Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JANUÁR 31., SZERDA , XXIX. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM • • Ügyeletesi jelentések Az influenza támad meg A Győr-Sopron megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomástól tegnap délután szerzett értesülésünk szerint még terjed az influenzajárvány Győr-Sopron megyében. Az idei év január 13-ától kezdve akkor tették kötelezővé a megbetegedések bejelentését — január 27-éig 27 633-an kapták meg az infuenzát megyénkben (a múlt héten 13100 megbetegedés történt). A szövődmények száma 1162 volt. Kórházba utaltak 103 beteget. Meghalt 12, nagyrészt idős emberek közül. A betegség megoszlása városainkban az alábbi: Győrött 7783 (a múlt héten Győrött 4415-en betegedtek meg), Sopronban 1293, Mosonmagyaróváron 2573, Csornán 1423, Kapuváron 414. A járvány az egész megyére kiterjedt. A veszélyes gócok a városokban különösen Győrött és Csornán alakultak ki. Azonkívül a győri és a soproni járásban fordult elő sok megbetegedés. Az egészségügyi óvintézkedések a felkészülési terv alapján történtek. A kórházakban beteglátogatási tilalmat rendeltek el. A patikák gyógyszerkészletet feltöltöttek, korlátozták az egészségügyi dolgozók szabadságolását. Influenzaosztályokat hoztak létre a kórházakban. Az iskolákban az eddigiek alapján nem vált szükségessé a tanítás szüneteltetése. A járvány előidézőjeként az Országos Közegészségügyi Intézet az A—2 vírust mutatta ki. A megbetegedésekkel kapcsolatos táppénzfelvételi időtartam átlagosan 6,7 nap. Tavasz a télben Hideg szelek fújnak még az utcán, s talán még hátravan az igazi tél is. A Győri Városgazdálkodási és Útkarbantartó Vállalat abdai telepén azonban már kivirult a tavasz. • A hat óriási üvegházban 61 000 szegfűtőről — Dániából importálták — megkezdték a szebbnél szebb, szabványméretű, 10 centiméteres virágátmérőjű piros, fehér, rózsaszín szegfűk szüretelését. Január hónapban eddig 40 000 szál amerikai szegfű került a vállalat négy győri boltjába és a dunántúli nagyvárosok kertészeti vállalatainak virágüzleteibe. Az idei csúcs tegnapi, 5000 szál szegfűt szedtek le. A kertészek azonban elmondták, hogy az éves rekordot is meg szeretnék dönteni, mert mintegy 720 000 óriás szegfűt akarnak az idén termelni. (sd.) Az MMG integrációja Fejlődés - fejlesztéssel MOTTÓ: A szocialista országokkal való kereskedés, a testvérüzemekkel való műszaki együttműködés olyan lehetőségeket tartogat a hazai vállalatok számára, melyekre nagyon érdemes felfigyelniük. Melyik vállalat tervezi okosan a jövőjét? „A” üzem sok- félét gyárt, jóformán naprakészen azt készíti, amit a vevő éppen rendel. „B” vállalat speciális cikkeket gyárt, termékeinek kell „megkeresniük” a kényes ízlésű vevőt. Nem lehetne csalhatatlanul megmondani, hogy a kettő közül melyik gazdálkodási mód a célravezetőbb. Lehetne példát találni rá, hogy a „sok hangszeren játszó üzem” elképzelései nem váltak valóra, s arra is, hogy a különleges munkára szakosodott gyár válaszút elé került. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a Nyugat-Dunántúl és az ország egyik legkorosabb vasas üzeme az „A”-val jelzett vállalat példáját végigjárta; volt mindent gyártó üzem, és most fennállásának 117. évében fejlődésének merőben új szakaszához ért. Az MMG ma tevékeny részese a szocialista integrációnak. Az 5500 munkást foglalkoztató nagyvállalat továbbra is elsősorban a hazai gazdaságok ellátását tartja feladatának, de szívós kitartással és bölcs előrelátással olyan termékeket fejlesztett ki, melyek a szocialista országok igényeit is kielégítik. Az MMG jól számított, termékeire felfigyeltek, szükség van rájuk a határokon túl is, így tud a szó jelentése szerint az MMG integrálódni, beilleszkedni a szovjet mezőgazdaság munkájába is. Az integráció hallatlan fejlődési lehetőségeket nyitott a vállalat előtt, és az MMG törekvése olyan példákkal szolgál, melyeket érdemes végigkövetni. 