ga Wilson ellenezte a konfe­rencia időpontját, de leszavaz­ták. Sokat lehetne beszélni arról, milyen következményekkel jár­hat Anglia és még jó néhány ország számára a brit belépés. A francia közvélemény jelentős része például azért ellenzi ezt, mert mindmáig hisz de Gaulle tábornok jóslatának, amely sze­rint egy ilyen belépés azt jelen­tené, hogy London az ameri­kaiak trójai falova lenne a Kö­zös Piac sáncain belül. SOk ANGOL képviselő gon­dolja ugyanezt, és úgy érzi, ami­kor szavaz, voltaképpen a brit oroszlán és egy olyan faló kö­zött kell választania, amelyet az amerikai sas küld a gall kakas­hoz. (RS) 1911. június 25., péntek

Next