Kisalföld, 1971. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

Össze! és tavasszal nehezebb a Beled! Cementáruipar! Válla­lat rakodóinak munkája. Ilyenkor víz borítja el a betonud­vart, ahol a nyáron készített födémtesteket, vasbetongeren­dákat, vízelvezető csöveket tárolják. (Nagy Éva felv.) Miniszterek a Vagongyárban A KGST Közlekedési Ál­landó Bizottságának hatvan tagja látogatta meg tegnap a Magyar Vagon- és Gépgyá­rat. A szocialista országok közlekedés- és postaügyi mi­niszterei és minisztériumi munkatársaiból álló delegá­ciót dr. Csanády György mi­niszter vezette. Reggel kilenc órakor futott be a győri pá­lyaudvarra a különvonat. A vendégeket dr. Csernitzki Gyula, Győr Megyei Város Tanácsának elnöke fogadta. A magas rangú vendégek a városnéző körút után a Ma­gyar Vagon- és Gépgyárba látogattak, ahol a gyár ter­melési és beruházási igazga­tói a motor- és a futóműgyár­tásról, s a fejlesztés lehető­ségéről tájékoztatták őket. A vendégek megtekintették a motorgyáregységet, majd délután visszautaztak a fő­városba. OSZTRÁK ELŐADÓK GYŐRÖTT A budapesti eseményekkel egyidőben, december 2-án és 3-án a Gépipari Tudományos Egyesület területi szervezete az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület győri csoportjával közösen Győrött is megrendezte az osztrák műszaki és tudomá­nyos napokat. Osztrák mér­nökök a Technika Házában tegnap és tegnapelőtt össze­sen öt előadást tartottak, amelyeken több mint másfél­száz szakember vett részt. Az előadások olyan érdekes és az ipar számára fontos kér­désekkel foglalkoztak, mint például a fémforgácsolásnál szinte nélkülözhetetlen gyors­acélok vegyi összetétele és gazdaságos gyártása, a nagy gyalogosforgalmú területeken alkalmazható városi autóbu­szok terve vagy a korszerű mezőgazdasági terménybeta­karító gépek. Az előadásokat filmvetítések tették szemlé­letessé. Ügyeletes riportereink jelentik S­zerdán Összeül a fiatalozó fóruma Sajtótájékoztatót tartott tegnap délelőtt Budapesten a Parlament delegációs termé­ben dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára a KISZ közelgő VIII. kongresszusáról.­­ Egyetlen alkalommal sem ülésezhetett eddig ilyen szerencsés körülmények kö­zött a KISZ legmagasabb fó­ruma, a kongresszus — mondta dr. Gombár József, az MSZMP KB ifjúsággal kapcsolatos határozatára és az idén megjelent ifjúsági tör­vényre utalva. December 8— 11. között 850 küldött vesz részt a KISZ kongresszusán. Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának vi­taindítója nyitja meg az ülés­sorozatot, majd a második laptól kezdve öt szekcióban tárgyalnak a fiatalok. — Fel kellett kelteni a fia­talok aktivitását a kongresz­­szusra készülődve — mondta a KISZ KB kongresszusi le­veléről dr. Gombár József.­­ A politikai határozat és az ifjúsági törvény ugyanis csak akkor lesz hasznos, ha a fia­talok maguk is segítik azok megvalósulását. A kongresz­­szus beszámolója egyben meg­fogalmazza az egyik javasla­tot is, amely röviden így hangzik: Az ifjúság nevelé­sét társadalmi üggyé kell tennünk. Beszélt a KISZ KB titká­ra a kongresszusi készülődés ideje alatt szervezett társa­dalmi munka­akciókról is. Elmondta, hogy eddig a bu­dapesti fiatalok a „Hat óra Budapestért” mozgalmukban hárommillió forintnyi értéket hoztak létre. Már mától kezdve foglal­kozik Budapest a KISZ VIII. kongresszusával: december 