Kisalföld, 1971. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

25 éves a forint H­uszonöt évvel ezelőtt, 1946. augusztus elsején került forgalomba a forint, s ezzel véget ért­­­­ hazánkban a történelem legnagyobb inflációja, mí­g stabilizálódott a magyar valuta. • " A forint bevezetését a háború utáni — ad­dig soha nem tapasztalt — infláció tette szük­ségessé, amely törvényszerűen következett a­ háborús készü­lődés érdekében meghirdetett — Darányi által kifejtett — egymilliárd pengős, úgynevezett győri programból. (Az inflá­ció tehát nem 1945-ben, hanem­ már 1937-ben elkezdődött.) A forgalomban levő bankjegy mennyiségét 1937 végétől 1944 végéig több mint negyvenszeresére­­emelték. A háborús pusztítást szenvedett országban 1946 nyarán az infláció végkifejlődésének olyan stádiumába jutott, amikor az árak a rohamosan növekvő bankjegyforgalomnál is lénye­gesen nagyobb mértékben emelkedtek. A forgalomnak mind nagyobb része bonyolódott le aranyban, dollárban, főként pedig cserekereskedelem útján. A pénzforgalom teljes zilált­sága, szervezetlensége megnehezítette, gátolta a háború utáni gazdasági élet kibontakozását. Ugyanakkor az infláció vámszedői, a spekulánsok hatalmas és értékálló jövedelemre tettek szert. A stabilizációt mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a rendkívüli kedvezőtlen anyagi és pénzügyi viszonyok ellenére az országban nagyszerű újjáépítési munka folyt. A munka termelékenysége — a dolgozók nélkülözései, a kedvezőtlen műszaki körülmények ellenére is — javult, a mezőgazdaság­ban a terméskilátások kedvezőnek ígérkeztek, s a vasúti köz­lekedés helyreállítása is erőteljesen hozzájárult az ország vér­keringésének megindításához. Hatékony baráti segítséget kaptunk a Szovjetuniótól. Segítette a stabilizációt, hogy az USA visszaszállította a Magyar Nemzeti Bank elhurcolt, 28,3 tonna aranykészletét, s megindult az árucsere a baráti ál­lamokkal és néhány nyugati országgal. 1946. augusztus elsején 200 millió adópengő, illetve 400 ezer kvadrilió pengő ért egy forintot. Az első ötéves terv túlzott célkitűzései szükségessé tették 1951. decemberében az ár- és bérrendezést. A fogyasztási cikkek árai a régi kötött áraknál magasabbak, a szabad árakénál pedig alacsonyabbak lettek. A jegyrendszert eltö­rölték, s az új árakkal együtt a névleges jövedelmeket is fel­emelték. Ez a rendezés azonban az életszínvonal stagnálását, illetve csökkenését váltotta ki. Az utána következő évek po­litikai ingadozásai kihatottak a gazdaságpolitikára is, s néhány éven belül egymásnak szinte homlokegyenest ellentmondó koncepciók születtek. De a forint nem ingott meg. S az ismert történelmi körülmények között lezajlott ellenforradalom ide­jén a forintvaluta olyan erőpróbát állt ki, amely rendsze­rünk szilárdságát mindennél beszédesebben bizonyítja. A forint értékének megóvása, a forint iránti bizalom meg­őrzése napjainkban is döntő fontosságú. E bizalmat tükrözi az is, hogy a lakosság egyre nagyobb összegeket takarít meg. A forint iránti bizalom itthon és külföldön egyaránt azt igazolja, hogy valutánk kiállta az indő próbáját. Ennek nem mond ellent az sem, hogy egyes fogyasztási cikkek ára emel­kedik, hogy az árszínvonal évről évre kismértékben nő. Olyan nyílt gazdaságú országra, mint hazánk, ahol az évi nemzeti jövedelemnek mintegy 40 százaléka a külkereske­delmi kapcsolatokban realizálódik, a növekvő világpiaci árak miatt feltétlenül hat a tőkés valuták inflációja. A termékek választékának bővülése, a növekvő igényeknek megfelelő értékesebb áruk részarányának emelkedése a termelésben és a fogyasztásban ugyancsak szükségszerűen az árszínvonal növekedésével jár. A lakosság pénzbevételeinek bővülése azonban évről