Kisalföld, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
172032 A KOZMOSZ HŐSI HALOTTAL — A Szojuz—11 űrhajó pilótái június 30-án hősi halált haltak. Balról jobbra: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Pacajev kísérleti mérnök. (Terefoto — taszsz—mű—kss A tudomány megköveteli az áldozatot A Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev kutatta úton haladhat tovább az ember Három hete, ezt írtuk: 1971 júniusának legnagyobb tudományos szenzációja a szovjet űrkísérlet. A Szaljut űrállomás fogadta a Szojuz—11-et, minden úgy történt, ahogy a szovjet tudósok eltervezték. A világ rádió- és tévéadói óránként sugározzák a hírt a nagy szenzációról. Világszenzáció volt a Szojuz—11. fellövése és a Szaljut orbitális laboratórium huszonnégy napos Föld körüli keringése. A bátor szovjet űrhajósok számos nagyszerű kísérletet elvégeztek az űrben, útjukat mind a huszonnégy napon nem lankadó érdeklődéssel figyelte a világ. Most ugyanilyen felfokozott részvéttel gyászolják az embereit szerte a Földön Georgij Tyimofejevics Dobrovolszkij alezredest, Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov fedélzeti mérnököt és Viktor Ivanovics Pacajev kísérletező mérnököt. Kedd estig a Föld körüli pályán keringő Szaljut tudományos űrállomás személyzete maradéktalanul teljesítette az előirányzott repülési programot és utasítást kapott a Földről a leszállásra. Az űrhajósok a tudományos kutatásaik gazdag anyagát és a fedélzeti naplókat átvitték a Szojuz—11. szállító űrhajó kabinjába, hogy visszahozzák őket a Földre. Az űrhajósok elfoglalták a helyüket a Szojuz—11-ben, ellenőrizték a fedélzeti berendezéseket és előkészítették az űrhajó és a Szaljut elválását. Moszkvai idő szerint június 29-én 21:28 órakor a Szojuz—11. űrhajó és a Szaljut űrállomás elvált egymástól , és külön-külön folytatta a repülést. Az űrhajó legénysége közölte, hogy a szétkapcsolás zökkenőmentesen zajlott le, az űrhajó berendezései kifogástalanul működnek. Tegnap hajnali 1 óra 35 perckor az űrhajó beszabályozása után bekapcsolták a fékező berendezést és ezután megszakadt a kapcsolat az űrhajó legénységével... A leszállási programnak megfelelően a légköri, úgynevezett aerodinamikai fékezés után üzembe helyezték az ejtőernyőrendszert és közvetlenül a Földre érés előtt a sima leszállást eredményező hajtóműveket. A leszállóegység a megadott körzetben ért földet. Az űrhajóval egyidejűleg a helyszínre érkező kutatóhelikopter személyzete a Szojuz—11. kabinjának felnyitásakor mind a három űrhajóst holtan találta. Így lehet összefoglalni a három űrhajós tragédiájáról eddig kapott híreket, haláluk okainak tisztázására megkezdődött a vizsgálat. Nem is olyan rég lapunk ezeket közölte: a tudományos kutatások, az emberiség előrehaladása megköveteli az áldozatot, önfeláldozást kíván, mi több, követel az embertől az asztronautika, a tarkkutatás és számos más tudomány is. A Lunohod-kísérlettel a szovjet tudósok a Földről irányíthatóságra szereztek tapasztalatokat. A Szojuz—11. fellövéséhez három bátor űrpilóta közreműködésére volt szükség. Ez a bizonyság arra, hogy olykor nélkülözhetetlen az ember, az ember személyes élményeire és tapasztalataira szükség van. A szovjet űrkutatás a műszerek és az ember tapasztalatát egyformán igénybe veszi, mikor melyikre van szükség. A szovjet tudósok vállalták a tudományért az áldozatot, az emberrel végzett kutatással járó mindig meglévő kockázatot Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev felbecsülhetetlen értékű tapasztalattal gazdagította a tudományt és az ő munkájuk és kutatásuk nyomán haladhat tovább az emberiség. Nevüket arany betűkkel írták be a tudomány, az emberiség haladásáért folytatott kutatómunka történetébe, hőstettüket mindörökre megőrzi a haladó emberiség. L. I. BREZSNYEV elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA. Kedves Elvtársak! A magyar nép, amely osztatlan érdeklődéssel és rokonszenvvel kíséri figyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfeszítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meghódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11. űrhajó kozmonautáinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űrhajósok, akik részesei voltak az első, emberlakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldozatkészségét, alkotó tehetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási törekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, valamint egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának. Népünk átérezve a nagyszerű űrhajósok áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fájdalmában. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. (Folytatás a 2. oldalon.) — fi — Magyar államférfiak részvéttávirata szovjet vezetőkhöz VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK ★ XXVII ÉVFOLYAM 153. SZÁM ARA: 80 FILLÉR Harminchárom nagyberuházást kell befejezni az idén Az országgyűlés legutóbbi ülésén a kormány beszámolója nagy figyelmet szentelt a beruházások alakulásának, hangsúlyozva, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tenni a beruházási egyensúly mielőbbi megteremtésére. Az MTI munkatársai beruházási szerveket, illetve építkezéseket felkerestek, s tájékoztatást kértek a beruházásokról. Mint az Országos Tervhivatalban elmondták, nagyobb szervezettségre, az erők koncentrálására van szükség ahhoz, hogy a folyamatban levő beruházásokat a lehető leggyorsabban befejezzék. Az idén 89 milliárd forintot fordítanak az országban beruházásokra, ebből 17 milliárdot a legnagyobbakra, a kiemelt beruházásokra. Erre az évre eredetileg 19 állami nagyberuházás befejezését tervezték, mivel azonban 14 olyan új létesítményt is tető alá kell hozni, amelynek már tavaly el kellett volna készülnie, 1971-ben összesen 33 állami nagyberuházást kell befejezni. Az első félév tapasztalatai arra utalnak, hogy az év második felében gyorsítani kell a munkát, pótolva elmaradásukat, hogy a tervezett új létesítmények az év végére elkészüljenek, így is sok beruházás húzódik át a jövő évre, hiszen a befejezetlen állami és vállalati beruházások értéke megközelíti a 70 milliárd forintot. Néhány fontos állami beruházásunkról a következőkben számoltak be az MTI munkatársai. A program szerint épül a Lábatlani Vékonypapírgyár Lábatlanon befejezéshez közeledik az első hazai vékonypapírgyár építése. A múlt hónapban kezdték meg a 3-as számú papírgyártó gépsoron a próbatermelést, s most már az utolsó, a 4-es számú gépsor összeszerelésén dolgoznak a magyar és a finn szakemberek. A Könnyűipari Beruházási Vállalat irányítása alatt dolgozó kivitelező vállalatok és gyáregységek különösen büszkék arra, hogy a gyárépítés a program szerint halad, s mindeddig sikerült teljesíteniük a Gazdasági Bizottság határozatát. 1968-ban ugyanis a GB határozatot hozott a hatalmas létesítmény építésének meggyorsítására, s előírta a papírgyártó gépsorok átadásának határidejét. Az 1-es, a 2-es és a 3-as papírgyártó berendezésekkel a határozatnak megfelelő időpontban kezdték meg a próbatermelést. Az utolsó gépsor indítását a GB 1971. október 1-ére jelölte meg. Az irányítók és a szerelők azonban nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy egy-két hónappal előbb fejezzék be a szerelést. A határidő megrövidítését vállalták a Budapesti Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Villamosipari Szerelő Vállalat, a 21-es Állami Építőipari Vállalat, az Országos Papíripari Vállalat és a Villamosállomás-szerelő Vállalat vezetői, dolgozói. A nagy teljesítményű, korszerű papírgyártó gépek indulási határidejéhez igazodva készültek el, illetve készülnek a segédlétesítmények is. A többi között két nagy teljesítményű kazánt helyeztek üzembe, villamosenergia-fogadó állomást és jól felszerelt tmk-műhelyt hoztak tető alá. Befejezéshez közeledik a 288 méter hoszszú, 72 méter széles papírgyártó csarnok építése is. Ezt hazánkban még nem alkalmazott módszerrel készítették. A hatalmas belső tér tetőszerkezetét nem a hagyományos vasbeton pillérekkel, hanem betonnal kitöltött, karcsú acéloszlopokkal támasztották alá. Az új szerkezeti megoldás a hagyományos építési módszernél olcsóbb, és teherbírása is nagyobb a szabványos betonpilléreknél. A csaknem 2 milliárd forintos költséggel felépülő első, hazai vékonypapírgyár építésén és szerelésén most már csak 500-an dolgoznak. (Folytatás a 3. oldalt Részlet a Lábatlani Vékonypapírgyárban