Kisalföld, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Vízválasztó a magyar történelemben Dózsa-emlékkiállítás és -emlékülés A múzeumi hónap megyei eseményei­nek megnyitó programjaként Dózsa-em­­lékülést rendeztek tegnap a győri Xan­­tus János Múzeumban. A kiállítást Dá­vid Lajos, a múzeum igazgatója nyitotta meg, a tárlat anyagát dr. Lengyel Alf­réd, a Megyei Levéltár igazgatója mu­tatta be a közönségnek. Dózsa születésének 500. évfordulója alkalmából Rottler Ferenc adjunktus tartott vitaindító előadást. Ismertette az 1514 előtti magyar gazdasági, politikai és társadalmi viszonyokat, szólt Dózsá­ról, s a felkelők céljairól. Dr. Lengyel Alfréd Győr a paraszthá­borúk korában címmel tartott korrefe­rátumot. Mátyás király a nyugati or­szágrészeken — hogy elejét vegye az ármánykodásnak — polgári és katonai síkon is a saját embereit ültette a ve­zető helyekre. Győr biztonsága érdeké­ben a Koronczói család tagjaira hagyta a vár őrizetét, 1464-ben pedig megerő­sítette a polgárság szabadalmait. A gaz­dasági jellegű szabadalmak megerősíté­se a győri polgárság semleges rétegeit is a király pártjára hangolta. Ezek után az előadó részletesen elemezte az 1480- as 90-es évek zavaros eseményeit, ame­lyek hátrányosan befolyásolták a város életét. A Dózsa vezette parasztháború had­történeti vonatkozásairól Rázsó Gyula, a Hadtörténeti Intézet tudományos fő­­munkatársa beszélt. Elemezte a keresz­tes háborúk mibenlétét, mint a paraszti osztályöntudat megtestesítőjét, a hit, a haza jegyében. Taglalta, hogy az 1514-es események rossz történelmi pillanatban robbantak ki, hiszen a nyugati nagyha­talmak nem voltak érdekelve, és a tö­rök sem állt háborúban akkor Magyar­­országgal. Beszélt az antifeudális felke­lések katonai értékeléséről, a hagyomá­nyos lovagi hadseregről és az új típusú gyalogságról, amely struktúraváltozáso­kat eredményezett a seregben. Végül hadászati szempontból indokolta a pa­rasztfelkelés bukásának szükségszerűsé­gét. Kulin Ferenc irodalomtörténész Dózsa alakjának irodalmi tükröződését ele­mezte. Dózsa személye a reformkorban éledt fel. Alakja a folklórban szegénye­sebb, mint más szabadságharcosoké. En­nek okait megtalálni, az irodalomtörté­neti kutatások feladata. Az előadó felolvasott egy drámatöre­déket, amelyet egy 1825-ös évfolyamú Hébe zsebkönyvben találtak meg. A tö­redék alkati és elvi­­ ellentétbe állítja Dózsát Lőrinccel, és nyílt rokonszenvről tanúskodik Lőrinc józan gondolkodás­­módja mellett. Az 1840-es években Orlai Petrich Soma novellája foglalkozik a té­mával, 1845-ben pedig Beöthy Zsigmond novellában fogalmazza meg azt a pol­gári dilemmát, ami Eötvös regényének koncepciója. Eötvös realizmusa, a Ma­gyarország 1514-ben című regényben, azon a ponton bontakozik ki, ahol az író esztétikai törekvése, művészi ereje felülmúlja a történész szemléletét. Az emlékülés színvonala méltó volt Dózsa személyéhez, történelmi, emberi nagyságához. m. zs. A kérdés egyáltalán nem költői, mindjárt­­ válaszolok rá: mi sarkallja az embert a nagyobb teljesítményre? Oly­kor a becsvágy, máskor a fe­lelősségtudat, végül azonban az sem von le a teljesítmény értékéből, ha az ember a körülmények ösztönzésére akar és nyújt mindig töb­bet. Drommer István néhány hónapja még a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár fej­lesztési munkáin dolgozott. Egyike volt azoknak, akik az üzem síkkötő-programját ki­dolgozták. Annak idején tőle hallottam a lelkesítő tervet: 100 millió forint befektetés­sel évente 200 tonna, síkkötő­gépen gyártott, már igazán korszerű, divatos, a fogyasz­tó kedvére való árut készít­het az üzem. Darabra 800 000 terméket, köztük női és férfi­pulóvert, testhez idomuló, pe­helykönnyű ruhákat stb. Drommer István sodróan lel­kes volt, aligha sejtette ak­kor, hogy ő lesz a nagy terv egyik végrehajtója. Nemrég a gyár igazgatósá­ga a fiatalembert bízta meg a síkkötőüzem irányításával. Most Drommer István a ve­zetője , a Kötöttárugyár leg­fiatalabb büszkeségének. Egy gyárnyi gépért, milliókért fe­lel. Ritkán ad rá lehetőséget az élet, hogy valaki nyilatko­zatát ilyen gyorsan azonosí­tani lehet a valósággal. Miként válnak valóra az ígéretes tervek a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyárban ? Az idén várt 62 síkkötőgép közül 46 már a helyén. Né­mi késéssel érkeztek, a többi azonban már terv szerint ha­ladt. Az üzemben úgy fogad­ták az NSZK-gyártmányú masinákat, miként a friss há­zasok az új bútort. Jóelőre kimérték a helyüket, aztán ahogy megérkeztek, mindjárt munkára fogták őket. Mind­egy, hogy először mennyit, de termeltek rajtuk, jófor­mán az első héttől kezdve. Az volt a cél, hogy lerövidít­sék a tanulóidőt. Mert ezt mindenképpen számításba vették. Az embe­reknek meg kell ismerniük az új gépeket. Az üzembe a varrodákból és a régi kör­kötőüzemből verbúválták a fiatal asszonyokat, lányokat. A legügyesebbeket, legvállal­­kozóbb kedvűeket. Alapos volt a betanításuk, s közben volt mit tanulniuk az üzem vezetőinek is. Európa és talán a világ legtermelékenyebb gépeit vá­sárolták meg a móváriak, szavatoltan korszerű termé­keket lehet rajtuk készíteni. Az már az új gazdától függ, mennyiben használja ki az ügyes gépeket. Nem volt a dologban semmi csalafinta­ság: Drommer István a kötő­nőkkel együtt tanulta a mes­terséget, s közben apróléko­san figyelte, milyen gyakori­sággal hibáz a gép, s meny­nyiben befolyásolja a mun­káját a kötőnő. Az apró moz­zanatok feltérképezésével dol­gozták ki a teljesítménybére­zést. Eddig a kötőnők a koráb­bi keresetüket kapták, két hét óta azonban már­ teljesítmény­bérben dolgoznak. Ennek lé­nyege: csak azt a munkát számolhatják el — azt a puló­ver ujját, nyaka részét stb. —, amelyik használható, méghozzá kifogástalanul. A selejtért nem jár pénz. Nem keresik az okát, a gép ron­tott-e vagy a dolgozó volt fi­gyelmetlen. A kísérletek ugyan bebizonyították, hogy a gép és az ember együtt hi­bázhat. Mia figyelmes a kötő­nő, sokkal kevesebb az olyan pulóver, amelyiken felfutott a szem, amelyet el kell dob­ni. Embertelen követelmény? A kötőnők egyelőre nagyon szi­gorúnak tartják a normát. A tapasztalatok azonban már­is azt mutatják, hogy nem kér lehetetlent tőlük az üzem. Két hét alatt 30 százalékkal több árut termelt a síkkötő részleg, mint korábban, s a minőség sem romlott. Drommer István most is azt mondja, amit korábban. Az ország temérdek pénzt költ a síkkötő-programra. A gépek árát a gépekkel kell megkeresni. Az MK 1972-re már 70 ton­na árut, tervezett a síkkötő­üzemre. "(1975-ben a beruhá­zás segítségével a korábbi­nál már 50 százalékkal na­gyobb, értéket állít elő majd az üzem.) A vásárolt új gé­pek kiválóak, de csak akkor, ha az ember igazodik hozzá­juk. Az új gépektől már nem fogadhatók el félig jó, ké­sőbb leértékelésre szoruló termékek. A kötőnek figyel­me, szorgalma teljesíti ki az üzem korszerűségét. Drommer Istvánt az sar­kallja újra meg újra a jobb teljesítményre, hogy tudja, mit várnak az üzemtől, s mit várnak tőle a gyár vezetői. A kötőnőket egyelőre legin­kább a norma szorítja. A ma­gas követelmény, a jó minő­ség elérése. Feltétlenül képe­sek az odaadó, figyelmes munkára. Már most úgy dol­goznak a kötőnők, ahogy vár­ják tőlük, s holnap pedig már talán büszkék lesznek munkájukra. 1. 3. Mi sarkallja az embert ? T­eljesítmény pulóver ujjában VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYÖR, 1972. OKTÓBER 7., SZOMBAT XXVIII. ÉVFOLYAM 237. SZÁM Az MNDK születésnapján A szövetkezet párttitkára Olvasóink rovata ARA: 80 FILLÉR Szocialista szerződések ünnepélyes aláírása a győri Műszaki Főiskolán Csütörtökön délután Győ­rött, a Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola Ságvári Endre út 25. szám alatti épületében került sor a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti főosztá­lya, valamint a KTMF kö­zötti szocialista szerződések ünnepélyes aláírására. Dr. Hegedűs Gyula főigaz­gató köszöntötte a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztéri­um, a Művelődésügyi Minisz­térium képviselőit, osztályve­zetőit, s a főiskola professzo­rait, akik az ünnepi ese­ményre Győrbe érkeztek, majd méltatta a szocialista szerződés jelentőségét. Dr. László Sándor karigazgató, Kálmán Mihály igazgató és Kerti Lajos főiskolai koordi­nátor párttitkár, szólt az in­tézmény tanári karának fel­adatairól, a műszaki szakem­berképzésről, az intézmény jelenlegi széttagoltságáról. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a győri főiskola a MÁV műszaki szakember-utánpót­lásának nagyon jelentős bá­zisa lesz. Bálint Gyula MÁV-igazga­­tó arról szólt, hogy fontos szerepe lesz a győri Műsza­ki Főiskolának abban, hogy a holnapi és a holnaputáni feladatok, megnövekedett kö­vetelmények ellátására jól felkészítse a hallgatókat. A KPM vasúti főosztályának képviselője kifejezte azt az igényét, hogy sokat várnak a főiskolától. A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium vasúti fő­osztálya és a főiskola között létrejött szocialista szerződé­sek rögzítik azt a sokoldalú együttműködést, amely nagy­mértékben segíti majd az in­tézményt oktatói feladatköré­nek ellátásában. A MÁV kü­lönböző szakosztályai lehető­vé teszik, hogy a győri Köz­lekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola igénybe ve­hesse a MÁV különböző la­boratóriumait, mérőműszere­it. A főiskola illetékes tago­zataira rendszeresen megkül­dik az egyes szakterületekre vonatkozó irányelveket, ki­adványokat, technológiai, szervezési utasításokat, terv­dokumentációkat. A vasúti főosztály szakemberekkel, előadókkal is segít a főiskola gondjain. Lehetővé teszi, hogy a hallgatók a tanterv­ben meghatározott termelési gyakorlataikat a vasút kü­lönböző munkaterületein vé­gezhessék. A MÁV különböző szakosz­tályai azt is lehetővé teszik, hogy kutatásaikba bevonják a főiskolai oktatókat is. Vál­lalta a MÁV azt, hogy a fő­iskolát hozzásegíti a beisko­lázási keretszámok helyes ki­alakításához. A MÁV szor­galmazza, hogy a felügyele­te alá tartozó szervek a főis­kola hallgatóival társadalmi­­tanulmányi szerződést kösse­nek. A sikeres beiskolázásokért a felvételi tantárgyakból elő­készítő tanfolyamokat szer­veznek, konzultációs közpon­tokat hoznak létre, s gondos­kodnak ezek anyagi fedeze­téről. Modellekkel, filmekkel, demonstrációs berendezések­kel látják el a főiskolát. A MÁV azt is lehetővé teszi, hogy a gyakorlati oktatásban részt vevő tanárok fél- és egyéves üzemi gyakorlaton vehessenek részt. Utazási, ét­kezési és szálláskedvezmé­nyekkel is segíti a hallgató­kat. Segíti az intézetet a drez­dai és a gothai testvérisko­lával meglévő kapcsolat to­vábbi elmélyítésében. A MÁV már most gondol ar­ra, is hogy a főiskolán végző hallgatók szakmailag megfe­lelő munkakörökbe kerülhes­senek, s elősegíti rendszeres továbbképzésüket. Az oktatók számára lehetővé tesznek külföldi tanulmányutakat, külföldi szakemberek meghí­vását. Segítenek a tudomá­nyos diákköröknek pályadí­jak kitűzésével, publikációs lehetőségek teremtésével. A MÁV összekötőket jelöl ki, akik rendszeres kapcsolatot tartanak a főiskola különbö­ző karaival. A szocialista szerződések ünnepélyes aláírása után dr. Hegedűs Gyula főigazgató tájékoztatta a jelenlevőket a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola jelenlegi szervezeti felépítéséről, az az oktatói karról, a hallga­tókról, az intézetre­­ váró fel­adatokról és a beruházások jelenlegi állapotáról. A tájé­koztató után a jelenlevők kérdéseire válaszolt a főigaz­gató, majd a budapesti és szegedi vendégek Magyar Vilmosnak, a főiskola építés­vezetőjének kalauzolásával megtekintették az épülő ob­jektumokat. (Hamar) Egyházi személyiségek állami eskütétele Tegnap délelőtt Győrött a megyei tanács székházában Lombos Ferenc, a megyei ta­nács elnöke előtt a Magyar Népköztársaság alkotmányá­ra tettek esküt a közelmúlt­ban kinevezett katolikus egy­házi személyiségek. Először a székeskáptalan nagyprépost­jává kinevezett Rákosi Elek kanonok, püspöki helynök és dr. Szele József, kanonokká kinevezett plébános tette le az esküt. Ezután további ti­zenkét apát, esperes, plébá­nos, tanár és segédlelkész es­küje következett. A megyei tanácselnök szí­vélyesen elbeszélgetett a ven­dégekkel. Szóba kerültek a papi békemozgalom közeli eseményei és távolabbi ter­vei, az állam és az egyház együttműködése például a műemlékek gondozásában, helyreállításában; az együtt­működés témakörében meg­vitattak számos más kérdést is. Rákosi Elek a beszédében egyebek között hangsúlyozta, hogy munkájukat ennek az eskünek és együttműködés­nek szellemében végzik. Dombos Ferenc pedig jó munkát és jó egészséget kí­vánt valamennyiüknek. Jelen volt Kovács István, megyei egyházügyi tanácsos.

Next