Kisalföld, 1974. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-08 / 5. szám
1974. JANUÁR 8., KEDD Baki riportok (4.) KEMERI A Balti-tenger lettországi partja természeti változatosságban szinte kimeríthetetlen. Mindig tud új és új arculatot adni. Jurmalát, a rigaiak kedvenc fürdőjét elhagyván, megritkulnak a fenyők, és a lomberdők teszik változatossá a tájat. A tőlgyek és hársak között található Kemen. A település ma is kicsi, de nagyon nevezetes. A monda szerint az egykori mocsaras tájon Zsűrit, a nagyerejű favágót megcsípte a kígyó. A favágó a csípéstől nagyon elgyengült. Halálát érezvén, még egyszer találkozni akart feleségével és öt gyermekével. De útközben elfogyott az ereje, és beleesett egy iszapos tavacskába, ott visszanyerte eszméletét, megszűntek fájdalmai, s kígyó marta sebe begyógyult. A legendában annyi a valóság, hogy már nagyon régen rátaláltak a kénes, mangános természetes forrásokra. Azt is tapasztalták, hogy a kiváló iszap az ízületi fájásokat gyógyítja. A századforduló tájékán felépült a 300 beteget befogadó ókemeri szanatórium. Az első nagy kórház építését számos kisebb követte. Napjainkban különösen gyors a fejlődés. Geológiai módszerekkel sikerült új forrásokat is nyitni. 1967- ben átadták a Szovjetunió legmodernebb, 500 ágyas reumakórházát. Épül a még újabb, amelyben 200 ágy lesz. D-Kemeri vezetőjének, L. Zvnedre neves reumatikus orvosnőnek és az új szanatórium igazgatójának, Mihail Grigorovicsnak szavaiból kirajzolódik a két testvérintézmény munkájának hasonlósága és különbözősége is. — Ó-Kemeri — magyarázza L. Zviedre — foglalkozik a hosszabban tartó kezelésekkel. Orvosaink hozzáértéssel, türelemmel tevékenykednek a testi hibás betegekkel. Szinte természetes, hogy a mi kezeltjeink tekintélyes része évenként, néha sűrűbben is kénytelenek kórházunkba visszatérni. Abban megegyezik az Ó- és Új-Kemeri, hogy mindkét szanatórium kánsavas forrásokkal és természetes iszappal rendelkezik. A mai mozgásszervi gyógyítás minden eszközét alkalmazzuk. A betegek speciális fürdős és iszapos kezelést, masszírozást kapnak. Alkalmazzuk a nyújtási gyógyítást és természetesen a tornát is. — Az eltérés — veszi át a szót Mihail Grigorovics — leginkább abban érzékelhető, hogy Új-Kemeniben általálóan munkaképes dolgozókat gyógyítunk. Kisebb-nagyobb baleseteket követő utókezelések, kezdetleges reumás betegségek gyógyítása a fő feladatunk. A Szovjetunióban, NDK- ban, Angliában készült orvosi műszerek között a magyar gyártmányúak is megtalálhatók. Elismerik a magyar orvosi műszerek kiváló minőségét. És mit mondanak a betegek? Iván Kuzmevics Moszkvából: — A második világháborúban megrokkantam. A hideg éjszakákban átfázott a gerincem. A háborúból viszszatérvén, az orvosok már nem engedtek dolgozni a gépgyári öntödében. Rendszeres kezelésre küldtek. Évente megerősödöm Új- Kemeriben. Nagyon jó a csend, a tiszta levegő, a kellemes, erdős táj. — Az első gyermekszülés után — hallható egy másik élmény — éreztem a derekamat. Leningrádi körzeti orvosom szerint jó időben jelentkeztem. Huszonhat napos gyógyítás után egyáltalán nem érzek fájást. Kemerinek nemcsak ősi legendája hanem ma is létező csodatevő ereje van. A Kígyó-kútról azt tartják, hogy aki abba mosakszik és a víz a naptól, széltől szárad az arcára, megszépül. A szanatóriumi beutaltak, turisták természetesen elsősorban a lányok Vidám kuncogás közben nem mulasztják el a kígyó szájából folyó vízben megmosakodni. Lónyai Sándor A kemeri új szanatórium Kultúrműsor, de kinek ? Mikor végigmentem a győrújbaráti klubkönyvtár nagytermén, szemembe ötlöttek a bordásfalak. — Ezek mit keresnek itt? •— kérdeztem. Varga Lajos kultúrotthonigazgató elmondta, hogy a kétszáz méternyire lévő új iskola tanulóinak alakítottak ki itt tornatermet. — Senkót sem zavarnak a bordásfalak — próbál megnyugtatni. — Ha ünnepség van, nem nézik őket Máskor pedig nem nagyon népesül be a nagyterem. Felhorkanva fogadtam a