Kisalföld, 1973. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-27 / 48. szám

Megújuló bizalommal Belpolitikai életünk egyik jelentős eseményére készül az ország. Április 15-én mintegy hétmillió magyar állampolgár járul az urnák elé, hogy a következő négyesztendős cik­lusra leadja a voksát azokra a jelöltekre, akik méltán szol­gáltak rá a megtisztelő bizalomra, szolgálatra. Mert mi másként foghatnánk fel a tanácstagok, tanácsvezetők te­vékenységét, áldozatos munkáját, mint a nép szolgálatát. A tanácsválasztás mindig jelentős mérföldkő életünkben. Nemcsak az idő múlását, egy-egy periódus lejártát jelzi, de fejlődésünket, előrejutásunkat is. Szükségszerű, hogy ilyenkor visszapillantsunk, számbavegyük azokat az eredmé­nyeket, amelyek egyben a most megnyilvánuló bizalom for­rásai is lesznek. Az utóbbi két esztendőben is sokat fejlő­dött közéletünk demokratizmusa, a helyi tanácsok önálló­sága. A jövőben még inkább ki kell iktatni a tanácsi mun­kából, az ügyintézésből a formális, bürokratikus elemeket. A gondjaikban megoldást váró emberek ne veszítsék ked­vüket az aktatologatás, nehézkes ügyintézés miatt. A gyors és hathatós intézkedésekkel, érdemi döntésekkel sok időt és energiát szabadíthatunk fel, amely nemcsak a tanácsi apparátusokban, de a lakosság körében is meghozza gyü­mölcsét. Aki nem kellő lelkiismeretességgel, nem elég odaadással munkálkodott a közügyekben, természetes, hogy elveszítette választói bizalmát, s nevével nem találkozunk a mostani szavazólapokon. De a tanácstagok és tanácsi vezetők túl­nyomó része becsülettel és derekasan helytállt, s méltó arra, hogy a választó­polgárok megújuló bizalmát élvezze. Az elmúlt két esztendőben is számottevően gyarapodott megyénk ipari, mezőgazdasági termelése, jelentősen fej­lődött politikai, társadalmi, kulturális életünk, emelkedett az életszínvonal. Természetes következménye volt az is fejlő­désünknek, hogy a demokratizmus szélesítésével egyre töb­ben kívánnak alkotó módon beleszólni dolgaink intézésébe, életünk, jövőnk formálásába. Közéletünkben csakúgy, mint a gazdasági, kulturális éle­tünkben is tapasztalható olykor türelmetlenség. Mindnyá­jan szeretnénk, ha anyagi és szellemi szükségleteinket mi­nél teljesebben tudnánk kielégíteni, ha egyes beruházá­sainkat gyorsabb ütemben tudnánk megvalósítani. Anyagi lehetőségeink azonban behatároltak, s csak nagyon gondos mérlegeléssel, elemzéssel lehet rangsorolni feladatainkat. Gondos gazda módjára kell mérlegelnünk, az igényeket és a lehetőségeket közelíteni egymáshoz. Politikai, társadalmi életünk fejlődésének egyik örvende­tes jelensége, hogy a tanácsok jól és egyre jobban élnek a megnövekedett önállóságukkal. A tanácsi összevonások­kal jelentősen megnőtt a tanácstagok, tanácsi vezetők munkája, felelőssége, hiszen a korábbinál nagyobb terüle­tet kell átfogni, több ember ügyében intézkedni. Ahhoz, hogy igazságosan hozhassák meg akár az egyes emberek, akár a kisebb-nagyobb közösségek életére, munka- és életkörülményei javítására vonatkozó döntéseiket a tanácsi vezetők, alaposabban, mélyebben kell megismerniük embe­reket, körülményeket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a vasárnapi lapok hasábjain tette közzé a választókhoz intézett levelét. A le­vél hangsúlyozza, hogy tanácsaink híven szolgálták a lakosság érdekeit, történelmi érdemeket