Kisalföld, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
A békeerők világkongresszusának utolsó napja Felhívás a világ békeszerető népéhez Szerdán délelőtt a békeerők moszkvai világkongresszusának utolsó napján, a békefórum plenáris ülést tartott. Az ülés első részét a mártírhalált halt afrikai szabadságharcosok és külön is Amilcar Cabral, a Bissau- Guinea és a Zölfoki szigetek afrikai függetlenségi pártja merénylet áldozatául esett főtitkára emlékének szentelték. A kongresszus résztvevői előtt beszédet mondott Anna- Hania Cabral, a PAIGC volt vezetőjének özvegye. A küldöttek egyperces néma felállással adóztak Amilcar Cabral emlékének. A szerda délelőtti plenáris ülésen ezután előterjesztették a kongresszus 14 bizottságának tevékenységéről szóló beszámolókat. Az egyes bizottságok képviselői 10—10 perces beszédben számoltak be arról a munkáról, amelyet a bizottságokban végeztek. Az indokínai problémákkal foglalkozó bizottság beszámolóját dr. Kende István, a magyar küldöttség tagja, a bizottság titkára terjesztette elő. Dr. Bognár József akadémikus ismertette a fejlődéssel és a gazdasági függetlenséggel foglalkozó nyolcas számú bizottságban lezajlott tanácskozások eredményeit. A kormányközi és a nem kormányszervek közötti együttműködéssel foglalkozó tizenhármas bizottság beszámolóját Hargita Árpád, a bizottság alelnöke terjesztette elő, aki a DÍVSZ képviseletében vesz részt a békekongresszuson. 14 bizottság tevékenységéről szóló beszámolók meghallgatása után befejeződött a békekongresszus szerda délelőtti plenáris ülése. ★ Moszkva A békeerőik moszkvai világkongresszusának záróülése szerdán késő délután ült öszsze, hogy jóváhagyja a kongresszus záródokumentumait, amelyek szövegét az összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntöttek végleges formába. A záróülés először a kongresszusnak a világ népeihez intézett felhívását hagyta jóvá, majd a Biztonsági Tanács közel-keleti határozatainak támogatására szólította fel a világ közvéleményét egy külön erre a célra megfogalmazott rövid nyilatkozatban. Ezt követően Mihail Zimianyits, az összekötő bizottság szovjet alelnöke felolvasta a kongresszus nyilatkozatát, amely a bizottságokban végzett munka eredményeit öszszegezi. ★ A békeszerető erők világkongresszusa felhívta a világ népeit, hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket. A szerdán elfogadott felhívás leszögezi, hogy a békeszerető erők sikerei következtében az utóbbi időben javulni kezdett a nemzetközi politikai légkör. Realitássá vált az a remény, hogy a mai és a jövőbeni nemzedékek megmenekülhetnek a nukleáris katasztrófa rémétől. Az ellenségeskedés és a szembenállás a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan átengedi helyét a békés és kölcsönösen előnyts együttműködésnek, valamint az államok közötti fokozottabb bizalomnak. Ugyanakkor — hangzik a felhívás — maradtak még olyan térségek, ahol a feszültség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még mindig nem sikerült felszámolni az egész emberiséget veszélyeztető agresszió tűzfészkeit. A kongresszus felhívta a népeket: követeljék a nemzetközi, biztonságon és a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus felszámolását. Követeljék az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadását, valamint az agresszió összes formáinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra előirányzott öszszegeket fordítsák a nyomor megszüntetésére, az írástudatlanság felszámolására, az oktatás, az egészségügy fejlesztésére. Követeljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igazságosság szavatolásának elengedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az ENSZ- határozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás — megfelelnek az ENSZ-alapokmány, a Bandungi Konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, valamint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői által aláírt