Kisalföld, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. május 14., vasárnap KISALFÖLD A KSH Megyei Igazgatóságénak jelentése (Folytatás az 1. oldalról.) termelt többet, mint egy év­vel korábban. A fejlődés az állami szektorban lényege­sen nagyobb, mint a szövet­kezeti szektorban. A termelés évenkénti válto­­zása 1968 óta különböző irá­nyú volt. Az előző évhez mér­­­ten 1969. és 1971. I. negyed­évében visszaesés, a többi évben pedig nagyfokú fellen­dülés volt tapasztalható. Az ingadozás elsősorban a gép­ipar egyenlőtlen fejlődésének következménye. A minisztériumi ipar ter­melése 15,3 százalékkal volt több az 1971. első negyedévi­nél. Ezen belül az átlagosat meghaladó fejlődést a nehéz­iparban érték el (22,8 száza­lék). A tanácsi és a szövetke­zeti ipart 1969 óta a termelés növekvő tendenciája jellem­zi. A szocialista iparban az év első három hónapjában átla­gosan 79 ezren dolgoztak, 0,5 százalékkal kevesebben, mint tavaly. A létszámcsökkenés a szövetkezeti szektorban je­lentős. Az állami iparon be­lül a tanácsi iparban nőtt, a minisztériumi iparban pedig kis mértékben csökkent a foglalkoztatottak száma. A munkások száma az első ne­gyedévben az összes létszám­hoz hasonló mértékben csök­kent. Az egy foglalkoztatottra ju­tó termelés a szocialista ipar­ban 13,4 százalékkal haladta meg a bázisidőszaki szintet. A termelékenység az állami iparban 15,1, ezen belül a ta­nácsi vállalatoknál együtte­sen 7,9 százalékkal növeke­dett. Ez a fejlődés az orszá­gosnál lényegesen gyorsabb. A termelés növekedését a megye szocialista iparában teljes egészében az élőmun­ka termelékenységének foko­zásával érték el. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés a szocialista iparban országo­san 4,7 százalékkal emelke­dett. Az egy teljesített mun­kaórára jutó termelés a me­gye szocialista iparában 13,2 százalékkal volt magasabb, mint 1971 első három hónap­jában. A termelés nagyfokú növe­kedésével egyidőben a válla­latoknál a túlórázás mérsék­lődött. Kedvezőtlen jelenség, hogy a túlórákon belül a pi­henőnapokon végzettek szá­ma és aránya az idén is emel­kedő tendenciát mutat. Ez utóbbi az 1971. első három havi egyharmados arányról 40 százalékra változott. A munkások átlagos havi keresete az előző évhez mér­ten az idén gyorsabb ütem­ben nőtt, mint 1971. január —március hónapokban. A ke­resetnövekedés a szövetkezeti szektorban lényegesen ki­sebb, mint az állami szek­torban. A munkások egy fe­lére jutó munkabér és sze­mélyi jövedelem a szocialis­ta iparban 1972. I. negyedévé­ben 2454 forint volt, 11 szá­zalékkal több a tavalyinál. A szocialista építőipar az első negyedévben 337 millió forint értékű építési-szerelési tevékenységet végzett, amely 28 millió forinttal haladja meg az 1971. első negyedévi termelést. A termelés naturális össze­tételének egyik legfontosabb eleme a lakásépítkezés. Az I. negyedévben átadott lakások száma a többi negyedévhez viszonyítva a korábbi évek­ben általában alacsonyabb volt. Ez év első három hónap­jában azonban az egy évvel korábbi lakásszámnál 140-nel többet, összesen 250 lakást ad­tak át, ami arra mutat, hogy tovább folytatódik a lakását­adások éven belüli ütemessé­gének 1971-ben tapasztalt ja­vulása. A házgyári technoló­giával előállított lakások szá­ma az első negyedévben 220. Az ágazatot továbbra is az extenzív fejlődés jellemzi. Január-március hónapokban a szocialista építőiparban egy építőipari munkásra — az egy év előttivel közel