szereztek sikereink kivívásában, a közösség javainak gyarapításában, az em­berek ügyeinek intézésében. Annyi máris látható, hogy az elkövetkezendő újabb négy esztendőben sem lesz könnyű dolgunk. Megnövekedett fel­adatainknak csak úgy tudunk megfelelni, ha az eddigiek­nél is nagyobb erőfeszítéseket teszünk. Ez pedig tanácsi vezetőktől, tanácstagoktól és választó­polgároktól egyaránt azt kívánja, hogy ki-ki képessége, szorgalma maximumával járuljon hozzá a maga és az ország lakosságának boldo­gulásához. Az április 15-i tanácsi választások akkor járhatnak ered­ménnyel, ha a jelölőgyűléseken a lakosság aktív részvé­telével állítják össze a listákat, s valóban azokat veszik majd fel a szavazólapokra, akik a legméltóbbak a köz bi­zalmára, akik munkahelyeiken, a társadalmi, politikai és tömegszervezetekben áldozatosan tevékenykednek, s a ma­gánéletükben is kivívták munkatársaik, szűkebb vagy tá­­gabb környezetük megbecsülését. Április 15-én négy esztendőre kapnak útravalót a tanács­tagok, tanácsi vezetők. Szükséges azonban arra is figyel­meztetni, hogy bármilyen kiválóságot választanak is a kör­zetek képviselőjének, aki a helyi, vagy a felsőbb államigaz­gatási apparátusban tevékenykedik majd tanácstagként, vagy tanácsi vezetőként — önmagában csodákra nem lesz képes. A jól kiválasztott tanácstagok és tanácsi vezetők munkája is csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság segíti, támogatja őket, nemcsak a jelzéseivel, nemcsak az igényekkel, de segítőkészséggel, aktív tevékenységgel is. Minél messzebb gyűrűzik a tanácsi munka, minél nagyobb tömegeket tudnak mozgósítani gazdasági, társadalmi cél­jaink megoldására, annál magasabb szinten tudják taná­csaink népképviseleti funkciójukat teljesíteni. Hamar Imre VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLETEIT! ARA:­SO FRISS ■ MMH AZ MSZMP GYOR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. FEBRUÁR 27., KEDD ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM H­árman a művezető-tanácskozásról ■ '...... ■ ■ '■ ------­A gondok országszerte azonosak Február 23—24-én tartották a vasas művezetők első országos tanácskozását Budapesten. A Magyar Vagon- és Gépgyár művezetőit tízen képviselték. Közülük hárommal beszélget­tünk tegnap délután. Horváth Imre a vasszerkezeti gyár­egységből, Németh Károly, a motorgyáregységből és Kele­men Imre a faipari­ alkatrészgyáregységből voltak a beszél­gető társak. Érdekességként megemlítendő, hogy mindhá­rom művezető a Vagongyárban tanulta a szakmát, ott lett ki előbb, ki utóbb a termelést irányító derékhad tagja. A 100 forintos csekk és hatása — Volt-e valami sosem hal­lott újdonság a tanácskozá­son felszólaltak mondani­valójában? — kérdezem el­sőnek Horváth Imrét. — Nem nagyon volt ilyen. Inkább az lepett meg ben­nünket, hogy Szombathely­től Nyíregyházáig ugyanazok a gondok, problémák a mű­vezetők tevékenységével kap­csolatban, mint mondjuk Győrben, Budapesten vagy Diósgyőrött. A legélesebben az a kérdés került többször is előtérbe, amely a műveze­tők jutalmazási jogkörét érinti. Ugyancsak visszatérő téma volt a szakmunkás­­utánpótlás,­­és a művezető „tűzoltó”­munkája. Több szó esett a művezetők és a szo­cialista brigádok nem elég egyértelműen meghatározott kapcsolatáról is. Újdonság? Talán a száz forintos csekk... — Igen, az egyik Gamma­­gyári művezetőnek a