Kisalföld, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1976. JÚNIUS 1., KEDD ÓRA: 80 FILLÉR XXXII. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM TELEX Koszigin Irakban Bagdadban hétfőn be­fejeződtek a tárgyalások Alekszej Koszigin, az M­EKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és I Szaddam Husszein, az iraki Baath-párt helyet­tes főtitkára, a Forra­dalmi Parancsnokság Ta­nácsának helyettes elnö­ke között. A tárgyszerű, konst­ruktív légkörben lefolyt tárgyalásokon megvitat­ták a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság politi­kai, gazdasági, tudomá­nyos-műszaki együttmű­ködésének további elmé­lyítésével kapcsolatos kérdéseket. Nagy figyelmet szentel­tek az időszerű nemzet­közi kérdéseknek, köz­tük a közel-keleti hely­zet rendezésének, az arab országok ellen el­követett izraeli agresszió következményei felszá­molásának. Megállapodtak abban, hogy a tárgyalásokról közös közleményt hoz­nak nyilvánosságra. Bolgár választási jelentés Szófiában hétfőn köz­zétették a bolgár köz­ponti választási bizottság jelentését a vasárnap tartott nemzetgyűlési és tanácstagi választások­ról. A szavazás teljes rend­ben, a választási tör­vény előírásainak meg­felelően zajlott le. A vá­lasztásokat mindenütt magas fokú politikai aktivitás és ünnepi han­gulat jellemezte. A ha­zafias front és a többi társadalmi szervezet biz­tosította a választások gyors és szervezeti­ me­netét, a szavazás titkos voltát. Több választási körzetben a szavazási arány már a délelőtti órákban elérte a 100 százalékot. Délután 10 órára a szavazási arány több megyében megha­ladta a 99 százalékot. A­ választások végeredmé­nyét a sajtó, a rádió és a televízió fogja ismer­tetni. Felmentés - kinevezés A kormány dr. Gál Ti­vadart, a Miniszterta­nács titkársága vezetőjét nyugállományba vonulá­sa alkalmából érdemei­nek elismerése mellett beosztásából felmentette. Egyidejűleg dr. Varga Józsefet, a Tanácsi Hi­vatal elnökhelyettesét beosztásából felmentve a Minisztertanács titkár­ságának vezetőjévé kine­vezte. Az elnöki tanács dr. Gál Tivadart a Szocia­lista Ma­gyarországért érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Lázár Györg­­, a Miniszterta­nács elnöke adta át. A lakosság kilenc százaléka Isz-lag • • Ülésezett a TDT elnöksége A termelőszövetkezetieknek hosszabb a munkanap A TDT elnöksége hétfőn ülést tartott, megtárgyalta a ter­melőszövetkezeti tagság helyzetének alakulását és életkörül­ményeinek fejlődését. Az elnökség megállapította, hogy az elmúlt 5 évben a tsz­­tagok száma egyenletesen csökkent és a tagság összetétele a nemzedékváltás nyomán számottevően módosult. 1975. végén 930 ezer tagja volt a termelőszövetkezeteknek, közülük 310 ezer aktív korú, 420 ezer pedig nyugdíjas. (A nyugdíjasok száma öt év alatt 20 százalékkal nőtt.) Az elmúlt években élénk munkaerőmozgás volt megfi­gyelhető, főleg az iparosodott körzetekben és a­­tsz-alkal­­mazottak körében. A válto­zás nyomán a fiatal, képzet­tebb szövetkezeti tagoknak a munkaviszony és a munka­­feltételek iránti igénye az iparban meghonosodott gya­korlathoz közeledett. Az ak­tív tagság tovább fiatalodott, az átlagos életkor öt év alatt három évvel, 41 évre csök­kent. Viszont számos kedve­zőtlen adottságú közös gazda­ság tagsága kifejezetten el­öregedett és ma már csak nagy nehézségekkel tudnak megbirkózni a feladatokkal. Figyelmeztető az is, hogy a munkába lépő