Kisalföld, 1973. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-25 / 120. szám

1973. MÁJUS 25., PÉNTEK Emlékülés Lukács Sándor Győrött Az 1848—49-es m­agyar polgári forradalom és szabad­ságharc győri kormánybiztosa, Lukács Sándor születé­sének 150-ik évfordulója alkalmával emlékülést tar­tott a Magyar Történelmi Társulat Nyugat-Dunántúli csoportja, valamint a TIT történelmi szakosztálya teg­nap­előtt délután a győri Xantus János Múzeum elő­adótermében. Az emlékülést dr. Lengyel Alfréd, a Me­gyei Levéltár igazgatója, a Magyar Történelmi Társu­lat Nyugat-Dunántúli csoportjának elnöke nyitotta meg, majd Takács János, a TIT megyei titkára­ számolt be az ismeretterjesztő munka eredményeiről. Dr. Ba­lázs Péter történész Lukács Sándorról tartott színvona­las előadást, majd Bedécs Gyula, a győri Révai Gim­názium tanára a helytörténet és az oktató-nevelő mun­ka kapcsolatáról beszélt. EGY MAGYAR - AKI LENGYEL IS Látogatóban Csorba Tibornál Csorba Tibor — a varsói művészvilág egyik legnép­szerűbb alakja. A lengyel és a magyar táj érzékeny ecse­­tű festője, nagyszerű pedagó­gus, fordító, a lengyel—ma­gyar nagyszótár szerzője, irodalom- és művészettörté­nész, aki az évszázados len­gyel—magyar kapcsolatok­kal összefüggő kérdések ki­váló ismerője. Lengyelorszá­got és Magyarországot — Csorba Tibor mindkét or­szágot a hazájának tekinti — már hosszú évek óta szol­gálja. — Feladatomat megköny­­nyíti a magyarok és a len­gyelek kölcsönös, több év­százados, hagyományos ba­rátsága. Újra és újra alkal­mam nyílik meggyőződni er­ről. Évenként kb. 40—50 ta­lálkozón veszek részt külön­böző társadalmi rétegekhez tartozó emberekkel. Itt Len­gyelországban Magyarorszá­got, Magyarországon pedig Lengyelországot igyekszem közelebb hozni az emberek­hez. Csorba Tibor professzorral, aki elbűvölő társalgó, a var­sói Óváros egyik bérházá­nak utolsó emeletén lévő műtermében ülünk. Körös­körül polcok magyar és len­gyel könyvekkel, a két or­szág népművészeti tárgyai­val, s mindenekelőtt — a házigazda munkáival. Íme egy új, kiskőrösi festmény­sorozat, mely Petőfi Sán­dor, a nagy költő szülőházát mutatja be, amott Zakopane környékét ábrázoló tájképek. Az ún. szurokfestményt né­zegetjük, amit a művész szu­rokkal készít, s a Lengyel­­országot hazájául választó magyar rendkívüli életútjá­­ról beszélgetünk. — Lengyelországgal való kapcsolatom a 30-as évekig nyúlik vissza, mikor vidéken dolgozó fiatal képzőművész tanárként elhatároztam, hogy megismerkedem Lengyelor­szággal és történelmével. Ez­ért magánúton tanultam a lengyel nyelvet, kezdetben kevés sikerrel, mert amikor első ízben érkeztem Lengyel­­országba, már a határállo­máson kiderült, hogy még a helység nevét sem tudom el­olvasni: Zebrzydowice. Más kérdés, hogy valóban kivé­telesen nehéz kimondani — teszi hozzá Csorba Tibor mo­solyogva. — Lengyelországi utam céljaként a lengyel is­kolákban folyó képzőművé­szeti oktatás módszereit ak­artam megismerni. Varsó­ban elvégeztem az Állami Iparművészeti Intézetet, s ezután Magyarországra visz­­szatérve, igyekeztem ennek a területnek a tapasztalatait a magyar iskolákban felhasz­nálni. — Professzor úr ekkor már befejezte szlavisztikai tanul­mányait? — Csak ezután kezdtem szlavisztikával foglalkozni, beiratkoztam a varsói Tudo­mányegyetemre, ahol aztán ledoktoráltam. Munkám té­mája: Bátory, mint huma­nista. Lengyelországról szóló ismereteimet rendszeresen i­gyekszem bővíteni... — Mi a professzor úr véle­ménye arról a nálunk eléggé általános nézetről, hogy a magyar kivételesen nehéz nyelv és bizonyos korlátokat állít a kölcsönös megértés elé? — Ez természetesen téves nézet, hisz a magyarok szá­mára ugyanilyen nehéz a lengyel nyelv. Különben is a barátságnak — népeinket pedig hagyományos barátság fűzi össze — az a lényege, hogy nem ismer semmiféle korlátot. És ez így van: a lengyelek és a magyarok egyre