közlé­se — veszi át a szót Kelemen I­me. — Ez a szaktárs arról beszélt, mennyire hasznos le­het az a rendszer, hogy a művezető bizonyos számú kitöltetlen százforintos csek­ket kap, s azzal honorálja — szinte azonnal — az egyes beosztottak kiemelkedő mun­káját. Mi nem nagyon ér­tettünk egyet ezzel a mód­szerrel, mert magában hord­ja az egyéni elbírálásiból fa­kadó elkerülhetetlen tévedé­sek veszélyét . Olyasféle módszer ez — folytatja Németh Károly —, mint amikor a kisdiák csak azért akar ötösre felelni, mert tudja, hogy még aznap megkapja érte apukájától a két forintot... Szóval, ne csak a pillanatnyi anyagi előny­ért adjon többet a dolgozó! A pénzek elosztásában az a legegészségesebb megoldás, ha az üzemrész vagy műhely gazdasági és mozgalmi tiszt­ségviselői együtt határoznak a juttatásokról — lehetőleg a művezető javaslataira tá­maszkodva .., hogy a művezetők tevékeny­sége rendkívül fontos össze­kötő kapocs a dolgozók és a felsőbb vezetők között, s alapjaiban hat a termelésre, a munkások hangulatára is. A miniszterelnök közvetlensége — Személy szerint mi volt a legnagyobb élményük a két­napos tanácskozáson? — Valamennyiünkre legin­kább Fock Jenő elvtárs be­széde hatott. Közvetlen hang­ja, előadásmódja tetszett, ahogyan a fülünknek kedves dolgokat előadta. Mély be­nyomást tett ránk Méhes La­jos elvtárs és dr. Horgos Gyula elvtárs beszéde is, amelyeknek minden monda­tából átsütött ügyeink, gond­jaink, bajaink alapos ismere­te. Megható volt az a közlés is, hogy pontosan 25 évvel ezelőtt a mostani tanácskozás színhelyén adták át a meg­bízóleveleket az első mun­kásigazgatóknak — sorolja az élményeket Kelemen Imre. — Várnak-e a tanácskozás után saját munkájukban va­lamiféle változást? — Már beszéltünk erről, ezért mondhatom a közös ál­lásfoglalást — szólt Németh Károly. — Úgy látjuk, hogy a Vagon gyár ebben jó úton halad. Egynémely kér­désben előbbre is jár, mint az országos átlag... ★ A vasas művezetők országos tanácskozásán egyébként Ke­lemen Imre, Németh Károly és Tomolák Sándor (a jár­műgyáregységből) dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter kezéből vehették át a Gépipar kiváló dolgozója kitüntetést. Akaró Géza (acél- és vasöntöde gyáregy­ség) a „szakszervezeti mun­káért” kitüntetés ezüst foko­zatát kapta meg. (Csiszka) Tanulhasson a művezető is! — Milyen eredményeit látják az országos tanácskozáson elhangzottaknak ? — Ígéretet kaptunk arra, hogy a művezetők jogait és kötelességeit rögzítő 1966- ban készült kormányrende­letet az illetékesek átdolgoz­zák, hogy jobban igazodjék a termelés érdekeihez. — Ugyancsak ígéretet kap­tunk a legmagasabb szervek vezetőitől arra, hogy kidol­gozzák a művezetők tovább­képzésének rendszerét. Ma ugyanis az a helyzet, hogy sok mindent elvárnak a mű­vezetőktől, de arról kevés szó esik, hol is tanulhatja meg a mind magasabb köve­­telményszintet . Volt szó arról is, hogy időszakonként megjelenő saj­tóterméket kellene kiadni, külön a művezetők számára. Rendszeresíteni kell a műve­zetők tapasztalatcsere-látoga­tásait is, de először minden­ki ismerje meg a saját vál­lalatának területét, majd a testvérgyárakét, s esetleg né­hány külföldi gyár műveze­tőinek munkáját . A lényeg az — foglalja össze hármuk véleményét Horváth Imre —, hogy kor­mányszinten foglalkoznak a művezetők nem egyszerű problémáinak megoldásával. Ez