azonos — 35 000 forint építési-szere­lési termelés jutott. Az összes foglalkoztatot­tak száma több mint 13 400 fő, amely 8 százalékkal ma­gasabb az egy évvel korábbi létszámnál. A létszámnöveke­dés a szövetkezeti kivitele­zőknél kismértékű, a minisz­tériumi vállalatoknál azon­ban közel 11 százalék. A lét­számösszetételben 1971. I. ne­gyedévhez képest növekedett a munkásarány. A munkások 12 százalékkal több munkaórát teljesítettek, a túlórák száma pedig csak­nem kétszeresére nőtt, és ezeknek több mint ötödrészét munkaszüneti napokon, pihe­nőnapon, illetve szabadszoru­­­baton végezték. A keresetek tovább emel­kedtek, a munkások a múlt év első három havi átlagánál 5 százalékkal többet, havonta átlagosan 2194 forintot keres­tek az év első negyedévében. Az építőipari munkások át­lagkeresete egy év alatt 4 százalékkal nőtt, jelenleg 2172 forint. Mezőgazdaság A megye állatállománya — az 1972. március 31-i állat­számlálás előzetes adatai alapján — lényegesen nem változott. A szarvasmarhák száma alig valamivel haladja meg a múlt évit, a tehénállo­mány is mindössze 1,3 száza­lékkal növekedett. A nagy­üzemi gazdaságok állományá­ban a növekedés valamivel nagyobb volt az áltagosnál, a kisüzemekben a szarvasmar­hák száma csökkent, ezen be­lül a teheneké azonban nem. A sertésállomány 1971. március 31-hez viszonyítva mindössze 2,7 százalékkal lett kevesebb, a három évvel ez­előttit több mint egyharma­­dával meghaladja. A kisüze­mek sertéseinek számít ugyan 10 százalékkal keve­sebb lett, a nagyüzemek ál­latlétszámának növekedése azonban ezt ellensúlyozta. Az összes sertésállomány növeke­dését meghaladóan nőtt a kocák száma az állami gaz­daságokban és a termelőszö­vetkezetek közös gazdaságai­ban. A sertésállomány növelését és főként korszerű elhelyezé­sét, többek között elősegítet­ték az év folyamán üzembe helyezett szakosított sertés­telepek. Jelenleg a termelő­­szövetkezetekben a szakosí­tott sertéstelepek férőhelyei megközelítik a 0 ezret, ami azt jelenti, hogy az állomány 7 százaléka helyezhető el eze­ken a telepeken. A megye 113 mezőgazda­sági termelőszövetkezete 1971-ben is eredményesen gazdálkodott. A halmozott termelési érték 16 százalék­kal haladja meg az előző évit. A halmozatlan termelési érték növekedése még ennél is valamivel nagyobb mérté­kű. Ez évben a múlt évinél alacsonyabb az összes ter­melésből az alaptevékenysé­gen kívüli tevékenység ará­nya. A nettó árbevétel növeke­dése megközelíti a 20 száza­lékot. Ezen belül az állatte­nyésztés árbevétele 23, a nö­vénytermesztésé pedig 17 százalékkal nőtt. Egy dolgozó nem nyugdíjas és nem járadékos tag évi jö­vedelme 26 218 forint, a múlt évit 4 százalékkal haladja meg. Ezek a tagok az év fo­lyamán átlagosan 236 tízórás munkanapot dolgoztak. A megye összes gazdasá­gaitól felvásárolt vágóállatok és állati termékek közül, az I. negyedév folyamán, a vá­gósertés-értékesítés nőtt a legjobban, a múlt év első ne­gyedévinek közel másfélsze­resére. Az 1. negyedév folyamán, az előző év hasonló időszaká­hoz képest, növekedett a vá­gómarha- és a vágóbaromfi­­értékesítés is. Ugyanakkor az értékesített tej mennyisége 2, a tojásé pedig 18 százalékkal csökkent. A A lakosság ellátásának alakulása 1972. I. negyedévében a kiskereskedelem — fogyasz­tói folyóáron — 1,4 milliárd forint értékű árut adott el, 10 százalékkal többet, mint az előző év hasonló időszaká­ban. A forgalomnövekedésre többek között az is hatott, hogy az idén a húsvéti