4-től 12-ig kongresszusi ifjú­sági művészeti hetet rendez a KISZ KB Budapesten. Kiál­lítások, hangversenyek, iro­dalmi estek lesznek a művé­szeti hét műsorában. Érde­kesség a Győr-Sopron me­gyeieknek: december 11-én, pénteken este fél kilenckor a Vígszínházban ünnepi műsor lesz a KISZ-kongresszus tisz­teletére, az előadók között a Győri Filharmonikus Zenekar is szerepel. És ezzel ki is merül a vi­dékiek részvétele a KISZ- kongresszuson — természe­tesen a küldötteket kivéve. Tegnap ugyanis a sajtótájé­koztatón dr. Gombár József (Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. DECEMBER 4., SZOMBAT 1__________XXVII ÉVFOLYAM, 286. SZÁM A vásárlók igénye diktál Hatvanmillió forintos beruházás a Soproni Pamutiparban Manapság, amikor minden beruházásra költendő fillért háromszor is meg kell gondolni a vállalatok vezetőinek, külön figyelmet érdemel egy olyan program, amelyet a Pamutnyomóipari Vállalat soproni gyára tervezett. A nagy összegű beruházás­nak nyomós indoka van. A gyár vezetői — egyetértés­ben a nagyvállalati vezetők­kel — a vásárlók változó igé­nyei szerint kívánják átala­kítani a gyár termékeinek skáláját. Mert ma még ugyan a szintetikus alapanyagú szá­lakból készült ruhaneműk a kedvencei, de — külföldön már megtörtént a váltás — várhatóan újra a természetes szálasanyagok felé fordul a vásárlókedv. Akár így, akár úgy alakul majd a kereslet, a Pamutnyomóipari Válla­latnak, s ezen belül a sop­roni gyárnak is úgy kell a fejlesztést tervezni, hogy a mindenkori igényeket kiszol­gáló termékek széles körét állíthassa elő. A Soproni Pamutiparban eddig elsősorban pamutszö­vetek készültek. A hatvan­­millió forintos rekonstrukciós program megvalósítása után olyan gépparkja lesz a válla­latnak, amellyel műszál- és selyemszövetek, valamint ezek keveréke is feldolgoz­ható. A gyár udvarán már egy nagyszabású építés kezdetét jelzik a kiásott alapok. A Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói neki­láttak, hogy a szerződések­ben rögzített kivitelezést megvalósítsák, 1973 végére állnia kell a kétszintes szö­vődének. Kétszintes szövődé épül A minden igényt kielégítő üzemcsarnokokban 250 auto­mata szövőgép kap majd he­lyet, amelyeket előrelátható­lag az NDK-ból és Csehszlo­vákiából importál a gyár. De a kiegészítő üzemré­szek is korszerűsítésre szo­rulnak. Még ebben a hónap­ban megkezdi a termelését a 12 millió forint értékű, két selyemelőkészítő gép. Ugyan, csak nemsokára üzembe he­lyeznek a gyárban néhány automata csévélőgépet is. Ezt a programot egészíti ki célgépek vásárlása (henger­szállító és hengerbeemelő be­rendezések), amelyek a ne­héz fizikai munkát hivatot­tak megkönnyíteni. A rekonstrukciós program nem növeli jelentősen a gyár mennyiségi termelését, mert a jelenleg gyártott évi 26— 27 millió méter mindössze két—hárommillió méterrel lesz több. A termékek minő­sége viszont hatalmasat fej­lődik, s elsősorban ez az, ami a gyár jövőjét biztosítani lát­szik. A dolgozók részesedése A nagy rekonstrukciós program nemcsak új üzem­rész és új gépek vásárlását irányozza elő. Tetemes költ­séggel korszerű öltözőt és fürdőt kapnak a dolgozók, s ezzel régóta vajúdó gondot old meg a vállalat vezetése. A negyedik ötéves terv má­sodik felében csaknem két­millió forintos költséggel az üzemi étkezde bővítése, va­lamint új, szakorvosi ren­delésre is alkalmas