Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­ARA­: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JANUÁR 31., SZERDA , XXIX. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM • • Ügyeletesi jelentések Az inf­luenza támad meg A Győr-Sopron megyei Köz­egészségügyi és Járványügyi Állomástól tegnap délután szerzett értesülésünk szerint még terjed az influenzajár­vány Győr-Sopron megyé­ben. Az idei év január 13-ától kezdve­­ akkor tették köte­lezővé a megbetegedések be­jelentését — január 27-éig 27 633-an kapták meg az infu­­enzát megyénkben (a múlt héten 13100 megbetegedés történt). A szövődmények száma 1162 volt. Kórházba utaltak 103 beteget. Meghalt 12, nagyrészt idős emberek közül. A betegség megoszlása városainkban az alábbi: Győ­rött 7783 (a múlt héten Győ­rött 4415-en betegedtek meg), Sopronban 1293, Mosonma­gyaróváron 2573, Csornán 1423, Kapuváron 414. A járvány az egész megyé­re kiterjedt. A veszélyes gó­cok a városokban különösen Győrött és Csornán alakul­tak ki. Azonkívül a győri és a soproni járásban fordult elő sok megbetegedés. Az egészségügyi óvintézke­dések a felkészülési terv alap­ján történtek. A kórházak­ban beteglátogatási tilalmat rendeltek el. A patikák gyógyszerkészletet feltöltöt­tek, korlátozták az egészség­­ügyi dolgozók szabadságolá­sát. Influenzaosztályokat hoztak létre a kórházakban. Az iskolákban az eddigiek alapján nem vált szükségessé a tanítás szüneteltetése. A járvány előidézőjeként az Országos Közegészségügyi Intézet az A—2 vírust mutat­ta ki. A megbetegedésekkel kap­csolatos táppénzfelvételi idő­tartam átlagosan 6,7 nap. Tavasz a télben Hideg szelek fújnak még az utcán, s talán még hátravan az igazi tél is. A Győri Vá­rosgazdálkodási és Útkarban­tartó Vállalat abdai telepén azonban már kivirult a ta­vasz. • A hat óriási üvegházban 6­1 000 szegfűtőről — Dániából importálták — megkezdték a szebbnél szebb, szabványmé­retű, 10 centiméteres virág­átmérőjű piros, fehér, rózsa­szín szegfűk szüretelését. Január hónapban eddig 40 000 szál amerikai szegfű került a vállalat négy győri boltjába és a dunántúli nagy­városok kertészeti vállalatai­nak virágüzleteibe. Az idei csúcs tegnapi, 5000 szál szeg­fűt szedtek le. A kertészek azonban el­mondták, hogy az éves re­kordot is meg szeretnék dön­teni, mert mintegy 720 000 óriás szegfűt akarnak az idén termelni. (sd.) Az MMG integrációja Fejlődés - fejlesztéssel MOTTÓ: A szocialista országokkal való kereskedés, a test­­vérüzemekkel való műszaki együttműködés olyan lehető­ségeket tartogat a hazai vállalatok számára, melyekre na­gyon érdemes felfigyelniük. Melyik vállalat tervezi oko­san a jövőjét? „A” üzem sok-­ félét gyárt, jóformán napra­készen azt készíti, amit a ve­vő éppen rendel. „B” válla­lat speciális cikkeket gyárt, termékeinek kell „megkeres­niük” a kényes ízlésű vevőt. Nem lehetne csalhatatlanul megmondani, hogy a kettő közül melyik gazdálkodási mód a célravezetőbb. Lehet­ne példát találni rá, hogy a „sok hangszeren játszó üzem” elképzelései nem váltak való­ra, s arra is, hogy a különle­ges munkára szakosodott gyár válaszút elé került. A Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár, a Nyu­­gat-Dunántúl és az ország egyik legkorosabb vasas üze­me az „A”-val jelzett válla­lat példáját végigjárta; volt mindent gyártó üzem, és most fennállásának 117. évében fejlődésének merőben új sza­kaszához ért. Az MMG ma tevékeny ré­szese a szocialista integráció­nak. Az 5500 munkást fog­lalkoztató nagyvállalat to­vábbra is elsősorban a hazai gazdaságok ellátását tartja feladatának, de szívós kitar­tással és bölcs előrelátással olyan termékeket fejlesztett ki, melyek a szocialista or­szágok igényeit is kielégítik. Az MMG jól számított, ter­mékeire felfigyeltek, szükség van rájuk a határokon túl is, így tud a szó jelentése sze­rint az MMG integrálódni, beilleszkedni a szovjet me­zőgazdaság munkájába is. Az integráció hallatlan fejlődési lehetőségeket nyitott a válla­lat előtt, és az MMG törek­vése olyan példákkal szol­gál, melyeket érdemes végig­követni. 