a már folyamatosan termelő 1. sz. papírgyártó gépsorról A látsyból is lóg valami Nemrég írtunk arról („Jól fizet a fogdmegmunka"), hogy a falusi fiatal ritkán választ mezőgazdasági szakmát. Ha választ is, elmegy traktorosnak, gépszerelőnek, de legkevésbé állattenyésztőnek. A sok ok mellett is az egyik: ha csak a gyerek addig jut el, hogy a disznók és a marhák mellett köt ki, akkor minek ahhoz tanulni, s főleg minek erre a szülőnek is áldozni? Kajárpécen hagyománytörő eset történt: négy fiatal tehenész szakmunkásnak tanul, és mind a négy leány. Legalábbis a téeszirodán négyről beszéltek, közülük egy kifejezetten a tejipari szakmát sajátítja el ősztől. (Ahogy próbáltam megkeresgélni ezeket a lányokat, akkor derült ki, hogy csak három.) Ami lényeges: A háromévi tanítási idő alatt a szövetkezet ösztöndíjat ad. Az első félévben mindegyiknek havonta 200 forintot, majd később a tanulmányi eredménytől függően nő ez az összeg, annyira, hogy a harmadik évben az ötös tanuló havonta 600 forintot is kaphat. Említik a szövetkezetben: „Mi szeretnénk, ha sokba kerülnének a lányok.” Mégis mennyibe kerülnek? Közepes tanulmányi átlaggal számolva évente személyenként körülbelül 4000 forintot áldoz a tsz. Miért? Egyrészt: mire ezek a lányok végeznek, a jelenlegi állatgondozók közül öten-hatan nyugdíjba mennek. Másrészt, s ez a nyomósabb érv: hetvenkettőre elkészül a szakosított tehenészeti telep, gépesítéssel, nehéz fizikai munkát nem kíván az üzemeltetése. Olyan terv is van, hogy helyben paladkozzák a tejet, naponta 4600 literrel számolnak, fejés után két órával már a fogyasztóhoz jut a tej. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy mennyire szükséges erre a telepre a szakember. Csak a tejház több mint kétmillió forintba kerül. Hogy a gondozók, történetesen három év múltán a falubéli lányok, mennyire kulturált munkahelyen dolgozhatnak, arra előlegben csak annyit: a szociális épületek, tehát öltöző, fürdő stb. 800 000 forint értékben épülnek a telephez. Jelenleg a tehenészetben a gondozók átlagkeresete 3000 forint körül van havonta. A szakosított telep arra is lehetőséget ad, hogy rövidített munkaidőben dolgozzanak a gondozók. De úgy látszik, még ezek sem elég meggyőző érvek. Marika mégsem lesz szakmunkás. Anyjával beszélgetünk: „Beteg vagyok, kell a segítség. Úgy határoztam, mégse engedem el.” A szövetkezetben tudják? — Csak az iskolának szóltunk, hogy nem megy a kislány. Meg az is igaz, hogy sok a három év. Minek a lánynak annyit tanulni? Férjhez megy, gyereket szül, minek annak szakma? Meg különben is, az apja tíz évig volt kanász, mégse tanult. Azért nélkülözzük három évig, hogy a marhák mellett legyen? Nem. Maradjon itthon, aztán majd elmegy valamerre a gyárba. Csak egy falubeli asszony vitatkozik vele, a lényege, hogy ma már másként van, de hát nem mindenki érzi még, hogy valóban ma már másként van. Zámbóék háza még pucolatlan, szokatlan formájú. Új ház, és mégis, hosszan gazdasági épületeket húztak melléje. Ma már nem építenek istállót, főleg nem négyet tehetnek meg ugyanannyi növendéknek úgy, mint Zámbóék. Csakhogy Zámbóéknál az élet kicsit eltér a mai szokásostól. Az embernek egy karja van, húszéves volt, amikor otthagyta a csanaki malomban a másikat. Akkor vett egy tehenet, borjaztatta, egy kézzel őszig lekaszált két kazal takarmányt, naponta, ha kellett, 30 petrence lehet. Megtanult egy kézzel fejni, fát kitermelni, házat épülni, élni. így múlt el tizennégy év, négy gyereket nevel, a legidősebb a Piros. — Fáradt vagyok, érzem így az apja —, mert nekem egy karral ledolgozni a fél életet annyi, mint másnak két karral az egészet. De a Piros azért csak tanuljon, ha akar. Ma már az a cél, hogy a lányból is legyen valami. Nem élet, csak házasuló legényre várni, meg más földjén napszámba kapálni. Ha meg a gazdaságban akar maradni, hát értsen valami olyanhoz, amiből nyugdíjba is mehet. A taníttatás költségeibe besegít a szövetkezet a szülőnek, nem is kevéssel. Legfeljebb az van, hogy három évig nélkülözi a család a gyerek keresetét. De három év után kész ember lesz, ahogy mondani szokás, van mivel az életbe indulni, nincs teljesen kiszolgáltatva a sorsnak. Lehet azt kérdezni, hogy megérie- ? gszn.