Kisalföld, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

1972. június 23., péntek KISALFÖLD Főfeladat: a mozgalom szélesítése Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront újjáválasztott megyei bizottsága tegnap tartotta első ülését Győrött, a városi tanácsház nagytermében. A 83 tagból álló közösség először dr. Hajós Vilmos, megyei titkár tájékoztatóját hallgatta meg, amelyben összefoglalta a mozgalom előtt álló feladatokat: erősíteni kell a munkásparaszt szövetséget. A szocialista demokrácia szélesítését jól szolgálja majd a tanács és a népfrontbizottságok közötti együttműködési szerződések megvalósítása. A hazafias nevelés, a szülőföld szeretete elmélyítésének egyik bevált módja a történelmi események, különböző évfordulók megünneplése. Készülnek Dózsa György, Petőfi Sándor, Budapest jubileumára, és a szovjet föderációs állam megalakulásának 50. évfordulójáról tartanak megemlékezéseket. Végül a nagyobb feladatok azt kívánják a népfrontosoktól, fejlesszék munkamódszereiket, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek segítik a népfrontot abban, hogy gyorsan fejlődő közéleti tevékenységben betöltse szerepét. A tanácskozás második napirendjén szerepelt a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Győr-Sopron megyei tanács együttműködési megállapodása, továbbá a megyei bizottság 1972. évi munkaterve, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Jóváhagyta a tanácskozás a megyei népfrontelnökség által már elfogadott munkabizottságok névsorát. A bizottság első ülésén 9 hozzászólás hangzott el. Többen egyetértésüket fejezték ki a tájékoztatóval és a programmal. A feladat vállalása mellett hangsúlyozták, hogy a népfront és a tanács együttműködésében a gyakorlatias politizálás kapjon helyet, figyelmeztettek a feladatok megoldásánál az átfedések elkerülésére. A következő hónapok teendőiről is szó esett, többen foglalkoztak a honismereti munkával, számot adtak arról, hogy sok új, lelkes támogatója van a községekben és a városokban a szélesedő mozgalomnak. — h —• , az országgyűlés gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyarmatosítók ellen, Magyarország létének megmentőjét a második világháború kataklizmáiból és az arra virradt zűrzavarból. Mindezek felett a Szovjetunió nemzetközi szerepét abban is fel kell ismernünk, hogy a termonukleáris háborús veszély elhárításának legfőbb tényezője. Ezért mi nemcsak a Szovjetunióhoz való viszonyulásunkban tekintjük ezt a tényt lényeges motívumnak, hanem harmadik országok hozzánk való viszonyánál is figyelembe vesszük az ilyen országnak a Szovjetunióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben értékeljük a legújabb szovjet— amerikai tárgyalásokat is. Ha a termonukleáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jóakaratú nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet—amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke, nagy nemzetközi érdek. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások sorozata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező hatása a ránk váró és általunk is formálandó események során csak akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illúziókba esetten elkábulni, hanem kérlelhetetlen harcokat vívunk, részben kompromiszszumok révén, új kedvező erőfölények kivívásáért, az emberibb lét, a nemzetközi béke és biztonság javára, a harmadik világháború és ezzel a termonukleáris háború okainak és lehetőségeinek kiküszöbölésével, így tekintünk a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások várható következményeire a vietnami háborúval kapcsolatban is. Mind a Vietnami Demokratikus Köztársaság, mind a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya megtette azokat a javaslatokat, amelyek alapján az Egyesült Államok tisztességes körülmények között, katonai tekintetben kivonulhat a háborús területekről. Az Egyesült Államok vietnami háborúja a világtörténelem leggaládabb háborúja. Ha nem lenne mindez oly tragikus, ha nem okozná ezrek, tízezrek és százezrek véres tragédiáját, akkor azt kellene mondani, hogy az Egyesült Államok gúnyt űz az emberiség történetével. Azt lehet azonban — talán nem alaptalanul — remélni, hogy az Egyesült Államok legújabbi tárgyalásai és más nemzetközi érintkezései során minden eddiginél jobban felismerte, vagy felismeri: milyen javaslatokat kell tennie a fegyveres harcok megszüntetése, a politikai rendezés érdekében, amelyek elfogadhatók lehetnek a vietnami felek számára; és azt is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front minden mérvadó szempontot figyelembe vett a megoldásra irányuló javaslatai megfogalmazásánál. A vietnami háború színterétől távol van a Közel- Kelet, de a történelmi öszszefüggésekben a vietnami háborúval sok szállal fűződik egybe a közel-keleti válság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nemzetközi életnek. Átmenetien tűnhet úgy az izraeli kormánynak, hogy az idő nekik dolgozik, mert a világ népei hozzászoknak az agresszióval elfoglalt területek megszállt voltához és ahhoz, hogy a kétmilliós Izrael győzni tudott a sokszorosan nagyobb létszámú arab országok ellen. Első soron azonban az idő Izrael agressziós magatartása ellen dolgozik, így van ez nemzetközi jogi vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya szerint is. Izrael a nemzetközi jog szerint mindaddig agresszor, amíg a megszállt területeket vissza nem adja. