Kisalföld, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Régi házak, és lakóik ERŐS KÉZ Körmin tettek-e a nők terhein ? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK)ARA, 1.— FORINT AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. OKTOBER 1. VASARNAP * XXVIII. ÉVFOLYAM 232. SZÁM A munkaerő tervezésével világosabban kirajzolódnak a megye társadalmi, gazdasági folyamatai, fő tendenciái. A munkaerő alakulása hosszú távon A megyei párt-végrehajtóbizottság üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésére jelentés készült megyénk mostani munkaerejéről és hoszszabb távon való alakulásáról. Az írásos jelentést a megyei tanács munkaügyi osztályának, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságnak és számos vállalat gazdasági szakemberének véleménye alapján a pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya készítette. Az írásos jelentés és a vb vitája egyebek között a következőket tartalmazza: A lakosság növekedése — A városi és falusi munkaerőnek hosszú távon várható alakulását — olvasható a jelentésben — két alapvető tényező határozza meg. Egyrészt a népesség számának alakulása, növekedése, másrészt a népesség életkor szerinti változása és a foglalkoztatottság aránya. Megyénk népessége az elmúlt 20 esztendő alatt 370 200-ról 403 800-ra növekedett, ez 9 százalékos fejlődésnek felel meg. Az 1970-től 1980-ig terjedő időszakban a népesség várhatóan 426 000 lesz. A népesség kor szerinti összetétele a hosszú távú terv időszakában kedvezően alakul. A munkaképes korú lakosság aránya 2 százalékkal növekszik. A népesség abszolút növekedésének kor szerinti összetétele is elfogadhatóan alakul. A növekedés a munkaképes korú lakosságnál lesz a legnagyobb (8,47 %). A központi állami intézkedésekkel együtt a szakszervezeti bizottságoknak, vállalatoknak és a helyi tanácsoknak olyan szociálpolitikai feladatokat kell megvalósítaniuk, amelyek a születések számának növekedéséhez a feltételeket kedvezővé teszik. A népesedés növekedésében a lakásellátás fejlődésének különösen nagy a szerepe. A foglalkoztatási politikának fő elveit az eddigieknél megfontoltabban szükséges alkalmazni és fejleszteni. Megyénk munkaképes korú lakosságán belül a foglalkoztatottak növekedési aránya az iskolai tanulmányi idő növekedése miatt csökkenő tendenciát mutat. Az összes munkaképes korú lakosságból a munkaerőmérleg szerint a foglalkoztatottság 1980-ban 75,4 lesz, az 1970. évi 75 6 százalékkal szemben. Az összes foglalkoztatottak számának növekedése ilyen módon a tervidőszak végére csak 3—4 százalékos lesz. Az 1970. évi 195 000-ről 1980-ra 203 000-re növekszik a dolgozók száma. A foglalkoztatottság növekedési arányának csökkenését az is okozza, hogy a megye gazdaságilag nem cselekvő, munkaképes korú népessége 57 300-ról 1980-ra feltételezhetően 62 600-ra fog emelkedni. Ebben a kategóriában a nők száma és aránya a legjelentősebb. Az anyasági segély hatására ugyanis a 3 éves gyermekgondozási szabadságon lévő nők száma folytonosan növekedik. A munkaerő vizsgálatakor nem elhanyagolható az 55, 60, illetve 65 évet meghaladó, termelő tevékenységre még alkalmas lakosság figyelembe vétele. A nyugdíjasok önkéntes foglalkoztatása különösen a mezőgazdaságban szükséges. A szakmunkások aránya Az elmúlt időszak tendenciái és a jelenlegi prognózis alapján megállapítható a foglalkoztatottság ágazati szerkezetének jelentős változása. Az ágazati foglalkoztatási struktúra változásának egyik fő iránya a jövőben is a mezőgazdasági dolgozók számának és arányának csökkenése lesz. Győr-Sopron megyében 1949-ben a mezőgazdasági dolgozók aránya az összes foglalkoztatottaknak 58,1960- ban 38, és 1970-ben 25 százalék volt. A hosszú távú tervidőszak végére előreláthatóan 20 százalék