megjegyzést. Épp egy műsor meghallgatására tértem be a művelődési otthonba. A rendezvény gondolata a Ménfőcsanak és Vidéke Áfésznek vezetőitől származott. Arra gondoltak, hogy a kulturális alapjukból fennmaradó pénzösszeg elköltésére nemes miszszió lesz, ha két tagszövetkezeti községben az áfész-tagoknak kultúrműsort rendeznek. Elképzelésük szerencsésen találkozott a mosonmagyaróvári agrártudományi egyetemisták énekkarának terveivel. Ők ugyanis vezetőjük, Halmos László zeneszerző javaslatára elhatározták, hogy bejárják a megye községeit, és igyekeznek megszerettetni a falusi lakossággal a kórusművészetet. A második ilyen jellegű estjükre készültek Győrújjparáton. Az elsőt ugyancsak az áfész felkérésére Koroncón tartották, ott telt ház és nagy siker buzdította őket a folytatásra. Lányok és fiúk, eljöttek Győrújbarátra, feláldozva egy estét a vizsgáikra való készülés szigorúan beosztott óráiból. Kissé izgatottak voltak, sikerül-e a műsor, mivel néhány társuk, aki másnap vizsgázott, nem tudott eljönni. Halmos László nemcsak karmesterként mutatkozott be, hanem hivatásos vigasztalóként is. Lelket öntött az előadás sikerét féltő fiatalokba. Tán ő is kisebb buzgalommal tette volna ezt, ha látja azt, amit én láttam. A műsort ugyanis este hat órára hirdették, a hivatalos kezdés előtt pár perccel benéztem a jól befűtött és ragyogó tiszta nagyterembe. Bizony ott csak néhány ember árválkodott. — Várjunk még egy kicsit — kérte a kultúrotthonigazgató —, nagy területen fekszik a község, bizonyára lesznek jó páran, akik nem tudtak ideérni a kezdés idejére. Vártunk. Húsz percet. Fél órát. De a terem csak nem akart megtelni. Mindössze húszan, huszonöten jöttek el a műsort meghallgatni. Ismerem a falut, ismerem amegjelent embereket. Csaknem mindannyian évek óta részt vesznek a művelődési ház kevés számú rendezvényén. Nem vizitre, ruhamutogatásra jöttek. Egyszerűen csak érdeklődnek a községben történő események iránt. Dicséret illeti őket. A szomorú csak az, hogy számuk évről évre fogyatkozik. A megjelentek általában közép- és idősebb korosztályúak, régi színjátszó csoportok, dalárdák tagjai. A műsor mindettől függetlenül elkezdődött. Húsz-huszonöt embernek szólt a mintegy harminc tagú kórus éneke. Népdalokat, magyar és külföldi kórusmű-feldolgozásokat, valamint Halmos László szerzeményeit adták elő. Mintha százaknak énekeltek volna. És a hallgatók hálásak voltak a távolmaradott százak helyett is. A rendezvényt a helybeli KISZ-esek egy jelenettel színesítették. Az iskolások is készültek. Először úgy volt, hogy három-négy szavalatot hallunk tőlük, de végül csak egy kislány mondott el egy tréfás versikét. A többi általános iskolás versmondó el sem jött. Hogy miért? Az okok között valószínűleg az is súllyal esik latba, hogy a népes tanári karból csak az egyetlen kultúrotthon-igazgató volt jelen. Még azok a pedagógusok sem jöttek el, akiket megkértek arra, hogy versekkel készítsenek fel néhány tanulót. A rendezvény sikeréért védnökséget vállaltak a helybeli KISZ-esek, ám a néhány szereplőn kívül senki sem képviselte az alapszervezetet. És nem érezte szükségét a műsor megtekintésének a többi falusi tömegszervezet egyetlen vezetője sem. Rossz volt a szervezés? Lehet, de nem kizárólag győrújjvaráti sajátosság ez sem. És nem is a fő dolog. Hanem a veszteség. Veszítettek azok, akik nem hallgatták meg a mosonmagyaróvári egyetemisták kórusának műsorát. Elestek az előadás meleg varázsától Ártottak közönyeikkel egy fiatal közösségnek (az egyetemistáknak), akik még úgy érezték: szükség van a kórusművészet, a kultúra terjesztésének ilyen, formájú misszióira. Ártottak két szervezetnek, az áfésznek, a KISZ-alapszervezetnek, amelyeknek vezetői úgy gondolták: Győrújbaráton szívesen fogadják ezt a műsort. Elbizonytalanítói lettek a következő rendezéseknek, a klubkönyvtárvezető „népét” ismerő, csendes lángolásának. És még sokáig lehetne sorolni a meg nem jelentek, a közömbösek, a művelődés