130 helyett 80 Tekintsük hát át az MMG néhány évi gazdálkodását, kövessük végig, milyen kézzelfogható változásokat hozott a vállalat számára az integráció! Az MMG három évvel ezelőtt még bő 130-féle terméket gyártott. A gyártmányok sokaságát kínálta megrendelőinek, 130 cikk folyamatos korszerűsítésén kellett munkálkodnia, s közben az újabb és újabb berendezések meghonosítására törekednie. Mégsem volt túl biztató a vállalat jövője. A sok mindenre való figyelés túlságosan sok energiáját kötötte le az üzemnek. A kis, legfeljebb középsorozatú gyártás nem tette lehetővé a technológiák megújítását. Noha a növekvő rendelések azt bizonyították, hogy a vállalat jól dolgozik, a piac szeszélye mégis bizonytalanságban tartotta a vállalatot. Egyszóval nem volt megnyugtató piaci bázisa az ekétől a sok tízmilliós berendezésekig mindenfélével foglalkozó vállalatnak. Ma csupán 80 terméket készítenek az üzemben, s közülük egyetlen berendezés képes meghatározni a vállalat jövőjét. A piac kínálta magát Az MMG valójában 1965-ben „fedezte fel” a szovjet piacot, ismerte fel a szovjet mezőgazdaság kínálta korlátlan lehetőségeket és mostanra 102, Mosonmagyaróváron készített szárító berendezés működik a baráti ország gazdaságaiban. Az MMG hét év óta nagyon is tudatosan alkalmazkodik a szovjet piac igényeihez. Ezzel érte el, hogy a szovjet fél két éve két és fél milliárd forintos szerződést kötött a vállalattal. Ennek értelmében az MMG 1971-től 75-ig 1300 egyszintes ketreces tojóházat szállít a Szovjetunióba. (Folytatása a 2. oldalon.) Soproni üzemek a gyermekekért Sopron város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tervosztálya a múlt évben 14 vállalattal és szövetkezettel kötött megállapodást, amely szerint segítik az óvodák fejlesztését, vagy hozzájárulnak az óvodák építéséhez. A megállapodás szerint az üzemek 1975-ig 1 700 000 forintot fizetnek az említett túra a tanácsnak, azonkívül mintegy 150 000 forint értékű társadalmi munkát is ígértek. A fenti összegből tavaly 400 000 forintot használtak fel, az Árpád utcai óvodát 25 hellyel bővítették. Még nem határozott a tanács, hogy a többi pénzből és a saját erejéből a Halász utcai óvodát bővíti-e, vagy a Hársfa soron a tervezett óvodát építi meg. NEM MI MONDJUK ARCOK A SZÖVŐDÉBŐL MEGMENTIK AZ UTÓKORNAK TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Iván lépett egyet Szelídül a cseh föld A 7500 holdas határnak kétharmada cseh talaj. Néhány ujjnyi termőréteg, alatta kavics, majdnem betonszilárdságú. Tavasszal tocsognak itt a mezők, nyáron a hetes esőt is elnyeli a föld, ha utána kisüt a nap, néhány óra múlva kákád, lankad a növény. Ez a határ az iváni, a pusztacsaládi, a répceszemerei termelőszövetkezetekből egyesült Iváni Kellner Sándor Termelőszövetkezet határa. Itt ázoknak mondják a földet, melyet most hó takar. Takarja a hó a reménytelennek vélt gyűrkőzést is, melyet időtlen időktől az ember szenvedett a mostoha cser megszelídítéséért. Jártam a cseren akkor is, mikor a dúsnak ígérkező kalászt, melyet egész nyáron áz eső öntözött, kétnapos napsütés megsatnyította, meg amikor a júliusi kánikula kóróvá szárította a kukoricaszárat, és a juhok zöld fű helyett gyökéren úszott, napégett szénát legeltek. Az embereknek csak a makacsabbja maradt a földdel. Aki elment, itt lakik: a kenyér a téglagyárban, az erdőgazdaságban, a városból kitelepített ipari üzemekben van. A 7500 holdas gazdaság 590 tagot számlál, közülük azonban csupán 350 a munkabíró. Azok is a nyugdíjkorhatárnál. Tavalyra az 1971-es esztendőről 4,5 millió forint mérleghiány maradt a (Folytatása a 3. oldalon.) A nagyszentjánosi példa Orvos költözött a faluba Jóllehet, a gondolat a győri járási főorvostól, dr. Mátrai Tamásnétól indult, de hogy valósággá terebélyesedett, annak dicséretét itt kell elkezdeni Nagyszentjánoson. Orvosa van a községnek. Ha