Kisalföld, 1971. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-04 / 286. szám
Össze! és tavasszal nehezebb a Beled! Cementáruipar! Vállalat rakodóinak munkája. Ilyenkor víz borítja el a betonudvart, ahol a nyáron készített födémtesteket, vasbetongerendákat, vízelvezető csöveket tárolják. (Nagy Éva felv.) Miniszterek a Vagongyárban A KGST Közlekedési Állandó Bizottságának hatvan tagja látogatta meg tegnap a Magyar Vagon- és Gépgyárat. A szocialista országok közlekedés- és postaügyi miniszterei és minisztériumi munkatársaiból álló delegációt dr. Csanády György miniszter vezette. Reggel kilenc órakor futott be a győri pályaudvarra a különvonat. A vendégeket dr. Csernitzki Gyula, Győr Megyei Város Tanácsának elnöke fogadta. A magas rangú vendégek a városnéző körút után a Magyar Vagon- és Gépgyárba látogattak, ahol a gyár termelési és beruházási igazgatói a motor- és a futóműgyártásról, s a fejlesztés lehetőségéről tájékoztatták őket. A vendégek megtekintették a motorgyáregységet, majd délután visszautaztak a fővárosba. OSZTRÁK ELŐADÓK GYŐRÖTT A budapesti eseményekkel egyidőben, december 2-án és 3-án a Gépipari Tudományos Egyesület területi szervezete az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület győri csoportjával közösen Győrött is megrendezte az osztrák műszaki és tudományos napokat. Osztrák mérnökök a Technika Házában tegnap és tegnapelőtt összesen öt előadást tartottak, amelyeken több mint másfélszáz szakember vett részt. Az előadások olyan érdekes és az ipar számára fontos kérdésekkel foglalkoztak, mint például a fémforgácsolásnál szinte nélkülözhetetlen gyorsacélok vegyi összetétele és gazdaságos gyártása, a nagy gyalogosforgalmú területeken alkalmazható városi autóbuszok terve vagy a korszerű mezőgazdasági terménybetakarító gépek. Az előadásokat filmvetítések tették szemléletessé. Ügyeletes riportereink jelentik Szerdán Összeül a fiatalozó fóruma Sajtótájékoztatót tartott tegnap délelőtt Budapesten a Parlament delegációs termében dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára a KISZ közelgő VIII. kongresszusáról. Egyetlen alkalommal sem ülésezhetett eddig ilyen szerencsés körülmények között a KISZ legmagasabb fóruma, a kongresszus — mondta dr. Gombár József, az MSZMP KB ifjúsággal kapcsolatos határozatára és az idén megjelent ifjúsági törvényre utalva. December 8— 11. között 850 küldött vesz részt a KISZ kongresszusán. Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának vitaindítója nyitja meg az üléssorozatot, majd a második laptól kezdve öt szekcióban tárgyalnak a fiatalok. — Fel kellett kelteni a fiatalok aktivitását a kongreszszusra készülődve — mondta a KISZ KB kongresszusi leveléről dr. Gombár József. A politikai határozat és az ifjúsági törvény ugyanis csak akkor lesz hasznos, ha a fiatalok maguk is segítik azok megvalósulását. A kongreszszus beszámolója egyben megfogalmazza az egyik javaslatot is, amely röviden így hangzik: Az ifjúság nevelését társadalmi üggyé kell tennünk. Beszélt a KISZ KB titkára a kongresszusi készülődés ideje alatt szervezett társadalmi munkaakciókról is. Elmondta, hogy eddig a budapesti fiatalok a „Hat óra Budapestért” mozgalmukban hárommillió forintnyi értéket hoztak létre. Már mától kezdve foglalkozik Budapest a KISZ VIII. kongresszusával: