Kisalföld, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
Hegyeshalom — Rusovce A vasút és a barátság Szükségszerű-e a napi munka sikeréhez, hogy a kettő együtt érvényesüljön: a munka és barátság a sínek mellett, s ha igen, miért? Erről kezdődik a beszélgetés Hegyeshalomban a vasúti pártbizottság irodáján a csúcstitkárral, Miliczki Imrével, az állomásfőnökkel, Bodó Ernővel és a szakszervezeti titkárral, Szépe Istvánnéval. Ehhez a beszélgetéshez fényképekkel és szóval megidézzük a barátokat, Jozef Szaszovici párttitkárt, Stefan Rosemberg állomásfőnököt, Mikula Mihail szakszervezeti titkárt és nem véletlenül Jan Voceket, a 28 éves állomásfőnök-helyettest, aki, így mondják: „Hajtja a vasutat”. Hegyeshalomban nagy a tranzitforgalom, talán nem is szükséges újra bizonygatni, és ebből adódik, hogy a hibátlan forgalom megkívánja a lehető legjobb munkakapcsolatot, nemcsak a magyar, hanem a magyar és a szlovák vasutasok között. A jó munkakapcsolatra való törekvés — a mai barátság alapja — már 1959- ben kezdődött, holott akkor mindössze 2—3 pár tehervonat jelentette az átmenő forgalmat. Ma nyolc pár tehervonat közlekedik 24 óránként. S hogy mielőbb induljon tovább célja felé a szerelvény, még tavaly nyáron a két állomás párt-, szakszervezeti és szakmai vezetői felújították, illetve megerősítették a már régóta fonódó kapcsolatot. Szocialista munkaversenyt kötött a MÁV, illetve a CSD, Hegyeshalom és Rusovce állomás. Mindössze három pontot említ a szerződés, de a legfontosabb feladatokat foglalja magában. 1. A vonatok tartózkodási idejének csökkentése CSD Rusovce állomáson. 2. A fuvarlevelek feldolgozásához szükséges idő csökkentése. (Folytatás a 3. oldalon.) Most Hegyeshalomban van a versenyzászló. Az állomásfőnök, Bodó Ernő (balról) és a csúcstitkár, Miliczki Imre. _ (Nagy Éva felv.) Levegőt! Aggasztó jelenség, hogy a gazdaságilag fejlett országokban jó néhány folyó már nyílt szennyvízlevezető csatornává vált; az erdősávok sok helyütt már nem alkalmasak arra, hogy kicseréljék, oxigénnel dúsítsák elhasználódott levegőnket. Kevesek már, mert az elavult és rossz fűtési rendszerek annyi ként terítenek a légtérbe, amennyit egy őserdő összes fája képtelen volna lélegzésre újból alkalmassá tenni. A szennyezett víz és a gázokkal fertőzött levegő hovatovább minden államban veszélyezteti az élők létét. Nálunk nyolc olyan város van (Budapesten kívül), ahol már-már sürgősen gondolkodni kell különleges óvórendszabályok bevezetésén. Pécs, Salgótarján, Lábatlan, Ózd, Miskolc- Diósgyőr, Almásfüzitő, Dorog és Tatabánya ipartelepei a levegőnket a nemzetközi normánál is erősebben szennyező helyek. Ezért csak dicsérni lehet az intézkedést, amelyben a kormány határozatára megalakult Országos Levegő-tisztaságvédelmi Bizottság már 31 szennyező anyagra írt elő levegőminőségi normákat. Jó, jó, de miért csak beszélünk a veszélyről, és miért nem sürgetjük elhárítását?! Igenis sürgetjük! A Minisztertanács tegnapi ülésének határozata alapján Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tájékoztatta a sajtót az óvórendszabályok bevezetéséről. Az intézkedés lényege: az ember környezetének hatékony védelme az egész társadalom ügye, és a jövő generációi érdekében mindent meg kell tennünk a levegő, a víz, környezetünk szenynyezésének megakadályozásáért. R. E. Kályha a magasban Az első szakasz a feltárás Kádkövet, alumíniumszulfátot és más fontos ipari anyagot készítenek a bakonyi bányákból érkező bauxitból a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban. Tavaly a timföldüzemben 55 000 tonna fehér alumíniumoxidot állítottak elő, és ehhez több mint 160 000 tonna bauxitot használtak fel . Bombaszerkezetet is találtunk a múltkor az érc között — mondja Czapári András —, de csillealkatrészek, drótkötelek vagy bányafadarabok mindennaposak. Nyolc méterrel a hatalmas, fedett tárolótér fölött, a vasráccsal takart adagolóbunker mellett csákányozza a vörösesbarna bauxitot. Ruháját, arcát, kezét vastagon borítja a finom por, akárcsak az épületeket, berendezéseket vagy a többi munkást, aki a timföldüzemben dolgozik. Az udvaron vörösesbarna a sár, finom hártya feszül a tócsákon, és a szél