Kisalföld, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

Hegyeshalom — Rusovce A vasút és a barátság Szükségszerű-e a napi mun­ka sikeréhez, hogy a kettő együtt érvényesüljön: a mun­ka és barátság a sínek mel­lett, s ha igen, miért? Erről kezdődik a beszélgetés He­gyeshalomban a vasúti párt­­bizottság irodáján a csúcstit­kárral, Miliczki Imrével, az állomásfőnökkel, Bodó Ernő­vel és a szakszervezeti tit­kárral, Szépe Istvánnéval. Ehhez a beszélgetéshez fény­képekkel és szóval megidéz­zük a barátokat, Jozef Sza­­szovici párttitkárt, Stefan Ro­­semberg állomásfőnököt, Mi­­kula Mihail szakszervezeti titkárt és nem­ véletlenül Jan Voceket, a 28 éves állomás­főnök-helyettest, aki, így mondják: „Hajtja a vasutat”. Hegyeshalomban nagy a tranzitforgalom, talán nem is szükséges újra bizony­gatni, és ebből adódik, hogy a hibátlan forgalom meg­kívánja a lehető legjobb munkakapcsolatot, nemcsak a magyar, hanem a magyar és a szlovák vasutasok kö­zött. A jó munkakapcsolatra való törekvés — a mai­ ba­rátság alapja — már 1959- ben kezdődött, holott akkor mindössze 2—3 pár tehervo­nat jelentette az átmenő for­galmat. Ma nyolc pár teher­vonat közlekedik 24 órán­ként. S hogy mielőbb indul­jon tovább célja felé a sze­relvény, még tavaly nyáron a két állomás párt-, szakszer­vezeti és szakmai vezetői fel­újították, illetve megerősí­tették a már régóta fonódó kapcsolatot. Szocialista mun­kaversenyt kötött a MÁV, il­­­letve a CSD, Hegyeshalom és Rusovce állomás. Mind­össze három pontot említ a szerződés, de a legfontosabb feladatokat foglalja magában. 1. A vonatok tartózkodá­si idejének csökkentése CSD Rusovce állomáson. 2. A fuvarlevelek feldol­gozásához szükséges idő csökkentése. (Folytatás a 3. oldalon.) Most Hegyeshalomban van a versenyzászló. Az állomásfőnök, Bodó Ernő (balról) és a csúcstitkár, Miliczki Imre. _ (Nagy Éva felv.) Levegőt! Aggasztó jelenség, hogy a gazdaságilag fejlett orszá­gokban jó néhány folyó már nyílt szennyvízlevezető csatornává vált; az erdősá­vok sok helyütt már nem alkalmasak arra, hogy ki­cseréljék, oxigénnel dúsít­sák elhasználódott leve­gőnket. Kevesek már, mert az elavult és rossz fűtési rendszerek annyi ként terí­tenek a légtérbe, amennyit egy őserdő összes fája kép­telen volna lélegzésre újból alkalmassá tenni. A szennyezett víz és a gázokkal fertőzött levegő hovatovább minden állam­ban veszélyezteti az élők lé­tét. Nálunk nyolc olyan vá­ros van (Budapesten kívül), ahol már-már sürgősen gondolkodni kell különle­ges óvórendszabályok beve­zetésén. Pécs, Salgótarján, Lábatlan, Ózd, Miskolc- Diósgyőr, Almásfüzitő, Do­rog és Tatabánya ipartele­pei a levegőnket a nemzet­közi normánál is erősebben szennyező helyek. Ezért csak dicsérni lehet az intéz­kedést, amelyben a kor­mány határozatára megala­kult Országos Levegő-tisz­­taságvédelmi Bizottság már 31 szennyező anyagra írt elő levegőminőségi normá­kat. Jó, jó, de miért csak be­szélünk a veszélyről, és miért nem sürgetjük elhá­rítását?! Igenis sürgetjük! A Minisztertanács tegnapi ülésének határozata alap­ján Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes tájékoztat­ta a sajtót az óvórendsza­bályok bevezetéséről. Az in­tézkedés lényege: az ember környezetének