Kisalföld, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-29 / 74. szám
Cmr*IiTITTD ESEMÉNYEK CTiT tTUfJ ESEMÉNYEI A jövő iskolájának modellje Jelentős, a jövőt formáló munkamegbeszélést tartottak a múlt hét végén a győri Móra Ferenc Általános iskolában. Az Oktatási Minisztérium, a Testnevelési Főiskola Kutatóintézete és a Győr- Sopron megyei Tanács művelődésügyi osztálya szervezésében az ifjúság testnevelésének és sportjának helyzetéről, távlati fejlesztéséről tanácskoztak az érdekeltek. A jövő iskolai modelljának keresésében komoly munkát vállaló Magyar Tudományos Akadémia a mai, merev iskolai tantárgyrendszer korszerűsítésére hat terület fejlesztését — közöttük a testnevelését — javasolja. Ennek valóra váltása várhatóan az ezredfordulóra lesz meg; az új tantárgyrendszerben a testnevelésnek a személyiségformálásban lesz nagyon fontos szerepe. A testnevelés és a sport távlati fejlesztésének lehetőségeinél figyelembe kell venni a párt-, állami társadalmi szervezetek határozatait, fel kell készíteni az ifjúságot, hogy a testi nevelés tanulmányaik befejeztével is mindennapi életük szerves része legyen. A rendkívül összetett feladat sikeréért gyarapítani kell az óvodai és az iskolai képzésben részt vevők ismereteit, pontos adatok birtokában lehet meghatározni a fiatalok terhelhetőségének határait. Ehhez a TFKI kutatásai mutatják az irányvonalat, a kutatásokhoz felhasználták a Móra iskolában és a Kodály Zoltán utcai óvodában végzett vizsgálatok eredményeit. A tanácskozás gyakorlati bemutatóval folytatódott, majd a tanácskozás résztvevői megtekintették az iskola azon létesítményeit, amelyek segítségével előrelépés tapasztalható a távlati célok megvalósításában. Önkéntes határőrök A Minisztertanács 1975 őszén hozott határozatot az önkéntes határőr csoportok megalakításáról. Tavaly februárban indult meg a szervezés. Július elsején a győri határőrkerület területén már megkezdték munkájukat az önkéntes határőrcsoportok. Hogyan dolgoztak az eltelt idő alatt? Erről adott számot a Győri Határőrkerület parancsnokságán tegnap megtartott értekezleten Csele József határőr alezredes parancsnok, aki elmondotta, hogy az önkéntes határőrök tavaly a kerületben öt határsértőt akadályoztak meg tettük elkövetésében, azonkívül öt, a társadalomra veszélyes bűnözőt fogtak el. Ma már a kerület területén 500 önkéntes határőr tevékenykedik. Az önkéntes határőrcsoportok vezetőinek tegnapi tanácskozásán a jó munka elismeréseként 52 önkéntes határőr részesült jutalomban és dicséretben. Vörös vándorzászló a Kazinczynak A legnagyobb kitüntetés, amit KISZ-szervezet kaphat, a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaja. A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola ifjúkommunistái első ízben nyerték el a vándorzászlót. Tegnap délelőtt a Rába Filmszínházban Győr felszabadulásának tiszteletére tartott ünnepségükön dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára nyújtotta át a magas kitüntetést. Az iskola diákjai és alapszervezetei közül is többet kitüntettek: Timár Irén és Bíró Edit aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott. Kuller Évának, Kiss Rozáliának, valamint a Kállai Éva. Bartók Béla és Radnóti Miklós alapszervezeteknek pedig a Központ Bizottság dicsérő oklevelét nyújtotta át a KISZ KB titkára Vendégszereplés Az ismert győri beat-együttes a Mr. Wagner a múlt hét végét Szlovákiában, Galántán és könyékén töltötte. Vendégként részt vett a szlovák ifjúsági szövetség és a szlovák népművelési intézet által rendezett vokál és tánczenei fesztiválon. Pénteken egy kisvárosban adtak hangversenyt, szombaton este pedig a fesztivál gálaműsorában léptek fel szép sikerrel. 