Kisalföld, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
1972. augusztus 22., kedd KISALFÖLD „Győr-vár tája, Szigetköze, Rábaköze, áldott ” Már X.—XI. században is Néhány évvel ezelőtt író—olvasó találkozón járt Győrött kiváló költőnk, Garai Gábor, Medgyessy Ferencnek a várbástya alatt álló I. István-szobra a Honalapító című pompás költmény megírására ösztönözte. Ezzel arra is felhívta olvasóközönségünk figyelmét, hogy szépirodalmi művekben is keresse, milyen kapcsolatok fűzték I. István királyt Győrhöz és megyénkhez. I. István alakját Kós Károly, ma is élő romániai magyar író rendkívül érdekesen rajzolta meg Az országépítő című regényében, amelyet harminc-egynéhány esztendővel ezelőtt írt ugyan, de amely annyira értékállónak bizonyult, hogy színpadra írt változatát az elmúlt években a gyulai várszínpadon is előadták. Ebben az évben pedig éppen az augusztus 20-át megelőző héten mutatta be a Kossuth rádió. Mind a regénynek, mind a drámának az a legnagyobb értéke, hogy érdekes, fordulatos, sőt izgalmas cselekmény révén mutatja be, hogyan lesz „Géza fia István úrfiból” a szilárd és erős magyar állam megalkotója, tehát igazi „országépítő”, aki fiatal államot az akkori német világhatalom támadásával szemben is meg tudta védeni. Győr vár és Pannonhalma Kós Károly nagy, 438 oldalas regénye figyelemre méltó módon mutatja be, hogy István mozgalmas, sok küzdelemmel teli életében nagyon sokszor kapcsolatba került Győrrel és azzal a területtel, amelyet ma Győr-Sopron megyének nevezünk. A regény cselekménye 996-ban kezdődik, amikor még Géza vezér a fejedelem, aki azonban már Esztergomot építteti, és a Dunán hajóval érkező vendégeit Győrvár felől várja. A számadó tiszt még rováspálcákkal számol el neki: „íme, két rovással számolt be a győrvárszigeti számadó meg a szigetközi számadó. Ott is elvégezték a nyomtatást. Győrvárszigetről itt egy hajó gabona, a többit a várban tartotta az ispán. Aki fölös van kölesből Szigetközön, azt a jövő héten vontatják fel a vízen. Jól eresztett az árpa, zab, köles. Másfélszer annyit, mint tavaly.” Amikor pedig néhány év múlva már István készülődik Koppány ellen, azt beszéli, meséli a hír, hogy számlálhatatlan sokaságú katona nyüzsög „Poszony várában és Győrvárban, meg Esztergomban és Fehérváron." Koppány legyőzése után Fehérvár piacán a városbíró hirdeti ki, hogy a pogányok vezérének testét a király parancsára négyfelé kell vágni: „Egyik része Veszprém, más része Győr, harmad része Esztergom és negyed része erdőelvi Fehérvárának kaputornyán karóra szúrassék.” Hamarosan még nevezetesebb lett Győr, mert a király „püspöki templomot építtetett Győr várban." Két évvel később a pannonhalmi monostor apáturát küldi a király Rómába követségbe, aki koronát is hoz. S az 1001. év karácsony havában, kellemes és hosszú őszi időben, megtörténik a koronázási ünnepség. Ezt rendkívül színesen és hangulatosan írja le Kós Károly. Azt is elmondja, hogy a tömérdek vendég között: „A passaui püspök papjai Pannnonhalma monostorának vendégei voltak, és nem panaszkodtak a vendéglátás ellen.” mocsárba. Sok helyütt fákat kellett dönteni és hidakat rakni a süllyedő földre le.” A magyar sereg hol itt, hol ott csapott rájuk, éjszaka se hagyta nyugodni őket, de nagy ütközeteket nem állott. A negyedik nap a Rábcáig ért a német sereg, és megkezdte az átkelést. Aztán a császár elfoglalja Kapuvárt is, „amelyik első vára az országnak a gyepű belső szélén. A vár üres volt és minden ház felégetve, és egy szem gabonát, egyetlen szál szénát, avagy egy állatot nem kapott a sereg a várban.” Az akkor már éhező német sereg eléri a Rába vidékét, azonban a túlsó parton hadra kész magyar sereg várja őket. A Kapuvárott hagyott német őrség viszont azt jelenti, hogy magyar sereg jön sietve Sopron felől a hátukba. Mit tehet a gőgös német hadsereg ? „Konrád császár tábort szedetett, és indította seregét hazafelé.” Mint a magyarok mondották: „Futott népestül, amerre látott.” S a bajorföldi krónikás keserűen állapította meg, hogy a császár úr minden eredmény és hadsereg nélkül tért haza országába, mivel a jól felszerelt hadsereg java része a Hanságban, a Rába, a Rábca mellett, Sopron és Kapuvár környékén maradt — mindörökre. A fiatal magyar állam kiállotta az első nagy tűzpróbát... Talán mondanunk sem kell, hogy Kós Károly értékes és érdekes történelmi regényének ezek a legvonzóbb, legszebb lapjai, amelyek