többet tudnak egy­másról. (BUJDAPRESS — INTERPRESS) - Bisa« . Az alapszervezetek kezdeményezőkészsége, II. Az üzem- és munkaszervezés Az MSZMP Győr-Sopron megyei VB javaslatai A FELADATOK Megállapítható — hangsú­lyozta a jelentés és a vita —, hogy a KB 1971. decemberi határozata és a megyei párt­­bizottság állásfoglalása Győr város iparában megértésre talált. A vállalati üzem- és munkaszervezésben ott is mutatkozik fejlődés, ahol a technika és az alkalmazott technológiai, valamint a sze­mélyi feltételek még nem minden részletében alakultak ki. Gyors műszaki fejlődésre az ilyen vállalatoknál és üze­meknél a közeljövőben sem lehet számítani. A javuló tendencia azonban azt mu­tatja, hogy e gyárak kollek­tívái képesek a belső tarta­lékok feltárására, a termékek korszerűsítésére, a választé­kok növelésére, a népgazda­sági érdekek szolgálatára. Az elkészített intézkedési tervek mindenütt tartalmaz­zák a felsőbb pártszervek irányvonalából származó in­tézkedéseket. Koncentrálnak a felesleges, vagy rossz hatás­fokkal foglalkoztatott létszám felszabadítására, az állóala­pok­ jobb kihasználására, az önköltség csökkentésre, az ügyviteli rendszer fejleszté­sére, a vállalaton belüli veze­tési lépcső ésszerű kialakítá­­sára. Pártszervezeteink a KB ha­tározatának végrehajtását se­gítő­ ellenőrző tevékenységük­kel folyamatosan figyelem­mel kísérik. Nagyon fontos, hogy a szer­vezés a jövőben mind na­gyobb megbecsülést érjen el. Erre annál is inkább szükség van, mert a vállalatok több-­ ségénél a személyi feltételek jelenleg még hiányosak. A korszerű, szervezéshez szüksé­ges technikai és technológiai feltételek sem mindenütt áll­nak rendelkezésre. Az is ta­pasztalható, hogy számos vál­lalatnál még nem megfelelő az összhang a szervezésben és a műszaki fejlesztésben dol­gozók között. A már meglévő szervezési apparátusok sem rendelkeznek mindenütt ki­elégítő szakmai felkészültség­gel. Az eddigi tapasztalatok, az eredmények és a hiányossá­gok kialakítják a legfonto­sabb feladatokat. A megyei párt-vk vitája, javaslatai ar­ra ösztönzik a párt-alapszer­­vezeteket, hogy segítsék a vállalati szervező munka ki­alakítását. Az üzemekben dolgozó kommunisták küzd­jenek azért, hogy a konzer­vatív szemlélet mindenütt megszűnjék és szabaddá vál­jék az út a szocialista mun­kaszervezés előtt. A szervező munkának na­gyon fontos része a dolgozók kezdeményezése. A vezetők és beosztottak javaslatainak megértése, azoknak megszív­­lelése jól szolgálja a szerve­zési munka , tökéletesítését. Ilyen módon tehát az üzemi demokráciának, a rendszeres tájékoztatásnak e tekintetben is nagy a jelentősége. Pártszervezeteink sokat te­hetnek abban is, hogy kez­deményezik az üzemek kö­zötti tapasztalatcserét, hogy a jót, a hasznosat egymással kölcsönösen megismertessék. A KB 1971. decemberi ha­tározata hosszan tartó mun­kát feltételez. Nagy követ­kezetességre, állhatatosságra van szükség. E munkát a pártszervezeti- és a gazdasági vezetés, a tömegszervezetek támogatásával akkor tudja megvalósítani, ha a vállalati kollektívára támaszkodik. ★ Az a körülmény, hogy a ha­tározat megszületése óta mindössze másfél év telt el, egymagában is lehetőséget ad a tapasztalatok megvitatásá­ra. Számos üzemben olyan kezdeményezés is mutatkozik, amelynek közkinccsé tétele nemcsak a város, hanem az egész, megye gazdálkodását is szolgálja. Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy a Győr városi párt-vb jelentése, il­letve a megyei párt-vb vitája alapján készült írásunkhoz kapcsolódóan közöljék véle­ményüket. Lónyai Sándor Cikkünk után Gazdára találnak a könyvek Februárban írtunk lapunkban arról, hogy a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgatóság­megyei igazgatóságánál egy évig szünetelt a könyvterjesz­tés. Cikkünk megjelenése óta majdnem három hónap telt el. Felkerestük az SZTK-nál Tölgyesi Flórián igazgatóhe­lyettest, az intézet párt­titká­­rát, és arról tudakozódtunk, hogy van-e már könyvbizo­mányos, és ha igen, milyen eredménnyel dolgozik. — Meggyőződtünk arról, hogy dolgozóink szeretnék, ha lenne intézményünkben könyvterjesztés — mondta Tölgyesi Flórián. — A párt­­vezetőséggel és a szakszerve­zettel való megbeszélés után Tremmel Ferencné vállalta a bizományosi munkát. Olyan munkakörben dolgozik, hogy ezt a feladatot nyugodtan el­láthatja. Tévedtünk, amikor nem törődtünk a könyvter­jesztéssel, ezt be kellett lát­nunk, mert dolgozóink nagy kedvvel vásárolnak. Eddig több mint 25 000 forint érté­kű könyv talált gazdára. Az ígéret szép szó, ha meg­tartják, úgy jó­l jutott eszembe a közmondás Tölgye­si elvtárs februárban tett ígé­retére gondolva. Azóta meg­győződhettem arról, hogy be­látta tévedését, és­ intézkedé­seivel igyekezett kijavítani az egy év előtti hibáit. — Tavaly, amikor nem volt üzemi könyvterjesztés, a Kossuth kiadványok sikeré­vel büszkélkedtek. Most mennyi fogy ezekből a köny­vekből? — kérdeztem Óvári Imrénét, a Kossuth kiadvá­nyok terjesztőjét. — Sokan „átpártoltak” a Művelt Nép terjesztőjéhez azok közül, akik addig csak nálam vásároltak. Az előnyös részletfizetési kedvezmények, az értékes irodalmi, művésze­ti kiadványok, a lexikonok csábítják a vásárlókat. Ez­után többet kell propagálnom a Kossuth kiadványokat. A SZOT megyei Igazgató­ságánál 119-en dolgoznak, többségük nő. Az olvasási kedv nem lankadt akkor sem, amikor nem volt bizományos, de akkor a könyvesboltokba kellett járni, hogy megvásá­rolhassák a kiszemelt köny­vet. Sokuknak a második műszak is éppen elég gondot okoz, nekik sokat segít a ter­jesztő, hiszen helyben van, nem kell külön­­időt szentelni a könyvvásárlásra, munkaidő után siethetnek haza, a gyerek­ért az óvodába. A bizományos könnyebben ajánl kedvre valót is,­ mert aránylag rö­vid idő alatt kiismerheti munkatársai érdeklődését, ol­vasmányigényét. Nem úgy, mint a hivatásos könyvter­jesztő, akire sokan panasz­kodtak az SZTK-nál. — Az újságcikk megjelené­se­­ utáni napon felkeresett bennünket egy könyvügynök — mondta Kungli Lászlóné. — Rokonszenves ember volt és rámenős. Aki hagyta ma­gát rábeszélni, az sok köny­vet vett tőle. — Engem becsapott — rös­­tellkedett Palkovics Ildikó. — Ajánlott egy könyvet, rövi­den elmondta a tartalmát. Nagyot csalódtam, amikor el­olvastam, egészen másról szólt. — Aki a bizományosnál vá­sárol, azt nem érheti ilyen meglepetés? ----Biztosan nem, hiszen itt a munkahelyen mindennap­­ találkozunk vele, és a szemébe mondanánk, ha becsapott... Neki pedig az a célja, hogy megtartsa a vásárlóit. R ács A­z e­szpresszó kávéfőzők garanciális javítását megyénkben a Soproni Szolgáltató ISZ végzi SOPRON, Mátyás király u. 5. Bemutatkoznak a salgótarjániak A Győri Fotóklub nemcsak igényes szakmai és művészi munkájáról híres, hanem ki­terjedt kapcsolatai vannak országhatáron belül és túl. A győri fotósok rendszere­sen­­ mutatkoznak be a más vidékeken rendezett kiállít­­­tásokon, és gyakran fogad­ják más városok fotósait Tavaly a Műcsarnokban a salgótarjáni Lóránt János kiállításán a nógrádi me­gyeszékhely feltörekvő kép­zőművészetével ismerked­hettünk meg, most pedig a TIT Győr-Sopron megyei szervezete és a Győri Fotó­klub vendégeként a volt bá­nyászváros fotósai látogatnak Győrbe. Ma délután 6 óra­kor a Technika Házában nyílik kiállítás, s a salgótar­jáni Fotóklub tagjainak al­kotásaiból. A kiállítást Venesz Ernő, a Nógrád me­gyei Művelődési Központ igazgatója nyitja meg. A tárlat június 15-ig tart nyitva. A Győri Ingatankezelő Vállalat felvesz építésztechnikusokat, kőművest, központi fűtés­­szerelőt, épületasztalos és lakatos szak­munkásokat, valamint segédmunkásokat JELENTKEZÉS: építésztechnikusoknak a személyzeti előadónál, Győr, Csaba u. 21., a szak- és segédmunkásoknak Győr, Türr I. u. 9. sz. alatt. 5

Next