tiszta forrásaira legyintők veszteségeit és ártásait egyaránt. Ám engem hozzásegítettek egy szomorú felismeréshez: hasznos dolog lehet egy bordással a színházteremben. Így legalább a diákok testnevelő órák alatt használják a termet. Az ép testben majd bizonyára feléled az ép szellem szomjúsága is. Németh Endre Bisalf Ud Komputer javítja a dolgozatokat A Lipcsei Építészeti Főiskolán a hallgatók komputer segítségével kapják feladataikat. Az „Ural—14” típusú szovjet elektronikus adatfeldolgozó berendezés lehetővé teszi, hogy a diákoknak egyedi feladatokat adjanak, sőt, a legrövidebb idő alatt ki is javítja azokat. Ez „felszabadítja” a professzorokat a rutinmunkálatokról és elősegíti az oktatási folyamatok további ésszerűsítését. (EURAPRESS, PANORAMA) Nem mellékes a mellékbüntetés Beszélgetés a közlekedési ügyésszel Az ügyészi és bírói gyakorlatban a balesetet okozó vagy különlegesen súlyos szabálysértést elkövető járművezetőt a szabadságvesztés, a felfüggesztett szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés mellett a járművezetéstől is eltilthatják.Régi tapasztalat, hogy a szabálysértők leginkább a jogosítványuk elvesztésétől tartanak (főleg azok, akiknek a munkájukkal kapcsolatos a gépkocsi vezetés), tehát a mellékbüntetés alkalmasint „fő” büntetéssé lép elő. A közlekedés biztonságára ügyelő rendőri és bírósági szervek eddig is éltek a gépjárművezetői engedély megvonásának, illetve a járművezetéstől való eltiltásnak a lehetőségével. A jövőben — 1974. január 1-i hatállyal — ez a tevékenység az eddiginél szigorúbbnak ígérkezik. A legfőbb ügyész erre vonatkozó utasításáról dr. Révhelyi Jánossal, a Győr-Sopron megyei Ügyészségközlekedési ügyészével beszélgettünk. — Milyen új vonásokat tartalmaz az utasítás a közlekedési biztonság és a közúti fegyelem szilárdítására? — Véleményünk szerint a közlekedési fegyelem megszilárdításának egyik leghatásosabb eszköze az igazságos, de szigorú büntetés. A legfőbb ügyész utasítása egyértelműen szigorítja az egyes kifogásolható közlekedési magatartások elbírálását, és ennek alapján az eddiginél jóval több esetben fogunk élni a bíróságoknak tett javaslatainkban a járművezetéstől való eltiltás eszközével. — Az egységes ügyészségi szemléletet nyilván követi majd az egységes bírói gyakorlat kialakítása is . .. — Igen, ez természetes folyamat. Az ügyészségi munka bizonyos szemléletbeli változása az indítványok megtételében, illetve a bírósági ítéletek ellen bejelentett fellebbezésekben kezdeményező szerep, amelyet a bírói tevékenység minden valószínűség szerint követni fog. — Melyek a leglényegesebb vonásai a szigorúbb elbírálásnak? — Halált, vagy súlyos testi sértést okozott baleset ittas vádlottja — függetlenül az alkoholos befolyásoltság mértékétől — ezentúl minden esetben számíthat vezetői engedélyének elvesztésére. Mint ismeretes, a járművezetéstől való eltiltás időtartama fél évtől tíz évig terjedhet. Az egy évet elért eltiltás után új vizsgát is tenni kell... Még azt is érdemes megjegyezni, hogy a hathónapos alsó határ csak elméleti, inkább kivételesen alkalmazzák, sokkal gyakoribb a fél évnél hoszszabb mellékbüntetés! — A köztudatban úgy élt eddig, hogy az első esetben bizonyos fokig „elnézők” voltak az ítélkezők ... — Nem minden alap nélkül élt ilyen szemlélet. A legfőbb ügyészi új utasítás szinte kizárja az ittas vezetés „megbocsátható” megítélését. Bizonyság erre a szigorítás néhány más pontja, így például az ügyészi szerveknek rendszerint akkor is élniük kell a járművezetéstől való eltiltásra tett javaslattal, ha az ittasan közlekedő nem okozott balesetet, de ... már követett el azt megelőzően is közlekedési vétséget vagy szabálysértést, illetve az elkövetés módja, annak folytonossága, az alkoholos befolyásoltság magas mértéke a szabálysértő veszélyes magatartására utal. — Mit jelentenek ez utóbbi mértékek? — Minden esetben az egyéni elbírálás eszközével élünk, de természetesen vannak általános