helyisé­gek építése a program. A szociális létesítmények kivi­telezése máris megkezdő­dött, az épületek tervei csak­nem készen várják az építő­ket. A gyár vezetői gondolnak a szakemberek utánpótlására is. Nem sajnálják a pénzt társadalmi szerződések köté­sére, a szakmunkásképzés (Folytatás a 2. oldalon.) Segítsenek a fiatalok Életrevaló módon kívánja javítani a vállalat termelési eredményét a Soproni Ruha­gyár KISZ-bizottsága. De­cember 1-i hatállyal olyan patronálási rendszert veze­tett be, amelynek célja, hogy az alacsony teljesítményű dolgozók munkája javuljon. A KISZ-bizottság felkutat­ta a rendszeresen 100 száza­lék alatt teljesítő dolgozókat, és melléjük — KISZ-megbi­­zatásként — egy-egy ügyes kezű fiatal állított. A párok­kal külön-külön elbeszélget­tek, és mindenki megkapta a feladatát. A patronálási rend­szert a vállalat gazdasági ve­zetése is segíti, a műhelyek vezetői is részt vesznek az akcióban. Minden új fogást igénylő munkánál a gazdasá­gi vezető a patrónussal meg­beszéli a teendőket, és vele egyetértésben szervezi a gyengébb teljesítményű dol­gozók beosztását. A kísérlet három hónapig tart. Minden hónap végén ér­tékelik az időszak eredmé­nyeit, és menet közben is ja­vaslatokat kapnak a patrónu­­sok és a patronáltak. Az akció végeztével anké­tet rendez majd a gyári KISZ-bizottság, ahol kiderül, hogy milyen eredménnyel járt a kísérlet. S ha átlago­san legalább öt százalék ja­vulás tapasztalható, akkor a ruhagyári ifjúkommunisták a patronálási rendszert tovább szeretnék fejleszteni. — cs — A költészet: Cselekvés a Közösségben Juhász Ferenc átvette a Radnóti-emlékbizottság költői nagydíját Bensőséges hangulatú ün­nepségen adta át pénteken Módos Dezsőné, a Győr megyei Város Tanácsának elnökhelyet­tese a Radnóti-emlékbizottság nagydíját Juhász Ferenc Kos­­suth-díjas költőnek. Juhász Fe­renc a Radnóti-biennálé ese­ménysorozatának idején külföl­dön tartózkodott, így csak most tudta átvenni a költészeti nagy­díjat és a vele járó Radnóti­­emlékérmet. Juhász Ferenc, a Radnóti Miklós példájának szentelt, Boldog halálraítélt című prózai költeményéért és a Halottak királya című költeményéért kap­­ ta a nagydíjat, valamint azért a következetes költői küzdelmé­ért, amelyet műveiben az em­beriséget fenyegető veszélyek ellen folytat. Ekkor olvasta fel a költő iz­galmas és szép gondolatokat tartalmazó, prózai ars poeticá­ját. Késni nem szoktam én, nem tudok késni dolgaimban, késni nem tudok dolgaimról, sem életről, sem halálról, sem a figyelemről, sem a vallomásról, sem a szerelemről, sem hittevé­semről és elmúlásról. Jó szüleim arra tanítot­tak életükkel inkább, mint szigorú szűk sza­vukkal, hogy a késés, az elkésés valahonnan a legnagyobb emberi tiszteletlenség, maga szé­gyen. Hogy most mégis késve érkeztem önök­höz, az a sors akaratából történt, nem a magam feledékenységéből vagy akaratlansá­gából: külföldön voltam éppen, Zágrábban, egy európai költői találkozón, s ott ért a meg­tisztelő hír, hogy önök a Radnóti Miklós-díj elsőjeként jutalmazták költészetemet, költői indulataimat, nem­ könnyű természetű és nem­­könnyű­ sorsú költői munkásságomat. Köszö­nöm önöknek a díjat, köszönöm önöknek azt a figyelmet és szeretetet, amellyel bátorítot­ták költői létemet, költő-harcaimat és költő-hi­temet. Mert a költőnek, mert minden költőnek szüksége van a szeretetre. A