fiatalok nem érdeklődnek kellően a szövet­kezetek iránt : a korábbi évek 10—13 ezres számával szem­ben 1975-ben csak 7 000 volt a tanulósorból a közös gazda­ságokba belépők száma. A szövetkezeti parasztság életkörülményeit meghatáro­zó tényezők között nagy sze­repe van a munkában töltött időnek. Az elmúlt öt évben a termelőszövetkezetek egy­ fő­re jutó munkaidő-teljesítmé­nye emelkedett. Amíg az egy év alatt ledolgozott átlagos munkaidő országosan 2300 órára csökkent addig a szö­vetkezetekben ennél 100 órá­val többre nőtt. Ezen kívül a tsz-tagok többsége jelentős időt, naponta átlagosan 2,6 órait fordít a háztáji­ gazdál­kodásra. Az egyes tagsági ré­tegek foglalkoztatottságában mutatkozó különbségek túlsá­gosan nagyok. Mintegy száz­ezren évente átlagosan több mint 3000 órát dolgoznak. Ugyanakkor főleg a női dol­gozók foglalkoztatása gyak­ran alig­ éri­ el az ezer órát. A termelőszövetkezeti ta­gok jövedelmi helyzete a központi életszínvonal-politi­kai célokkal összhangban ál­talában kedvezően alakult. Viszont a foglalkoztatás mér­tékétől, a szövetkezet gazda­sági helyzetétől függően — esetenként szubjektív okok miatt — túlzottan differen­ciálódott az azonos munkát végzők keresete, továbbá az egyes szövetkezetek és me­gyék átlagkereseti színvona­la. Bár a tervidőszak során enyhültek a különbségek, to­vábbra is fontos feladat a szocialista elosztás elveinek következetesebb érvényesíté­se. .Javult a tsz-nyugdíjasok és -járadékosok anyagi helyze­te. A nyugdíjak átlagos ösz­­szege közel megkétszerező­dött. A nyugdíjakra és jára­dékokra fordított központi kifizetések öt év alatt 1,7 milliárdról 4,2 milliárd fo­rintra nőttek. A munkaképes nyugdíjasok a háztáji gazdál­kodásból és részben a közös gazdaságból kiegészítő jöve­delemhez jutnak: a nem munkaképes nyugdíjasok helyzetének enyhítésében je­lentős szerepe van a­ termelő­szövetkezetek készpénzsegé­lyeinek és más juttatásainak. Ilyen célokra a szövetkeze­tek 230 millió forintot fizet­tek ki 1975-ben. A tsz-ek ezen kívül közel 100 millió forintot fordítottak tavaly egyéb segélyekre. Je­lentős, de nem elégséges ja­vulás tapasztalható az üzemi étkezés, s a munkahelyi egészségügyi ellátás, a mun­karuha-juttatás­ és az üdülte­tés fejlődésében. Az elnökség kiemelte: a termelőszövetkezeti tagság életkörülményeinek alakulá­sában alapvető változást ho­zott, hogy a tá­rsadalombizt­o­­sítási szolgáltatások rendsze­re, feltételei és színvonala lé­nyegében azonossá vált a m­unka­viszonyban állókéval. (MTI) Magyar­szovjet tárgyalások Plenáris üléssel a Parla­ment delegációs termében hétfő délután megkezdődött a magyar é­ szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság­ 17. ülésszaka. A ta­nácskozáson a két delegációt dr. Szekér Gyula és Mihail Leszecsko miniszterelnökhe­­lyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei vezetik. A tanácskozáson áttekintik az 1975. október 21 -i kor­mányfői megbeszélésekből adódó feladatok teljesítésé­nek menetét; tájékoztatót hallgatnak meg öt nagy ma­gyar gépgyár gyártási profil­jának hosszútávú meghatá­rozásával kapcsolatos ma­gyar—szovjet együttműkö­désről; megbeszéléseket foly­tatnak a közszükségleti cik­kek gyártásában és kölcsönös szállításában a két ország együttműködésének újabb le­hetőségeiről; megvizsgálják, hogy milyen módon működ­het együtt a két ország ipari üzemek teljes felszerelésének harmadik piacra való