Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)

1981-12-01 / 281. szám

a­n,1 köntöst kapott a mosonmagyaróvári várudvaron lévő épület. Az egykori Gazda­sági Akadémia külső felújítását és festését a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat mo­sonmagyaróvári főépítésvezetősége végezte. Százéves vízvezeték, évszázados versenyfutás Elkészült a vízm­űtelep Sopronkőhidán Magyarország településein a vízvezeték-hálózat, hossza 1965 és 1975 között több, mint kétszeresére nőtt. A lát­ványos eredmény azt is jel­zi, hogy ezen a téren viszony­lag későn indult meg ha­zánkban az igazi fejlődés. Ehhez képest Sopron városa igen előkelő helyen áll csak­nem száz esztendő vezetékes vízellátásával , ám az igé­nyek és lehetőségek évszáza­dos versenyfutása csak a legutóbbi időkben vett igazán megnyugtató fordulatot. Ma a város vízfogy­aztása napi húsz-huszonötezer köb­méter. A múlt században épült „főtelep” teljesítménye fénykorában is legfeljebb há­romezer köbméter lehetett — területének egy részén azon­ban ma már a Jereván la­kótelep panelházai állnak. Hozama különben is — úgy­nevezett felszíni vízmű lé­vén — az időjárástól függő­en igencsak ingadozó volt. A III. ötéves terv idősza­kában elkészült kistómalmi és a három sopronkőhidai kút, valamint a IV. ötéves terv idején átadott fertőrá­­kosi vízmű is csak átmeneti­leg volt képes megszüntetni a csúcsfogyasztások idején menetrendszerűen vissza­visszatérő vízhiányt. Mintha krónikát írnánk: 1976 júniu­sában sor került az emléke­zetes másodfokú vízkorláto­zásra , és egy hónap múl­va az új kőhidai vízműtelep éppen elkészült nyugati ágá­nak friss vize állította hely­re ismét az egyensúlyt. A sopronkőhidai vízműte­lep a hozzá kapcsolódó léte­sítményekkel együtt az idén készült el teljesen, összesen majdnem százmillió forintos költséggel. A víztermelő telep a há­rom meglévővel együtt ösz­­szesen tizenhat kútból és há­rom, egyenként kétezer köb­méteres tárolómedencéből áll. A kutak átlagos hozama hét­ és fél ezer, lehetséges legna­gyobb hozama kilencezer köbméter naponta — tehát bő egyharmada a város fel­­használásának. A csúcstelje­sítményt azonban csak „rabló­­gazdálkodással”, vízkészletét megrabolva érheti el — utá­na tehát a termelést minden esetben erősen vissza kell fogni, hogy az egyensúly fel ne boruljon. Vízgyűjtő terü­lete ugyanis — a Barlang­­színházból ismert — vízzáró mészkővel szigorúan körül­határolt. Érdekesség: a nyolc év alatt elkészült beruházás megvalósulási üteme az el­képzelésekhez képest alapo­san megváltozott. Az eredeti ütemezés szerint ugyanis csak tavaly kapcsolták volna be a víznyerőterület keleti ágát a város vízhálózatába , a valóságban azonban ez már négy évvel ezelőtt meg­történt, megelőzve a tároló­­medencék elkészítését. A mennyiségi igények ugyanis ismét utolérték a lehetősége­ket. A tárolómedencék meg­építése pedig „csak” a meg­lévő vízzel való ésszerűbb gazdálkodást teszi lehetővé (hiszen, amíg például éjsza­ka alig fogyasztunk ivóvizet, a kutak olyankor is zavarta­lanul működhetnek). A har­madikként elkészült, vashe­gyi tárolómedence egyébként most, decemberben telik majd meg először a Sopron környéki völgyek vizével. És a jövő? Sopron közelé­ben több ivóvizet szerezni tu­lajdonképpen lehetetlen. A megoldást a három esztendő múltán „ideérkező” regioná­lis vízmű hozza majd, Kapu­vár közeléből vezetve ide a szükséges vizet. Ennek az el­ső ütemét elkészíteni is mint­egy ötszázmilliós beruhá­zás. . . (Jegyezzük meg: elin­dítása mégis 