legnagyobb szük­sége a szeretetre van. És arra, hogy higgyenek benne, költő­ akaratában és dolgairól a költé­szetben. Mert ez a hit és szeretet a költői cse­lekvés legszebb emberi ellen-cselekvése, leg­szebb közösségi cselekvés-válasza! És erre a a hitre, szeretetre, erre a cselekvés-válaszra szüksége volt Radnóti Miklósnak éppúgy, mint elődeinek, mint Ady Endrének, József Attilának vagy Petőfi Sándornak! Mit mondhatnék még? A költészet kemény kötelesség. A költészet kegyetlen tiszta akarat. De nem nélkülözheti a hitet és a szeretetet. És nem nélkülözheti ezt a Jelenkor esendő gyermeke sem, aki a Végzet vagy a Nem-Tudom-Mi akaratából költőnek született, édes szülőanyja testéből kicsúszván, az időre ocsúdván, látván, hallván, érzékelvén, tapasztalván és tudatosodván, látta és tudta a Létet, olyannak, hogy elmondania kellett, hogy rejtelmei, titkai, reményei, vágyai, épít­kezései és szerkezetei egyetlen pokollá tüzesí­­tették szívét, egyetlen láng­tengerré növekvő és dacos tudatát. S tudta már, hogy szólnia kell! Mert nem szólni: nem lehet! Mert nem­ szólni: a Halál! Mert nem szólni: a Bűn Iszonyata, nem a Bűnhődés Szent Szép Szégyene és Föl­­oldozása! A Költészet­ léte eredendő termé­szetéből: nem nélkülözheti a közösséget. A költészet nem az absztrakt fekete űrbe föl­növő elvont, lángoló fehér virág. Amely ég önmagából önmagáért, bevilágítván­ körülötte a béna és néma, lények­ nélküli tér-sötétet. De a költészet: Cselekvés a Közösségben, olyan egymásra­ utaltság a Közösséggel, amely a végleges és végzetes összefonódottság mil­liárd kötetével szövi be és hálózza be egymást. Igen, a Költészet Cselekvés, Akarat, Megvál­­toztatni­ Akarás, Szent Hit a Cselekvés Értel­mében, a Jobbá­ lenni akarás, a Megváltoztatni Tudás Indulatában és Lényegében. Persze, nem akármilyen Cselekvés vagy Akarat! Per­sze: joga csak a jóra van, a rosszra sohase. Jóra a Közösségben, jóra a Cselekvésben. És mi hát: a Közösség? Kérdezhetném azt is: Ki hát a Közösség? A Közösség, az Ember! Az Ember Maga. A maga gyarlóságában és tisz­taságában. És nemcsak: Haza, Ország, Nép, Társadalom, Emberi Csoportosulás, Nemzet, Történelem, Emberiség-Csoportok Múltja, Je­lene és Jövője. És mi az Ember? És ki az Em­ber? Az Ember: a Közösség! És mert a Költé­szet, a Létezés Tudata, Tudatossága és Tuda­tosítása és Közösségben: Cselekvés. És ezért Szolgálat! De nem akármilyen Szolgálat. Nem lehet akármilyen szolgálat! Nem lehet rossz ügyek, vélt veszélyek, gonoszságok, rettenetek, reménytelen gyarlóságok, árulások és bűnök, ostoba gőgök és szégyen­ megadások szolgája a Költő, legyen szó Hazáról, Emberről, Társa­dalomról vagy Szerelemről, Hitről vagy a Vi­lágegyetemről. Tudta ezt Radnóti Miklós, fe­ledhetetlen szép elődöm, kortársam aki lehetett volna, ha nem él oly tisztán, oly nagy hittel azért a Közösségért, amelyért élnie rendelte­tett.­ Amelyért meghalt megalázó kegyetlen halállal: a maga­ ásta sírba zuhanva csontváz­egyszerű panasztalanul. Mert­­, Radnóti Mik­lós hitt az Emberben, tarkón-lövetvén a földbe­­omolva, ott is hitt a Megváltó Szép Közösség erejében és szeretetében. Abban, hogy a Költő ember­ szolgálata, halálos kötelessége. Mit mondhatnék még. Én hiszek az Emberben és hiszek a Költészetben. És ezt a hitemet szol­gálom életemmel, halálommal ha kell. Mert ez a kötelességem. Ha élek, ha halok.

Next