Kisalföld, 1973. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-27 / 48. szám
Megújuló bizalommal Belpolitikai életünk egyik jelentős eseményére készül az ország. Április 15-én mintegy hétmillió magyar állampolgár járul az urnák elé, hogy a következő négyesztendős ciklusra leadja a voksát azokra a jelöltekre, akik méltán szolgáltak rá a megtisztelő bizalomra, szolgálatra. Mert mi másként foghatnánk fel a tanácstagok, tanácsvezetők tevékenységét, áldozatos munkáját, mint a nép szolgálatát. A tanácsválasztás mindig jelentős mérföldkő életünkben. Nemcsak az idő múlását, egy-egy periódus lejártát jelzi, de fejlődésünket, előrejutásunkat is. Szükségszerű, hogy ilyenkor visszapillantsunk, számbavegyük azokat az eredményeket, amelyek egyben a most megnyilvánuló bizalom forrásai is lesznek. Az utóbbi két esztendőben is sokat fejlődött közéletünk demokratizmusa, a helyi tanácsok önállósága. A jövőben még inkább ki kell iktatni a tanácsi munkából, az ügyintézésből a formális, bürokratikus elemeket. A gondjaikban megoldást váró emberek ne veszítsék kedvüket az aktatologatás, nehézkes ügyintézés miatt. A gyors és hathatós intézkedésekkel, érdemi döntésekkel sok időt és energiát szabadíthatunk fel, amely nemcsak a tanácsi apparátusokban, de a lakosság körében is meghozza gyümölcsét. Aki nem kellő lelkiismeretességgel, nem elég odaadással munkálkodott a közügyekben, természetes, hogy elveszítette választói bizalmát, s nevével nem találkozunk a mostani szavazólapokon. De a tanácstagok és tanácsi vezetők túlnyomó része becsülettel és derekasan helytállt, s méltó arra, hogy a választópolgárok megújuló bizalmát élvezze. Az elmúlt két esztendőben is számottevően gyarapodott megyénk ipari, mezőgazdasági termelése, jelentősen fejlődött politikai, társadalmi, kulturális életünk, emelkedett az életszínvonal. Természetes következménye volt az is fejlődésünknek, hogy a demokratizmus szélesítésével egyre többen kívánnak alkotó módon beleszólni dolgaink intézésébe, életünk, jövőnk formálásába. Közéletünkben csakúgy, mint a gazdasági, kulturális életünkben is tapasztalható olykor türelmetlenség. Mindnyájan szeretnénk, ha anyagi és szellemi szükségleteinket minél teljesebben tudnánk kielégíteni, ha egyes beruházásainkat gyorsabb ütemben tudnánk megvalósítani. Anyagi lehetőségeink azonban behatároltak, s csak nagyon gondos mérlegeléssel, elemzéssel lehet rangsorolni feladatainkat. Gondos gazda módjára kell mérlegelnünk, az igényeket és a lehetőségeket közelíteni egymáshoz. Politikai, társadalmi életünk fejlődésének egyik örvendetes jelensége, hogy a tanácsok jól és egyre jobban élnek a megnövekedett önállóságukkal. A tanácsi összevonásokkal jelentősen megnőtt a tanácstagok, tanácsi vezetők munkája, felelőssége, hiszen a korábbinál nagyobb területet kell átfogni, több ember ügyében intézkedni. Ahhoz, hogy igazságosan hozhassák meg akár az egyes emberek, akár a kisebb-nagyobb közösségek életére, munka- és életkörülményei javítására vonatkozó döntéseiket a tanácsi vezetők, alaposabban, mélyebben kell megismerniük embereket, körülményeket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a vasárnapi lapok hasábjain tette közzé a választókhoz intézett levelét. A levél hangsúlyozza, hogy tanácsaink híven szolgálták a lakosság érdekeit, történelmi érdemeket szereztek sikereink kivívásában, a közösség javainak gyarapításában, az emberek ügyeinek intézésében. Annyi máris látható, hogy az elkövetkezendő újabb négy esztendőben sem lesz könnyű dolgunk. Megnövekedett feladatainknak csak úgy tudunk megfelelni, ha az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket teszünk. Ez pedig tanácsi vezetőktől, tanácstagoktól és választópolgároktól egyaránt azt kívánja, hogy ki-ki képessége, szorgalma maximumával járuljon hozzá a maga és az ország lakosságának boldogulásához. Az április 15-i tanácsi választások akkor járhatnak eredménnyel, ha a jelölőgyűléseken a lakosság aktív részvételével állítják össze a listákat, s valóban azokat veszik majd fel a szavazólapokra, akik a legméltóbbak a köz bizalmára, akik munkahelyeiken, a társadalmi, politikai és tömegszervezetekben áldozatosan tevékenykednek, s a magánéletükben is kivívták munkatársaik, szűkebb vagy tágabb környezetük megbecsülését. Április 15-én négy esztendőre kapnak útravalót a tanácstagok, tanácsi vezetők. Szükséges azonban arra is figyelmeztetni, hogy bármilyen