békedelegációkban és okmányokban. ★ A Közel-Kelettel kapcsolatos kongresszusi okmány kimondja: „a pillanatnyi helyzet gyors és hatékony intézkedéseket követel. A békeszerető erők nemzeti és nemzetközi kötelessége, hogy aktívan részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyira szükséges mind a közel-keleti népek, mind pedig az egész világ népei szempontjából.” (Folytatása a 2. oldalon.) Szerda délután véget ért Moszkvában a békeerők világkongresszusa. Képünkön: a magyar küldöttség a záróülésen. (MTI — Külföldi Képszolgálat — KS) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM la 1877-ben, Visy Károly néptanító azt írta a rábasebesi anyakönyvbe, hogy hatvankét tanuló jár az iskolába. Négyszázan laktak a faluban. Azóta egyre fogy a lakosok száma. Elvesztek a háborúkban, elvándoroltak Csornára, Győrbe, Budapestre. Ma sok autóbusz megfordul a községben, aki akár utazhat, várost láthat, pedig eldugott kis falu Rábasebes. Az elvándorlás napjainkban is természetes. Jelenleg már csak kétszázötvenen élnek a községben. A családok a téeszben dolgoznak. Három mérföldkövet hagytak maguk mögött a felszabadulás után. 1949-ben alakult az első téesz. Tíztizenkét család összefogott. Húszhuszonkét taggal, kétszáz holdon alakították meg a Vörös Partizán csoportot. Nincstelenek voltak, kezdetben tehenekkel szántottak. Erlitz Ferenc már csak másodmagával dolgozik az alapítók közül. — Emlékszem, akkor azt mondtuk valamennyien, majd a mi gyerekeink folytatják. Ma senki sincs itthon a fiatalok közül, senki sem folytatta — mondta kesernyésen. A második mérföldkő 1959. Rábasebes szövetkezeti község lett. Jól jövedelmezett a gyümölcsös, több mint félmillió forint hasznot hozott évente. Egyre növekedtek azonban az igények. Fejleszteni kellett a termelést. Két lehetőség kínálkozott: szakosítás, vagy koncentráció. Néhány gépet vehettek volna igaz, de féltek, kihasználatlanul állnak majd a drága portékák. Az egyesülés mellett döntöttek. 1970. február óta a szanyi gazdasághoz tartoznak. Ez volt a harmadik mérföldkő. És azóta? Pető Imre, az üzemegység vezetőhelyettese mondja: — A 112 tagunk közül alig negyven a dolgozó. Harminc évnél fiatalabb egy, harminc-negyven év közötti hat, negyven-ötven év közötti pedig tizenhét tag. A többi ötven év feletti. Az egyesülést a munkaerő-gondok is sürgették. Azóta megváltoztak a termelés körülményei. Mi tagadás, az emberek közérzete is. Érthető, hiszen az új körülményekhez alkalmazkodni kell. Megkerestük Márkus József párttitkárt. A kukoricaföld végén leszállt a traktorról. — A pártszervezet támogatta az egyesülést. De az a sejtésem, vannak olyan elvtársak, akik tán azt gondolják: az egyesüléssel megoldottunk mindent. Pedig nem így van. Alaposan elemezni kellene az egyesülés után kialakult helyzetet. Segítséget várunk feletteseinktől, mert addig keveset tudunk tenni — mondja. Beszélgetünk. Úgy tűnik, mintha a hajdani színes közéleti tevékenység megfakult volna. Pedig néhány, száz ember is igényli, még akkor is, ha a világ eseményeiről mindenki tud. Hiszen esténként a tévé előtt ülnek. De a millió hagyomány, kötelék ma is egymásra utalja őket. Az új viszonyokhoz alakítani kellene tehát az embereket. Motorkerékpár búg. Békéssy Gyula főagronómus érkezik a központi községből. — Mennyi munka marad csütörtökig? — kérdezi Pető Imrétől. •Ceruza, notesz, rögtönzött számolás: — Harminc hold. De vasárnapra befejezzük a vetést. Gyorsan jött a fagy, maradt még körte a fákon. De kevés az ember — mondja Pető Imre. Egy-két szó a teendőkről és a főagronómus sietve távozik. Kevesen járnak az utcán, s faluban nincs mesterember, nincs postás, a kovács is nyugdíjba ment, nagyon megnézik az idegent. Csendes a falu. Még az iskola is, hiszen Márkus Miklósáé csak tíz gyereket tanít. A néhány gyerek is útrakel majd. Néha hazavárják őket. Az idősebbek azt kérdezik, meddig? Én inkább azt kérdezném: vajon örömmel, jó közérzettel várják