hatékony védelme az egész társa­dalom ügye, és a jövő gene­rációi érdekében mindent meg kell tennünk a levegő, a víz, környezetünk szeny­­nyezésének megakadályo­zásáért. R. E. Kályha a magasban Az első szakasz a feltárás Kádkövet, alumínium­­szulfátot és más fontos ipari anyagot készítenek a bako­nyi bányákból érkező bauxit­­ból a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár­­ban. Tavaly a timföldüzem­­ben 55 000 tonna fehér alumí­­niumoxidot állítottak elő,­­ és ehhez több mint 160 000 ton­na bauxitot használtak fel . Bombaszerkezetet is ta­láltunk a múltkor az érc kö­zött — mondja Czapári And­rás —, de csillealkatrészek, drótkötelek vagy bányafada­­rabok mindennaposak. Nyolc méterrel a hatalmas, fedett tárolótér fölött, a vas­ráccsal takart adagolóbunker mellett csákányozza a vörö­sesbarna bauxitot. Ruháját, arcát, kezét vastagon borítja a finom por, akárcsak az épületeket, berendezéseket vagy a többi munkást, aki a timföldüzemben dolgozik. Az udvaron vörösesbarna a sár, finom hártya feszül a tócsá­kon, és a szél néha sűrű go­­molyagban kapja fel az érc porát. A férfi mögött vas­kályhában tűz lobog, a láng­nyelvek kicsapnak az ajtaján körülöttük izzik a fémlemez. — A melegedő — mutat a kályhára Czapári András. — Csontig hasító hideg van itt télen. A bauxitban talált fa­darabokkal fűtünk. — Mióta dolgozik a gyár­ban? (Folytatás a 3. oldalon.) * Hajnalban a négyórai, a hat- és hét­órai pótkocsis IKA­­RUS-ok munkásokkal zsúfoltan indultak Sop­ronba, a gyerekek is­kolában vannak, a nyugdíjasok még szen­deregnek. Egy lelket sem látni az utcán, pe­dig a természet már egyáltalán nem alszik. Ha fáradtan is, de a nap már fölkapaszko­dott, a keleti lankák mögül. Kápráztatja a szemet a fenyvesekről visszavert fény. Néhány napja beha­vazott Brennbergben és a kemény alpesi le­vegő nem engedte megolvadni a fehér ta­karót. Hó nehezíti a lucfenyők tűleveleit, békés, nyugtató a sze­líd dombok ölelte völgy, alant, a nyírfák között egy őz néhány tenyérnyi zöld tisztást trappolt ki magának, harap a gyér pázsit­ból, minden pillanat­ban ugrásra kész. A fák, lankák, a meghit­ten fehérré varázsolt házak nagyszerű együt­tese megfogja az em­bert. Mégsincs, aki gyönyörködtetné sze­­m­ét a tájon?! Az ide­gen kérdezhet csak ilyet: a legszokásosabb hétköznap van a majd 1600 lakost számláló településen. Az egyetlen vendég­lő, a hirtelenjében ide­költöztetett Brennbergi Bányász főnökasszonya, Pajor Béláné a váltás­hoz szükséges apró­pénzt számolja. Kise­gítője a helyiséget ta­karítja. Egy bennfen­tes férfi soproni vöröset szopogat. — Hanem te, Szepi, forralva mégis csak jobb lenne! — szól oda komájának. A főnökasszony el van foglalva a gondjával és mindennapos mérgével. Nemrég még egy ház­zal arrébb, a nemrég lebontott, életveszé­lyessé vált régi ven­déglőben dolgozott. Igaz, hogy egy-két he­lyen már meg kellett támasztani, de ha száz évig kitartott, őt még kiszolgálta volna. Ebben a kis helyi­ségben még jó, ha öt­­venen elférnek. Hova menjenek a fiatalok, ha szórakozni akar­nak? Mondjuk far­sangkor. Felülnek a buszra, irány Sopron. Este pedig leshetik az utolsó járatot, h­a meg lekésik, jöhetnek taxi­val. Van még egy „szó­­rakoztatóintézmény” a