vá­sárlások zömmel márciusra, tavaly áprilisra estek. Leg­dinamikusabban továbbra is a szövetkezeti kiskereskede­lem áruértékesítése fejlődött (14 százalék). Az eladási forgalom szer­­­kezetét tekintve minden 100 forint vásárlásból 48 forintot élelmiszerekre 52-t pedig iparcikkekre költöttek. A kis­kereskedelmi forgalom áru­főcsoportonkénti változását vizsgálva, legnagyobb mér­tékű az emelkedés a bolti élelmiszereknél és a ruházati cikkeknél. A vendéglátás ár­bevétele 10 százalékkal nőtt. A korábbi évekkel ellentét­ben a vegyes iparcikkek iránti kereslet mérséklődött, s így az eladások értéke csak 2 százalékkal haladta meg az 1971. I. negyedévit. Az élelmiszerek kínálata kiegyensúlyozott volt a ne­gyedév folyamán. A ruházati cikkek forgalma a korábbi­akban tapasztalt stagnálás után megélénkült. Különösen a konfekcióáruk, ballonkabá­­tok és a Cipők iránti kereslet fokozódott. A vegyes iparcikkek áru­forgalmában a korábbi idő­szakokhoz képest szerkezeti változás tapasztalható. A tar­tós fogyasztási cikkek el­adási forgalma közel 8 szá­zalékkal csökkent. Győr-Sopron megye lakás­állománya 1971-ben 3000 la­kással gyarapodott, ez a la­kásszaporulat azonos az egy évvel korábbival. A 100 la­kásra jutó lakosok száma kedvezően alakult, az 1970. év eleji 351-ről 338-ra csök­kent. A villamos energia háztar­tási fogyasztóinak száma 1971. év végén 115182 volt, az előző évhez képest 2767- tel növekedett. A lakosság közművi ivóvízellátása kis mértékben javult. A háztar­tások 1971. év folyamán 6,6 millió köbméter vizet hasz­náltak fel, 12 százalékkal többet, mint az előző évben. A település- és egészség­­ügyi, valamint gazdaságossá­gi szempontok előtérbe he­lyezik a korszerű lakásfe­tési forma, a távfűtés bevezeté­sét. A megyében Győr, Mo­sonmagyaróvár és Sopron városokban van távhőellátás és melegvíz-szolgáltatás. A távfűtött lakások száma az előző évhez képest közel 2000-rel, 41 százalékkal nőtt. Jelenleg a három városban a lakások 12 százaléka táv­fűtéses, és 8 százaléka van a melegvíz-szolgáltatásba be­kapcsolva. Szolgálja rendeltetését a vállalati kulturális alap Három esztendeje tüzetesen vizsgálta a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának elnöksége a vállalati kultu­rális alapok mértékét, felhasználásuk módját, hatását. Az ak­kori megállapításokról dióhéjban. ..Az üzemi népművelésben a hagyományos formák és módszerek mellett újak honosodtak meg. Javult az agrtációs-, propaganda- és kulturális munka tervszerűsége, politikai tartalma, bővült anyagi alapja. A vál­lalati önállóság növekedésének számos kedvező hatása mel­lett azonban háttérbe szorultak a területpolitikai feladatok, a szakmaközi összefogásban rejlő lehetőségek”. Az elnökség 1969. évi állásfoglalásának legfontosabb része: a szakszerve­zeti alapszervezetek a rendelkezésükre álló anyagi eszközö­ket a dolgozó tömegek kulturális nevelésére fordítsák. Szétforgácsolt húszmillió Amint az elnökség 1972. május 11-i ülésének vitájá­ból kitűnt, Győr-Sopron me­gye ipari és mezőgazdasági vállalatainál, üzemeiben, in­tézményeinél hatalmas pénzt, összesen húszmillió forintot költenek évente kulturális célokra. Átlagosan a része­sedési alap 3,1 százalékát. Kü­lönösen nagy a fejlődés a vasas üzemekben, mintegy háromszorosát fordították 1971-ben az 1968. évinek. Az építők ellenben 1971-ben alig egytized annyit áldoztak a részesedéshez arányosan kul­túrára, mint négy esztendővel előtte. Tehát meglehetősen tarka a kép. "Vegyes" kiadások Ez vonatkozik a művelődé­si intézményeknek nyújtott támogatásra is.