Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
MARGÓ : Énekelt egy fiú. ‘ Négyéves lehetett, énekelt a piros kabátos fiúcska Győrszabadhegyen, a Kakas vendéglőben , tegnapelőtt délután. Az apja sört ivott, .beszélgetett az ismerősökkel, ,a fiú az asztal körül járkált, .játszott, dúdolta egy régi sláger két sorát. Többet nem tudhatott belőle, csak kettőt: „Különös szilveszter, táncol a hóember.” És akkor megbámulta (!) egy borostás ember. Nem szólt neki semmit, csak megbámulta, mintha először látna életében gyereket. Szabálytalan tűnődésféle ezaz írás. Próbálok emlékezni a két sor folytatására, de nem megy. A dallamot még csak valahogy eldúdolom, hanem a további szöveg kifog rajtam. A borostás, ámuló, kíváncsi arc viszont — slágeres elérzékenyülés nélkül — mindig visszatér. Megnyugodnék, ha nem tudnám, hogy mennyire viszonylagos a nyugalom. Megnyugodnék egy rövid ideig, akkor meg eszembe jut, hogy véget ért egy hoszszantartó eseménysorozat: elmúlt a nemzetközi gyermekév. Világ-, ország-, megye-, város-, község-, iskola-, óvoda-, bölcsődeszerte voltak rendezvények. Mindenki igyekezett tenni valamit az asztalra a gyerekekért jelszó jegyében. Ingyen mehettek az iskolások néhány helyre, máshova meg pénzért. Mert semmit nem ért volna a gyermekek nemzetközi éve, ha ilyen szabályerősítő kivételek nem lettek volna. Aztán foglalkoztak a lányokkal, a fiúkkal az iskolák, a KISZ- alapszervezetek, a művelődési hatók, szakkörök, klubok, könyvtárak. Új játékot, még hasznosabb időtöltést nem tudtak kitalálni az óvónők, a pedagógusok, a népművelők. A téliés a nyári vakáció programjait előkészítették azilletékesek, megtárgyaltak, osztottak, szoroztak, kivontak, összeadtak — a statisztika most már szép kövérkereken mutatja a gyerekekkel való törődést. Nyitottak kapukat gyerekek előtt, csuktak be ajtókat ugyancsak gyerekek előtt. A tavalyi esztendőben is bőven akadtak kulcsos csemetéik, akikkel a szülők ugyanolyan keveset törődtek, mint tavalyelőtt. Pár gyerekeket megint elsorvasztott a többé-kevésbé szabatosan „felnőttnek” nevezett személyek (akinek nem inge, ne vegye magára) komolysága. Sok szülő panaszkodott, nem érti a gyerekét, nehezen tud vele kapcsolatot teremteni, szinte alig találkoznak, egyre kevesebb az alkalom az együttlétre, ugyanakkor a nevelésre vonatkozó tudás mellett az idő is kevés. Neveljen az ifi-óla? Dehogy szólok a különórák, különszakkörök, különakármik ellen! Eszembe jut a piros kabátos fiúcska, aki dúdolt tegnapelőtt Győrszabadhegyen a vendéglőben, dúdolt és játszott: „Különös szilveszter, táncol a hóember.” Lesz gyermeknap, gyermekhét ebben az esztendőben is. Lesznek gyermekörömök, gyermekbánatok. Ha most valamit kívánni lehet, csak azt kérem, adassék meg nekünk (szülőknek és nem szülőknek) felnőtteknek mindennapra a gyermeket felfedező ámulat! Nekik meg a játék öröme! (Joó) Mia a Mirafisszsitork Munkásfiatalokról, ifjúmunkásokról olvasok, aztán azokról a feladatokról, amelyek a munkásifjúság körében végzendők el. Győr-Sopron megyében a munkásifjúsági minőségében is a munkásosztály szerves részét képezi. Az ipari területen dolgozók egyharmada harminc éven aluli. Ezek a fiatalok az arányoknak megfelelően veszik ki részüket a termelésből. Megyénk tizenöt kiemelt nagyvállalata esetében ez a részesedés mág inkább jelentősebb, ami azt mutatja, hogy egyrészt a fiatalok vonzódása a korszerű termeléshez nagyobb, másrészt