településen, mindenki csak MADISZ-nak is­meri ma is. Össze akar dőlni, azt mondják, azt is lebontják. Ezek járnak a főnök­asszony fejében miköz­ben megérkezik a Bá­nyász elé Sopronból az autóbusz, és mindjárt van a főutcán jövés­menés. Hideg van, sen­kinek sincs kedve sé­­tafikálni. Megtanulták az emberek a szokáso­kat és a pontosságot. Ahogy Nagy József és Frey József is. Mind­ketten rajtkocsisok, a Soproni Ingatlankezelő Vállalat alkalmazot­tai. Aligha van még az országban a sopronihoz hasonló vállalat, ame­lyiknek feladatkörébe tartozna a vízhordás. Brennbergben ez lét­­szükséglet! A házak aktit keresztül-kasul bányajáratok, ott hiá­ba keresnének vizet. Emberemlékezet óta lajtkocsival hordják v­izet Brennbergbe. A piciny IKV-irodá­ban pontos kimutatást kapok: 15 000 forintba kerül a vállalatnak havonta az emberek bérezése és a két ló élelmezése. Valamikor csak a gazdagok kap­tak vizet a lajtostól, a szegények meg a vál­­lukra vehették a fo­nott korsót, és gyalo­golhattak át a hegyen. A felszabadulás után lett ingyenes és a leg­teljesebben népi áldás a lajtkocsis víz. Az egymást váltó két lajtos reggeltől kora délutánig viszi Háztól házig a vizet. Az em­berek kiteszik portájuk elé a vizesedényt, a lajtos dolga a töltöge­­tés. Valamikor talán majd itt is csapokból fog folyni a víz. A tegnapi hideg délelőtthöz tartozik még az is, hogy a ti­zenegy óra tájban a rajtkocsis megtöltötte a főutcán Kovácsék két vizesedényét, aztán ment tovább Bergman­­nékhoz. Eközben az IKARUS 55-ös tizen­hét utasával elindult Sopronba. (—i —f) Lajtban utazik a víz Brennbergi délelőtt VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA, 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZ­OTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. JANUÁR 14., PÉNTEK ★ XXVII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM Munkánknak eszköze és célja is: a szocialista demokrácia Április 26-28. között tartja V. kongresszusát a népfrontmozgalom Csütörtökön a Parlament vadásztermében tartotta ez évi első ülését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Benke Valéria, az Országos Tanács tagja, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Darvas József, Erdei Lászlóné, dr. Ortutay Gyula, Sarlós István, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának alelnökei, Jakab Sándor, az Országos Tanács tagja, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osz­tályvezetője. A tanácskozást Kállai Gyu­la nyitotta meg, majd ismer­tette a népfront országos el­nökségének az utóbbi idő­szakban végzett munkáját. A továbbiakban az európai közélet képviselőinek brüsz­­szeli konzultatív tanácskozá­sáról szólt kapcsolatainak erősítéséhez is. Végezetül a népfront mun­kájának néhány hagyomá­nyos területéről, az ott elért eredményekről szólt. Politikai—szervezési feladat Az elnöki megnyitó után Barati József, az országos ta­nács titkára a mozgalom múlt évi tevékenységéről adott számot. Az 1971. esztendő leg­nagyobb politikai-szervezési feladataként az országgyűlési képviselői és tanácstagi vá­lasztásokat említette meg. Hangsúlyozta az országos el­nökség véleményét, hogy ezt a feladatot sikerrel oldották meg, a választás a