néha sűrű gomolyagban kapja fel az érc porát. A férfi mögött vaskályhában tűz lobog, a lángnyelvek kicsapnak az ajtaján körülöttük izzik a fémlemez. — A melegedő — mutat a kályhára Czapári András. — Csontig hasító hideg van itt télen. A bauxitban talált fadarabokkal fűtünk. — Mióta dolgozik a gyárban? (Folytatás a 3. oldalon.) * Hajnalban a négyórai, a hat- és hétórai pótkocsis IKARUS-ok munkásokkal zsúfoltan indultak Sopronba, a gyerekek iskolában vannak, a nyugdíjasok még szenderegnek. Egy lelket sem látni az utcán, pedig a természet már egyáltalán nem alszik. Ha fáradtan is, de a nap már fölkapaszkodott, a keleti lankák mögül. Kápráztatja a szemet a fenyvesekről visszavert fény. Néhány napja behavazott Brennbergben és a kemény alpesi levegő nem engedte megolvadni a fehér takarót. Hó nehezíti a lucfenyők tűleveleit, békés, nyugtató a szelíd dombok ölelte völgy, alant, a nyírfák között egy őz néhány tenyérnyi zöld tisztást trappolt ki magának, harap a gyér pázsitból, minden pillanatban ugrásra kész. A fák, lankák, a meghitten fehérré varázsolt házak nagyszerű együttese megfogja az embert. Mégsincs, aki gyönyörködtetné szemét a tájon?! Az idegen kérdezhet csak ilyet: a legszokásosabb hétköznap van a majd 1600 lakost számláló településen. Az egyetlen vendéglő, a hirtelenjében ideköltöztetett Brennbergi Bányász főnökasszonya, Pajor Béláné a váltáshoz szükséges aprópénzt számolja. Kisegítője a helyiséget takarítja. Egy bennfentes férfi soproni vöröset szopogat. — Hanem te, Szepi, forralva mégis csak jobb lenne! — szól oda komájának. A főnökasszony el van foglalva a gondjával és mindennapos mérgével. Nemrég még egy házzal arrébb, a nemrég lebontott, életveszélyessé vált régi vendéglőben dolgozott. Igaz, hogy egy-két helyen már meg kellett támasztani, de ha száz évig kitartott, őt még kiszolgálta volna. Ebben a kis helyiségben még jó, ha ötvenen elférnek. Hova menjenek a fiatalok, ha szórakozni akarnak? Mondjuk farsangkor. Felülnek a buszra, irány Sopron. Este pedig leshetik az utolsó járatot, ha meg lekésik, jöhetnek taxival. Van még egy „szórakoztatóintézmény” a településen, mindenki csak MADISZ-nak ismeri ma is. Össze akar dőlni, azt mondják, azt is lebontják. Ezek járnak a főnökasszony fejében miközben megérkezik a Bányász elé Sopronból az autóbusz, és mindjárt van a főutcán jövésmenés. Hideg van, senkinek sincs kedve sétafikálni. Megtanulták az emberek a szokásokat és a pontosságot. Ahogy Nagy József és Frey József is. Mindketten rajtkocsisok, a Soproni Ingatlankezelő Vállalat alkalmazottai. Aligha van még az országban a sopronihoz hasonló vállalat, amelyiknek feladatkörébe tartozna a vízhordás. Brennbergben ez létszükséglet! A házak aktit keresztül-kasul bányajáratok, ott hiába keresnének vizet. Emberemlékezet óta lajtkocsival hordják vizet Brennbergbe. A piciny IKV-irodában pontos kimutatást kapok: 15 000 forintba kerül a vállalatnak havonta az emberek bérezése és a két ló élelmezése. Valamikor csak a gazdagok kaptak vizet a lajtostól, a szegények meg a vállukra vehették a fonott korsót, és gyalogolhattak át a hegyen. A felszabadulás után lett ingyenes és a legteljesebben népi áldás a lajtkocsis víz. Az egymást váltó két lajtos reggeltől kora délutánig viszi Háztól házig a vizet. Az emberek kiteszik portájuk elé a vizesedényt, a lajtos dolga a töltögetés. Valamikor talán majd itt is csapokból fog folyni a víz. A tegnapi hideg délelőtthöz tartozik még az is, hogy a tizenegy óra tájban a rajtkocsis megtöltötte a főutcán Kovácsék két vizesedényét, aztán ment tovább Bergmannékhoz. Eközben az IKARUS 55-ös tizenhét utasával elindult Sopronba. (—i —f) Lajtban utazik a víz Brennbergi délelőtt VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA, 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. JANUÁR 14., PÉNTEK ★ XXVII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM Munkánknak eszköze és célja is: a szocialista demokrácia Április 26-28. között tartja V. kongresszusát a népfrontmozgalom Csütörtökön a Parlament vadásztermében tartotta ez évi első ülését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Benke Valéria, az Országos Tanács