megfelelnek a korszerű termelés követelményeinek. Például: MOTIM, RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár, Rábatext. E megállapításokon túl biztató: növekedett az ifjúmunkások szerepe a politikai-gazdasági élet minden területén. Jellemzőjük a becsületes helytállás a munkában, a tanulásban, az újra, a korszerűre való törekvés, a vállalkozó kedv. Egyre inkább értői a napi feladatoknak, ismerik a gondokat és igénylik a szükséges változtatásokat. Az eredményekhez jelentős mértékben járultak hozzá a különböző KISZ-akciók. A munkaversenyek ösztönöztek a többlet- és a minőségi munka végzésére, a szocialista brigádmozgalom hatással volt a pályakezdők, ifjúmunkások munkássá válására, a közösség segítette a munkahely végleges elfogadását. Nőtt a hasznosítható alkotások száma az Alkotó Ifjúság pályázaton, a KISZ-Radar mozgalom jól szolgálta a korszerű munkaszervezés kialakítását, az ésszerű takarékoskodást. A komplex ifjúsági rendezvények, az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok, a szövetkezeti ifjúsági napok pedig egy sor bizonyítási lehe- ■ tőséget adtak, ösztönöztek, követelményeket támasztottak. A KISZ-alapszervezeteknek a munkásifjúsággal történőfoglalkozását jelentősen befolyásolta az új irányítási rendszer bevezetése, az új típusú bizottságok létrehozása és működése. Győr-Sopron megyében 93 munkahelyi KISZ- bizottság működik, a munkásfiatalok aránya 60 százalékos. E testületeknek a munkásifjúsággal történő foglalkozásban meghatározó szerepük van. 1975 óta sok fontos feladatot oldottak meg. A KISZ-szervezetek felismerték a differenciálás fontosságát, más és más feladatokat fogalmaztak meg a műszaki és munkásfiataloknak. Megerősödtek a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsai, részvételük egyértelmű lett a tervező, a kivitelező és az újító tevékenységben. A jó példák közül néhány: ELZETT Művek Soproni Gyára, RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár, Graboplast, Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, MOTIM. A hagyományos KISZ- munkaversenyformák mellett újak szolgálták a munkásfiatalok szakmai gazdagodását, a korszerű tudás megszerzését. A KISZ-bizottságok a felmenő rendszerű versenyek kiírásán túl a vállalati igények ismeretében egyre gyakrabban vállalkoztak önállóan szakmai versenyek szervezésére. Sok rendezvény szolgálta a fiatal műszaki értelmiség, a szakmunkások és szakmunkástanulók közeledését, együtt gondolkodását, együtt cselekvését. Megerősödött a gazdaságpolitikai agitáció, általánossá váltak a gazdaságpolitikai témájú taggyűlések, gyakoribbak lettek az ifjúkommunista aktívak. Segítették az alapszervezetek a munkássá válást. Foglalkoztak a nyolc általános iskolát el nem végzett fiatalokkal, mozgósították a szaktanfolyamokra, szakmunkás vizsgára készítettek fel, ösztönöztek a különböző intézményekben való továbbtanulásra. Ismét néhány példa: Graboplast, AFIT, Richards. A KISZ-szervezetek foglalkoztak a pályakezdőkkel és ott, elsősorban ott, ahol jó munka volt — határozottan és eredményesen szóltak bele a lakáselosztásba, kitüntetések, jutalmak odaítélésébe. Olvashattam a KISZ Győr- Sopron megyei Bizottságának jelentésében arról is, hogyan vettek részt a munkásfiatalok a szocialista demokrácia mindennapi gyakorlatában, hogyan a politikai képzésben és a művelődésben, milyen volt a családi életük és a közélet összhangja, milyen eredmények