Kisalföld, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Országos gépkereskedelmi tanácskozás Szakosított gyártás és szolgáltatás A IV. országos mezőgazdasági gépkereskedelmi és szolgáltatási tanácskozást kedden és szerdán Győrött, a Technika Házában rendezték meg százhúsz hazai szakember részvételével. A tanácskozáson a kutatók, fejlesztők, gyártók, kereskedők, valamint a mezőgazdasági üzemek szolgáltató vállalatok képviselői összegezték a mezőgazdasági gépek részegységeinek egységesítési tapasztalatait. A mezőgazdaságban 1975- ben a gépek értéke meghaladta az ötvenmilliárd forintot, s az ötödik ötéves tervben az összes mezőgazdasági beruházások hatvan százalékát fordítják gépvásárlásokra, szemben az előző tervidőszak mintegy ötvenszázalékos arányával. 1976-tól 1980-ig a mezőgazdaság teljes gépberuházása eléri a 63 milliárd forintot. A mennyiségi növekedés mellett a mezőgazdasági gépesítést minőségi változások is jellemzik. Buda Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője a tanácskozáson elmondta : általánossá válik a folyamatok teljes gépesítése, a teljesítmény növekedése, a gépcsoportok használata. A tanácskozáson a legtöbb előadás a többoldalúan alkalmazható tipizált részegységek fejlesztésével, gyártásával és alkalmazásával foglalkozott. Dr. Bölöni István, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatóhelyettese a mezőgazdasági gépvizsgálatok tükrében elemezte az egységesített alkatrészeket, Ringbauer Károly, a Mezőgéptröszt főosztályvezetője a részegységgyártás beruházásgazdaságossági kérdéseivel foglalkozott, Suhaj István a győri Mezőgép részegységgyártási programját mutatta be a kereskedelmi szükségletek oldalát is megvilágítva. Dr. Kocsis Sándor, a Lajtahansági Állami Gazdaság igazgatóhelyettese az egységesített részegységek, alkatrészek üzemeltetéséről tartott előadást. A fejlesztők, gyártók és a felhasználók tapasztalatait jól egészítette ki Kuti István a Mezőgazdasági Gépellátó Vállalat munkájának bemutatásával. Ez a vállalat a bel- és külföldi gépek alkatrész-forgalmazásában monopol helyzetben van, a beszerzést 24 országból, kétszáz szállítótól és száznegyven hazai partnerével végzi, a mintegy háromezerhatszáz mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi vállalat, szövetkezet megfelelő ellátása meglehetősen nehéz, mert a vásárlók a tervezési időszakban, még nagyságrendben sem tudják megmondani, hogy az egyes alkatrészből milyen igény várható, így a forgalmazási körbe tartozó ötvennégyezer alkatrészféleségnél magas készletek képződnek. Az említett ötvennégyezer alkatrész kilencszázötven munkagéphez és 25 fajta traktorhoz szükséges. E számokból is nyilvánvaló, hogy az egységesített alkatrész- és gépegységgyártás, a szakosítás nemcsak a felhasználóknak, gyártóknak, hanem a kereskedőknek is alapvető érdeke. H. S. Közel a megoldás Gondok egy új berendezéssel Két vállalat torzsalkodása Mostoha körülmények között dolgoznak mostanában a Győri Baromfifeldolgozó Vállalat úgynevezett soványfeldolgozó üzemében az asszonyok. Érthető is az a felháborodás, amit hétfőn délelőtt tapasztaltunk. — Akárhova is elmegyünk, ha nem csinálnak valamit! Bokáig járunk a szennyes lében, kibírhatatlan a bűz — mondták az asszonyok. A szakszervezeti titkár teljes mértékben igazat adott a dolgozóknak, s azt is hozzátette, hogy ilyen körülmények miatt nem csodálkozna, ha többen itthagynák a gyárat. Az utóbbi időben nem először fordul elő a hétfőihez hasonló eset... Csoda, hogy az állategészségügyiek nem állították le a termelést! A történtek előzményeire