tagja, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Darvas József, Erdei Lászlóné, dr. Ortutay Gyula, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei, Jakab Sándor, az Országos Tanács tagja, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője. A tanácskozást Kállai Gyula nyitotta meg, majd ismertette a népfront országos elnökségének az utóbbi időszakban végzett munkáját. A továbbiakban az európai közélet képviselőinek brüszszeli konzultatív tanácskozásáról szólt kapcsolatainak erősítéséhez is. Végezetül a népfront munkájának néhány hagyományos területéről, az ott elért eredményekről szólt. Politikai—szervezési feladat Az elnöki megnyitó után Barati József, az országos tanács titkára a mozgalom múlt évi tevékenységéről adott számot. Az 1971. esztendő legnagyobb politikai-szervezési feladataként az országgyűlési képviselői és tanácstagi választásokat említette meg. Hangsúlyozta az országos elnökség véleményét, hogy ezt a feladatot sikerrel oldották meg, a választás a szocialista demokratizmus fejlesztésének egyik bizonyítéka, gyakorlati megvalósulása volt. A továbbiakban — a népfront napi tennivalóiról szólva — a tanácsokkal való együttműködés tapasztalatait elemezte. Az együttműködési megállapodások legfőbb témái: közös akciótervek kidolgozása; népfront-vitafórumok szervezése a legfontosabb tanácsi tervek, elgondolások ismertetésére; a tanácstagok munkájának segítése, közreműködés a tanácsi bizottságok munkájában; népfrontjavaslatok előterjesztése a tanácsülés vagy a vb elé; társadalmi munkák szervezése; a jelölőgyűléseken elhangzott közérdekű bejelentések és javaslatok sorsának figyelemmel kísérése. Tartalmi gazdagodás tapasztalható a népfront lakóterületi nőbizottságainak kibontakozó működésében is. Megemlékezett a Béke-világtanács májusban megrendezett közgyűléséről, amely nagyban hozzájárult a Hazafias Népfront nemzetközi Gazdagodtak a módszerek A beszámoló után Bencsik István főtitkár előterjesztette az országos elnökség javaslatát a Hazafias Népfront V. kongresszusának összehívására. Hangsúlyozta, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom az elmúlt négy esztendőben a IV. kongresszus állásfoglalásainak szellemében végezte munkáját. Tevékenysége az említett időszakban sokat fejlődött, módszerekben gazdagodott, nőtt a közéletre (Folytatás a 3. oldalon.) Üpisdofes riportereink jelentik Fertőszentmiklós nagyközség Győr-Sopron Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1971. október 20-i ülésén Fertőszentmiklós közös tanácsú községet nagyközségi rangra emelte. Csütörtökön délelőtt ünnepi díszbe öltözött a község, valamint a közigazgatásilag hozzátartozó Csapod és Petőháza is. Lakói siettek a művelődési otthonba a 10 órakor kezdődött ünnepi tanácsülésre. Dr. György Ernő, a megyei tanács vb-titkára meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, a közös nagyközség minden lakóját. Méltatta a nagyközséggé való előlépést, a közigazgatásilag nagyobb hatáskört, melynek következményeként az építési, kereskedelmi és iparengedélyeket helyben adják ki. Elmondotta, hogy Győr-Sopron megye településhálózat-fejlesztési tervében Fertőszentmiklós a környék legjelentősebb településeként szerepel. Forgalmi csomópont és a fertői nádtermelés irányító, szervező középpontja. Beszédének végén jó egészséget és jó munkát ki-, vánt a nagyközség minden lakójának, majd átadta a megyei tanács okmányát Bokkon Imre községi tanácselnöknek. Ezután az MSZMP községi szervezete, a KISZ, a Hazafias Népfront, a termelőszövetkezet és a Petőházi Cukorgyár képviselői üdvözölték az eseményt, majd Riba Miklós országgyűlési képviselő méltatta a nagyközséggé előlépést. Az ünnepség a helybeli úttörők kultúrműsorával ért véget. Rábaközi szőttes Tavaly rendezték először úgy a rábaközi napokat, hogy az események színhelye nem mindig Csorna volt, holott onnan származik a kezdeményezés. Az ötlet újabb változások kitalálására serkentette a rendező bizottságot, és csak örülni lehet annak, hogy 1972-ben már nemcsak Csornán, hanem a Rábaköz másik városában, Kapuvárott is halljuk, látjuk a Rábaköz színes világát, néprajzát bemutató műsorokat. (Folytatás a 2. oldalon.)