voltak a munkásfiatalok vezetővé válásában. Összegezésként megyénkben a nagyüzemi KISZ-bizottságoknak a munkásifjúsággal való törődése a KISZ KB 1975. április 18-i határozatának megfelelően alakult. * — m smpem — Megszakított monológok A csontváz farkasszemet néz a vizsgázóikkal Győrött, az Apácsai Csere János Tanítóképző Főiskola második emeleti helyiségében. Mintha mosolyogna a belépőkre, mintha szólna: „Tessék, lehet tételt húzni!” Brrr! Az ember hátán végigszalad a hideg! A vizsgáztató: Jámbor Balázs, akik meg kint a folyosón a vizsgára várnak: Török Ibolya, Skerlanitz Ildikó, Szalai Ildikó, Fehéregyházi Lilla, Szegi Ildikó. Az „Ildikó-csoport” tagjai elsőévesek, nappalira járnak, testnevelés-anatómiából adnak számot. Megrettenek, mit találok a könyvükben. „A csúszó filamentum elmélet szerint a miozin és aktin filamentumok fogaslécszerű molekuláris szerkezete (kereszthidak) egymáson elcsúszva racsniszerűen” rövid ideig rögzül (actomyosin),.és így tovább, ugye tetszenek érteni ... A könyv negyvenedik oldaláról idemásolt negyedmondat csak ízelítő. Tóth Tibor négyest kapott, sált köt, rohan el, a többiek beleforgatnak a jegyzeteikbe, megnézik a hormonokat, az alsó lábszárizmok neveit mormolják, a sejtalkotókat ismétlik. A csontváz odabent a teremben nyugodt. Elutasítaná magától a cigarettát is, ha netán valaki zavarában megkínálná. -4- -4- -4-December 27-én kezdődött a vizsgaidőszak a főiskolán. Ötszázötvenhat nappali és háromszázhuszonhét levelezős hallgató számol be január 31-ig. Eddig tart az egységes vizsgaidőszak az utóvizsgákkal együtt. Tegnap mintegy 100 diák vizsgázott — többek között etikából, filozófiából, egészségtanból, didaktikából, matematikából. ~1- -4-Szabó Ilona csornai, levelezőn tanul, elsőéves, filozófiából var „jelenésre” Pákozdiné dr. Tóth Saroltánál. „Ez a legeslegelső vizsgám, nehéz elképzelni, milyen lesz. Félek tőle, ahogy más is. Azt érzem, összekeveredett bennem a tananyag, összesen nyolc vizsgám lesz, szorongatom a könyvet, reggel még megnéztem az utolsó tételeket, hamarosan kiderül minden. A vallatásnál.” - A' -4- ~4-Vállal düllesztik a falat ketten: Szalai Krisztina és László Judit. Harmadéveseid Krisztina Sopronból, Judit Veszprémből utazott a etikavizsgára. Túl vagyunk a feleleten, megkönnyebbültünk, pedig először megijedtünk, két tételt kellett húzni (kemény félesztendő volt mindkettőnknek), ebben az időszakban az a legiszonyúbb, amikor kirúgják a hallgatót. Úgy hírlett a Molnár tanár úrról, hogy sok diákot kirúg. De kellemesen csalódtunk. Az utolsó hetekben búra alatt éltünk, nem olvastunk újságokat, nem jártunk sehova, azt is mástól tudtuk meg, hogy leesett az első hó. Hazamegyünk, otthon ezzel fogadnak bennünket: hányas? És akkor mindent el kell mondanunk, töviről hegyire. Holnap este szilvesztert tartunk, mert a felkészülés idején ez is kimaradt.” Kabátok, sapkák, kucsmák a fogasokon. Csöndféle a folyosókon. A hatvannyolcas teremben egy csontváz. Lehet, hogy hallucinálok, azt mondja: „Maga is vizsgázni jött'.' Húzzon tételt!” — Nem, én nem! J. J. B Másodévesek, akik esztétikából várnak vizsgára: Budai Gyula, Patyi Margit, Kauker Katalin. S akik már a vizsgáztató — Molnár Ernő tanár — előtt ülnek: Kurali Piroska és J. Szabó Klára. —-——-------------------------— Egy jelenség természetrajza IV. A beat, mint mozgalom, meghalt John Travoltát pályafutása csúcsán az újságírók szívesen