1977. március 29., kedd Ügyeletes ripoder: HORVÁTH SÁNDOR és KARAKAI ILDIKÓ „Feszültségoldó” feszültségnövelés „Idáig csak tűrtük, hogy pislogott a villany, és hogy este 9—10 óra között elment a kép és a hang a televízióban, de ez most már tarthatatlan. Szórakozás helyett csak fáj a szívünk, hogy egyetlen filmet sem nézhetünk végig”. A fentiek a vámosszabadi Duna utca lakói által írt levélből valók. Hasonló panaszokat más helyről is idézhetnénk. A panaszt továbbítottuk az ÉDÁSZ-nak, a választ most ezúton olvasóinknak. A boszszantó feszültségcsökkenés sajnos nem ritka. A háztartásokban egyre több elektromos berendezés „eszi” az áramot, leterheltek a transzformátorállomások, a vezetékhálózatok. Az ÉDÁSZ program szerint végzi a felújításokat, a szerelők érthetően nem tudnak rögtön mindenhová eljutni. A megyeszékhely környékén az idei tervek alapján Öttevényen, Gönyün, Győr-Szentivánon és Győrújfalun küszöbölik ki a feszültségesést két-két körzetben, illetve Öttevényen még egy új transzformátorállomás is épül, Győrújfalun pedig az egész települést érinti a rekonstrukció. Az idei tervekben Vámosszabadi nem szerepel. Az ÉDÁSZ viszont — az ígéret szerint — gyorsan megvizsgálja a Duna utcaiak panaszát, amin talán kisebb méretű vezetékcserével ideiglenesen segíthet. 12-271 Játék a betűkkel Győrött Jó érzés leírni, mindenki komolyan veszi a győri Rába Művelődési Központ vidám, zenés brigádvasárnapjait. Egry János, a Játék a betűkkel műsorvezetője is felépülvén valódi betegségéből eljött Győrbe és a tegnapelőtti brigádvasárnapon pótolta a múltkor elmaradt játékot. A nyertesek, a vesztesek és a kibicelő nézők egyaránt kitűnően szórakoztak. Igaz ebben része volt Kibódi Ervin és Hlatky László közismert, de mégiscsak élő Hacsek és Sajójának, a szellemes bábműsornak és annak a néhány dalnak, amit Makranczi Ági, Monyók Gabi és Ihász Gábor adott elő. Míg a szülők az emeleten szórakoztak, a gyerekek a földszinten a győri Tanítóképző Főiskola bábcsoportjának tapsolhattak. Csempészek paradicsoma? Ha a brit kormány továbbra is csökkenti a vámtisztviselők számát, akkor London hamarosan Európa legnagyobb kábítószer-kereskedelmi központja lesz. A fentieket a brit vámosok szakszervezete állapította meg. A kormánynak szándékában áll, hogy a vámtisztviselők számát 7 százalékkal csökkenti éppen akkor, amikor az angol vámhivatalokban megkétszereződött az elkobzott kábítószer menynyisége. A szakszervezet illetékesei szerint London így a kábítószer-kereskedők és a -csempészek paradicsoma lesz. Tavaszi szünet Április ötödikén kezdődik és 13-án fejeződik be a tavaszi szünet az általános iskolák több mint egymillió és a középiskolák 202 ezer diákjának. A szünet utáni első tanítási nap: április 14., csütörtök. A napközi otthonok ezen idő alatt is a gyermekek rendelkezésére állnak. Az úttörőmozgalom és a KISZ is él a szabad idő adta lehetőségekkel. Több iskolában tartanak őrsi és rájfoglalkozásokat, KISZ-összejöveteleket. Számos helyen a pedagógusok múzeumlátogatásokat, túrákat, kirándulásokat szerveznek a diákoknak. A tanév további menetrendjéről közöljük, hogy az általános iskolákban a tanítás június 4- én, szombaton fejeződik be. A tanév e’tedrrmives lezárásához rag tanítási nap szükséges. Amennyiben június 4-ig valamelyik iskolában nem érik el az említett számot, az igazgató a tanítás idejét legfeljebb június 20-ig meghoszszabbíthatja. A középiskolákban az érettségi előtt álló diákoknak az utolsó tanítási nap május 14-edikén, szombaton lesz. Az első, második és harmadik osztályosok még további egy hónapot járnak iskolába és a tanítás számukra június 11-én, szombaton ér véget. „Szóljatok szép szavak...’’ Vasárnap a Liszt Ferenc Művelődési Központban tartották meg a Sopron városi vers- és prózamondó versenyt. Tíz versenyző jutott a megyei selejtezőre: Gangl Edit, Hanzséros Klára, Köles Júlia, Lovas Zoltán, Kovács Adél, Biacsek Erzsébet, Bognár Ilona, Lőrincz Norbert, Huszár Lászlóné, Hanzséros Ágnes. Tegnap délben ittas állapotban vezette Giczi Káray, barbacsi lakos ZF 14—83 forgalmi rendszámú Trabant személygépkocsiját. Győr határában felborult, majd a gépkocsi falával a villanypóznának ütközött. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Bújna a falu a tekintet elől: az utcák, a kerítések, az emberek is. Különös világ, ugrál a szél a cserepeken, ropogtatja a tetőket, befúj az udvarokba, kazlakat borzol, szárítóköteleket táncoltat, drótokat. Akkor is nagy szél volt Vitnyéden: csípős, bokrokat csapkodó. Sokan és még sokáig emlékeznek arra a csütörtök éjszakára, mert ami akkor történt, az másnap fölbolydította a falut. Beléjük bújt az ördög (Ketten voltak, két helybeli fiatalember. Pénteken este hat órakor a rendőrség már őrizetbe vette őket.) Áll a szoba közepén, szemüvege az orra hegyére csúszott, feketében van özvegy Tóth Pálné. — Én nyolcvan, igaz, ma nyolcvanegy éves vagyok, de nem tudok ilyen gyalázatos dologról. Az apósom keresztjét is összetörték, pedig erős volt, masszív, aztán meg ledöntöttek 37—40 sírkövet. Néhol meg a keretet vagdalták össze. Aznap kétszer kimentem a temetőbe. Még a szomszéd falukból is voltak ott. Mit mondjak magának? Nagy szívfájdalom ez! (Sárái István huszonegy éves lesz októberben. Vékony, nyurga gyerek. Gubbasztva ül a széken, idegesen pattogtatja a körmét, csak nagyritkán pillant föl, akkor is inkább a fehér falra néz. — Találkoztam a haverral, Géza-napot tartottunk, aztán jött az ötlet, a Kranyecz mondta, hogy be kellene nézni a temetőbe, van olyan, mondta, aki ilyenkor már nem mer bemenni, mert fél, de mi menjünk be, nézzük meg az öreganyja sírját meg az apámét. Megnéztük. Gyere, borítsunk le pár keresztet. Jól van, leburítottunk, egybedöntögettünk, tíznél többre akkor nem is gondoltam. Végeztünk, eljöttünk. Hazavittük a táskát, amibe az üres üvegek voltak, meg hazavittük a rádiót. Visszafelé eszünkbe jutott, hogy el kellene nézni szekéren Csermajorba. Befogtunk, körülnéztünk, csak aztán mentünk el traktorozni, csak aztán tettük a köveket a postaútra. Éjfél után még beszélgettünk, vissza kellene menni a temetőbe. Én hazamegyek, ezt mondtam a Kranyecznek.) Az utcán alacsony, kövér nő. — Féltólásan, félborosan tehették. Senki nem tud semmit. De hogyan találták ezt ki? (Kranyecz Géza tizenkilenc éves, szőke hajú, pelyhedző bajuszú. Kocogtadja a szék alját, dobol a térdén. Folyton mosolyog, mintha örülne az egésznek. — Egyet iszunk — hívtam a Sárdit. Hogyan is volt? A majorban már megittunk egy litert, mentünk a Fényesbe, a Sárdi vett még egy liter bort, én nem mentem be, mert rendőri felügyeletes vagyok. Hogy miért? Mert igen jó voltam. Az egyik háznál vettünk még egy litert. Aztán kiballagtunk az autós pihenőhöz, iszogattunk, termeltünk, visszajövet, mikor jöttünk vissza, bementünk