szállí­tásában, illetve ott ipari üze­mek építésében, tárgyalnak az 1975. utáni gyártás-szako­sítási és kooperációs egyez­ménytervezetek­ előkészítésé­­­­ről, a termelési és műszaki együttműködés fejlesztését célzó távlati programterve­zetről és több más fontos té­máról. Módosítják a segélyezés rendjét A szakszervezeti bizalmiak hatásköréről A SZOT elnöksége irány­elveket fogadott el a szak­­szervezeti bizalmiak hatás­köréről. Figyelembe vette, hogy a kormány legutóbbi rendelete értelmében ezentúl a szakszervezetek egyetértése szükséges a dolgozókat érintő olyan eseti intézkedésekben, mint a személyi alapbér megállapítása, a miniszteri vagy magasabb szintű kitün­tetésre vonatkozó javaslat, a fizetett rendkívüli szabad­ságban vagy jutalomszabad­ságban részesítés, vállalati lakás vagy lakástámogatás továbbá szociális juttatás adása. Az ezekkel kapcsola­tos egyetértési jogot a szak­­szervezetek alapszabálya ér­telmében a bizalmiakra, illet­ve a főbizalmiakra ruházzák. A bizalmiak véleményét, javaslatát ki kell kérni a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit érintő valamennyi kérdésben, s joga van a bi­zalminak arra, hogy e kérdé­seket érintő f­elsőbb szintű rendeletek, előírások megtar­tását ellenőrizze. A. bizalmi vétót kezdeményezhet a szak­­szervezeti bizottságnál, ha a gazdasági vezető a csoport­ját, illetve egyes dolgozókat érintő törvénysértő intézke­déseket tervez, vagy ha a szocialista erkölcsöt sértő el­,­járást, hibás módszert ta­pasztal és a kérdést a gazda­sági vezetővel nem tudja rendezni. A most elfogadott irányel­veket valamennyi alapszer­vezetben ismertetik a bizal­miak, főbizalmiak tanácsko­zásán. A SZOT elnöksége tájékoz­tatót hallgatott meg a jóléti és a kulturális alapképzés egyedi elbírálásáról, majd tárgyalt a szakszervezeti se­gélyezési rendszer módosítá­sáról, és megvitatta az 1977. évi tagdíjbesorolás irányelve­it. M­egalakult az ország első úttörő-gárdazászló­­alja. A szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán az úttörőmoz­galom fennállásának 30. évfordulója alkalmából az országban elsőként úttörő-zászlóalj alakult, amelynek tagja a szent­endrei járás mintegy háromszáz úttörője. Az ünnepségen a katonai főiskola csapatzászlót adományozott a gárda­zászlóaljnak. (RS) ­ Napjainkban TERMÉK TIK Hazánk minden tíz lakosára jut valamilyen dél-N­ulusiA földi gyártású árucikk, s ez annyit tesz, hogy egymillió termékféle kerül a hazai előállítóktól a forgalomba. Elgondolkoztatóan nagy szám, még a­kkor is, ha tudjuk, hogy a termékcsaládok mennyisége en­nél jóval kisebb. Fontos-e ezek után, hogy termék szülessen, kutató intézetekben és kísérleti műhelyekben, gyártmányter­vezők rajztábláján, közgazdászok íróasztalain? A ter­mékcserélődés alapvető jellemzője az ipari fejlődésnek, s menete gyorsul. Amit lehetővé tesz a tudományos és technikai haladás, szükségessé pedig a változó igény, a használati értékkel szemben támasztott magasabb kö­vetelmény. Fejleszteni kell — ma ez parancsként hangzik min­den termelőhelyen. Kérdés azonban, hogy az újat nap­világra hozó embernek, közösségnek segít-e a szerve­zet egésze? Egyszerűbben szólva: megfelelően szolgál­ja-e a vállalat belső mechanizmusa az újdonságok mi­előbbi gyártását? A magunk fogalmazta kérdésre nem tudjuk megadni az egyértelmű választ. Mert általában a lehetőségek adottak arra, hogy a szervezet egy irány­ban működjék, mégsem így