­ Igaz, megyei átlagban ez a kulturális ala­poknak egynegyedét képezi. De ez mindössze 18 vállalat hozzájárulásából keletkezett, a döntő többség egy fillérrel sem támogatta a művelődési intézményeket. A Magyar Va­gon- és Gépgyár, a MOFÉM, a Fertődi Állami Gazdaság, a Petőházi Cukorgyár, az Elzett soproni gyára, a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár hoz­zájárulásából képződött az intézményi támogatásnak több mint a fele. Ellenben az úgynevezett vegyes kiadások emésztik fel átlagosan a kul­turális alapok 49 százalékát. Az ismeretterjesztésre azon­ban alig hét százalékot fordí­tanak. A vegyes kiadások ma­gas aránya semmiképp se helyeselhető. Az SZMT el­nöksége előtt nem tisztázódott megnyugtatóan, hogy a „ve­gyes” címszó valójában mit is takar. Szó esett a vitában a mű­vészeti csoportok szerepelte­téséről. Az elnökség helyesel­te a vagongyári és a Richards­­gyári művészeti csoportok üzemi és falusi szereplését, mivel műsoraikkal tömegek művelődését, szórakoztatását szolgálják. Ám úgy vélte, a munkahelyi kollektívákat az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben részeltetni szüksé­ges az általuk fenntartott együttesek művészetében. A lakóterületek kulturális ren­dezvényeinek bővítése, színe­sítése is szükséges a vállala­ti együttesek szerepeltetése által. Az elnökségi ülésen számos, helyénvaló észrevétel hang­zott el arról, hogy a vállalati kulturális alapok zöme for­dítódjék a tömegművelődésre, tehát a tulajdonképpeni ren­deltetésére. Az üzem, válla­lat, intézmény kollektívája előtt álló gazdasági, mozgal­mi célkitűzésekre épüljenek a szakszervezeti szervek kultu­rális tervei és ezekhez igazod­janak az anyagiak célirányos felhasználásának tervei. Radioaktív izotópok A Minőségellenőrző és Anyag­­vizsgáló Intézet Csepeli Vas­mű területén működő izotóp­laboratóriuma jelentősen se­gíti az ipari termelést. Az izo­tópok segítségével nagy pon­tossággal ellenőrzik a fel­használt öntvények minősé­gét és egyes helyeken, pél­dául a gázpalackgyártó üzem­részben izotópos berendezés méri az acéllemezek vastag­ságát. Képünkön: A Tisza II. víz­lépcső zsilipjének hatalmas csapágyát készítik elő vizsgá­latra az izotóplaboratórium­ban. (MTI Fotó : Fényes Tamás felv. — KS) A szakszervezetek felelőssége Az elnökség elismerte fele­lősségét abban, hogy az 1969. évi határozatának végrehajtá­sát nem ellenőrizte megfele­lően. Mint hangoztatták az elnökség tagjai, a szakmai szakszervezetek megyei bi­zottságának titkárai. „Lekö­tötte figyelmünket, erőnket az érdekvédelem, a termelés és sok más probléma, a dolgo­zók művelődésével való törő­dés háttérbe szorult.” Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a jó határozatok egymagukban nem elegendők, a végrehaj­tás megszervezése, ellenőrzése hozhat csak sikert. Győr-Sopron megye gazda­sága országos, sőt nemzetkö­zi hírnévre tett szert. Sokat fejlődött dolgozóinak általá­nos, szakmai és politikai mű­veltsége, de korántsem a kí­vánatos és lehetséges mérték­ben. Holott, az erre fordított anyagi eszközök nem cseké­lyek, csupán vállalati forrá­sokból és a SZOT-támogatás­­ból évi 20 millióra rúg ez az összeg. Megtisztelő érdekvé­delmi feladata a szakszerve­zeteknek annak biztosítása, hogy a tetemes summa a kö­zösség műveltségének, kultu­rális igényének, szépérzéké­nek fejlesztését hatékonyan szolgálja. Jakus