kiválóságot választanak is a körzetek képviselőjének, aki a helyi, vagy a felsőbb államigazgatási apparátusban tevékenykedik majd tanácstagként, vagy tanácsi vezetőként — önmagában csodákra nem lesz képes. A jól kiválasztott tanácstagok és tanácsi vezetők munkája is csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság segíti, támogatja őket, nemcsak a jelzéseivel, nemcsak az igényekkel, de segítőkészséggel, aktív tevékenységgel is. Minél messzebb gyűrűzik a tanácsi munka, minél nagyobb tömegeket tudnak mozgósítani gazdasági, társadalmi céljaink megoldására, annál magasabb szinten tudják tanácsaink népképviseleti funkciójukat teljesíteni. Hamar Imre VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLETEIT! ARA:SO FRISS ■ MMH AZ MSZMP GYOR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. FEBRUÁR 27., KEDD ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM Hárman a művezető-tanácskozásról ■ '...... ■ ■ '■ ------A gondok országszerte azonosak Február 23—24-én tartották a vasas művezetők első országos tanácskozását Budapesten. A Magyar Vagon- és Gépgyár művezetőit tízen képviselték. Közülük hárommal beszélgettünk tegnap délután. Horváth Imre a vasszerkezeti gyáregységből, Németh Károly, a motorgyáregységből és Kelemen Imre a faipari alkatrészgyáregységből voltak a beszélgető társak. Érdekességként megemlítendő, hogy mindhárom művezető a Vagongyárban tanulta a szakmát, ott lett ki előbb, ki utóbb a termelést irányító derékhad tagja. A 100 forintos csekk és hatása — Volt-e valami sosem hallott újdonság a tanácskozáson felszólaltak mondanivalójában? — kérdezem elsőnek Horváth Imrét. — Nem nagyon volt ilyen. Inkább az lepett meg bennünket, hogy Szombathelytől Nyíregyházáig ugyanazok a gondok, problémák a művezetők tevékenységével kapcsolatban, mint mondjuk Győrben, Budapesten vagy Diósgyőrött. A legélesebben az a kérdés került többször is előtérbe, amely a művezetők jutalmazási jogkörét érinti. Ugyancsak visszatérő téma volt a szakmunkásutánpótlás,és a művezető „tűzoltó”munkája. Több szó esett a művezetők és a szocialista brigádok nem elég egyértelműen meghatározott kapcsolatáról is. Újdonság? Talán a száz forintos csekk... — Igen, az egyik Gammagyári művezetőnek a közlése — veszi át a szót Kelemen Ime. — Ez a szaktárs arról beszélt, mennyire hasznos lehet az a rendszer, hogy a művezető bizonyos számú kitöltetlen százforintos csekket kap, s azzal honorálja — szinte azonnal — az egyes beosztottak kiemelkedő munkáját. Mi nem nagyon értettünk egyet ezzel a módszerrel, mert magában hordja az egyéni elbírálásiból fakadó elkerülhetetlen tévedések veszélyét . Olyasféle módszer ez — folytatja Németh Károly —, mint amikor a kisdiák csak azért akar ötösre felelni, mert tudja, hogy még aznap megkapja érte apukájától a két forintot... Szóval, ne csak a pillanatnyi anyagi előnyért adjon többet a dolgozó! A pénzek elosztásában az a legegészségesebb megoldás, ha az üzemrész vagy műhely gazdasági és mozgalmi tisztségviselői együtt határoznak a juttatásokról — lehetőleg a művezető javaslataira támaszkodva .., hogy a művezetők tevékenysége rendkívül fontos összekötő kapocs a dolgozók és a felsőbb vezetők között, s alapjaiban hat a termelésre, a munkások hangulatára is. A miniszterelnök közvetlensége — Személy szerint mi volt a legnagyobb élményük a kétnapos tanácskozáson? — Valamennyiünkre leginkább Fock Jenő elvtárs beszéde hatott. Közvetlen hangja, előadásmódja tetszett, ahogyan a fülünknek kedves dolgokat előadta. Mély benyomást tett ránk Méhes Lajos elvtárs és dr. Horgos Gyula elvtárs beszéde is, amelyeknek minden mondatából átsütött ügyeink, gondjaink, bajaink alapos ismerete. Megható volt az a közlés is, hogy pontosan 25 évvel ezelőtt a mostani tanácskozás színhelyén adták át a megbízóleveleket az első munkásigazgatóknak — sorolja az élményeket Kelemen Imre. — Várnak-e a tanácskozás után saját munkájukban valamiféle változást? — Már beszéltünk erről, ezért mondhatom a közös állásfoglalást — szólt Németh Károly. — Úgy látjuk, hogy a Vagon gyár ebben jó úton halad. Egynémely kérdésben előbbre is jár, mint az országos átlag... ★ A vasas művezetők országos tanácskozásán egyébként Kelemen Imre, Németh Károly és Tomolák Sándor (a járműgyáregységből) dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter kezéből vehették át a Gépipar kiváló dolgozója kitüntetést. Akaró Géza (acél- és