Kisalföld, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-09 / 160. szám
1971. július 9., péntek Megőrző vagy nevelő? A páli községi tanács 1970. augusztus 27-i ülésén készült jegyzőkönyvből: „Nem fogadható el ez az óvoda iránti érdektelenség sem a szülők, sem a tanácstagok részéről. A 25 beiratkozott gyerekből öten-hatan járnak el óvodába és ennyi gyerekhez is tartani kell a három alkalmazottat. Kérjük az óvoda vezetőjét, foglalkozzon a kis létszámmal is lelkiismeretesen, hogy a szülők észrevegyék a gyerek értelmi fejlődését. Ha ilyen rendszertelen lesz az óvodába járás, félő, hogy át kell minősíteni az óvodát idényjellegűvé.” A páli óvoda még nem idényjellegű, jelenleg van 22 gyerek, de a rendszertelenség tény, s néhány kivétellel nemcsak a páli óvodában. Miért olyan fontos ez az óvodaügy? Miért fontos, hogy óvoda legyen és ha van, akkor ne csak a gyermekmegőrző szerepet töltse be? Mert ma, amikor szükségszerűen napirendi téma a tanuló ifjúságnál a hátrányos helyzet, akkor a vizsgálódást, de még inkább a „h” megszüntetéséért a cselekvést ésszerűbb már óvodáskorban kezdeni. Az a kicsi, aki nem vesz részt rendszeresen óvodai foglalkozásban, máris hátránnyal indul az iskolába. A vidéki óvónők tehetnek a pangó óvodai életről? Nem. És Páliban sem. Hanem a közfelfogás. Kezdeném talán a látszólag külsőségekkel, azért látszólag, mert a külsőségek nagyon is befolyásolói a tartalomnak. A tanácsülési anyag jegyzőkönyvében szerepel ez a szó: „érdektelenség". Nos, az óvoda udvarán van két kopott mérleghinta, egy homokozó és egy babaház, ami nagyon kellemes és gyermekszívet örvendeztető játék lenne. De a teteje már félig-meddig leszakadt, benne csupasz üresség és a rideg, kopott ülőhelyeken kívül semmi nincs, ami indítana, játékos kedvet fokozna. Hogy minek kellene több hinta, mászóka, és rendben tartott derűs kisház? Hogy játsszék a gyerek, mert mást nem tud? Ez csak félig igaz. A gyerek a játékban okosodik, ügyesedik. Alakul kézügyessége, fejlődik mozgáskészsége, a játék és a játszóhely formájától, külsőségeitől fejlődik, szépérzéke, a tetszetősebb tárgyak iránti fogékonysága. Az udvari játék is szükségszerű nevelési eszköz. Persze, ez a sok minden, ami hiányzik ebből az óvodaudvarból is, elsősorban nem pénzkérdés. Vajmi kevés anyagköltséggel és társadalmi munkával rövid idő alatt megoldható. Ahogy csökken a munkacsúcs, a gyerekek is elmaradoznak az óvodából, illetve rendszertelenül járnak. Különben is — hallottam —, ha otthon van, aki megfőzze az ebédet, akkor el van a ház körül is a gyerek, még a kertből is rá tud nézni az anyja. Ilyenkor a kicsik 10 óráig is ágyban vannak, mert mégiscsak „akkor jók, amikor alusznak”, természetesen, eltolódik a reggeli, késik az ebéd, kimarad egy étkezés, a tízórai, holott a fejlődő szervezetnek szükséges az étkezésben is a rendszeresség. (Április előtt és november után,, csak reggeltől déli 1 óráig van nyitva az óvoda, és április 15-től november 15-ig egész napos, akkor van konyha is.) A későn kelő gyermeket november után vagy április előtt, természetesen nem érdemes fél napra elvinni, és hiába az óvónő, tanító szándéka, a gyermeknek elveszik egy értelemvilágosító félnap, vagy sok félnap. Mert a ház körül csak úgy el van... Tehetősebbek a szülők itt is, és áldoznak a gyerekre. Csakhogy rosszul. Az óvodába induló gyereknek első útja a szülővel a bolt, és onnét megrakodva csokoládéval, cukorral érkezik az óvodába. (Próbálja csak elvenni az óvónő!) Az édességet majszoló gyerek étvágytalan, a játéka sem koncentrált, kiegyensúlyozott. Jó néhányan „áldoznak” a legjobb ruhákra is, amire okvetlen vigyázni