az érkezőket? Varga Lajos CSENDES A FALU Ülést tart az MSZMP KB A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának soros ülését november 1-ére összehívták. A Politikai Bizottság időszerű nemzetközi kérdések megvitatását javasolja a Központi Bizottságnak A KISZ Győr városi Bizottsága értekezlete Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Győr városi Bizottsága. A testület Gede Jenőné első titkár előterjesztése nyomán megtárgyalta, majd elfogadta a november 16-i városi küldöttértekezlet beszámolóját. Ezután a Tanuló Fiatalok Tanácsa 1973/74. évi munkatervét vitatta meg, majd hagyta jóvá a KISZ- bizottság. Utolsó napirendi pontként személyi ügyben döntött a KISZ Győr városi Bizottsága. A Politikai Főiskola nappali tagozatára e tanévtől felvételt nyert Takács József helyett Káldi Györgyöt kooptálta tagjai közé a testület, majd a bizottság titkárává megválasztotta. Káldi György eddig a GRABOPLAST Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár KISZ végrehajtó bizottságának volt a tagja, és legutóbb szervező titkári tisztséget töltött be a győri nagyüzemben. Húszéves az egészségügyi szakiskola A gyógyítás nélkülözhetetlen láncszeme Bensőséges ünnepségen emlékeztek tegnap Győrött, a Megyei Kórház kultúrtermében megyénk egészségügyi szakiskolájának húszéves fennállására. Dr. Horváth Ottó, a megyei kórház igazgató-főorvosa megnyitójában köszöntötte a vendégeket, majd a felszabadulás előtt elmaradott egészségügyi állapotokról szólt. Csak 1951 után az egészségügy egységének, kialakulásával és a gyógyítás állami feladattá válásával teremtődtek meg a lehetőségek az egészségügyi szakdolgozók képzésére. Azóta nagy utat tettünk meg. Hazánkban a 80 000 egészségügyi dolgozó 77 százaléka képzett. Dr. Szőke Béláné, a Győr- Sopron megyei Tanács VB. Egészségügyi Szakiskola igazgatója a megye szakoktatásának kezdetéről, sok nehézséggel, gonddal küzdő korszakáról szólt. Az intézmény 1953 októberében kezdte meg oktatóba pályára felkészítő munkáját. A tankönyvek, gyakorló eszközök hiányát fokozta, hogy nem volt állandó helyük, csak 1961-ben. Az iskola első esztendejében a szükségnek megfelelően, csecsemő- és gyermekgondozó szakembereket képeztek, majd éveken (Folytatása a 3. oldalon.) Lendületes tárgyalás a haderőcsökkentésről Lendületesen indultak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások. Ez a szerda reggeli osztrák sajtó véleménye, és hasonló benyomás uralkodik a Hofburg sajtóközpontjában is, ahová az osztrák főváros másik végén zajló bizalmas tárgyalásokról az értesülések befutnak. A 19 résztvevő ország közül 15-nek az általános nyilatkozata már ismert. A kedd délelőtti, és délutáni zárt ülésen, amelyeknek angol, illetve amerikai elnöke volt, a küldöttségvezetők az országok angol nevének abc sorrendjében szólaltak fel, így maradt a szerdai ülésre Törökország, Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egye-sült Államok általános poli-etikai nyilatkozata. A legnagyobb érdeklődés természetesen Oleg Hlesztov professzornak, a szovjet küldöttség vezetőjének és Tankley R. Resor nagykövetnek, az amerikai delegáció vezetőjének beszédét előzi meg. Az 1973 első felében ugyancsak Bécsben megtartott előzetes konzultációkhoz képest a szovjet küldöttség élén nem történt változás, az amerikai küldöttség viszont új vezetőt kapott, és Jonathan Dean-nek, aki a konzultációkon az amerikai delegáció élén állt, most be kell érnie a vezető helyettesének rangjával. ,,Tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről” — ez a Bécsben megindult megbeszélések hivatalos, de korántsem végleges elnevezése. Jóllehet, néhány nyugati ország nyilatkozatában még vissza-visszatér a „kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés” kifejezés, a „kiegyensúlyozottság” NATO értelmezésével szemben elhangzott tiltakozásnak meglett a foganatja: a négy betű mind a bécsi tárgyalásokról, mind azok munkaokmányairól eltűnt (MTI)