december 4-től 12-ig kongresszusi ifjúsági művészeti hetet rendez a KISZ KB Budapesten. Kiállítások, hangversenyek, irodalmi estek lesznek a művészeti hét műsorában. Érdekesség a Győr-Sopron megyeieknek: december 11-én, pénteken este fél kilenckor a Vígszínházban ünnepi műsor lesz a KISZ-kongresszus tiszteletére, az előadók között a Győri Filharmonikus Zenekar is szerepel. És ezzel ki is merül a vidékiek részvétele a KISZ- kongresszuson — természetesen a küldötteket kivéve. Tegnap ugyanis a sajtótájékoztatón dr. Gombár József (Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. DECEMBER 4., SZOMBAT 1__________XXVII ÉVFOLYAM, 286. SZÁM A vásárlók igénye diktál Hatvanmillió forintos beruházás a Soproni Pamutiparban Manapság, amikor minden beruházásra költendő fillért háromszor is meg kell gondolni a vállalatok vezetőinek, külön figyelmet érdemel egy olyan program, amelyet a Pamutnyomóipari Vállalat soproni gyára tervezett. A nagy összegű beruházásnak nyomós indoka van. A gyár vezetői — egyetértésben a nagyvállalati vezetőkkel — a vásárlók változó igényei szerint kívánják átalakítani a gyár termékeinek skáláját. Mert ma még ugyan a szintetikus alapanyagú szálakból készült ruhaneműk a kedvencei, de — külföldön már megtörtént a váltás — várhatóan újra a természetes szálasanyagok felé fordul a vásárlókedv. Akár így, akár úgy alakul majd a kereslet, a Pamutnyomóipari Vállalatnak, s ezen belül a soproni gyárnak is úgy kell a fejlesztést tervezni, hogy a mindenkori igényeket kiszolgáló termékek széles körét állíthassa elő. A Soproni Pamutiparban eddig elsősorban pamutszövetek készültek. A hatvanmillió forintos rekonstrukciós program megvalósítása után olyan gépparkja lesz a vállalatnak, amellyel műszál- és selyemszövetek, valamint ezek keveréke is feldolgozható. A gyár udvarán már egy nagyszabású építés kezdetét jelzik a kiásott alapok. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói nekiláttak, hogy a szerződésekben rögzített kivitelezést megvalósítsák, 1973 végére állnia kell a kétszintes szövődének. Kétszintes szövődé épül A minden igényt kielégítő üzemcsarnokokban 250 automata szövőgép kap majd helyet, amelyeket előreláthatólag az NDK-ból és Csehszlovákiából importál a gyár. De a kiegészítő üzemrészek is korszerűsítésre szorulnak. Még ebben a hónapban megkezdi a termelését a 12 millió forint értékű, két selyemelőkészítő gép. Ugyan, csak nemsokára üzembe helyeznek a gyárban néhány automata csévélőgépet is. Ezt a programot egészíti ki célgépek vásárlása (hengerszállító és hengerbeemelő berendezések), amelyek a nehéz fizikai munkát hivatottak megkönnyíteni. A rekonstrukciós program nem növeli jelentősen a gyár mennyiségi termelését, mert a jelenleg gyártott évi 26— 27 millió méter mindössze két—hárommillió méterrel lesz több. A termékek minősége viszont hatalmasat fejlődik, s elsősorban ez az, ami a gyár jövőjét biztosítani látszik. A dolgozók részesedése A nagy rekonstrukciós program nemcsak új üzemrész és új gépek vásárlását irányozza elő. Tetemes költséggel korszerű öltözőt és fürdőt kapnak a dolgozók, s ezzel régóta vajúdó gondot old meg a vállalat vezetése. A negyedik ötéves terv második felében csaknem kétmillió forintos költséggel az üzemi étkezde bővítése, valamint új, szakorvosi rendelésre is alkalmas