Kisalföld, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Brigád ünneplőben Történetük több mint húsz esztendeje kezdődött. A brigád három tagja 1958. tájékán került a Győr-Sopron megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat győri üzemegységéhez. — Először csak munkabrigád voltunk — emlékezik a brigádvezető. — A feladat, amit ránk bíztak, a vállalaton belül is új volt, így többnyire sajátos erőnkből kellett beletanulni. Kevés szóból megértettük egymást. És ez nagyon fontos. Meddig jutott a brigád? Írásunk a 3. oldalon. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1981. MÁJUS 1. PÉNTEK ÓRA: 180 FORINT XXXVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Kónyi világkép „Kell, hogy mindig foglalkozzon az ember valamivel, mondja a férfi, miközben összekapkodja a kötélről a megszáradt ruhákat. Kónyinak lenni annyit jelent, hogy szeretjük azt a helyet, ahonnét származunk. Megváltozott az életmódunk, az életsorsunk. Este tíz órától alszunk hajnali ötig. Ami pénz van, az a miénk, okos felhasználása is halad előre. Dologszeretetben itt nincsen hiány.” Riportunk az 5. oldalon. Régi május elsejék Az iskolák, a hivatalok, a gyárak kapui ma zárva maradtak. Ünnepi ruhát öltünk, hogy a munkásság egyik legrégibb évfordulójára emlékezzünk. A felvonulók között jócskán láthatók idősek, akik még másfajta május elsejékre is emlékeznek. Hiszen több mint öt évtizedig tüntetések, sztrájkok, illegális találkozók váltották egymást a munka ünnepén. A nagy idők szemtanúi közül a Vámosi-testvérekkel, Vilmossal és Ernővel elevenítettük fel a régi találkozókat. Írásunk a 10. oldalon. ÜNNEPI SZÁMVETÉS Május elsejét írták az iskolások a rajzlapokra, amelyeken süt a nap, pirosak a zászlók és a felvonulók egymás kezét fogják. Lesz-e közülük festőművész, ez ma még nem mondható meg a rajzok alapján, de valami más igen. Ezek a gyermekek olyan rendbe, olyan világba születtek, amelyben május elseje ünnep. Az az osztály, amely az elnyomás elleni küzdelmet, az emberhez méltó igazságos társadalom megteremtését írta zászlajára, szimbólumnak is beillő ünnepet választott, kifejezésre juttatva: a természet májusi újjászületéséhez hasonlatosan a társadalom is megújítható. A II. Internacionálé kongresszusa 1889- ben úgy határozott, hogy a munkások minden országban egyidejűleg követeljék a nyolcórás munkanap bevezetését. A következő esztendők májusának első napján már százezrek vonultak az utcára, osztályharcos jelszavakban fogalmazva meg a társadalmi igazságosság követelését. Közös volt a zászlók színe és sokszor nemcsak az volt vörös: vér festette a járdákat, gumibottal, kardlappal verték szét a munkástüntetéseket. ... A magaslatról vissza lehet tekinteni a megtett nehéz útra: május elseje nálunk pihenőnap, amelyet ma békében és szabadon ünnepelhetük. De a világon sok helyen szólnak a fegyverek, az emberiség feje fölül nem hárult el a nukleáris háború veszélye sem. Sőt, az imperializmus hatalmi központjaiban — mindenekelőtt az Egyesült Államokban — az utóbbi időben olyan erők kerültek előtérbe, amelyek költséges és veszélyes katonai programok elfogadtatásával a fegyverkezési hajsza új menetét indítják el. A profitérdekek összefonódnak azzal a szándékkal, amely változatlanul jelen van a NATO vezető köreiben: megbontani a nemzetközi erőegyensúlyt, fölénybe kerülni a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival szemben. Ugyanazok a tényezők, amelyek készek a pusztítás szellemeit kiengedni a palackból, s magatartásukkal napnap után megkérdőjelezik az enyhülés szellemét, az ötvenes évek hidegháborús logikája szerint cselekszenek. Olyan feltételeket állítanak tárgyalási hajlandóságuk fejében a szocialista országokkal szemben, hogy azok mondjanak le a saját elemi biztonsági érdekeikről, a kölcsönös szolidaritásról. Kétszeresen is hibás számítás ez: először is a szocialista országok biztonsági szempontjai, szolidaritásuk a haladás és béke erőivel sosem volt alku tárgya és nem az ma sem Másodszor, a mai világban, amikor az emberiség már képes saját maga megsemmisítésére is, a tárgyalás az alapvető kérdésekről nem engedmény az egyik fél részéről, hanem alapvető közös érdek. Különös jelentősége van ilyen helyzetben a szocialista politika válaszadásának. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemrég megtartott kongresszusán az imperializmus törekvéseire a szilárdság s egyszersmind a mérséklet hangján reagált. Moszkva a fegyverkezési verseny helyett a fegyverkezés korlátozására, a helyzet kiélezése helyett higgadtságra, a kontaktusok felszámolása helyett normális kapcsolatokra, párbeszédre hívta fel Washingtont, s hasonlóan konstruktív szellemben közelítette meg a többi tőkés országhoz fűződő viszony kérdéseit is. Nincs olyan kérdés — hangzott el a kongreszszuson —, legyen szó akár a hadászati támadófegyverekről, akár a középhatótávolságú rakétákról. Európáról, a Perzsa-öbölről, vagy a Távol-Keletről, amellyel kapcsolatban a Szovjetunió ne lenne kész a viták békés, tárgyalások útján történő megoldására. Egész közvéleményünk érzéseit, gondolatait fejezte ki Kádár János elvtárs, amikor a Hazafias Népfront kongresszusán ezt mondotta: ,Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény és a világ népei joggal várják, hogy érdemi válaszok szülessenek." A nemzetközi célok megvalósításához is nélkülözhetetlen népünk egyetértése és cselekvő hozzájárulása. Ezért is lényeges megállapítása a májusi számvetésnek: belpolitikai helyzetünk szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindig is alapvető ez, de különösen fontossá válik egy olyan időszakban, amikor az építőmunkába nagyobb és sok szempontból új követelményeket kell támasztanunk, lehetőségeink pedig a korábbinál szerényebbek. A hétköznapi tettek mutatják a legszemléletesebben, hogy mind többen megértik: ha életszínvonalunkat meg akarjuk őrizni, akkor azért többet is, de még inkább jobban, okosabban kell dolgozni. Hazánkban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Ennek tudomásulvétele sem feledtetheti el, hogy ellenségeink nem mondanak le a szocializmusellenes aknamunkáról, sőt, az ilyen próbálkozások a jelenlegi nemzetközi helyzetben gyakoribbakká váltak. Azonban ellenfeleinknek is tudni kell, hiúze még az, hogy megrendíthetik a magyar nép bizalmát a szocializmusban. A magyar nép, egész közvéleményünk jól tudja, hogy az ország helyzetének elemzését, értékelését pártunk állandóan napirenden tartja, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenéz, azokat nem söpri a „szőnyeg alá”, hanem megoldásukon munkálkodik. Ezt teszi, amikor még jobban figyel ideológiai és politikai kérdésekre, a nevelésre, a szocialista demokrácia intézményeinek tartalmas működésére, mai nap a teremtő munka, az alkotó ember ünnepe, s a határokon átívelő internacionalista összefogásé. Azok, akik ezen a napon a zászlódíszt öltött magyar falvak és városok utcáin vonulnak — egyszersmind a nemzetközi szolidaritás forradalmi ereje mellett is hitet tesznek. A Fotó: Szűk Ödön ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! (A Központi Bizottság május 1-i jelszavaiból)