alá süllyed. Az ipar a társadalmi termelésben nem csak jelenleg, hanem a jövőben is döntő jelentőségű. A termelőerők nagy része ebben a népgazdasági ágban helyezkedik el. A koncentráció itt a legnagyobb. Az összes foglalkoztatottaknak 1970-ben 42, 1980- ban pedig már 44 százaléka fog az iparban dolgozni. Az 1970. évi 81 500-ról 1980-ra 89 000-re emelkedik. A foglalkoztatáspolitikának tehát továbbra is alapvetően iparközpontúnak kell lennie. A szolgáltatási ágazatoknak foglalkoztatottsági színvonalát is úgy kell alakítani, hogy az az ipar termelőerőit hatékonyabban szolgálja. Ez a mezőgazdaság intenzív fejlődését is szerteágazóan támogatja. A foglalkoztatottság lényeges jellemzője a szakmunkások arányának növekedése. E tendencia nemcsak az iparban, hanem a többi ágazatban is érvényesül. A szak(Folytatása a 6. oldalon.) Pótmamák MIMIÉT Melil!»fc A gyerekek meglátják a lányokat és repdesnek feléjük. — Úgy vártunk, Márta néni! — mondja egy csöppség. — Mit hoztál? Ezt kérdi Zsolti, a sok kis Kati, Peti. Mit hoztál? Mit hoztatok? Mit hát? Szeretetet, a megfizethetetlen, parancsra, sokszor még a vér szavára sem jövő, csak szívből fakadó szeretetet. A Győri Anyás Csecsemőotthonban vagyunk. Az elhagyatott gyerekek otthonában. A kinyílatlanul elhervadt szerelmek, kettétört házasságok semmiről sem tehető „termései” ezek az apróságok, a társadalom, az állam karolta fel őket. Azt mondjuk: ÁLLAM. Mennyi formában képes megjelenni! Meghitt, virágos, meleg, játékokkal teli kis fészek, gondozó nők, teli éléskamra. Mit tudnak ezek az apróságok még az egészből? Gyönyörűen gyarapodnak, létük a még fel nem fogott kis tragédiájuknak derítő ellentétele. Ezeknek a gyerekeknek csakugyan megvan itt mindenük, talán úgy igaz, ahogy mondják: sokuknak az igazi otthonban, szüleik mellett sem lenne jobb — Úgy vártalak! — mondja a gyerek. — Szegénykém. ... — feleli rá Hódosi Márta. (Frauhammer JL felv.) dolga — a szeretet azonban mindenképpen hiányzik nekik. Nem az a gondoskodás, melyet a lelkiismeretes gondozónőktől meg lehet kapni. Az a féle törődés, melyet gyerek csak édesanyjától kaphat, a neki szóló beszélgetések, az anyai szó, csak az anyától várható szeretet, az egyes-egyedüli, semmivel sem pótolható, szülőház. Ezeket szomjazzák tudatlanul is az „állam gyermekei”. Ezért csüngnek most Hódosi Mártán, Arany Júlián, Hidas Lénárdnén. — Te olyan kedves vagy, bácsi! — mondja egyik gyerek a fényképező Frauhammer Lászlónak. — Legyél, kérlek, az apukám! — A szemek megtelnek könnyel. A szeretet követeli a szeretetet. De hát azért vannak itt a Győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat gépi adatfeldolgozó részlegében dolgozó Angela Davis brigád tagjai, hogy próbálják pótolni a pótolhatatlant. Csokoládét, cukorkát hoztak a gyerekeknek. Kihímezték a térítőiket, a hőmérőtartókat, ami csak volt. Egy bő éve járnak az otthonba a mezőgépes lányok, és persze most már nem csak lányok, hiszen azóta öten férjhez mentek a brigádtagok közül. Különösen kezdődött barátságuk az otthonnal. Annak idején telefonon beszéltek dr. Mosolánszky Ferencnével, az otthon vezetőjével. Szeretnének társadalmi munkában valamit tenni a gyerekekért. Köszönjük, volt a válasz, de igazán nem tudunk már munkát adni. A mezőgépesek nem nyugodtak bele, személyesen mentek az otthonba. Ott tudódott ki, hogy mind a nyolcan szépen hímeznek. Öltöztessék hát családias díszbe , otthon asztalait és éjjeliszekrényeit, készítsenek fali hímzéseket. Hetente újabb és újabb térítők készültek el. Nemrég pedig éppen csak tudtak a lányok a csecsemőotthonról. A minap még csupán intézetet jelentett számukra, és közben az önként vállalt munkájuk, a találkozások észrevétlenül közel hozta őket azokkal a gyerekekkel, akikkel és akikért