jelzi azt a felismerést is. (­K­un felv.) Épü! a 4-es számú EPFU központi telepe Győrben, a Fehérvári út mentén. A csaknem 55 0O0 négyzetméter alapterületű korszerűbb te­lep építési költsége meghaladja a 70 millió forintot. A gépjárműveket kiszolgáló létesítmények mellett irodaépület, öltözők, tanműhely, s egy sereg szociális helyiség épül. A telep egy része már ez év vé­gén használható állapotba lesz. A beruházási program megtartását az építette ÉPFV, és a kivitelezők, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint az Északdunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat között megkötött együttműködési szerződések szavatolják. Tanácskozás az egész napos nevelésről A Művelődésügyi Minisz­tériumnak az egész napos osztályok szervezéséről szóló ajánlásai alapján meggyor­sult az ilyen jellegű osztá­lyok fejlesztése. A mostani tanévben országosan négy­száz iskolaotthonos osztály — köztük több összevont osztály is — működik 208 iskolában, ebből a főváros­ban 234 osztály 126 iskolá­ban. Ezekről az intézmé­nyekről kezdődött hétfőn a Magyar Pedagógusok Tár­sasága rendezésében — két­napos tanácskozás a Magyar Tudományos Akadémián. Dr. Simon Gyula főtitkár mondott megnyitó beszédet. A tanácskozás alapjául az a felmérés szolgált, amelyet 103 iskolában végeztek el. A tanácskozás résztvevői­nek — pedagógusoknak és szakértőknek — hozzászólá­saiból kitűnt, hogy az isko­laotthon a nevelésügy és az oktatásügy legégetőbb prob­lémáinak — a túlterhelés csökkentésének, a művelő­dési igények felkeltésének, az egyéni képességek legtel­jesebb kibontásának — meg­oldási lehetőségét hordja magában. A szabad­idő ve­zetésének alakuló módsze­rei a szabadidő-pedagógia új távlatait nyithatják meg. Minthogy — a felmérés tanúsága szerint — az isko­laotthonos csoportokban ta­nuló gyermekek szüleinek az iskola nevelő-oktató mun­kája iránti igénye erőtelje­sen fokozódott, ugyanakkor a szülők pedagógiai felelős­sége csökkent, e téren ko­moly gondot okoz, hogy mi­képpen lehetne a szülőket az iskolaotthonos munka ered­ményeként felszabaduló ,de helyes hasznosítására nevel­ni. A vita ma folytatódik. Műsor­esküvőre Győrött tartották vasár­nap a megyei irodalmi színpadi fesztivál mo­sonmagyaróvári városi és járási válogató verse­nyét. (Azért itt, mert eredetileg két győri cso­port is bemutatkozott volna.) Unger András rendezte a mosonma­gyaróvári egyetem és a város közös együttesé­nek Petőfi-műsorát. Az összeállítás a Tied va­gyok, tied, hazám címet viselte, Petőfi közéleti­­politikai költészetéből válogatta szemelvényeit, és a hagyományos ora­­torik­us formában tálalta a közönség elé. Erénye Unger András munkájá­­nak, hogy bár a közismert versek hangzottak el, el­kerülte a banális irodal­­miaskodó, színpadi meg­oldásokat, jó kórusmun­ka és számos tehetséges egyéni szavaló vitte si­kerre a műsort. Némi rövidítés, tömörítés azon­ban még hasznos lenne. Jánossomorja együtte­se volt a második szín­padra lépő. A jánosso­­morjai fiatalok Kará­csony Géza szerkesztésé­ben és rendezésében olyan műsort mutattak be, amely nagyon jó pél­da egy falusi — vagy akár városi — irodalmi színpad műsorának gya­korlati felhasználására: alig több mint negyed­órában esküvői szertar­tás után köszöntik az új párt. Klasszikus és mai költők versei, madrigá­lok hangzanak el ízléses, szép előadásban.

Next