helyiségek építése a program. A szociális létesítmények kivitelezése máris megkezdődött, az épületek tervei csaknem készen várják az építőket. A gyár vezetői gondolnak a szakemberek utánpótlására is. Nem sajnálják a pénzt társadalmi szerződések kötésére, a szakmunkásképzés (Folytatás a 2. oldalon.) Segítsenek a fiatalok Életrevaló módon kívánja javítani a vállalat termelési eredményét a Soproni Ruhagyár KISZ-bizottsága. December 1-i hatállyal olyan patronálási rendszert vezetett be, amelynek célja, hogy az alacsony teljesítményű dolgozók munkája javuljon. A KISZ-bizottság felkutatta a rendszeresen 100 százalék alatt teljesítő dolgozókat, és melléjük — KISZ-megbizatásként — egy-egy ügyes kezű fiatal állított. A párokkal külön-külön elbeszélgettek, és mindenki megkapta a feladatát. A patronálási rendszert a vállalat gazdasági vezetése is segíti, a műhelyek vezetői is részt vesznek az akcióban. Minden új fogást igénylő munkánál a gazdasági vezető a patrónussal megbeszéli a teendőket, és vele egyetértésben szervezi a gyengébb teljesítményű dolgozók beosztását. A kísérlet három hónapig tart. Minden hónap végén értékelik az időszak eredményeit, és menet közben is javaslatokat kapnak a patrónusok és a patronáltak. Az akció végeztével ankétet rendez majd a gyári KISZ-bizottság, ahol kiderül, hogy milyen eredménnyel járt a kísérlet. S ha átlagosan legalább öt százalék javulás tapasztalható, akkor a ruhagyári ifjúkommunisták a patronálási rendszert tovább szeretnék fejleszteni. — cs — A költészet: Cselekvés a Közösségben Juhász Ferenc átvette a Radnóti-emlékbizottság költői nagydíját Bensőséges hangulatú ünnepségen adta át pénteken Módos Dezsőné, a Győr megyei Város Tanácsának elnökhelyettese a Radnóti-emlékbizottság nagydíját Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőnek. Juhász Ferenc a Radnóti-biennálé eseménysorozatának idején külföldön tartózkodott, így csak most tudta átvenni a költészeti nagydíjat és a vele járó Radnótiemlékérmet. Juhász Ferenc, a Radnóti Miklós példájának szentelt, Boldog halálraítélt című prózai költeményéért és a Halottak királya című költeményéért kap ta a nagydíjat, valamint azért a következetes költői küzdelméért, amelyet műveiben az emberiséget fenyegető veszélyek ellen folytat. Ekkor olvasta fel a költő izgalmas és szép gondolatokat tartalmazó, prózai ars poeticáját. Késni nem szoktam én, nem tudok késni dolgaimban, késni nem tudok dolgaimról, sem életről, sem halálról, sem a figyelemről, sem a vallomásról, sem a szerelemről, sem hittevésemről és elmúlásról. Jó szüleim arra tanítottak életükkel inkább, mint szigorú szűk szavukkal, hogy a késés, az elkésés valahonnan a legnagyobb emberi tiszteletlenség, maga szégyen. Hogy most mégis késve érkeztem önökhöz, az a sors akaratából történt, nem a magam feledékenységéből vagy akaratlanságából: külföldön voltam éppen, Zágrábban, egy európai költői találkozón, s ott ért a megtisztelő hír, hogy önök a Radnóti Miklós-díj elsőjeként jutalmazták költészetemet, költői indulataimat, nem könnyű természetű és nemkönnyű sorsú költői munkásságomat. Köszönöm önöknek a díjat, köszönöm önöknek azt a figyelmet és szeretetet, amellyel bátorították költői létemet, költő-harcaimat és költő-hitemet. Mert a költőnek, mert minden költőnek szüksége van a szeretetre. A