évr­e túlhaladja az árszínvonal emelkedését, s így az általános életszínvonal mind kedvezőbben alakul. M­a a nagyobb vállalati önállóság, a szabadabb im­ár- és bérgazdálkodás, a piachatások érvén­y­tmé­nyesülésének tágabb keretei között, a forint Ww WIU belföldi, illetve a többi valutához mért, jónak i­s­nevezhető pozícióját fenntartva kell gazdasági feladatainkat megoldani. Ez napjainkban an­nál is inkább szükséges, mert nemzetközi pénzügyi kapcso­lataink bővülése nyomán a külföldi pénzügyi szakemberek is érdeklődéssel figyelik a forint hazai vásárlóerejének alaku­lását. Továbbra is csak a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés biztosíthatja a reálbérek és ezzel egyidejűleg a reálfogyasz­tás folyamatos növelését. Ez a biztosítéka a forintba vetett bizalom megőrzésének, a további eredményes gazdasági munkának. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ARA, 1.­, FI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZ­OTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAMÁCS LAPJA GYŐR, 1971. AUGUSZTUS 1­, VASÁRNAP ★ XXVII. ÉVFOLYAM 180. SZÁM A lakásszövetkezeteknek van gazdája, és ezután lesz, aki a vagyonukra vigyáz is A cél: milliók megóvása CSALÁDOK ÉPÍTŐ KÖZÖSSÉGBEN Időre, tapasztalatra, bizalomra van szükség Nemrég az egyik győri la­kásszövetkezeti házban el­romlott a melegvizes vezeték. A hivatalos javítók nem vál­lalták a munkát, ekkor a szö­vetkezet a házban lakó víz­vezeték-szerelőhöz fordult Valamikor a házgyárban dol­gozott, és éppen a saját há­zának a szerelését is ő vé­gezte. A mester azonban nem javította meg­­ a vezetéket, ehelyett elment és bepana­szolta a szövetkezetét. Egyre-másra alakulnak a lakásszövetkezetek Győrött, és hovatovább tarthatalanná Sokkal könnyebb azonban az összefogás szükségességét felismerniük a szövetkeze­teknek, mint tenni érte. A la­kásszövetkezeti forma még mindig újszerűnek hat, a szö­vetkezetek nem rendelkeznek elég tapasztalattal. De a leg­több gondot az okozza, hogy a tagok többsége nem értette és nem érti meg sajátos hely­zetét. Nem érzékelik az em­berek, hogy nem állami ház­ban laknak, nem csupán egy­­egy lakás tulajdonosai, hanem egy egész épület vagy több épület résztulajdonosai. A szövetkezetben nem ér véget a tagok dolga azzal, hogy ki­fizetik a törlesztést. A lakás­­szövetkezetben mindenért a tagok felelősek, hiszen ők a gazdák. Idő kell ahhoz, hogy tudatosuljon ez az emberek­ben. ....__________­ válik az a helyzet, hogy a külön-külön többé kevésbé jól megszervezett egységek ugyanazokkal a javítási gon­dokkal bajlódnak. A százezer lakosos megyeszékhely tizen­hét lakásszövetkezetében 2700 család tömörül, és a szövet­kezetek összvagyona több mint 650 millió forint. A kor­mány intézkedésére a lakás­­szövetkezetek a MESZÖV me­gyei központjában megtalál­ták az érdekképviseleti szer­vüket. A javító és karbantar­tási munkák megszervezése azonban a tulajdonosk gond­ja­ A szövetkezeti tagok az ál­taluk lakott otthon teljes épí­tési költsége után (például a 150 000 forintért megvásárolt kétszobás otthonhoz az állam 60 000 forint építési hozzájá­rulást ad) havonta kifizetik a 0,5 százalékos felújítási költséget. De fedezi-e ez a ki­adásokat?