130 helyett 80 Tekintsük hát át az MMG néhány évi gazdálkodását, kövessük végig, milyen kéz­zelfogható változásokat ho­zott a vállalat számára az in­tegráció! Az MMG három évvel ez­előtt még bő 130-féle termé­ket gyártott. A gyártmányok sokaságát kínálta megrende­lőinek, 130 cikk folyamatos korszerűsítésén kellett mun­kálkodnia, s közben az újabb és újabb berendezések meg­honosítására törekednie. Mégsem volt túl biztató a vállalat jövője. A sok min­denre való figyelés túlságo­san sok energiáját kötötte le az üzemnek. A kis, legfeljebb középsorozatú gyártás nem tette lehetővé a technológiák megújítását. Noha a növek­vő rendelések azt bizonyítot­ták, hogy a vállalat jól dol­gozik, a piac szeszélye mégis bizonytalanságban tartotta a vállalatot. Egyszóval nem volt megnyugtató piaci bázi­sa az ekétől a sok tízmilliós berendezésekig mindenfélé­vel foglalkozó vállalatnak. Ma csupán 80 terméket készí­tenek az üzemben, s közülük egyetlen berendezés képes meghatározni a vállalat jövő­jét. A piac kínálta magát Az MMG valójában 1965-ben „fedezte fel” a szovjet pia­cot, ismerte fel a szovjet me­zőgazdaság kínálta korlátlan lehetőségeket és mostanra 102, Mosonmagyaróváron ké­szített szárító berendezés mű­ködik a baráti ország gazda­ságaiban. Az MMG hét év óta nagyon is tudatosan al­kalmazkodik a szovjet piac igényeihez. Ezzel érte el, hogy a szovjet fél két éve két és fél milliárd forintos szerződést kötött a vállalat­tal. Ennek értelmében az MMG 1971-től 75-ig 1300 egy­szintes ketreces tojóházat szállít a Szovjetunióba. (Folytatása a 2. oldalon.) Soproni üzemek a gyermekekért Sopron város Tanácsa Végrehajtó Bizottságá­nak tervosztálya a múlt évben 14 vállalattal és szövetkezettel kötött megállapodást, amely szerint segítik az óvodák fejlesztését, vagy hozzá­járulnak az óvodák épí­téséhez. A megállapodás sze­rint az üzemek 1975-ig 1 700 000 forintot fizet­nek az említett túra a tanácsnak, azonkívül mintegy 150 000 forint értékű társadalmi mun­kát is ígértek. A fenti összegből tavaly 400 000 forintot használtak fel, az Árpád utcai óvodát 25 hellyel bővítették. Még nem határozott a tanács, hogy a többi pénzből és a saját erejéből a Halász utcai óvodát bővíti-e, vagy a Hársfa soron a tervezett óvodát építi meg. NEM MI MONDJUK ARCOK A SZÖVŐDÉBŐL MEGMENTIK AZ UTÓKORNAK TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Iván lépett egyet Szelídül a cseh­ föld A 7500 holdas határnak kétharmada cseh­ talaj. Néhány ujjnyi termőréteg, alatta ka­vics, majdnem betonszilárdságú. Tavasszal tocsognak itt a mezők, nyáron a hetes esőt is elnyeli a föld, ha utána kisüt a nap, néhány óra múlva kákád, lankad a növény. Ez a ha­tár az iváni, a pusztacsaládi, a répceszemerei termelőszövetkezetekből egyesült Iváni Kellner Sándor Termelőszövetkezet határa. Itt ázoknak mondják a föl­det, melyet most hó takar. Takarja a hó a reménytelen­nek vélt gyűrkőzést is, me­lyet időtlen időktől az ember szenvedett a mostoha cser­ megszelídítéséért. Jártam a cseren akkor is, mikor a dús­nak ígérkező kalászt, melyet egész nyáron áz eső öntözött, kétnapos napsütés megsat­­nyította, meg amikor a jú­liusi kánikula kóróvá szárí­totta a kukoricaszárat, és a juhok zöld fű helyett gyöké­ren úszott, napégett szénát legeltek. Az embereknek csak a ma­­kacsabbja maradt a földdel. Aki elment, itt lakik: a ke­nyér a téglagyárban, az er­dőgazdaságban, a városból kitelepített ipari üzemekben van. A 7500 holdas gazdaság 590 tagot számlál, közülük azonban csupán 350 a mun­kabíró. Azok is a nyugdíj­korhatárnál. Tavalyra az 1971-es esztendőről 4,5 millió forint mérleghiány maradt a (Folytatása a 3. oldalon.) A nagyszentjánosi példa Orvos költözött a faluba Jóllehet, a gondolat a győri járási főorvostól, dr. Mátrai Tamásnétól indult, de hogy valósággá terebélyesedett, annak dicséretét itt kell el­kezdeni Nagy­szent­jánoson. Orvosa van a községnek. Ha