történik, s ha mégis, ak­kor vontatottan. Egyetlen, kiragadott példát erre. A gépiparban az új termék ötletének megfogalmazása és a sorozagyártás megkezdése között négy esztendő telik el. Azaz a hat vagy nyolc éve készített termék való­jában i­s erkölcsi, műszaki, sűrűn gyakorlati elavu­lása szemszögéből nézve —, tíz, tizenkét esztendős! A jogos kívánalomnak, hogy az új és életképes ter­mék mielőbb gyártásra kerüljön, nem lehet néhány in­tézkedéssel érvényt szerezni. Az alkotás bonyolult fo­lyamatát összhangba kell hozni a termelőtevékenység racionalitásával. Mérlegelni szükséges, milyen jövő­ ér­tékesítési remény vár az újdonságra, előállításához me­lyek a meglévő, s melyek a hiányzó feltételek — az anyagtól a szerszámon át az energiaigényig — mekko­rák a költségek s így tovább. A pontos és alapos vizs­gálódáshoz elengedhetetlenek a szubjektív szándékok is, azaz, hogy minden érdekelt akarja a megoldást, ne a többlet munkát, terhet, hanem a siker ígéretét lássa abban. Van olyan vállalati szervezet, ahol kialakultak ezek a körülmények. Nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy a jól szervezett, demokratikus légkörű termelő­helyeken meggyorsul a termékfejlesztői tevékenység, ahogy ennek a fordítottja szintén igaz. A szervezetlen­ség, a parancsolgatással kísért kapkodás ritkán hoz lét­re tartós eredményeket a gyártmányok korszerűsítésé­ben, a vállalatok fő figyelme az ún. folyó termelést követi nyomon, s a törő­désnek csupán morzsája jut a fejlesztőknek. Szerény er­kölcsi, anyagi megbecsülésükhöz társul a vállalati szerve­zet egyenetlensége, kuszasága, az—egyebek között —, hogy nincs kialakult, rendje, módszertana a fejlesztő­munka irányításának, a fejlesztési eredmények elbírá­lásának, s emiatt a megengedhetőnél nagyobb a bürok­rácia, a szubjektivitás, vele a féltékenység, az irigység szerepe. Területenként ugyan eltérően, de átlagosan harmada, negyede csupán a gyártás- és gyártmányfejlesztők ha­zai létszáma annak, amit a nemzetközi összhasonlítás­­ban megfelelőnek tartanak. S ami súlyosbítja a gon­dot, ők sem töltik teljes munkaidejüket azzal, ami a dolguk lenne, hanem adminisztrálnak, anyag után fut­kosnak, napi termelési feladatok megoldását segítik he­lyettesként, stb. Joggal levonhatjuk tehát azt a követ­keztetést, hogy az adott szellemi erők hasznosítása is gyatra, s ezt a vállalati szervezet kuszasága könnyen­­ elfedi. A párhuzamosságok, a vezetési, irányítási ha­táskörök tisztázatlanságából származó viták, felelősség­áthárítások ezek után végképp lefékezik a holnapba törő igyekezetét. Fölbukkan még mindig az a tartha­tatlan — és sokszor megcáfolt — nézet is, hogy a fej­lesztők az improduktív létszámot növelik, hiszen „nem termelők.” Túl komor lenne a kép? Szándékosan a gondokat ál­lítottuk a középpontba, s nem azt, hogy a nehézségek ellenére mi mindenféle gyártmány, új termék­ született. Hiszen öt év alatt csupán a nehéziparban meghaladta az ezerkétszázat a friss technikájú, technológiájú ter­mékcsaládok száma.­ E gondok ugyanis most még in­kább éreztetik súlyukat, hiszen a versenyképes termé­kek számának gyarapítása elengedhetetlen a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javításához. Ami magya­rázatot ad arra is, miért fontos, hogy a termék hogyan születik. A ,.hogyan” vizsgálata olyan vállalati köte­lesség és érdek, melyet mellőzni csak nagy ár megfi­zetésével lehet. M. O.

Next