Lajosné 3 . Cselekvés azánkban majdnem min­denütt és mindenkit foglalkoztat a szocialis­ta demokratizmus fejlesztése. Az üzemi, tsz-i, állami demok­ratizmus erőteljes bontakozásá­­val számos helyen találkozunk. A sikeres tapasztalatok is arra biztatnak, hogy fejlesztése irá­nyában a marxista-leninista tanítás szellemében történjenek újabb eredményes lépések. A hatásos ösztönzés céljából szükséges a szocialista demok­ratizmus helyes értelmezésével és tartalmával foglalkozni. A kritikai szabadság, a javaslat­­tevés, a társadalmi összérdek, a szocialista centralizmus stb. adja a népi hatalom demokra­tizmusának lényegét. Elhibázott annak állítása, hogy a marxi-lenini szocialista demokratizmussal mindenütt, mindenki egyetért. A mozgalmi szervezetekben és a munkahe­lyeken érzékelhető fejlődés a szabad véleménynyilvánításban, értelmes előrehaladás kezde­ményezésében. De a szemé­lyekre való tekintet nélküli bí­rálat teljessé válásáért még nagyon sokat kell fáradozni. Az 1971 tavaszán megtartott helyi tanácsi választásokon — a tévedés lehetőségeivel való szá­molással — ezernyi kisebb-na­­gyobb lakó- és termelőközössé­­get érdeklő ajánlás, kezdemé­nyezés történt. Közülük sok már meg is valósult. A javaslatok - a megvalósíthatók és a meg­alapozatlanok egyaránt - arra figyelmeztetik az illetékeseket, hogy tiszteljék a tömegek, cso­portok, dolgozók észrevételeit, tanácsait. A szocialista demokratizmus őszinte, meggyőződéses hívei, ha valamit szóvá tesznek, az legtöbbször annak a hiányolá­sa, hogy a lakosság egyéni, kö­zösségi, társadalmi érdekelt­sége nem mindig és nem min­denütt érvényesül következete­sen. A különböző egyéni­, csoport- és népgazdasági érdek össze­hangolása vitathatatlanul bo­nyolult feladat. Ha azonban a társadalmi érdek helyes osztály­­tudatban, tudományos felisme­réssel történik, akkor az szük­ségszerűen ezernyi vállalati, szövetkezeti és egyéni érdek együtt«”- teljesülését szolgálja. Nem nehéz annak bizonyítása, hogy a magas termelékenység, a gazdag választék olyan össz­társadalmi érdek, amely egy­szersmind a falu és város la­kosságának közösségi és egyé­ni vágyait kifejezi. Azok hibáznak, akik az egész társadalmat szolgáló cseleke­detek megfogalmazásából, döntéseiből kirekesztik a „hoz­zá nem értő” üzemi, intézményi dolgozókat, a munkáshatalom­nak milliónyi megtestesítőit. A szocialista demokratizmus féke­zését, korlátozását azért is szükséges ostorozni, hogy a tár­sadalmi és egyéni érdek­­ a folytonosan mutatkozó ellent­mondásokon át - találkozzék, és kölcsönösen támogassa egy­mást. A vállalati, szövetkezeti, in­tézményi és egyéni törekvés akkor találkozik és szolgálja a szocialista társadalmi termelési viszonyok fejlődését, ha a mun­kás, paraszt és értelmiségi tu­datos összefogással tevékeny­kedik. Ezt az alapvető igazsá­got nem elegendő szavakban elismerni, hanem tettek szüksé­gesek. Pártunk mindig, a X. kong­resszuson is azért értékelte fontosnak a társadalmi, a cso­port- és az egyéni érdek talál­kozásának tudatos támogatá­sát, mert az felfokozza a köz­életi érdeklődést, és a demok­ratizmusnak megvilágítja leg­értékesebb elemét: a szocialis­ta alkotókészséget. A­karjuk a „szocializmus építése magasabb szin­ten” jelszónak gazda­godó tartalommal, növekvő ter­meléssel, gyarapodó tudással való megvalósítását. Ebben a szerteágazó szerepét betöltve a szocialista demokratizmus a cselekvésnek lelkesítője, irányí­tója és mozgósítója. Lányai Sándor

Next