kell, és nem lehet benne olyan igazából, felszabadultan játszani. Jó, hogy Páliban is és másutt is a községi tanács, a pedagógusok szorgalmazzák, próbálják megértetni az óvoda szükségszerűségét. De igen sokat kell fáradozni még a szülők szemléletváltoztatásáért, a jobbléttel való értelmes gazdálkodásért. Persze, ehhez az egész óvodakomplexumhoz hozzátartozik még valami: egyre kevesebb a gyerek, gyakori az egyke, pedig már attól sem kell tartani, hogy „elosztják az ágyon a földet”. Például Páliban egy előzetes felmérés szerint 4-5 év múltán annyi lesz csak az iskolás, hogy a felső tagozatosoknak át kell járniuk a szili iskolába, gszm KISAfe Förc» Eredmények és hibák a KISZ-lakásépítésben Tízezer otthon A KISZ VI. kongresszusán, 1964. decemberében az ország fiataljai vállalták: az ifjúsági lakásakció keretében 10 000 lakást építenek. A KISZ-lakásépítési mozgalom Bajáról indult, és rövid idő alatt népszerűvé vált az egész országban. A KISZ KB ifjúmunkás osztálya felmérte az eddigi eredményeket. 1970. végéig 8900 KISZ- lakás épült, a most készülő házakkal együtt a kommunista fiatalok idei, VIII. kongresszusáig megvalósul a tízezres terv. Vállalását hét megye túlteljesítette, és várhatóan hat megye (köztük Győr-Sopron megye is) teljesíti. Néhány megyében nagy az elmaradás, Békés megyében például a vállalt lakásoknak csak tíz százalékát építették meg. A KISZ-lakások 94 százaléka társasház, a családi házak építése évről évre csökken. Sok fiatalnak elvette a kedvét az építési költség emelkedése. Egy lakás ára az elmúlt négy év alatt 140 000 forintról 154 000 forintra nőtt. Az akció indulásakor a „beugró” 29—30 ezer forint volt, ma már 42—45 ezer forint! Többféle oka van ennek: a kölcsönök kedvezőtlen alakulása, az építési költségek növekedése ... A kezdő pénzbefizetések emelkedésének egyik oka az is, hogy az építkezéseken egyre kevesebb fizikai munkát végeznek a fiatalok. Az ifjú lakásépíttetők öt év alatt 41 millió forint értékű munkát végeztek a lakótelepeken. Az utóbbi néhány évben ez a törlesztő munka az egyharmadára csökkent. Tavaly ugrásszerűen nőtt a vállalati hozzájárulás a KISZ- lakások építéséhez. 1968-ban csupán 374 forint vállalati támogatás jutott egy-egy lakásra, a múlt évben ez az összeg már meghaladta a 12 000 forintot! A KISZ-lakásépítési akció jelenlegi formája a terv teljesítésével megszűnik. A mozgalom elindulásának helyén, Baján októberben vagy novemberben záróünnepélyt tartanak, amelyen kitüntetéseket adnak át a legjobban dolgozó fiataloknak, és ismertetik az új szervezési, építési formákat. A KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére az ÉVM, a MVM, a SZÖVOSZ, az OTP, a SZOT és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala dolgozza ki az új terveket a fiatalok lakásépítési mozgalmának továbbfejlesztésére. Sok szempontot kell figyelembe venni: a lakásrendelkezések nyújtotta kedvezményeket, a telekvásárlást, a vállalati hozzájárulások módjait, az építendő lakástípusokat ... A már elkészült, és a még ezután építendő lakótelepeken arra kell törekedni, hogy lakásépítő és fenntartó szövetkezeteket hozzanak létre. Az OTP ifjúsági takarékbetétje nagyon népszerű a fiatalok körében. Tavaly a második félévben 100 000 fiatal váltott ilyen betétkönyvet. Hasznos lenne, ha az OTP akciójában belekapcsolódnának a takarékszövetkezetek is... A KISZ-lakásépítési mozgalomról joggal mondhatjuk: hasznos volt, jó volt. Szükség van rá továbbra is, hiszen sokat segít a lakásgondok megoldásában. Mostani formájában azonban elveszítené vonzását. Az új tervek kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell venni — ha szabad így mondani — a fiatalok „pénztárcáját”. Az építkezés elkezdéséhez sok a 42— 45 ezer forint. Jó néhány példa van rá, hogy az ifjú házasok visszaléptek az építéstől, mert nem tudták előteremteni ezt az összeget. Inkább kivárják a három-négy évet, amíg szövetkezeti lakáshoz jutnak... Az eddigi tapasztalatok megmutatják a hiányosságokat — a jövőben ezek kiküszöbölésével szükséges folytatni a KISZ-lakásépítési mozgalmat. — ju —! ISMERNI ÉS OKTATNI Aláírták a kollektív szerződést Több hónapos előkészítő munka után a vállalatoknál megvitatták és aláírták az új kollektív szerződéseket, amelyek a következő öt évre szabályozzák a vállalatvezetés és a dolgozók jogait, kötelességeit. Mint a Munkaügyi Minisztériumban elmondták, igen fontos, hogy a vállalatoknál valamennyi dolgozó megismerje a kollektív szerződés végleges szövegét. A vállalat vezetősége köteles gondoskodni arról, hogy valamennyi műhelyben, osztályon, telepen, kirendeltségen, a kereskedelmi hálózat boltjaiban rendelkezésre álljon a szerződés szövege, s azt a dolgozók bármikor tanulmányozhassák. A szerződés egy-egy példányát meg kell kapniuk mindazoknak, akik közreműködnek annak végrehajtásában, köztük a szakszervezeti bizalmiaknak is. Helytelen és jogszabályellenes tehát, ha számos korábbi esethez hasonlóan csupán az igazgató titkárságán vagy a szakszervezeti tanács titkáránál lehet megtekinteni a szerződést. A Munkaügyi Minisztérium helyesnek tartja, ha a kollektív szerződésel együtt a dolgozók rendelkezésére bocsátják az üzem munkáját érintő egyéb szabályok szövegét, mint például a munka törvénykönyvét, a vállalati munkavédelmi szabályzatot. A jogszabályok értelmében a kollektív szerződést nemcsak ismertetni, hanem oktatni is kell mindazok körében, akiknek hivatali kötelességük a szerződésben foglaltak végrehajtása. (MTI) Készül a pozsonyi Duna-híd, amely 800 tonnás, 75 méter hosszú és 21 méter széles elemekből áll. Wakeloto ( KS) emlékek A révfülöpi helytörténeti múzeum gyűjtői felkutatták a szomszédos Kővágóörsön született Bozzai Pál költő és 48-as szabadságharcos emlékeit. Azonosították a szülőházát és sok érdekes életrajzi adatát kutatták fel a 23 éves korában elhunyt tehetséges költőnek. Bozzai verseit, aki jóbarátságban volt Petőfivel, Jókai gyakran közölte az Életképekben. Mint fény derült rá, több, ma is általánosan ismert műdal szerzője ugyancsak Bozzai Pál volt (MTI) Rejtett érték A Borsod megyei Mezőnyárád határában lévő kis kápolna éveken át használaton kívül állt. Az időjárás megviselte a barokk jellegű épületet, s azt le akarták bontani. Bontás közben azonban napvilágra kerültek olyan faragványok, amelyek alapján megállapították, hogy az épület a XIII. századból származik, s azt a XVIII. században tatarozták, amikor is „barokkosították”. A templomot a feltételezések szerint az Örösúr-nemzetség építtette. (MTI) Virágzik a mézelőfa Szombathely peremkerületében, a kámoni arborétumban most nyílik a Kínából származó Hovénia dulcis nevű, hársfa nagyságúra megnövő mézelőfa, amely jól viseli a vasi időjárási viszonyokat. A méhészek különösen nagy figyelemmel kísérik a számukra az akáccal hasonló értékű mézelőfa virágzását. Az utóbbi években ugyanis megkezdték az elszaporítását. (MTI) Folyamszabályozás a Rábán (III.) Cél: a középvízi meder egyensúlya A Rába folyamszabályozásának történetében a felszabadulás után kezdődött új fejezet. A XX. század tudományos-technikai forradalma a vízügyi kutatásoknál, tervezéseknél is éreztette hatását. Új elméletek, számítási módszerek alakultak, amelyek eredményeként jobb, alaposabb, átfogóbb tervek készülhetnek. Először az 1950-es évek elején láttak hozzá a szakemberek a Rába medrének újbóli szabályozásához, és az árvízvédelmi gátak újjáépítéséhez. A munkálatok azonban nem terjedtek ki az egész folyóra, csak kanyarokat vágtak át, töltéseket erősítettek meg. Ma már nem terveznek olyan munkákat, amelyek következtében meg kellene változtatni a töltések helyét, vagy lényegesen megváltozna a folyó nyomvonala. 