szempontok is. Sokkal szigorúbbak leszünk azzal szemben, aki nem egy szomjoltó pohár sört fogyasztott el, hanem kocsmáról kocsmára járva ült felelőtlenül volán mögé. A mi szemszögünkből a befolyásoltság magas mértéke az erős közepesnél kezdődik, vagyis a másfél ezrelékes véralkoholkoncentráció feletti. Mindenkor megvizsgáljuk az ittasan vezető magánéletét, munkahelyi viselkedését, amelyekből kiderülhet, hogy véletlen volt-e a felelőtlen magatartása a volánnál. Vagyis, ha az illető életvitelének egyenes következménye a vétség, feltétlenül javasoljuk a bíróságnak a járművezetéstől való eltiltást. Egyébként a felsorolt szempontok nemcsak az ittas gépjárművezetőkre vonatkoznak, hanem a durva szabálysértést elkövetőkre is. Meg kell jegyezni, hogy szándékos közlekedési bűncselekmény esetében (ez szerencsére kevés van) a törvény erejénél fogva kötelező a vezetéstől való eltiltás " — összegezve, mi a véleménye a szigorításról? — Jó az a cél, hogy a szigorúbb elbírálás visszarettentse azokat, akik agresszív magatartásukkal, felelőtlenségükkel veszélyeztetik mások, illetve saját maguk testi épségét. És az ilyen esetekben a járművezetéstől való eltiltás szükséges mellékbüntetés! — Köszönöm a beszélgetést! Cs. A. Ének, tánc, zene, barátság Ezt lehetne mottójául választani annak a nemes törekvésnek, amely hagyománnyá ismosodik Farád és Sobor öntevékeny művészeti csoportjai között. December 2-án immár harmadszor látogattak fel a farádiak a kis Rába menti faluba, hogy közös műsorukkal gyönyörködtessék, szórakoztassák, neveljék, tanítsák a kultúrtermet zsúfolásig megtöltő közönséget. Ezt a lelkes, szeretetteljes fogadtatást viszonozták a farádiak december 16-án a soborlaknak, amikor ugyanolyan zsúfolt széksorok előtt csendülhetett fel a népdal, népi muzsika, dübörgött a verbunk, peregtek a csodaszép népi gyermekjátékok, és zengtek a kórusművek. A népi hagyományoknak, népdalnak szeretete, néptánckincs féltő őrzése, amit a két fenti csereműsoron kívül a rábaiújfalui és egyedi műsorcserék sikerei bizonyítanak, adták a Csornai járási Hivatalnak azt a gondolatot, hogy ezeket a cseréket egész évben a szokásos járási versenyektől függetlenül folyamatossá, állandóvá kell tenni a járásban. Rábaköz népe szereti és, féltve őrzi népi hagyományait. Éppen azért nem csak a csereműsorok programját szeretné a művelődésügyi osztály megvalósítani, hanem el akarja vinni olyan falvaiba is, ahol még nem mernek az öntevékeny művészeti csoportok nagyobb nyilvánosság elé lépni, vagy ahol nem működnek ilyen csoportok, hogy kedvet ébresszenek a „Tiszta forrásból” való merítéshez. A gyakoribb szereplésekkel a színvonal emelkedését is szeretnénk elérni. Azonkívül a műsorok bővítésére is ösztönzi a csoportokat. — Jó példák erre a fent említett községek Páva-köreinek gyarapodó népdalcsokrai és, ami nagy örömet okozott minden nézőben, a sobri k öreglegények” országos hírű verbunkoscsoportjának megszületett a fiatalokból álló utánpótlása. Persze színvonalban még elmaradnak apáiktól, de biztató ígéret van táncukban. Reméljük, méltó folytatói lesznek a falujukat híressé tevő szüleiknek. Erre jogosít fel bennünket a törhetetlen és rendíthetetlen akarása ahogy ezt a csoport vezetője, Hofer Józsefné mondotta. Remélhető, hogy a népi gyermekjátékok feldolgozásának és gyűjtésének is születnek olyan , apostolai, mint Horváth Győző, aki összegyűjtötte, csodálatos csokorba kötötte és színpadra alkalmazta a rábaközi gyermekjátékok gyöngyszemeit. Az öntevékeny művészeti csoportok utaztatásához szükséges anyagi alap megteremtését a Járási Hivatal a járás termelőszövetkezeteitől kérte a kulturális alapból. Minden remény megvan arra, hogy a tsz-vezetők megértették a terv fontosságát, és támogatják a tervet. Szeretnénk, ha az ének, tánc, zene népi művészetén keresztül szoros barátságok szövődnének a közös múlt, közös hagyományok megbecsülésében, ápolásában Rábaköz falvaiban. Szalay Miklós, r. népműv. felügy.