már igen sok olvasónak nyújtottak rendkívül élvezetes irodalmi élményt. Bognár Gyula Hansági besenyők, mosonyi avarok, lajtai földek Géza fejedelem idején jön Magyarországra Vecelin bajor lovag, aki a Lajta mentén kapott földet, s a fejedelem rendelkezésére a hansági besenyő határőröknek meg a mosonyi avaroknak parancsolt. Mind a hansági besenyők, mind a mosonyi avarok kiváló határszéli katonák: „Örökösen hadban állottak, és kevés szóból értettek; nem sokat beszéltek, s ok nélkül egy lépést sem tettek ilyenkor. Mindenük helyt volt, kéznél, rendben." Később I. István hadseregében is a nyugati gyepű örökké csatás, harcra fegyelmezett két zászlaja a legjelentősebb erő. A Koppány elleni döntő ütközetben is nagy részük van a győzelem kivívásában. Első rohamuk szétszórta Koppány seregének jobb szárnyát, aztán meg a derékhadnak rontanak neki. Hideg nyugalommal dolgoznak, most már csákánynyal és dákossal, „mert a hansági besenyőknek és a mosonyi avarnak mestersége a harc és a vérszag nem részegíti, de józanítja." Az Ajtony vezér elleni harc megindításakor is az a király első intézkedése, hogy a napnyugati gyepűhöz küldi Csanád vezért: „Elhozod ide a mosonyi zászlót meg a besenyőket." S a küzdelem folytán többször is elhangzik a dicséret a vezérek és a király ajkáról: „A legjobb zászlók a mosonyi avarok és a hansági besenyők.” Alap nevű békéjüket, Kartal nevű hírhozó főlegényüket, akik igen fontos szerepet játszanak a harcokban, egy-két vonással is érdekesen jellemzi az író. S amikor Konrád a német császár teljes haderejével megtámadja a fiatal magyar államot, I. István mindjárt arra hívja fel a seregvezért: „A besenyőknek zsoldot ígérsz és német prédát. Aki szabad vitéz, meg avar is, megfogadod.” Sopron, Kapuvár, Rába, Rábca Az akkori nagy német birodalom minden hada rázúdul a „Dunán túli” tartományra. A döntő hadi cselekmények szinte teljes egészükben a mosonyi avarok és a hansági besenyők földjén és azon a területen zajlanak le, amelyen ma megyénk fekszik. A német császár átkel a Lajta megduzzadt vizén. Hatalmas hadseregével óvatosan halad, és harmadnapra ér a Hanság területére. „A szekerek minduntalan elakadtak, és sokat nem is húzhattak ki a sárból. L lovak dűltek ki, és katonák lovastul fulladtak a hínáros FÉRFIT vasaló munkára, valamint VARRÓNŐKET kézi és gépi munkára felveszünk. centrum áruházak TEXTILFELDOLGOZÓ 2. SZ. TELEPE, Győr, Kandó Kálmán u. 6. szám. Magyar borok a világpiacon NEMCSAK A BORKEDVELŐK és termelők tudják, hogy a magyar borok a világ számos országába eljutnak, a borexportban igen régi hagyományokra tekinthetünk vissza, s hogy ez az export évről évre nő. Minezek — mondhatni — közszájon forgó tények, s egy kicsit néha talán túl is becsüljük e területen az eredményeinket. Nem mintha nem lennének valóban figyelemre méltók — de lehetnének jobbak is. Nézzük először is a számokat ! Magyarország összes bortermelésének körülbelül 20 százaléka kerül exportra, ez a mennyiség a világ teljes borexportjának mintegy 4 százaléka. A magyar borokat a világ 68 országában vásárolják. A legnagyobb vevő a Szovjetunió, utána sorrendben az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország következik. Ez a négy ország veszi át az exportált magyar borok 82 százalékát. A fennmaradó 18 százalék a legkülönbözőbb tőkés országok között oszlik meg; közülük a legtöbbet az NSZK vásárolja. Jelentősebb mennyiséget vesz át Svájc, Ausztria, Svédország, Finnország, Anglia; a több mint 50 egyéb országba kisebb mennyiségeket szállítunk. A SZÁMOK, ADATOK valóban kedvező képet adnak, s különösen kedvező a kép, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi export a háború előttinek a sokszorosa. A jelentős exportot mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy a sajátságos magyar éghajlati és talajviszonyok következtében borainknak számos olyan tulajdonságuk, ízük, zamatuk van, ami kedveltté teszi a külföldi kereskedők és fogyasztók körében. De bármilyen furcsán hangzik is, ezek a tulajdonságok egyúttal bizonyos mértékig fékezik is a borexport — különösen a gazdaságos borexport — növelését. Arról van ugyanis szó, hogy nálunk a szőlő- és bortermelés mondhatni évszázados hagyományai nemigen, vagy csak kevés helyen változtak. Hazánkban még mindig az a „jó bor”, aminek magas az alkoholtartalma, sötétsárga vagy sárgásbarna a színe, és a cukortartalma minimális. A külföldi piacokon