egy faluban felépül a szép művelődési ház, lehető­ség adatik a kulturális élet, a szellemiekben tartalma­sabb élet kibontakozására. Ha egy mezőgazdasági üzem állatorvost foglalkoztat, ha­tékonyabbá válik az állatte­nyésztés, magasabb színvo­nalú gazdálkodásról beszé­lünk. És mit jelent az, ha egy községnek, egy gazda­ságnak orvosa van?! Egy lé­pést az ember kulturált élet­­körülményeinek megterem­téséhez. Csakhogy az ilyen, az ehhez hasonló lépések nem általánosak, még min­dig nem elég jellemzők. Mert a humanitást nemrit­kán elnyomja a­­nyereség­szemlélet, a pénzközpontú­ság. A nagyszentjánosi pél­da népszerűsítésre érdemes, mert az áldozatvállalások sorozata bizonyította a valós emberséget. A nagyszentjánosiak, köz­tük 300—400 állami gazdasá­gi dolgozó, Gönyüre járt or­vosi rendelésre, négy kilo­méterre. Nagyszentjános és Gönyü az ügyeletes orvos­nak nemcsak két falu, ha­nem nehéz terep, majorok­kal, pusztákkal. Fogatok, ko­csik a gazdaság részéről ren­delkezésre álltak a beteg­­szállításhoz. De egyéb lehe­tőség hiányában ez volt a minden. Két évvel ezelőtt jelezte a megye egészségügyi osztálya, hogy a győri járás körzet­fejlesztést kap. Hova is kel­lene leginkább a körzeti or­vos? A 4000-nél is sűrűbben lakott körzethez, Gönyü— Nagyszentjánosra! De csak a státusz van meg. És mi min­den kellene meg, és miből? Hogy a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság igazgatója, majd a párt- és szakszerve­zet vezetősége örömmel és egyetértéssel fogadta a járási főorvos által kínált lehetősé­get, ez is sokat jelentett. De a lényeg az, ami által január elsejétől orvos lakik a falu­ban. Először is orvosi rendelőt, várószobát kellett létesíteni, átalakítással. Aztán lakás kellett. Három lakás, egy kétszoba-összkomfortos az ár­(Folytatása a 2. oldalon.) Vért adtak a győri építők „Köszöntjük a vietnami ön­kéntes véradásra jött dolgo­zóinkat!” — hirdette a fel­irat tegnap délelőtt a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat Fehérvári úti ház­gyárának bejáratánál. Mi­után fél műszakot ledolgoz­tak az építő­munkások, dél­előtt 10 órakor megkezdődött a térítésmentes véradás. A vállalat párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottsága csatlako­zott az országos felhíváshoz. Horváth Lajos, az energia­osztály dolgozója, régi önkén­tes véradó. Már 1945. április 17-én vért adott sebesült szovjet katonáknak, díszes iga­zolása van róla. 1957 óta rendszeresen ad vért a vál­lalatnál, évente néha 2—3 al­kalommal is. — Szívesen jöttem a mos­tani véradásra, ha jól em­lékszem, akkor ma tizenötö­dik alkalommal adtam. Örü­lök a vietnami tűzszünetnek, és segíteni szeretnék a se­besülteken. Most 56 éves va­gyok. Amíg tudok, mindig adok vért — mondta Horváth Lajos. Tamássy Ottó párttitkár is az elsők között jött a ház­gyári ebédlőbe, több munka­társa követte példáját. A la­­katosüzemből nyolcvanan, az előregyártóból pedig har­mincan érkeztek, élükön a szakszervezeti műhelybizott­ság titkárai és a KISZ-titká­rok. Lohász Lászlóné, a válla­lat Vöröskereszt-szervezeté­nek titkára és Réti Jenő, a véradás egyik szervezője örömmel újságolta, hogy a vártnál többen jelentkeztek a vérükkel való segítés kész­ségével. Varga Tamás tech­nikus, négyszeres véradó el­hozta magával Sík Tibor se­gédmunkást is, aki tavaly jött a vállalathoz, s most adott először , térítésmentes vért. Szalay Krisztina, a ház­gyári irodák dolgozója is elő­ször jött: — Kicsit féltem, de rájöt­tem, felesleges volt. Máskor is szívesen jelentkezem. A győri Vérellátó Állomás 24 dolgozója végezte a mun­kát ezen a mozgalmas napon. Dr. Wenhardt Eta alorvostól érdeklődtem az eredményről. — Hétfőn az ÉDÁSZ-n­ál voltunk. A mostani véradás átlagon felüli. Állomásunk történetében még nem volt ilyen sikeres vállalati meg­mozdulás, mint az építőké: 350 dolgozó 140 liter vért adott. Az építőipari vállalat dol­gozói kitűnőre vizsgáztak teg­nap emberségből és szolidari­tásból. Csató József Vérvétel vizsgára

Next