1962-ben új szabályozási terv készült, de ezzel sem sikerült elérni, hogy a folyó egyensúlyba kerüljön, hogy ne szaggassa a partokat, hogy a víz, a hordalék és a jég zavartalanul vonulhasson le. Nemrég az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei láttak hozzá a Sárvártól Győrig terjedő folyószakasz átfogó szabályozási tervének elkészítéséhez, segítségül híva a legújabb folyóhidraulikai elméleteket. A terv célja: egyensúlyban levő középvízi meder kialakítása, hiszen „közepes” vízhozamnál változtatja a folyó leginkább a medrét. Nagy vizek esetén, mikor a folyó már kilép a medréből, a víz legnagyobb része a töltések között folyik le, alacsony vízálláskor pedig kevés az energiája, hogy megbontsa a meder páncélzatát. Az igazgatóság szakemberei szerint a másodpercenkénti 80 köbméteres vízhozamra kell elkészíteni úgy a terveket, hogy a szabályozóművek megépítése után a folyó már ne rombolja, de ne is építse medrét. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet három évvel ezelőtt létesített Nicken kísérleti telepet, amelynek célja, hogy a kutatók általános folyamszabályozási elveket dolgozzanak ki, megfigyelések, kísérletek és számítások alapján. A Rába Nick alatti tíz kilométer hosszú kísérleti szakaszát a kutatók állandóan figyelik, mérik a folyó jellemzőit, és itt építik meg először, kísérletképpen a tervezett szabályozóműveket is. 1968-ban készült el a kísérleti folyószakasz ötven méter hosszúságúra kicsinyített mása, így a megfigyelések, mérések mellett arra is lehetőség van, hogy az elképzelések szerint alakítsák a folyó, illetve a kisminta jellemzőit. A kísérleti telep munkája fontos a szabályozási tervek megvalósításához, hiszen ellenőrzi, kiegészíti az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereinek elképzelését. Mert minden folyónak más és más a természete, mindegyiket külön meg kell ismerni, hogy eredményesen lehessen szabályozni — mondják a vízügyi szakemberek. És bár vannak általános folyamszabályozási elvek, de ezek mellett szükség van a kísérletekre is. A középvízi meder szabályozására készült terv megvalósítása a kísérleti szakaszon, a pápoci nagykanyarnál épített szabályozóművekkel kezdődött el. Még nem tudni pontosan, hogy mikorra fejeződik be, hiszen sok minden attól függ, milyen eredménynyel végződnek a kísérleti folyószakasz szabályozási munkálatai. A Rába folyamszabályozásának történetében az első történelmi dátum 1873. volt. A második majdnem száz évvel későbbi, a krónikás így ír majd róla: az 1970-es évek elején az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézettel karöltve hozzálátott, hogy megvalósítsa a Rába folyó minden részleten kiterjedő szabályozását. (Szalay) Győri lakk a VIDEOTON-ba A BUDALAKK Festékipari Vállalat fővárosi központjában új lakkféleséget kísérleteztek ki. Az Ersol nevet kapott újdonság a televíziókáva felületi kenésére alkalmazható. Az eddig használt poliészterhez hasonlítva a kétkomponensű lakknak az az előnye, hogy felkenés után nem kell sem csiszolni, sem polírozni. Az Ersol gyártását a vállalati központ a győri üzemre bízta, ahol a napokban megkezdődött a kísérleti menynyiség elkészítése. Az új lakkot Győrből közvetlenül Székesfehérvárra, a VIDEOTON- gyárba szállítják.