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az európai ügyeket is érintő, a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Azok a kormányok, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerését gátolják, mind a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ártanak — mondotta többek között. A Német Szövetségi Köztársasággal a kapcsolataink jók. Úgy gondolom, hogy tulajdonképpen egyikőnk sem hiányolja valamilyen nagy mértékben a diplomáciai kapcsolatokat. Mi 1960 végén, 1967 elején azon a válaszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat és ezek alapján rendezzük a közöttünk lévő problémákat, vagy pedig előbb rendezzük a nyitott kérdéseket — vagyonjogi kérdéseket stb. — és azután vegyük fel a diplomáciai kapcsolatokat. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kapcsolatok fejlesztésében diplomáciai kapcsolatok nélkül is. Mi mindig azt az elvet képviseltük, s a Német Szövetségi Köztársaság képviselői általában meg is értették, hogy akkor vesszük fel a diplomáciai kapcsolatokat, amikor ez a két ország érdekeit és a£ európai béke és biztonság ügyét egyaránt szolgálja. Az európai biztonság ügyé- ben ismert, hogy mi a többi szocialista országgal együtt, már hosszabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívására. Kénytelenek voltunk azonban egyes nyugati partnereink magatartását realitásként elfogadni, figyelembe venni és ezért várni arra, hogy ők is felkészültnek érezzék magukat a konferenciára. Most közel vagyunk már a komolyan vett előkészítő értekezésekhez. Bár lehet, hogy bizonyos tényezők ezt még mindig késleltetik. Ugyanis a NATO-országok legutóbbi tanácsülésén kiadott közlemény még mindig tartalmaz olyan fenntartásokat, amelyek egyes kormányoknak ürügyet adhatnak a konferencia összehívásának halogatására. Az európai biztonság ügyének a szuronyok egyensúlyáról, a népek együttműködésének újabb alapjaira való áthelyezése a mai nemzetközi viszonyok között a világtörténelem jövőjét befolyásoló közös vállalkozása Európa népeinek, a föld minden népe javára. Ezért Brüsszelben az európai közvélemény ezer résztvevője között ott voltak és a konferencia munkájában tevékenyen részt vettek a magyar küldöttek is. Üdvözöljük a szakszervezetek és az Interparlamentáris Unió kezdeményezéseit európai konferencia megtartása érdekében s az európai kulturális miniszterek most folyó helsinki értekezletét. A mi kormányunk felkészült arra, hogy Helsinkiben az előkészítő megbeszéléseken részt vegyen, miután különböző szinten jóformán minden európai országgal folytattunk már tájékozódó megbeszéléseket, s nemcsak, európai országokkal, hanem az Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával is, amely megbeszélések során javaslatokat is tettünk az európai biztonsági rendszer konkrét szervezetére és működésére vonatkozóan. A nemzetközi békét és biztonságot Európában és a világ minden más táján csak a földkerekség egész lakosságának közös vállalkozásával lehet elérni. Ma a földkerekség lakosságának túlnyomó többsége a fejlődő országokban, az úgynevezett harmadik világban él. Idézőjelben mondom: „Harmadik világ”, bár tulajdonképpen ez olyan világ, amely nem is kapitalista és nem is szocialista. Legjobb vezetői keresik az úgynevezett nem kapitalista utat. Az a valószínű, hogy ezek az országok már nem is lépnek a kapitalizmus hagyományos útjára. Sorsuk azonban egyetemes világprobléma. Ebben az évben Santiagóban, a nemzetközi együttműkködésbe most bekapcsolódó Latin-Amerika fontos országának, Chilének a fővárosában tartották a „Harmadik világ” országai fejlődésével foglalkozó nemzetközi konferenciát. A Magyar Népköztársaság nagy megbecsüléssel tekint a „harmadik világ” országaira. Együttműködést úgy keres velük, hogy ezek az országok minél gyorsabban váljanak a nemzetközi gazdasági együttműködés szuverén tagjaivá, szabadon használva és értékesítve saját nemzeti, anyagi és szellemi kincseiket, termelőmunkáik eredményeit. Kormányunk és általában országunk intézményei nemzetközi tevékenysége aktív és sokrétű. A párt tizedik kongresszusa így határozta meg nemzetközi feladatainkat, minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a szocialista építés számára. Mi tehát abban a feladatban élünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára. Magyarország azonban nem elszigetelten él, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nemzetközi feltételei is