egy faluban felépül a szép művelődési ház, lehetőség adatik a kulturális élet, a szellemiekben tartalmasabb élet kibontakozására. Ha egy mezőgazdasági üzem állatorvost foglalkoztat, hatékonyabbá válik az állattenyésztés, magasabb színvonalú gazdálkodásról beszélünk. És mit jelent az, ha egy községnek, egy gazdaságnak orvosa van?! Egy lépést az ember kulturált életkörülményeinek megteremtéséhez. Csakhogy az ilyen, az ehhez hasonló lépések nem általánosak, még mindig nem elég jellemzők. Mert a humanitást nemritkán elnyomja anyereségszemlélet, a pénzközpontúság. A nagyszentjánosi példa népszerűsítésre érdemes, mert az áldozatvállalások sorozata bizonyította a valós emberséget. A nagyszentjánosiak, köztük 300—400 állami gazdasági dolgozó, Gönyüre járt orvosi rendelésre, négy kilométerre. Nagyszentjános és Gönyü az ügyeletes orvosnak nemcsak két falu, hanem nehéz terep, majorokkal, pusztákkal. Fogatok, kocsik a gazdaság részéről rendelkezésre álltak a betegszállításhoz. De egyéb lehetőség hiányában ez volt a minden. Két évvel ezelőtt jelezte a megye egészségügyi osztálya, hogy a győri járás körzetfejlesztést kap. Hova is kellene leginkább a körzeti orvos? A 4000-nél is sűrűbben lakott körzethez, Gönyü— Nagyszentjánosra! De csak a státusz van meg. És mi minden kellene meg, és miből? Hogy a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság igazgatója, majd a párt- és szakszervezet vezetősége örömmel és egyetértéssel fogadta a járási főorvos által kínált lehetőséget, ez is sokat jelentett. De a lényeg az, ami által január elsejétől orvos lakik a faluban. Először is orvosi rendelőt, várószobát kellett létesíteni, átalakítással. Aztán lakás kellett. Három lakás, egy kétszoba-összkomfortos az ár(Folytatása a 2. oldalon.) Vért adtak a győri építők „Köszöntjük a vietnami önkéntes véradásra jött dolgozóinkat!” — hirdette a felirat tegnap délelőtt a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat Fehérvári úti házgyárának bejáratánál. Miután fél műszakot ledolgoztak az építőmunkások, délelőtt 10 órakor megkezdődött a térítésmentes véradás. A vállalat párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottsága csatlakozott az országos felhíváshoz. Horváth Lajos, az energiaosztály dolgozója, régi önkéntes véradó. Már 1945. április 17-én vért adott sebesült szovjet katonáknak, díszes igazolása van róla. 1957 óta rendszeresen ad vért a vállalatnál, évente néha 2—3 alkalommal is. — Szívesen jöttem a mostani véradásra, ha jól emlékszem, akkor ma tizenötödik alkalommal adtam. Örülök a vietnami tűzszünetnek, és segíteni szeretnék a sebesülteken. Most 56 éves vagyok. Amíg tudok, mindig adok vért — mondta Horváth Lajos. Tamássy Ottó párttitkár is az elsők között jött a házgyári ebédlőbe, több munkatársa követte példáját. A lakatosüzemből nyolcvanan, az előregyártóból pedig harmincan érkeztek, élükön a szakszervezeti műhelybizottság titkárai és a KISZ-titkárok. Lohász Lászlóné, a vállalat Vöröskereszt-szervezetének titkára és Réti Jenő, a véradás egyik szervezője örömmel újságolta, hogy a vártnál többen jelentkeztek a vérükkel való segítés készségével. Varga Tamás technikus, négyszeres véradó elhozta magával Sík Tibor segédmunkást is, aki tavaly jött a vállalathoz, s most adott először , térítésmentes vért. Szalay Krisztina, a házgyári irodák dolgozója is először jött: — Kicsit féltem, de rájöttem, felesleges volt. Máskor is szívesen jelentkezem. A győri Vérellátó Állomás 24 dolgozója végezte a munkát ezen a mozgalmas napon. Dr. Wenhardt Eta alorvostól érdeklődtem az eredményről. — Hétfőn az ÉDÁSZ-nál voltunk. A mostani véradás átlagon felüli. Állomásunk történetében még nem volt ilyen sikeres vállalati megmozdulás, mint az építőké: 350 dolgozó 140 liter vért adott. Az építőipari vállalat dolgozói kitűnőre vizsgáztak tegnap emberségből és szolidaritásból. Csató József Vérvétel vizsgára