megnézni a mamát meg a Sárdi apját. Levettük a kalapot is, a rádió meg szólt, tánczene volt benne. Aztán elkezdtünk döntögetni, végigmentünk a temető egyik felén meg a másikon. Egy fél órát voltunk ott. Nemigen beszélgettünk. Hogyan is volt? Visszamentünk a faluba, aztán haza, majd a templom mellé, ott én egy nagy, faragott követ vittem az útra, gondoltam, majd rámegy valami. A Sárdi is vitt ki, csak kisebbet. Később befogtunk, áthajtottunk Csermajorba, befüttyögettünk a kollégiumba a lányoknak, jöttünk vissza, aztán a gépmű"■"■lyből elvittünk két trakort, az indítókulcs elöl volt. Nenn a műszerfalban, fölhajtottunk a csapodi útra, az erdőig, van ott egy kavicsbánya, addig. Visszafelé már a majorban nekijártam a gépműhely falának, egy kicsit megnyomódott a traktor. Két asszony beszélget a vegyesbolttal szemben, az egyik vékonyabb és csöndesebb. — Az anyjukat sajnálom. — Ez már a vérükben volt, legalábbis az egyiknek. Pénteken a Rábarét-majorban voltunk málnát visszavágni, esett az eső, megáztunk. A konyhában szárogattam magam, amikor hozták a hírt. Én is megriadtam. Szaladtam ki a temetőbe, de csak a kápolnáig engedtek. Mintha temetésen lettem volna. Az öregebb férfiak levett kalappal álltak. Nagy volt a tömeg. A vendéglő előtt meg az a sok autó. Azt is mondták, hogy éjszaka köveket is tettek a busz elejbe, a műútra. Mindegyik a téeszben fogatos. Másnap az egyik még kivitt bennünket a málnásba. Nem vettünk rajta észre semmit. Az úton rávetgélt, az egyik embernek toll volt a kalapja mellett, elkérte, kitűzte. A másik bezzeg nem fogott be, érezte a nyavalyáját. (S. I.: — Mondta a Kranyecz, ez is haragudott öreganyámra, ezt is döntsük le. Megfogtuk, lelöktük. K. G.: — Nem haragudtunk senkire, a neveket se néztük meg, csak rápillantottunk.) Igyekszem a temető felé, de közben betérek a kisvendéglőbe. — Sokat beszéltek itt is róla, vitatták a dolgot. Állítólag az egyik azt is mondta, ő addig nem nyugszik, míg a Kék fényben nem szerepel. A másikat meg, a szerencsétlent, belevitte. (A szakértői vélemény szerint 32 sírkövet rongáltak meg, nyolcat összetörtek, a kár 22 700 forint, ugyancsak megrongáltak nyolcat, amit még helyre lehet hozni. Itt a kár 12 050 forint. Tizenhat követ döntöttek le, az összkár ezekkel együtt 37 450 forint.) Visszamegyek a faluba, Németh Péternét keresem meg. — Hát mink kellöttünk elsőbe meglátni. Orlán nyolc óra tájt mentünk a sírokat rendezni, mentünk a Németh Gyulánéval, ondtunk-mondtunk a temetőig, ott aztán megcsodálkoztunk. — Jé, Margit, mekkora szél volt — így az Orsi. Ledőlt síremlékek közben. A fekete kereszt is kidöntve. A Horváth János keresztje meg össze volt törve teljesen. Olyan volt a temető, mint a tatárjárás ... (S. I.: — Szégyellem, hogy ezt csináltam, nem tudom hogyan történt, részegek voltunk. Azelőtt barátom volt a Kranyecz, most már nemigen. K. G.: — Másnap nem dolgoztam, akkor már éreztem, hogy hülyén csináltuk, de arra gondoltam, be se tudják bizonyítani az egészet. Pénteken a Róza nénémnél voltam, láttam a sok népet meg a rendőrkocsit. Jobb lesz lelépni, gondoltam, kiszaladtam a Kardos-partra. A Sárdi a barátom, most is a barátom.) — Az apám keresztjét döntötték le — mondja szomorúan Tóth József. — Délelőtt tíz óra körül zörgetek be az ablakon, hogy a temetőben leborogatták a kereszteket. Kimentünk a feleségemmel, és sírtunk, mint a gyerekek. Nem is emberek voltak, akik ezt megcsinálták. Beléjük bújt az ördög, ördögök voltak. Joó József HUMPDIB----