szocialis­ta demokratizmus fejlesztésé­nek egyik bizonyítéka, gya­korlati megvalósulása volt. A továbbiakban — a népfront napi tennivalóiról szólva — a tanácsokkal való együtt­működés tapasztalatait ele­­­­mezte. Az együttműködési megál­lapodások legfőbb témái: kö­zös akciótervek kidolgozása; népfront-vitafórumok szerve­zése a legfontosabb tanácsi tervek, elgondolások ismerte­tésére; a tanácstagok munká­jának segítése, közreműködés a tanácsi bizottságok munká­jában; népfrontjavaslatok előterjesztése a tanácsülés vagy a vb elé; társadalmi munkák szervezése; a jelölő­gyűléseken elhangzott közér­dekű bejelentések és javas­latok sorsának­ figyelemmel kísérése. Tartalmi gazdagodás ta­pasztalható a népfront lakó­­területi nőbizottságainak ki­bontakozó működésében is. Megemlékezett a Béke-világ­­tanács májusban megrende­zett közgyűléséről, amely nagyban hozzájárult a Haza­fias Népfront nemzetközi Gazdagodtak a módszerek A beszámoló után Bencsik István főtitkár előterjesztet­te az országos elnökség ja­vaslatát a Hazafias Népfront V. kongresszusának összehí­vására. Hangsúlyozta, hogy a Ha­zafias Népfront-mozgalom az elmúlt négy esztendőben a IV. kongresszus állásfoglalá­sainak szellemében végezte munkáját. Tevékenysége az említett időszakban sokat fejlődött, módszerekben gaz­dagodott, nőtt a közéletre (Folytatás a 3. oldalon.) Üpisdofes riportereink jelentik Fertőszentmiklós nagyközség Győr-Sopron Megye Taná­csának Végrehajtó Bizottsága 1971. október 20-i ülésén Fer­tőszentmiklós közös tanácsú községet nagyközségi rangra emelte. Csütörtökön délelőtt ünnepi díszbe öltözött a köz­ség, valamint a közigazgatá­silag hozzátartozó Csapod és Petőháza is. Lakói siettek a művelődési otthonba a 10 órakor kezdődött ünnepi ta­nácsülésre. Dr. György Ernő, a megyei tanács vb-titkára meleg sza­vakkal köszöntötte a megje­lenteket, a közös nagyközség minden lakóját. Méltatta a nagyközséggé való előlépést, a közigazgatásilag nagyobb hatáskört, melynek következ­ményeként az építési, keres­kedelmi és iparengedélyeket helyben adják ki. Elmondot­ta, hogy Győr-Sopron megye településhálózat-fejlesztési tervében Fertőszentmiklós a környék legjelentősebb tele­püléseként szerepel. Forgalmi csomópont és a fertői nádter­­melés irányító, szervező közé­p­pontja. Beszédének végén jó egészséget és jó munkát ki-, vánt a nagyközség minden lakójának, majd átadta a me­gyei tanács okmányát Bokkon Imre községi tanácselnöknek. Ezután az MSZMP községi szervezete, a KISZ, a Haza­fias Népfront, a termelőszö­vetkezet és a Petőházi Cukor­gyár képviselői üdvözölték az eseményt, majd Riba Miklós országgyűlési képviselő mél­tatta a nagyközséggé előlé­pést. Az ünnepség a helybeli út­törők kultúrműsorával ért véget. Rábaközi szőttes Tavaly rendezték először úgy a rábaközi napokat, hogy az események színhelye nem mindig Csorna volt, ho­lott onnan származik a kez­deményezés. Az ötlet újabb változások kitalálására ser­kentette a rendező bizottsá­got, és csak örülni lehet an­nak, hogy 1972-ben már nem­csak Csornán, hanem a Rá­baköz másik városában, Ka­­puvárott is halljuk, látjuk a Rábaköz színes világát, nép­rajzát bemutató műsorokat. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next