viszont egészen mások az igények: alacsony szeszfokú, aránylag magas cukortartalmú borokat keresnek amelyek színe a víz zöldtől a sárgászöldig terjed. A mi boraink kiváló tulajdonságai tehát még önmagában nem elegendők ahhoz, hogy jól előadhassák őket külföldön. A HANGSÚLY azon van, hogy „jól”, vagyis jó áron, gazdaságosan. Exportboraink nagyobb része (jelenleg 60 százaléka) ma még úgynevezett hordós borként kerül külföldre, ezt vagy magyar megjelöléssel palackozzák odakint, vagy a kinti előírásoknak megfelelő arányban hígítják, keverik saját boraikhoz. Azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az ily módon eladott borért lényegesen alacsonyabb árat lehet kapni, mint a fogyasztók ízlését, igényeit közvetlenül kielégítő, palackozva értékesített borért. Az árkülönbség jelentős: a palackozott bor ára átlagosan csaknem a kétszerese a hordós borénak. A palackos bor exportjának növelésére sok erőfeszítés történt az utóbbi években. Főleg az állami gazdaságokban, de sok szövetkezetben is kezd tért hódítani a külföldi igényeket kielégítő borkezelés és tárolás, korszerű palackozóüzemek létesültek sok helyen. Ezek az erőfeszítések eredményesek voltak: az 1968. évi palackosbor-export mennyisége 1971- re a kétszeresére nőtt, aránya a teljes borexporton belül 30 százalékról 40 százalékra emelkedett. A cél természetesen az, hogy a lényegesen gazdaságosabb palackosbor-export mennyiségét és arányát tovább növeljük. Amikor a borexporttal foglalkozó Monimpex Külkereskedelmi Vállalatnál megkérdeztem, hogy mi szükséges ehhez, némi meglepetésemre nem a várt választ kaptam. Nem azt mondták, hogy ..ilyen, olyan, amolyan beruházás, de hát ugye most korlátozottak a beruházási lehetőségek stb.”. Ehelyett azt válaszolták, hogy a valóban szükséges beruházások megvalósultak vagy megvalósulóban vannak, viszont van egy jó néhány olyan bosszantó fogyatékosság, ami különösebb beruházás nélkül is megszüntethető lenne. Íme ezekből egy csokorra való: SOK GONDOT OKOZ, hogy a palackok magassága nem egyforma. Ez gond a csomagolásnál, de már a töltésnél is, hiszen az üvegekben a töltés magassága is különböző, ami részben romlásveszélyt jelent, részben pedig a vevőben a becsapottság érzését keltheti. Eddig nem sikerült elérni, hogy az üvegek narafadugói megfelelő minőségűek legyenek. A minőségi boroknál mindenütt előírás a parafadugó alkalmazása, de annak olyannak kell lennie, hogy a nem díjbirkózók is könnyűszerre kihúzhassák. Nem vonzók, nem mutatósak a címkéink, pedig —különösen az önkiszolgáló boltokban — ennek nagy jelentősége van. Egy ízléses, az áru eredetét hangsúlyozó, megfelelő szöveggel ellátott címke szinte saját maga eladja az árut. (Több mint 10 évvel ezelőtt az NSZK-ban és Svájcban közvéleménykutatást végeztek, és mintegy 10 000 fogyasztót megkérdeztek, milyen szempontok vezetik a palackos bor vásárlásánál. A megkérdezettek 48 százalékának a válasza az volt, hogy a szép külső kínálta palackbort részesítik előnyben a vásárlásnál — amennyiben nem valamely ismert márkát kíván vásárolni. Azóta pedig az önkiszolgálás rendszere még nagyobb mértékben elterjedt ...) Végül pedig a palackok csomagolása: kartonjaink, kevés kivételtől eltekintve, nem szépek, nemigen vehetik fel a versenyt a külföldi versenytársak szép fehér, színes nyomású kartonjaival. De ez talán még a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy nem elég tartósak, nem bírják a hosszú szállítást, a többszöri átrakást, emellett túlméretezettek, s ez is jelentősen növeli a szállítási költségeket. NEM ÜNNEPRONTÁS akar lenni ez a cikk, hiszen a borexportban valóban jelentős eredményekkel büszkélkedhetünk, s reméljük, hogy a mostani nemzetközi borversenyen is szép helyezéseket érnek el boraink. A tanulságok megszí ölelésével pedig sikerül ezt az exportágazatot még eredményesebbé, gazdaságosabbá tenni. Szabó Melinda Most rendelje meg! CSERÉPKÁLYHÁBA ÉPÍTHETŐ OLAJÉGŐ szállítását, szerelését vállalja a Győr-Sopron megyei Vegyesipari Vállalat a lakosság és közületek részére a megye területén. 2 éves garancia! — Ára: 2550—2800 Ft. Megrendelhető személyesen vagy írásban. Kívánságra részletes tájékoztatót küldünk. SOPRON, Széchenyi tér 19. GYŐR, Gorkij u. 37. 5 A jubileumra készülő Román Szocialista Köztársaságból. Új lakóházak Bukarest „Militari” nevű kerületében. (Fent.) Az iasi egyetem épülete. (Balról.) (Fotók: AGERPRESS — MTI — RS)