hasonlították az ötvenes évek nagy ideáljaihoz: James Deanhez, vagy Elvis Presleyhez. A hangzatos és elsősorban reklámcélú összehasonlításnak azonban kevés köze van a valósághoz. A diszkóláznak, noha Travolta éppolyan munkásgyereket személyesít meg, mint egykor James Dean és a maga módján ő is lázad a hétköznapok ellen, még sincs köze az ötvenes évek „dühös fiataljainak”, vagy a hatvanas évek lázadó beatnikjeinek lázadó világához. Elég egy pillantást vetni az elmúlt két évtized történetére. A hatvanas évek vége felé, a nagy lázadásokkal, a háborúellenes tiltakozásokkal, a polgárjogi küzdelmekkel, a forró nyarakkal, a woodstocki fesztivállal tetőzik a beatmozgalom. Akkor időszerű társadalmi vonatkozású események, alulról, a fiataloktól kiinduló kezdeményezések, progresszív szellemi áramlatok izgatták és mozgatták meg az ifjúságot, a közvéleményt. Ki-ki állást foglalhatott valami ellen vagy mellett. A popzenében például ezt a korszakot Jimi Hendrix és Janis Joplin, illetve Tom Jones, a filmben pedig az Easy Rider (nálunk Szelíd motorosok) és a Muzsika hangja egyidejű ellentétes pólusú sikere jellemezte. A diszkójelenségben ez a két véglet, John Travolta alakjában összemosódott Travolta—Manero ugyan lázad, de a világtól csak azt követeli, hogy szombat esténként jól érezhesse, ki táncolhassa magát. A diákmozgalmakat, az illuzórikus társadalmi méretű lázadások korszakát követő depresszió, a politikai, gazdasági változások tették lehetővé egy végletekig manipulált szórakozási forma, egy nemzetek sokaságára kiterjedő, mindent behálózó kultúrgépezet térhódítását és eluralkodását. Amíg a hatvanas évek — törvényszerűen egyre inkább perifériára szoruló — ideáljai —, ma már tudjuk — a maguk módján hamis illúziókat görgettek, addig mai hasonmásaik csupán „restaurációs rongyrázók”. Nemcsak Travolta vagy a Bee Gees állítható ide példáiként, hanem a Rolling Stones, Paul McCartney, Rod Stewart, vagy akár dzsessz-zenészek is, akiket szintén elkapott a „gépszíj”, s ha magatartásukban nem is, de zenei világukban mindenképpen alkalmazkodtak a diszkójelenséghez. A pop- és tudatipar, a tömegkommunikációs eszközök ugyanis gondosan megszűrik a mezőnyt, s aki nem alkalmazkodik, a perifériára szorul. Még a polgárpukkasztó punk sem kerülhette el sorsát. Rövid időin belül jól jövedelmező üzleti vállalkozás lett. Ellenkultúráról, lázadásról, spontán társadalmi, illetve zenei mozgalmaikról így egyelőre szó sem eshet. A beat, mint mozgalom meghalt, szerepét teljesen átvette a pop-ipar, amelynek szorításából egyelőre nem mutatkozik menekülés. (Folytatjuk.) ■ Egy diszkóklubban Joseito Dalát az egész világ ismeri Joseito nincs többé! Elment a kubai férfi, mosolyogva. Virágokat csavart az ujjára, ráköszöntek az emberek utcán, visszaköszönt, és otthon táncolt még egyet. Kalapját feldobta a levegőbe, a gitáron megsímogatta a húrokat, játszott egy dalt a szomszédoknak, a gyerekeknek. Annyi de annyi dalt szerzett! Mi a Guantanamera címűből ismerjük a legjobban Joseilo Fernandezt, a zeneszerzőt. Egyenes derékkal jött a pálmák közül, vakító fehér öltönyben, így is ment el, szétosztva álmait, sorsát. Már nem énekel többet, nem táncol. A KISZ-klubban, ahol a halálhíre ért, valaki feltette a lemezjátszóra a Guantanamerát. Aztán lekapcsolta a villanyt. Szólt a dal , és Joseito mindegyikünkre külön-külön ráköszönt. Még egyszer utoljára. 1980. január 3., csütörtök