Kisalföld, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Újévi nyilatkozatok G­YARAPODÁSUNK ÁLLOMÁSAI Külpolitika, tudomány, ipar, kultúra, sport DR. BERECZ JÁNOS, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője: — A Magyar Népköztársa­ság aktív, kezdeményező nemzetközi tevékenységet folytatott 1977-ben. Külpoli­tikánkat, a XI. kongresszus határozatainak szellemében, proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvei vezérelték. Elvi ala­pokon nyugvó kiegyensúlyo­zott magatartásunk tovább növelte tekintélyünket a vi­lág országai körében Országunk, népünk alapve­tő érdekeinek megfelelően sokoldalúan fejlesztettük együttműködésünket a Szov­jetunióval. Kapcsolataink ki­emelkedő eseménye volt Ká­dár János és Leonyid Brezs­­nyev júliusi krími találkozó­ja, valamint párt- és kor­mányküldöttségünk részvéte­le a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­jának szovjetunióbeli ünnep­ségein A testvéri szocialista or­szágokkal való kapcsolataink erősítését szolgálta a Kádár János vezette párt- és kor­mányküldöttség berlini láto­gatása, Kádár János és Nico­­lae Ceausescu Debrecenben illetve Nagyváradon lebonyo­lított találkozója, a Gustav Husak vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség magyarországi útja. Kádár János és Joszip Broz Tito megbeszélései a jugoszláviai Bellyén, valamint Edvard Gierek és Piotr Jaroszevicz magyarországi látogatása. Pártunk és kormányunk tovább erősítette szolidaritá­sát a tőkés és a fejlődő or­szágok marxista-leninista pártjaival. Ennek szellemé­ben zajlottak le Kádár János és Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára, illetve Kádár János és Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kára között a budapesti­­ tár­gyalások. Ebben az évben ha­zánkban jártak a mexikói, a kolumbiai, a chilei, az iráni, a perui, a brazíliai és a vene­zuelai tesvérpártok főtitkárai. Továbbra is támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgal­makat: hazánkban járt Jos­hua Nkomo, a Zimbabwei Afrikai Népi Szövetség elnö­ke. Jelentős tevékenységet fej­tettünk ki a nemzeti függet­lenség megszilárdításáért, a gyarmati múlt felszámolásá­ért harcoló országok irányá­ban. Áprilisban a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége járt hazánkban Abdul Fattah Iszmailnak, a JNDK Nemze­ti Front Egyesített Politikai Szervezet Központi Bizottsá­ga főtitkárának a vezetésével. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke októberben Af­ganisztánban, novemberben Mexikóban és Ecuadorban tett látogatást. Októberben Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke tett hivatalos baráti látogatást Irakban. A nemzetközi enyhülés fo­lyamatának elmélyítése, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­dése, a helsinki záróokmány elveinek végrehajtása, az eu­rópai biztonság megteremté­se érdekében jelentős ese­mény volt Kádár János olasz­­országi és NSZK-beli látoga­tása. Ezeket a célokat szol­gálta Rudolf Kir­chlager osztrák államfő magyaror­szági útja. Lázár György norvégiai, finnországi és ausztriai, illetve Raymond Barre, francia miniszterelnök magyarországi látogatása. Hazánk aktívan, javaslat­­tévően vett részt a belgrádi európai biztonsági és együtt­működési értekezlet munká­jában és más többoldalú tár­gyalásokon. TASNÁDI EMIL, az Országos Találmányi Hivatal elnöke: — 1977-ről szólva azt kell mondanom, hogy nem va­gyunk elégedettek. Miért? Egyrészről, mert előttünk is világosan kibontakozik a ma­gyar népgazdaság helyzete, azok a problémák, amelyek sürgetően követelik a műsza­ki-tudományos eredmények fejlesztését. Feladatunk, hogy közelítsünk a világszínvonal­hoz. Az, hogy itt sikerül-e je­lentős előrehaladást elérnünk, megszabja a magyar népgaz­daság alakulását az elkövet­kezendő évtizedben. A ma­gyar találmányok száma azonban évek óta stagnál, s ezért sem vagyunk elégedet­tek. Nemcsak a találmányok mennyisége nem kielégítő, de a már meglévők hasznosítá­sával is sok a gond. Ami viszont örömet jelent számunkra, az az újító moz­galom, örülünk annak a fej­lődésnek, amelyet 1977-ben is tapasztaltunk, s amely évek óta egészséges, egyenle­tes, felfelé ívelést mutat. Az újítások gazdasági-műszaki megvalósulása is szervesen kapcsolódik a szocialista bri­gádmozgalomhoz és az újító­tevékenységhez. Az elmúlt időszakban erő­södik a felismerés, hogy Ma­gyarország a szellemi szük­ségletek terén nem képes ön­ellátásra, be kell kapcsolód­nunk a szellemi termékek nemzetközi forgalmába, rendszeressé kell tennünk a licencek vásárlását. Ennek kedvező hatása van mind a piaci tevékenységre, mind a gazdasági életre. A tudo­mánypolitikai irányelvek, va­lamint az ennek alapján szü­letett és születendő intézkedé­sek sokat ígérnek. Találmányaink közül az idén is a hagyományos terü­letek jártak elől. A gyógy­szeripar, a mezőgazdaság és az elektronika az a terület, ahol hazánkban az elmúlt évben is a legjelentősebb eredmények születtek. A tudományos-technikai forradalom ma már alig en­ged teret az egyéni alkotók­nak, egyedi találmányoknak. Ma csoportok végzik a kuta­tásokat és a találmányok nagy része a szükségletek ki­elégítésének része. HORVÁTH EDE, a Magyar Vagon- és Gép­gyár vezérigazgatója: — Vállalatunk kedvező pi­aci lehetőségei megteremtet­ték az alapot ahhoz, hogy ebben a tervidőszakban is öt év alatt megkétszerezzük ter­melésünket. Azt hiszem, ez önmagában is számottevő feladat, ami egyben azt is je­lenti, hogy gyárunk évenként 15—20 százalékkal több ter­méket gyárt. Feladataink ter­vezésekor két súlyponti évet határoztunk meg, ezek közül egyik az 1977-es esztendő. Talán nem túlzás, ha azt ál­lítjuk, nehéz, de eredmények­ben gazdag évet hagytunk magunk mögött. Kettő és fél­­milliárd forinttal termeltünk többet az idén, mint tavaly, így termelési értékünk meg­haladja a 13,5 milliárdot, melynek több mint felét ex­portáltuk. A szocialista országoknak 150 millió rubelért, a tőkés piacokra pedig 35 millió dol­lárért szállítottunk különféle közúti gyártmányokat, futó­műveket, nagyteljesítményű Diesel-motorokat és kamio­nokat. Nagyon jelentősnek tartom, hogy ebben az évben megteremtődött annak a fel­tétele, hogy gyárunkban ké­szüljenek a jövőben a mező­­gazdaság számára oly fontos erő- és munkagépek. A világ egyik legnagyobb mezőgazda­­sági gépgyárának, az IHC- nak licence alapján kezdődött meg az eke, a tárcsás borona és a vetőgép gyártása. 1977. krónikájához tartozik még, hogy a gyár alkotó kollektí­vája az év közepén bocsátot­ta útjára a 180 lóerős Rába­­traktort, és kezdte meg soro­zatgyártását. Szombathelyi gyárunkban felépült egy ti­zenötezer négyzetméteres korszerű üzemcsarnok, ahol a jövőben nagy sorozatban gyártunk közúti futóműveket. További fejlődésünket ala­poztuk meg azzal, hogy ebben az esztendőben 2,1 milliárd forint értékű, nagyteljesítmé­nyű, korszerű gépi berendezé­sekkel gyarapítottuk a gyá­rat. Tisztában vagyunk azzal, hogy eredményeink a nem­zetközi összehasonlításban nem számítanak kiemelkedő­nek. Éppen ezért arra törek­szünk, hogy munkánk haté­konyságát a jövőben az eddi­ginél is nagyobb ütemben nö­veljük, s a dolgozók élet- és munkakörülményeit tovább javítsuk. SZABOLCSI MIKLÓS, akadémikus: 1977-ben a nyelv- és iroda­lomtudományok területén iga­zán jelentős esemény történt: augusztusban Nyíregyházán megalakult a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. Legalább fél évszázada már, hogy felmerült egy ilyen társaság alapításának terve, most pedig, hosszú évek gon­dos, előkészítő munkája után sikerült a terv megvalósítása. Olyan nemzetközi tudomá­nyos egyesület alakult meg, amely a magyar nyelvvel, irodalommal és néprajzzal foglalkozó kutatókat és egye­temi-főiskolai oktatókat egyesíti, dolgozzanak bár­mely táján is a világnak. Látszólag pusztán szerve­zeti intézkedésről van szó, valójában sokkal többről! A magyar nyelvvel, irodalom­mal és néprajzzal foglalkozók eredményei eddig csak közve­tett úton kerütek be a nem­zetközi vérkeringésbe, egy­más munkásságáról sem sze­reztek időben, rendszeresen tudomást. A nemzetközi tu­dományos egyesületekben sem volt képviselete az említett tudományoknak. Az új egye­sülettől azt reméljük, hogy mindezeken a kérdéseken — természetesen nem egyszerre, hanem évek munkájával — segíteni tud majd. A Nemzet­közi Magyar Filológiai Társa­ság csatlakozik majd az iro­dalmárok, nyelvészek, nép­rajzosok nemzetközi egyesü­leteihez, s így az UNESCO társadalom­tudományi háló­zatához. Évi bibliográfiát szándékozunk kiadni magyar nyelven, később pedig szín­vonalas idegen nyelvű tudo­mányos folyóiratot, tanács­kozásokat, ankétokat rendez. Mindezzel pedig bekapcsoló­dik a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe; eredmé­nyeit rendszeresen bemutat­­hatja a világnak. A magyar társadalomtudo­mányok eddig is sokat tettek azért, hogy egységben lássák a hazait és a külföldit, a nemzetit és nemzetközit és ugyanakkor segítsenek meg­ismertetni mindazt, ami ma­gyar. Az új tudományos egye­sület munkája hozzájárulhat ahhoz, hogy az eddiginél szervezettebben és hatáso­sabban tudjunk dolgozni. Így a magunk eredményeivel tud­juk gazdagítani a világ kul­túráját, és az ezzel foglalkozó tudományágakat. DR. SZATHMÁRI ISTVÁN az Országos Testnevelési- és Sporthivatal elnökhelyet­tese. — A magyar sport idei eredményei közül számtalan nemzetközi sikert említhet­nénk, mégis én azt a nagy­szabású összefogást és együtt­működést említeném elsősor­ban, amely az elmúlt évben hazánkban a gyermek- és if­júsági sport javítására, fej­lesztésének gyorsítására irá­nyul. Aligha van nehezebb, fele­lősségteljesebb, és persze há­­lásabb feladat, mint az, hogy már gyermekkorban megala­pozzuk, ifjúsági korban ki­fejlesszük azokat a fizikai képességeket, edzettségi szintet, amely a harmoniku­­san fejlett ember életében ma már nélkülözhetetlen. Az idén indult „Edzett ifjúsá­gért” mozgalom ugyan még csak az első lépéseken jutott túl, de mindannyiunk számá­ra nyilvánvaló, hogy ez az év a testnevelés és a sport társadalmi méretű fejleszté­sére irányuló munka új sza­kaszát hozta meg. Úgy vé­lem, sikerült olyan testedzési rendszert kidolgoznunk, amely élményt ad, vonzó, és követelményeiben megfelel az élenjáró, korszerű nem­zetközi gyakorlatnak. Gazdagodtunk sportlétesít­ményekkel is. Sportudvarok, kispályák, edzőtermek, sőt uszodák és jégpályák is ké­szültek el — többségükben társadalmi munkával.­­ Ezek a magyar sport, elsősor­ban a tömegtestnevelés új le­hetőségeit nyitják meg ha­zánkban. Az óév és az új esztendő fordulóján megkérdez­tük közéletünk néhány neves képviselőjét, hogy saját munkaterületén 1977-ben mit tartott az év kiemelkedő eredményének, sikerének, mi az, ami­vel előbbre léptünk, amivel gazdagítottuk a vilá­got. 1978. január 1., vasárnap Otthonteremtés, iparszemen Matusz Károly felv. Bár feladatai nagyok, s egyre nőnek, a Győr megyei Ál­lami Építőipari Vállalat kiváló szakembergárdájának nem okoz gondokat a tervek teljesítése, a beruházók igényeinek kielégítése, szinte csak elhatározás kérdése, hogy 2-3 száza­lékkal többet, nagyobb értéket állítsanak elő, mint amennyi a szűkre szabott tervekben szerepel. Persze, a fejlődés perc­nyi megállást sem enged. A házgyár — amely kétségkívül a legjobb az országban — 1977-ben több mint 4750 lakást gyár­tott, ám máris a tervezőasztalon vannak a bővítés, a további fejlesztés tervei. Képünkön, az előregyártott fürdőszobákon végzik az utolsó simításokat a házgyár szerelősorán. Az Országgyűlésről A választási ciklus feléhez érkezett a magyar törvény­hozói testület, az Országgyű­lés, hiszen a „tisztelt ház” 352 képviselőjét 1975 júniusában választották meg, s a man­dátuma 1980 nyarán jár le. A két és fél évvel ezelőtt öt évre megválasztott ország­­gyűlés munkáját nagy hord­erejű törvényalkotások, gaz­dasági és társadalompolitikai döntések jellemezték. Az eltelt két és fél évben­­ 11 ülésszakon összesen 20 ülést tartott az Országgyűlés. A képviselők — közülük 34- en kettős jelölésű választóke­rületben szerezték meg a mandátumot — 13 törvény­­javaslatot tárgyaltak meg és szentesítettek egyhangú hatá­rozattal. Megvitatták és elfo­gadták az ország gazdasági életének legfőbb érvényes törvényét a népgazdaság V. ötéves tervét. Ugyanezen időszakban sza­vazták meg a honvédelemről, az emberi környezet védel­méről, az élelmiszertermelés­ről és forgalmazásról, a köz­­művelődésről és a tanácsta­gok választásáról szóló tör­vényt. Az ülésszakok munkájának fontos részét alkotta a nem­­­zetközi helyzetről és a Ma­gyar Népköztársaság külpo­litikai tevékenységéről szóló külügyminiszteri beszámoló. Ugyancsak a témakörhöz tar­tozik, hogy a képviselők az idén emelték törvénnyé az NDK-val kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A most decemberben befejező­dött téli ülésszakon pedig az Országgyűlés és a Miniszter­­tanács a Szovjetuniónak a világ népeihez, parlamentjei­hez és kormányaihoz szóló békefelhívásával kapcsolat­ban foglalt állást. A kormány elnöke és a Minisztertanács más tagjai az ország szocialista építőmun­kájának eredményeiről, a ter­vekről és a megoldásokról adtak rendszeresen számot. A tovább erősödő parla­menti demokratizmus leg­élénkebben és legáltaláno­sabban az állandó bizottságok munkájában tükröződött. A képviselők alapos tájékozó­dás és felkészülés után a mindennapos életet jól visz­­szaadó, némelykor heves vi­tákban mondták el vélemé­nyüket. A bizottságok több mint 180 témát tűztek napi­rendre, jórészt olyanokat, amelyeket véleményezésük, gyakran módosító javaslataik után terjesztettek a plenáris ülés elé. A tíz állandó bizottság rendszeresen vizsgálta a la­kosság életkörülményeivel, szociális és kulturális ellátott­ságával összefüggő kérdése­ket is. Közérdekű témák ke­rültek napirendre, mint pél­dául az élelmiszertörvény végrehajtásának tapasztala­tai, a tejtermelés és feldolgo­zás, a szőlő- és bortermelés, a közétkeztetés, az alkoholiz­mus elleni küzdelem, a könyvkiadás, a zöldség-gyü­mölcstermelés és -ellátás és a tömegközlekedés helyzete. A képviselők ellenőrzési jogukat gyakorolva interpel­lációkat nyújtottak be több közérdekű kérdésben a kor­mány tagjaihoz. Szorgalmaz­ták például a televíziós véte­li lehetőségek javítását, az egyik interpellációban a kép­viselő a diákok szabadszom­batjának bevezetésére kért határidőt, az oktatási minisz­tertől. minapi 3

Next