legnagyobb szüksége a szeretetre van. És arra, hogy higgyenek benne, költő akaratában és dolgairól a költészetben. Mert ez a hit és szeretet a költői cselekvés legszebb emberi ellen-cselekvése, legszebb közösségi cselekvés-válasza! És erre a a hitre, szeretetre, erre a cselekvés-válaszra szüksége volt Radnóti Miklósnak éppúgy, mint elődeinek, mint Ady Endrének, József Attilának vagy Petőfi Sándornak! Mit mondhatnék még? A költészet kemény kötelesség. A költészet kegyetlen tiszta akarat. De nem nélkülözheti a hitet és a szeretetet. És nem nélkülözheti ezt a Jelenkor esendő gyermeke sem, aki a Végzet vagy a Nem-Tudom-Mi akaratából költőnek született, édes szülőanyja testéből kicsúszván, az időre ocsúdván, látván, hallván, érzékelvén, tapasztalván és tudatosodván, látta és tudta a Létet, olyannak, hogy elmondania kellett, hogy rejtelmei, titkai, reményei, vágyai, építkezései és szerkezetei egyetlen pokollá tüzesítették szívét, egyetlen lángtengerré növekvő és dacos tudatát. S tudta már, hogy szólnia kell! Mert nem szólni: nem lehet! Mert nem szólni: a Halál! Mert nem szólni: a Bűn Iszonyata, nem a Bűnhődés Szent Szép Szégyene és Föloldozása! A Költészet léte eredendő természetéből: nem nélkülözheti a közösséget. A költészet nem az absztrakt fekete űrbe fölnövő elvont, lángoló fehér virág. Amely ég önmagából önmagáért, bevilágítván körülötte a béna és néma, lények nélküli tér-sötétet. De a költészet: Cselekvés a Közösségben, olyan egymásra utaltság a Közösséggel, amely a végleges és végzetes összefonódottság milliárd kötetével szövi be és hálózza be egymást. Igen, a Költészet Cselekvés, Akarat, Megváltoztatni Akarás, Szent Hit a Cselekvés Értelmében, a Jobbá lenni akarás, a Megváltoztatni Tudás Indulatában és Lényegében. Persze, nem akármilyen Cselekvés vagy Akarat! Persze: joga csak a jóra van, a rosszra sohase. Jóra a Közösségben, jóra a Cselekvésben. És mi hát: a Közösség? Kérdezhetném azt is: Ki hát a Közösség? A Közösség, az Ember! Az Ember Maga. A maga gyarlóságában és tisztaságában. És nemcsak: Haza, Ország, Nép, Társadalom, Emberi Csoportosulás, Nemzet, Történelem, Emberiség-Csoportok Múltja, Jelene és Jövője. És mi az Ember? És ki az Ember? Az Ember: a Közösség! És mert a Költészet, a Létezés Tudata, Tudatossága és Tudatosítása és Közösségben: Cselekvés. És ezért Szolgálat! De nem akármilyen Szolgálat. Nem lehet akármilyen szolgálat! Nem lehet rossz ügyek, vélt veszélyek, gonoszságok, rettenetek, reménytelen gyarlóságok, árulások és bűnök, ostoba gőgök és szégyen megadások szolgája a Költő, legyen szó Hazáról, Emberről, Társadalomról vagy Szerelemről, Hitről vagy a Világegyetemről. Tudta ezt Radnóti Miklós, feledhetetlen szép elődöm, kortársam aki lehetett volna, ha nem él oly tisztán, oly nagy hittel azért a Közösségért, amelyért élnie rendeltetett. Amelyért meghalt megalázó kegyetlen halállal: a maga ásta sírba zuhanva csontvázegyszerű panasztalanul. Mert, Radnóti Miklós hitt az Emberben, tarkón-lövetvén a földbeomolva, ott is hitt a Megváltó Szép Közösség erejében és szeretetében. Abban, hogy a Költő ember szolgálata, halálos kötelessége. Mit mondhatnék még. Én hiszek az Emberben és hiszek a Költészetben. És ezt a hitemet szolgálom életemmel, halálommal ha kell. Mert ez a kötelességem. Ha élek, ha halok.