­­ Időben javítani Az állami lakás tulajdono­sát nem nagyon érdekli, mi­kor tataroz az ingatlankezelő. A szövetkezeti tag viszont a maga gazdája. Ha a szövet­kezet elhanyagolja az épüle­tek karbantartását, nem vé­gezteti el időben az apró ja­vításokat, évek múltán sok­szorosára növekszik a kiadás. (Sőt: ha a szövetkezet felújí­tási alapján levő összeg nem­ fedezné a tatarozást, lift fel­újítást, tetőszigetelést és így tovább, a lakóknak kellene zsebbe nyúlniuk, hiszen nincs kire áthárítaniuk a költsége­ket.) A kisebb javítások pe­dig — vállalkozó hiányában — gyakran elmaradtak. A kormány felismerte ezt a helyzetet és tavaly egy ren­delkezéssel lehetővé tette, hogy a szövetkezetek önálló javító-karbantartó egységeket szervezzenek. (A szövetkeze­tek a felújítási alapjukból tíz százalékot fordíthatnak a szervezet létrehozására.) Eddig az előzmények. A MESZÖV sorba járta az or­szág megyéit és tapasztalato­kat gyűjtött az építőipari egyesülésről, aztán javaslattal állt a győri lakásszövetkeze­tek elé. A minap aztán meg­alakult az országban eddig egyedülállónak mondható la­kásszövetkezeti társulás. A város tizenhét lakásszövetke­zete közül 15 tagja az egye­sülésnek. (Debrecenben, Sze­geden és Miskolcon alakult társulásokra az jellemző, hogy egy-egy szövetkezetben alakultak meg, és ezután csatlakoztak hozzá a többiek.) A vállalkozást dicséretes módon támogatták a taná­csok: a megyei tanács félmil­lió forintot, a városi tanács 200 000 forint támogatást, raktárakat és telephelyet ajánlott fel céljára. A lakás­szövetkezeti karbantartó rész­leg önálló jogi szervként mű­ködik majd, és a lakásszövet­(Folytatás a 2. oldalon.) Tisztán kell látni, ki a gazda SZOMBATON feje­ződött be az aratás a győri járásban. A ter­melőszövetkezetek 21 430 katasztrális hol­don termelt búzájá­nak termési átlaga 28,6 mázsa volt. Tava­szi árpából 16,9 má­zsa, őszi árpából 15,4 mázsa a betakarítási átlag. A közös gazdaságok jól szervezték meg az aratási és betakarítá­si munkát. Ezt bizo­nyítja, hogy a gabona vetésterületének 77 százalékán már a szal­ma is kazalban, illet­ve bálákban áll, sőt, a tarlóhántás 59 szá­zalékát is elvégezték. A tsz-ek szombatig 2592 mázsa kenyérga­bonát adtak át az ál­lami felvásárló szerv­nek, 340 vagonnal töb­bet, mint amennyi eredeti szerződésük­ben szerepelt. Mint­egy 500 vagon búza az állami gazdaságok­ból került a raktárba. Megnyílt Kovács Margit győri kiállítása Képes riportunk az 5. oldalon. TALÁLKOZTAK a­z úttörőmozgalom úttörői Az Úttörőszövetség fennál­lásának 25. jubileuma tiszte­letére a mosonmagyaróvári járás volt és jelenlegi úttö­rővezetői találkoztak pénte­ken délelőtt Mosonmagyar­óváron, a járási művelődési központban. Az egésznapos program első részében az út­törőélet kezdeti gondjairól, szokásairól beszéltek a vete­ránok mai utódaiknak, akik közül sokan nem is hallottak a két évtizeddel ezelőtti moz­galmi élet romantikájáról, hősi korszakáról. Megismer­kedtek a vezetők életútjával is. A vendégek között volt a mozgalom régi pártfogója, Závori József, a járási párt­­bizottság vb-tagja, a járási hivatal elnöke is.­­ A mo­sonmagyaróvári járásban volt úttörővezető dr. Kalocsai György, a megyei pártbizott­ság és Kapui Etelka, a járási pártbizottság munkatársa. Mosonmagyaróvár és a járás első úttörőtitkára Császár Já­nos volt. Ő alakította meg 1947-ben az első úttörőcsapa­tot a város 1. számú általános iskolájában. Délután a találkozó részt­vevői meglátogatták a duna­­szigeti őrsvezetőképző tábort. A tábor lakói virágcsokorral köszöntötték a vendégeket, majd bensőséges beszélgetés­sel ért véget a találkozó. K­észülődés A Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szö­vetségének soproni intéző bi­zottsága megkezdte az őszi soproni műszaki hetek előké­szítését, amelyet október 1 j­én dr. Csanádi György közle­kedési és postaügyi miniszter nyit meg. A nagyszabású ren­dezvénysorozatra Sopronban 17 szakcsoport készül külön­böző előadásokkal és gyakor­lati bemutatókkal. A műszaki hetek előkészítő bizottságá­nak a szakcsoportok augusz­tus 25-éig küldik el terveze­teiket, majd ezek alapján ala­kul ki a több mint egy hóna­pig tartó eseménysorozat programja, amelyen sok kül­földi szakember is részt vesz.

Next