a vállalat főmérnöke szolgált magyarázattal. Mellőzve a szakmai fejtegetéseket, nagy vonalakban a következők okozzák a csirkehulladék helyszínről való elszállításának nehézségeit: A nemzetközi higiéniai előírásoknak megfelelően, a feldolgozóüzemből a csirkehulladékot (fejet, lábat, kelet) nem nyitott csatornában, hanem zárt rendszeren kell eltávolítani. Ezt a törekvést szolgálta a szeptemberben üzembe állított, mintegy négymillió forint értékű Stork, holland gyártmányú vákuumos melléktermékgyűjtő és szállító rendszer. Ennek az úgynevezett lábdaráló berendezése nem tökéletes, s ezért a csirkeláb eltömíti a tartály kifolyóját. Ilyenkor aztán a hagyományos, csatornás rendszert kell alkalmazni, de amikor annak is megtelik a medencéje, nincs mód az üzemrészből eltávolítani a csirkehulladékot. És hogy miért nem alkalmas feladatának betöltésére a vákuumos berendezés végállomását jelentő 13 köbméteres tartály? A baromfifeldolgozó szakemberei szerint azért, mert az Állati Fehérjetakarmányokat Előállító Vállalat (ATEV) győri üzeme nem szállítja el a tartály tartalmát. Az ATEV vezetőinek erről más a véleménye: " Igaz, hogy nagyon kevés a gépjárművünk, mindössze tizenkettő, ebből négy állati tetemet szállít. Egyébként is igen nagy a területünk, egyebek között Pápa, Kapuvár, Székesfehérvár, Komárom, Veszprém, Tatabánya, Tokod, Bajót, Szentendre húsipari üzemeiből szállítjuk el a hulladékot, összesen nincs annyi gondunk ezekkel, mint a győri baromfifeldolgozóval. Ugyanis állandóan várakozni kell a gépkocsiknak, mert a tartály rendkívül nehezen üríthető. Ezután újra a helyszínen tájékozódtunk, a baromfifeldolgozó úgynevezett hulladék udvarán. Hamar fel lehetett mérni a körülményeket a két érdekelt vállalat szakembereinek jelenlétében. 1. Az említett holland lábdaráló elégtelen munkája következtében a lefelé szűkülő tartály viszonylag gyorsan eltömődik (vagyis a könnyebb fajsúlyú bélmasszában béből tozódik), és ilyenkor csak hosszadalmas és nem is veszélytelen munkával lehet kipiszkálni. 2. Valóban nem jön mindig időben az ATEV teherautója — és ezért tömődik össze a massza —, de az is igaz, hogy néha dolga végezetlenül fordul vissza, mert a baromfisok képtelenek „megindítani” a tartály ürítését. 3. A kialakult helyzet mindkét fél megítélése szerint tarthatatlan, annál is inkább, mert a hideg idő beálltával tovább romlanak a körülmények. Hogy mégse legyen így, arra az elmúlt három nap alatt számos intézkedés történt. A Győri Baromfifeldolgozó Vállalat főmérnöke körtelexet intézett a hasonló berendezést üzemeltető társvállalatokhoz, s tanácsaik nyomán megszélesítik például a nehezen üríthető tartály kifolyó nyílását. Intézkedtek, hogy a jelenleg nem kellően darabolt csirkelábat nem vezetik a tartályba, hanem külön gyűjtik, és átadják a Kisalföldi ÁG-nak, ahol hasznosítható takarmányt készítenek belőle. Az ATEV az eddiginél jobb ütemezettséggel ígéri a szállítójárműveket, amennyiben a tartályürítés gyors lesz. Meghívták Győrbe a holland Stork-cég embereit, hogy a lábdaráló cseréjéről tárgyaljanak. Az ATEV központi gyárának vezetői is várhatók Győrbe, hogy véglegesen rögzítsék — írásban is — a szállítási feltételeket és időpontokat. Remélhető tehát, hogy rövidesen megszűnik az áldatlan állapot, vagyis egy új berendezés használatának rendellenessége, és végre a nem kis pénzért megteremtett korszerű körülményeik között dolgozhatnak a soványfeldolgozó üzemrészben is. Mint arról tegnap értesültünk, a szállítás mindkét fél megelégedésére folyt. Háromszor fordult az ATEV-kocsi, a tartály délután fél háromkor üres volt. No, lám... (Csiszka) 1977. december 1., csütörtök A gyógyítás szolgálatában Szerdán ünnepi külsőségek között adta át rendeltetésének Schultheisz Emil egészségügyi miniszter az Országos Kardiológiai Intézet új épületét. A Hámán Kató úton emelt létesítmény Európa egyik legkorszerűbb egészségügyi intézménye, ahol összesen 243 fekvőbeteg ellátására nyílik lehetőség. Az ünnepségen — amelyen részt vett Leo Kaprio, az Egészségügyi Világszervezet európai területi irodájának igazgatója, és D. K. Szokolov, az iroda osztályvezetője, valamint a főváros párt-, állami- és tömegszervezetének számos képviselője , Gábor György professzor, az intézet igazgatója vette át az új intézményt, s mondott köszönetet az egészségügyi létesítmény létrehozásáért. Jelentés a zöldségtermesztésről A zöldségtermesztés fejlesztésének helyzetéről tárgyalt tegnap délutáni ülésén az MSZMP győri járási végrehajtó bizottsága. A vbülésen áttekintették a megyei párt-vb határozata alapján készült intézkedési terveket, valamint azok végrehajtásának tapasztalatait. A testület ezt követően káderfejlesztési és pártoktatási kérdésekről tárgyalt. Egykoron hivatalosan Kühnének hívták az üzemet, tíz- és százezer, megszámlálhatatlanul sok gépre került rá ez a cégjelzés. Mosonban és Óváron ma is így egyszerűsítik a nevét. Nem csupán a könnyebbség kedvéért, a Kühne családokat, generációkat kapcsol össze, a családba tartozás jelképeznie. És a Kühne — kimondani sok — százhuszonkét éve ad kenyeret a lajtaparti város lakóinak. A XIX század derekán létesítették, amikor hírmondója se igen volt a magyar iparnak ipar és iparág kohója bölcsője, egymást váltó munkásdinasztiák kitermelője volt a gyár, s túl ezen szolgálója a magyar szántó vetőnek. Nem lehet néhány szóba sűríteni, milyen hatást gyakorolt ezalatt irányítóira, dolgozóira, helyet adó városára: ezer és ezer szálú kötődés forrása. Ezen a most elhatározott szervezeti változás mit sem másít. Mégis nagyon is érthető nosztalgiával emlékezik a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár háromezres közössége évszázados útjára. Tiszteletet parancsoló ez, hisz aki nem becsüli múltját, jövőjét sem képes majd becsülni. GYÁR MOSONBAN A hagyományokon tovább — Én 1950-ben lettem lakatos szakmunkás — mondja Kocsis Mihályné. — Ez Győrött történt, a Magyar Vagonér Gépgyárban. Bezenyéről mentem a győri gyárba. Formailag most, a magyaróvári mezőgépgyárban töltött tizenhét év után (minthogy 1960- ban jöttem ide) formailag ismét a vagongyár dolgozója leszek. Persze ennek alig van jelentősége, hiszen továbbra is ugyanabban a műhelyben csinálom ugyanazt, amit immár csaknem két évtizede. A Kocsis család élete jócskán összeforrt az MMG-vel. Gyakorta a család négy tagja tartózkodik egyszerre a magyaróvári gépgyárban: a férj, a három közül legidősebb fiú és a legfiatalabb is, aki ez idő szerint szakmunkástanuló. " Szeretjük ezt a gyárat. Az egyesülés híre váratlanul érte a munkásokat, még nem tudtuk ,,megemészteni". Mindenesetre bízunk benne, hogy a jövőben még jobb lesz. Ha megtaláljuk a számításunkat, akkor az én munkahelyemen, a lakatos f.üzemben ezután sem okozhat nagyobb zavarokig a szervezeti változás. Reméljük... — Mondja, a nem fizikai dolgozók közül sokan féltik az állásukat? — Nézze! A munkások tudják, hogy nincs vesztenivalójuk — mondja Kudela Ferencné tervgazdasági főosztályvezető-helyettes. — A nem fizikai létszám viszont úgy lett meghatározva, hogy figyelembe vették: több gyáregység tartozik az MMG-hez. Ez a központi funkció most megszűnik, kevesebb lesz az ügyviteli, adminisztrációs munka... A nem fizikai állományúak között érezhető szorongást, izgatott várakozást váltott ki a két vállalat összevonásának a híre. Ki így áll hozzá a jövőhöz, ki másként. Egy dolog azonban bizonyos: az új „gazda”, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár számára nem közömbös ezeknek a dolgozóknak a sorsa, helyzete. S nem is lehet az! — Mi, munkások szerintem csak nyerhetünk azon, hogy a Rába gyára leszünk. Korszerűbb lesz a technológia, fejlettebb a szervezés és nagyobb a rend, a fegyelem. Régi motoros vagyok, sok mindent megéltem ebben a gyárban — 27 esztendeje dolgozom az MMG-ben. Azt tapasztaltam a műhelyben, hogy akkor mentek jobban a dolgok, ha tehetséges, energikus emberek kezében volt a kormány. Akkor volt anyag, munka és jó fizetés. A győriek értik a dolgukat, gyors tempóban fejlődnek. Természetes dolog, hogy ez lesz a helyzet Mosonmagyaróvárott is. Gaál János csoportvezető negyvenhárom éves, két gyerek apja. Szakmunkás, a lakatos II. üzem dolgozója. Gazdag szakmai múltjából ered a bizakodása: a fejlődés végső soron mindig a dolgozó ember érdekeit szolgálja ... — Én így fogalmaznék az összevonással kapcsolatosan: két ismert, elismert, nagy múltú gyár talált egymásra, s ez mindkét gyár kollektívájának javára válik — mondja a tizenkilenc éves Strausz János, az MMG központi forgácsolóüzemének esztergályosa. — Az új, nagyobb feladatok érdeklik, izgatják a dolgozót, hiszen önmagát, saját tudását, rátermettségét teheti próbára. Márpedig, ismerve a győri vagongyár fejlődését, aligha leszünk híján az érdekes, eszközt, embert egyaránt próbára tevő feladatoknak. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy nagyobb odaadásra, olykor kifejezetten több munkára lesz szükség. Készülnek erre a változásra. — Szerintem a munkások hozzáállása jó lesz. A szakképzettség, a tudás is megfelelő itt. Gondolom, ezeket a végzett munka alapján kellően meg is fogják fizetni. Marjai János a fejlesztési főosztály vezetője: — Friss az intézkedés, még nem tudjuk, hogyan történik a jövőben például a fejlesztés. Vannak termékeink, amelyek elérik a nemzetközi színvonalat, ezeket továbbra is gyártjuk, s a fejlesztésük is fontos. Nekem az a véleményem, hogy minden jó gyártmányt célszerű megtartani, mégpedig úgy, hogy közben a jövőre, az igények változására is nagyon odafigyelünk. Alapvető követelmény, hogy a fejlesztéssel foglalkozók nem várhatnál az igények megjelenését, hanem néhány lépéssel előbbre kell járniuk. — Ön szerint milyen változást eredményez a két gyár fúziója? — A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár tekintélye és anyagi lehetőségei jól jönnek majd a fejlesztés szempontjából. Természetesen ugyanez vonatkozik a nemzetközi piaci tevékenységre is, hiszen egy nyár maceravina az üzleti tárgyalásokon már fél siker ... Az MMG-ben 1800 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Az ő véleményükről kérdeztük Virágh Lajost, a vállalati KISZ-bizottság titkárát. — A fiatalokat a változás érzelmileg nem úgy érinti, mint az idősebbeket; kötődésük nem olyan erős, a gyökerek kevésbé mélyek. Ez a magyarázata annak is, hogy inkább néznek előre, mint hátra. Könnyebben állnak át az újra, alkalmazkodnak a megszokottól eltérő helyzetekhez, feladatokhoz. Arra a fejlődésre is fogékonyabbak, amire ma az MVG képes, lehet is, érdemes is számítani a tudásukra, a lelkesedésükre... Ferenczi József Magyar TiborFotó: Matusz Károly Kocsis Mihályné Kudela Ferencné Gaál János Strausz János Hartai János Virágh Lajos KÜMPOID 3