szövetkeztek. Már akkor is mentek hozzájuk, amikor éppen nem készült újabb hímzés. Benyitottak télen és tavasszal, húsvétkor és mert éppen jó idő volt. Mindig jókor, mindig örömre, nem várt, oly édes boldogságra. Ilyen hát a szeretet. Elhullik a magja az emberben és észrevétlenül kiterebélyesedik, ha érzékeny „talajra” talál. És hány emberben él már ez a felelősség, a mások helyett való gondoskodás kicsalta szeretet! Se szeri, se száma az Anyás Csecsemőotthon pótmamáinak. Mennek gyermekes édesanyák, viszik nem fogyó szeretetük megannyi jelét, és mennek a szocialista brigádtagok leánytagjai, akik még szunnyadó ösztönükkel megéreztek valamit. Megérezték a szeretetadás nagyszerűségét. (Ferenczi) Az Országos Tervhivatal jubileumi ünnepsége Kádár János köszöntötte a tervezésben dolgozókat Az Országos Tervhivatalban szombaton ünnepséget tartottak a népgazdasági tervezés bevezetésének 25. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, dr. Ajtai Miklós és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Bálint József, a Központi Bizottság osztályvezetője, Lázár György munkaügyi miniszter és dr. Kurucz Imre, az V. kerületi pártbizottság első titkára is. Az ünnepséget dr. Szlameniczky István, az Országos Tervhivatal pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd PÁRDI IMRE, az Országos Tervhivatal elnöke mondott ünnepi beszédet. A tervgazdálkodás jubileumi ülésszaka után most azért tartjuk e szűkebb körű megemlékezést — mondotta —, mert a tervgazdálkodás bevezetésének jubileuma egyben az Országos Tervhivatal létrehozásának is évfordulója. Az Országos Tervhivatal megalakításával 25 évvel ezelőtt új típusú, a már meglévő közigazgatási szervektől eltérő központi szervezet jött létre, amely működése kezdetétől védelmezte és erősítette az államigazgatásban a munkáshatalmat. A Tervhivatal munkája mindenkor a párt ideológiája, társadalmi vezető szerepe és a tervgazdálkodás közötti szoros kapcsolaton alapult, és ez lesz az alapja továbbra is. A magas politikai követelményeknek egyre alaposabb szakmai tudással igyekeznek eleget tenni a Tervhivatal dolgozói. — Szocialista gazdaságunkban — hangsúlyozta a továbbiakban Fárdi Imre —a népgazdasági terv állami terv, amely aktív hatást gyakorol a gazdaság fejlesztésére. Ezért nagy felelősséggel tartozunk azért, hogy terveink a gazdasági szabályozás számára világos útmutatást adjanak. Az Országos Tervhivatal elnöke szólt a csütörtökön zárult tervezési tudományos ülésszak tapasztalatairól, az ott elhangzott számos értékes javaslatról, a tervezés töké(Folytatása a 2. oldalon.) A tápszentmiklósi termelőszövetkezet nehéz adottságok között dolgozik. A dombos, vízmosta talajon megtalálható a kötött agyag, a kavics, a homok. Évekig gyenge gazdaság volt a tápszentmiklósi termelőszövetkezet. Az új vezetőség megtalálta a módját a felemelkedésnek, a tagság ad a vezetők szavára, így vállalkozott a termelőszövetkezet a versenyben való részvételre, melyet a rábapatonai téesz hirdetett meg. IDŐBEN, ÉS JÓJU A dombokon is helytállnak — Úgy történt, hogy reggel jött hozzánk az elnök, a főagronómus meg a párttitkár — mondja Szarka Tibor esztergályos. — Mutatták a rábapatonaiak felhívását, olvassuk el. Együtt voltunk. — Mondtuk, rajtunk nem múlik — beszéli Pákozdi Ferenc gépszerelő. — Ha kell, éjszaka is dolgozunk, hogy minden gépünk bírja a munkát. — A traktorosok, kombájnosok is azt mondták, hogy győzzük a munkát — szól közbe Pákozdi Pál lakatos. — Hát így fogadtuk el a felhívást. Vigh György és Takács Pál szerelők egy Beloruszt javítanak. — Csak alkatrész legyen — mondja egyikük —, akkor rajtunk nem múlik. Ne történjen meg, mint a múltkor is, hogy az elnöknek Kaposvárra kellett menni alkatrészért. (Folytatása a 2. oldalon.)