összefüggnek az általános nemzetközi feltételek alakulásával, ezek pedig a szocialista országok együttműködésével. A világ mai helyzetében a nemzetközi feltételek kedvező vagy kedvezőtlen alakulása döntő mértékben a szocialista országok együttműködésétől függ. Ha ez az együttműködés töretlen lett volna, akkor ma nem kellene a vietnami agresszió ügyeivel, a Közel-Kelet válságával és más tragikus kérdésekkel foglalkoznunk. A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Az együttműködés ilyen távlatait készítette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja együttműködése terén Kádár János elvtárs legutóbbi szovjetunióbeli látogatása és megbeszélése Brezsnyev elvtárssal s a Szovjetunió Kommunista Pártjának többi vezetőivel. Erre következett Fock Jenő elvtárs látogatása és Brezsnyev, valamint Koszigin elvtársakkal folytatott tárgyalása együttműködésünk elmélyítéséről. A Varsói Szerződés közösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél elevenebb a szövetségi együttműködésünk ennek keretében és a KGST-ben, annál inkább elősegítjük a katonai blokkoktól megszabadított független országok együttműködését. Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor elkezdték javasolni a barátsági szerződések felújítását, amelyeket az európai szocialista országok első ízben az 1948—49-es évek során kötöttek meg. A felújításról rendszeresen jelentettünk az orszá-'-’űlésnek. Az Elnöki Tanács jelentése mostani ülésünkön számol be a magyar—román barátsági szerződés megújításáról és kihirdetéséről. Miközben a szocialista országok együttműködését igyekszünk növelni, különös örömmel gondolunk az antiimperialista harc kiváló hősének, a kubai nép vezetőjének, Fidel Castro elvtársnak a látogatására. A magyar nép széles rétegeinek vele való találkozásai közvetlen személyes élménnyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel új történelmi viszonyokat teremtett az amerikai féltekén. Örvendetes, hogy közvetlen szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkról nagyon meleg hangon szólhatok és ezektől a mai kapcsolatoktól kedvező jövőt várhatunk. Romániában a barátsági szerződés aláírása baráti kapcsolataink ápolásának kedvező alkalma volt. Csehszlovákia a politikai és gazdasági, kulturális kapcsolataink nagyon jó, új lehetőségeit nyújtja. Jugoszláviával és benne a szövetségi köztársaságokkal biztos alapokon fejlődnek kapcsolataink. Figyelembe véve közös történelmünk sok tragikus fordulatát, örömmel lehet mondani, hogy ma már nincs olyan társadalmi erő sem országainkban, sem a nemzetközi életben, amely egymás ellen tudna bennünket fordítani. A magyar—osztrák kapcsolatok a különböző rendszerű országok kapcsolatainak valóban példái lehetnek. Nem ok nélkül érkeztem ebben a külpolitikai beszámolóban a világtörténelmi távlatoktól, a nagy óceánoktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt, Poprád, Lajta környékére. Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdéseik rendezésével tudják segíteni az országok és népek szélesebb körű együttműködését, egymás javára. A kormány népgazdasági tevékenysége a nemzetközi béke és biztonság ügyét szolgáló terveket valósított meg, s reálisan vette figyelembe tervei kialakításánál a nemzetközi erőviszonyokat; eredményeivel hozzá is járult a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásához. A kormány arról biztosítja az országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik biztosítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság számára. ★ A külügyminiszteri beszámoló után dr. Bognár József (Budapest, 26. vk.), Vadkerti Miklósné (Heves m., 5. vk.), dr. Marton Zoltán (Budapest, 10. vk.), Széles István (Tolna m. 8. vk.), Kállai Árpádné (Bács-Kiskun m. 2. vk.), dr. Dömötör János (Csongrád m. 14. vk.), Rujsz Lászlóné (Vas m. 2. vk.) szólt hozzá a törvényjavaslatot elfogadva a pénzügyminiszteri expozéhoz. Ezt követően az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós az országgyűlés csütörtöki ülését berekesztette. A képviselők pénteken délelőtt 10 órakor az 1971-es állami költségvetés végrehajtásának megvitatásával folytatják munkájukat. (MTI) Péter János Megkezdte tanácskozását az országgyűlés. Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben (MTI Foto — Szebellédy Géza felv. — KS) Indira Gandhi vacsorát adott Fock Jenő tiszteletére Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön vacsorát adott Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és felesége tiszteletére a Duna Intercontinental Szállóban. Részt vett a vacsorán Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Mátyás, Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, a kormány több tagja, s a politikai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet sok más vezető személyisége. Részt vett a vacsorán Sigge Lilliehöck, a Svéd Királyság és Frantisek Dvorsk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete.