Kisalföld, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1978. OKTÓBER 1., VASÁRNAP ÁRA: 80 FILLÉR XXXIV. ÉVFOLYAM, 232 SZÁM A nemzetiségek kongresszusai előtt Szombaton befejező­dött a nemzetiségi szö­vetségek kongresszusai előkészítésének jelentős szakasza: a nemzetiségi lakosság, a helyi párt- és állami szervek, a Hazafi­as Népfront helyi szer­vezeteinek támogatásával szervezett közgyűléseken választotta me a kongresz­­szusi küldötteit. Az öt évvel ezelőtt tar­tott­­ kongresszusuk óta csaknem megkétsze­reződött a­ nemzetiségi klubok száma, nemzeti­ségi könyvtárak könyv­­állománya. " Újabb és újabb nemzetiségi köny­vek jelennek meg. Békés, Csongrád, Haj­­dú-Bihar megye román nemzetiségű lakosai örömmel fogadták, hogy szövetségük lapja a Foaia Noastra júliustól hetilap­ként jelenik meg, akár­csak a német nyelvű Neue Zeitung, a szlovák Jbudové Novini és a dél­szláv Narodna Novina. A televízió, a rádió és a sajtó gyakran beszámolt a román nemzetiségű la­kosság életéről, munká­járól. A Magyar Rádió budapesti adója, július óta, hetenként egyszer, az egész ország területén hallható szlovák horvát­­sz­erb nyelvű műsort su­gároz. A pécsi stúdió na­­ponta fél órában német, horvát-szerb, a szolnoki stúdió pedig szlovák nyelvű műsort közvetít. A gyűlések többségére a tennivalók és feladatok felelősségteljes elemzése, kezdeményező és cselek­vő készség volt jellemző. A megválasztott kong­resszusi küldöttek — több mint 800-an — ok­­tóberben megyei értekez­leteken vitatják meg a gyűlések tapasztalatait, tanácskoznak a párt és állami szervek, társadal­mi szervezetek megyei vezetőivel a felvetett problémákról, javasla­tok megvalósításáról. Az első megyei értekezlet Szabolcs-Szatmár megyé­­gyében lesz október 5-án. A Bács megyei küldöt­tek 4-én, a Vas megyei­ek 5-én értekeznek. Ok­tóber 12-ig a nemzetisé­gek lakta összes megyék­ben lezajlanak a küldött­­értekezletek. Ebben az időszakban a nemzetiségi szövetségek titká­ságai, illetve or­szágos választmányai fo­lyamatosan elemzik a legutóbbi kongresszusok óta végzett munkát, a kongresszus, előkészítő, szerkesztő és jelölő bi­zottságok eddigi tevé­kenységét. Széles körben vitaják meg azokat a beszámolókat, amelyeket novemberre tervezett kongresszusuk elé ter­jesztenek. Elsőként no­vember 4—5-én a ma­gyarországi németek, a következő hétvégén 11— 12-én a szlovákok, aztán 18—19-án a délszlávok és végül 25—26-án a ro­mánok kongresszusára kerül sor. Ideológiai értekezlet Véget ért Varsóban az a pártközi­ tudomány­os konfe­rencia, amelyen a testvérpár­tok központi bizottságainak küldöttei a demokrácia fej­lődésének és az emberi jogok megvalósításának kérdéseivel foglalkoztak. A küldöttek há­rom munkabizottságban te­vékenykedtek, majd beszá­molójukat a plénum elé ter­jesztették. Az első számú bizottság a demokrácia tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozott, a második­­ az emberi jogok­nak a szocializmusban való érvényesülésével, a­ harmadik pedig az embernek a béké­ben éléshez való jogával. A konferencián Andrzej Werblan professzor, a LEIYIP KB titkára, a KB Marxiz­mus­ Leninizmus Intézetének igazgatója tartott záróbeszé­det. Méltatta a szovjet párt és a szovjet állam óriási ta­pasztalatainak jelentőségét és rámutatott arra, hogy értéke­sen járulnak hozzá a szocia­lista demokrácia fejlődésének kibontakozásához a testvéri országok nemzeti hagyomá­nyai és a szocialista demok­ráciát megvalósító társadal­mi-politikai rendszerei. A tartalomból 85 000 egészségügyi dolgozó kárét emelik ♦ ♦ ♦ Tiszta vizet a medencékbe! ♦ ♦♦ Kisalföld postája ♦ ♦ ♦ Napvilágra került a föld alatti bástya Kedvező a számvetés eredménye Okosan gazdálkodnak a lehetőségekkel Feladatok az év végéig a győri járás községeiben Lassan az év utolsó negyede következik, így hát már most szinte mindenütt számvetést készítenek: m­i valósult meg ed­dig az elképzelésekből, mi az, amire a még hátralevő­­időszak­ban különösen oda kell figyelni­. A napokban elvégezték ezt az összegezést a győri járás községeiben is. Ahogy az egyik községi tanács elnöke elmondta: egyre igé­nyesebbek az emberek, s ezekkel az igényekkel — a rendel­kezésre álló anyagiakat figyelembe véve — nem könnyű lé­pést tartani. A járás községeiben is — mint másutt — bár­ki körülnézhet, új házak sorát találja, az udvaron gépkocsik állnak, egyre több az elektromos háztartási gép,­berendezés... Fel kell újítani az energiahálózatot, az utakat, óvodák, isko­lák, kereskedelmi létesítmények szükségesek — mégpedig színvonalasak. Akkor is, ha a beruházásokat az év­ elejétől korlátozó rendelkezések kötik. Az összegzés alapján mond­ható, hogy a járás községei­ben idáig jól gazdálkodtak. Példa rá, hogy a tanácsok szeptember első hetében azt jelentették: felújításaik elő­irányzatának műszaki ké­szültségi foka 77 százalékos. Más területen ütemesen ha­ladnak egyebek között az óvodai építkezések, bár ezek­nél a beruházásoknál gond is adódik. Péren elvonultak az építők, mert nem biztosítot­ták számukra a szükséges te­rületet, Vámosszabadiban a vízvezeték szerelési munkái­ra még nincs kivitelező, Ab­dán pedig el sem kezdték az óvodabővítést. Az említettekből, s az ezút­tal fel nem soroltakból adód­nak az idei hátralevő felada­tok. A felújítási munkák zömmel a második félévben fejeződnek be, és fontos, hogy a tervek szerint valóban be­fejeződjenek ii, a következő évre vagy évekre áthúzódó beruházások kezdődnek. Leg­fontosabbak az iskolaévíté­­­sek. ugyanakkor a tanácsok szeptember elején még alapo­zási tervet sem kaptak. Igaz viszont az is, amit önkritiku­san megátapíthattak: nem mindenütt hiánytalan az elő­készítés. Az építőknek víz és villamos energia kell, hogy dolgozni tudjanak, a leendő iskolák helyéről el kell távo­lítani a termőtalajt. E sürgős munkában kell cselekedniük a tanácsoknak. Mielőtt valaki félreértené: ezek említése nem a községi tanácsok elmarasztalása. A feladattervben szerepelnek,­ mintegy figyelmeztetőül, mi­ről nem szabad elfeledkezni. Hiszen már most elő kell ké­szíteni az 1979-es költségveté­si évet. Felül kell vizsgálni a középtávú terv szerinti fej­lesztési elképzeléseket, célfel­adatokat. Például az utak, hi­dak felújítását. (Mostani ta­pasztalat, hogy néhány helyen túllépték a „keretet”, másutt pedig megkéstek a munká­val. Györújbaráton 800 ezer, Koroncón 400 ezer forintos útfelújítást kell még az idén elvégezni.) A községi tanácsok anyagi gondjain, mint mindig, az idén is sokat enyhített a lakosság társadalmi munkája. A cél a járás falvaiban: min­denütt érje el a társadalmi munka értéke a személyen­kénti háromszáz forintot. Fel­méréseken, a felajánlások összegezésén alapuló reális el­képzelés ez. Feladat termé­szetesen: megteremteni a fel­tételeket, hogy az önkéntes munkára ajánlkozókat ne kelljen tennivaló híján elkül­deni. A társadalmi munka nyil­vántartásának, elszámolásá­nak rendje az idén év elején megváltozott Az átállás után néhány községben még az el­ső félév végén sem volt ki­elégítő nyilvántartás. Az el­lenőrzések során gyakran ta­pasztalták, hogy elkészült va­lami társadalmi munkában, csak éppen elfelejtették be­írni ... Okosan gazdálkodni a le­hetőségekkel — olyan mottó ez, amelyet mindenütt ugyan­csak tanácsos a napi munká­ban is szem előtt tartani. A megyei tanács nemrégi érté­kelése szerint a győri járás tanácsai valóban eszerint te­vékenykednek. J. F. Megkezdték a búza vetését Elsők között kezdte meg a búza vetését a péri Egyetér­tés Termelőszövetkezet. Ezek­ben a napokban 1500 hektár gabonát vetnek el, amelyből 1100 hektáron kerül a búza a talajba. * Matusz Károly felvétele o­ffoffíla és hummizsfits ÉRTELMISÉGI KÖRBEN akörül forgott a vita, hogy napjainkban ki az igazán humanista gazdasági vezető. Valaki azt mondta, az az igazán emberséges vezető, aki elnéző a munkások iránt. Szó szót, érv érvet követett, végül kialakult az elfogadható vélemény. A társaság legtöbb tagja úgy vélekedett, hogy az az igazán huma­nista vezető, aki a munkát mindenféle megalkuvástól és elnézéstől mentesen megköveteli Azóta több munkástól is megkérdeztem, kit tartanak bent a gyárban szocialista típusú, emberséges vezető­nek. Valamennyiüknek az volt a véleménye, hogy mun­ka nélkül semmire sem lehet menni Az a mérnök vagy művezető, aki elnézi a lógást, a fusizást, a fél órákig tartó eszmecseréket, a munkaidő rendszeres kihaszná­latlanságát, csak látszólag humanista gondolkodású, a valóságban éppen az ellenkezője. Egy marós rokonom, miközben saját szakmájának szépségeit ecsetelte, így vélekedett: „Nekem sokat kell dolgoznom, de meg is fizetnek érte. Örülök, hogy min­dig látom az eredményt, és büszke vagyok, ha tudom, hogy aznap mit adtam az országnak. S az olyan vezető, aki nem segíti elő, hogy zavartalanul dolgozhassam, le­het akármilyen jószívű és elnéző, árt nekem, a gyár­nak, meg a társadalomnak is." Ismert az a lenini tétel, ami szerint végső soron a munka termelékenységének magasabb fokával mérjük egy társadalom fejlettebb voltát. Azok a vezetők, akik mindent megtesznek a munkaidő jobb kihasználásáért, a termelékenység növeléséért, a lenini gondolat jegyé­ben tevékenykednek. De mit mondjunk az olyan veze­tőkről, akik elnézik a szervezetlenséget, a tunyaságot, a drága gépek állását, és jóindulatúan behunyják a szemüket, ha lazsáló embereket látnak a műhelyekben? f­urcsa lenne, ha azt állítanánk, hogy a lógósok nem szeretik az ilyenfajta vezetői opportunizmust. Nekik nyilvánvalóan olyan csoportvezetőre, művezetőre vagy igazgatóra van szükségük, aki elnéző , a kollektíva és társadalom kárára. Nekik ez a fajta vezetői maga­tartás jelenti a humanizmust. Ez azonban hamis ér­telmezés, visszájára fordítása mindannak, amit szá­mukra a humanizmus jelent. A MUNKA TÁRSADALMA vagyunk, és az emberek döntő többsége tisztességesen elvégzi a dolgát. A lógó­­sok, a trehányok, a munkátlanok szerencsére minde­nütt kisebbségben vannak. El kell érni azonban, hogy arányuk egyre csökkenjen, de ez csak úgy érhető el, ha tőlük is megköveteljük azt, hogy megdolgozzanak a fi­zetésükért. Nagyon embertelen dolog, ha a jó munká­soknak kell megtermelni a lógósok munkabérét is. S nagyon embertelen az olyan emberség, amelynek révén ez bármelyik üzemben lehetségessé válik. Számunkra a tisztességesen dolgozó emberek vélemé­nye az irányadó, nem pedig azoké, akik alig várják a munkaidő végét, s közben igyekeznek minél többet la­zsálni a nyolcórás műszakban. Szó sincs arról, hogy túl akarnánk hajszolni az embereket, hiszen köztudomású, hogy a tőkés üzemekben összehasonlíthatatlanul na­gyobb a munkaintenzitás, mint nálunk. A tudományos­technikai forradalom ezernyi nagyszerű eredményét pró­báljuk meghonosítani, és megkönnyíteni általa a fizikai munkát. Munkaerőhelyzetünk, gazdasági viszonyaink­ és kiaknázatlan lehetőségeink azonban arra ösztönöznek bennünket, hogy növeljük a munka termelékenységét. S ugyan hogy lehetne ezt növelni lógással és lazsálás­sal? A napokban beszélgettem egy esztergályossal, aki ko­rábban egy rendezetlen, piszkos műhelyben dolgozott. Ott mindent elnéztek neki. A közelmúltban átszervezés folytán átkerült egy modern nagyüzembe, ahol teljesít­ménybérben kell dolgoznia. Nincs lazsálásra lehetőség. Ez az esztergályos azonban most összehasonlíthatatla­nul jobban érzi magát, mint korábban a kisüzemben. Olyan szervezett a munkája, és olyan nagyszerűek az egyéb körülmények, hogy úgy érzi, most tudja csak igazán, milyen öröm az ember számára a szocialista munka. S HOGY VÉGÜL IS ki az igazán humanista vezető? Azt hiszem, a válasz egyértelmű. Az, aki gondoskodik a munka szervezettségéről, a jó anyagellátásról, a tisz­ta, világos, megfelelő hőmérsékletű és levegőjű helyisé­gekről, s számos más fontos munkafeltételről, amit a dolgozók igényelnek. S aki ezeket az igényeket kielégíti, az joggal meg is követelheti a fegyelmezett munkát, és a javuló feltételekkel arányosan növekvő munkaterme­lékenységet. Enélkül ugyanis a szocialista gazdaság iga­zi fejlődése elképzelhetetlen. K. L.

Next