vasöntöde gyáregység) a „szakszervezeti munkáért” kitüntetés ezüst fokozatát kapta meg. (Csiszka) Tanulhasson a művezető is! — Milyen eredményeit látják az országos tanácskozáson elhangzottaknak ? — Ígéretet kaptunk arra, hogy a művezetők jogait és kötelességeit rögzítő 1966- ban készült kormányrendeletet az illetékesek átdolgozzák, hogy jobban igazodjék a termelés érdekeihez. — Ugyancsak ígéretet kaptunk a legmagasabb szervek vezetőitől arra, hogy kidolgozzák a művezetők továbbképzésének rendszerét. Ma ugyanis az a helyzet, hogy sok mindent elvárnak a művezetőktől, de arról kevés szó esik, hol is tanulhatja meg a mind magasabb követelményszintet . Volt szó arról is, hogy időszakonként megjelenő sajtóterméket kellene kiadni, külön a művezetők számára. Rendszeresíteni kell a művezetők tapasztalatcsere-látogatásait is, de először mindenki ismerje meg a saját vállalatának területét, majd a testvérgyárakét, s esetleg néhány külföldi gyár művezetőinek munkáját . A lényeg az — foglalja össze hármuk véleményét Horváth Imre —, hogy kormányszinten foglalkoznak a művezetők nem egyszerű problémáinak megoldásával. Ez jelzi azt a felismerést is. (Kun felv.) Épü! a 4-es számú EPFU központi telepe Győrben, a Fehérvári út mentén. A csaknem 55 0O0 négyzetméter alapterületű korszerűbb telep építési költsége meghaladja a 70 millió forintot. A gépjárműveket kiszolgáló létesítmények mellett irodaépület, öltözők, tanműhely, s egy sereg szociális helyiség épül. A telep egy része már ez év végén használható állapotba lesz. A beruházási program megtartását az építette ÉPFV, és a kivitelezők, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint az Északdunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat között megkötött együttműködési szerződések szavatolják. Tanácskozás az egész napos nevelésről A Művelődésügyi Minisztériumnak az egész napos osztályok szervezéséről szóló ajánlásai alapján meggyorsult az ilyen jellegű osztályok fejlesztése. A mostani tanévben országosan négyszáz iskolaotthonos osztály — köztük több összevont osztály is — működik 208 iskolában, ebből a fővárosban 234 osztály 126 iskolában. Ezekről az intézményekről kezdődött hétfőn a Magyar Pedagógusok Társasága rendezésében — kétnapos tanácskozás a Magyar Tudományos Akadémián. Dr. Simon Gyula főtitkár mondott megnyitó beszédet. A tanácskozás alapjául az a felmérés szolgált, amelyet 103 iskolában végeztek el. A tanácskozás résztvevőinek — pedagógusoknak és szakértőknek — hozzászólásaiból kitűnt, hogy az iskolaotthon a nevelésügy és az oktatásügy legégetőbb problémáinak — a túlterhelés csökkentésének, a művelődési igények felkeltésének, az egyéni képességek legteljesebb kibontásának — megoldási lehetőségét hordja magában. A szabadidő vezetésének alakuló módszerei a szabadidő-pedagógia új távlatait nyithatják meg. Minthogy — a felmérés tanúsága szerint — az iskolaotthonos csoportokban tanuló gyermekek szüleinek az iskola nevelő-oktató munkája iránti igénye erőteljesen fokozódott, ugyanakkor a szülők pedagógiai felelőssége csökkent, e téren komoly gondot okoz, hogy miképpen lehetne a szülőket az iskolaotthonos munka eredményeként felszabaduló ,de helyes hasznosítására nevelni. A vita ma folytatódik. Műsoresküvőre Győrött tartották vasárnap a megyei irodalmi színpadi fesztivál mosonmagyaróvári városi és járási válogató versenyét. (Azért itt, mert eredetileg két győri csoport is bemutatkozott volna.) Unger András rendezte a mosonmagyaróvári egyetem és a város közös együttesének Petőfi-műsorát. Az összeállítás a Tied vagyok, tied, hazám címet viselte, Petőfi közéletipolitikai költészetéből válogatta szemelvényeit, és a hagyományos oratorikus formában tálalta a közönség elé. Erénye Unger András munkájának, hogy bár a közismert versek hangzottak el, elkerülte a banális irodalmiaskodó, színpadi megoldásokat, jó kórusmunka és számos tehetséges egyéni szavaló vitte sikerre a műsort. Némi rövidítés, tömörítés azonban még hasznos lenne. Jánossomorja együttese volt a második színpadra lépő. A jánossomorjai fiatalok Karácsony Géza szerkesztésében és rendezésében olyan műsort mutattak be, amely nagyon jó példa egy falusi — vagy akár városi — irodalmi színpad műsorának gyakorlati felhasználására: alig több mint negyedórában esküvői szertartás után köszöntik az új párt. Klasszikus és mai költők versei, madrigálok hangzanak el ízléses, szép előadásban.