15 millió forin­ton múlt. Az Országos Víz­­ügyi Hivatalnak ugyanis ak­korra már változtathatatlan­ul megvolt az ötéves terve, amit ezzel a 15 millióval már nem lehetett megtoldani. A város pénzét felhasználva indultak hát meg a hosszadalmas ku­tatások , s enélkül négy-öt évvel később érkezhetne csak Sopronba az újabb öt-, majd tízezer köbméter víz.) Fontos szerepe van pedig en­nek a víznek a város tervei­ben: erre alapozva készülhet el csak az új kenyérgyár, a két szálloda és a SZOT üdü­lő, a kórház mosodája és a Kőfaragó téri fűtőmű bővíté­se. Újabb évtized múlva pe­dig, amikor már ez a tízezer köbméter is csak szűkösen lenne elég, valószínűleg a Rába kavics-teraszából kapja Sopron az ivóvíz utánpót­lást. Megszűnik végre az év­százados versenyfutás... Muck T. 4 ■ Kenyérgyár, Mezőgép Éj­szakai ellenőrzés Veszélyes elektromosság — Szabálytalan foglalkoztatás — Bentfelejtett indítókulcs A Minisztertanács munkavédelemről szóló rendelete ér­telmében minden gazdálkodó szervnek el kell készítenie sa­ját munkavédelmi szabályzatát. Ennek határideje: 1982. jú­lius. Amíg azonban ez el nem készül, addig is vannak mun­kavédelmi szabályok, azok, amelyek eddig érvényben voltak. De vajon betartják-e ezeket? Erre voltak kíváncsiak a mi­nap a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának po­litikai munkatársai, munkavédelmi őrei: Bellovicz Gyula, Ob­ertel Sándor és Szilbek János. Elkísértük őket. Este tíz óra. A Győr-Sop­­ron megyei Sütőipari Válla­lat győri kenyérgyárának aj­­taja bezárult az éjszakai mű­szakra érkezők mögött. Az épület ablakai teljes fényben. Megkezdődött a műszak. ■ Amíg az ügyeletes Fehér Istvánné segédművezető és Petényi László művezető el­osztják a munkát, mi a mun­kavédelmi oktatási naplót böngésszük. A vállalati mun­kavédelmi szabályzat szerint háromhónaponként elevení­tik föl a dolgozók munkavé­delemmel kapcsolatos ismere­teit. Az egyes témáknál meg­annyi aláírás. Húsz perccel később Fehér Istvánné nyit ránk és kész­séggel végigvezet minket az üzemben. A munkavédelmi felügyelő nem akar minden­áron hibát találni, de szak­avatottként már a földszin­ten szabálytalanságba botlik. Az öltözőben két diákot ta­lál. K. A.-t és T- T.-t. Főisko­lások. Se egészségügyi köny­vük, se munkavédelmi kikép­­zettségük. Először vannak a gyárban. Addig nem dolgoz­hatnak, amíg a legfontosabb óvórendszabályokat meg nem ismerik... A munkavédelmi felügyelő nem a diákok fog­lalkoztatása, csupán a sza­bálytalanság ellen van. A dagasztóban igazi ke­nyérgyári a ..hangulat”. Lisz­tes-hamvas minden, még a fontos figyelmeztető táblákat is diszkréten takarja a vas­tag lisztpor. Az üzemrészben félhomály- A kovásztároló mellett az egyik gép kapcsoló­szekrényének ajtaja tárva­­nyitva áll. Majd fölbukunk benne. — Miért tartják nyitva? — érdeklődik a felügyelő. — Mert meleaszik. Mellette a másik gond. Az élesztőkeverő-gép vízkeverő­je nyitva. Itt még nagyobb az áramütés veszélye, hiszen a kábelek mellett csordogál a víz... Kicsit odább újabb hiányos­ság. Harmincszor hét centis nyílás tátong a padozaton, ott, ahol a kész kenyértészta megy a dagaszt­óba. Ezt a helyze­tet is mentik: — Ennek így kell lennie, mert ez lesz­lyuk■ — Dehogy kell egészen így lenni! — helyesbít Fehérné. — Tegnap még itt volt a fém­lap. Hova tűnt? Méltatlankodik, keresgél. Két gép között megtalálja és visszateszi a helyére. A kenyérüzemben az egyik tésztaosztó gép elektromos bekötése szabálytalanul lóg. Bárki ráléphet, megbotolhat benne, a vezeték kiszakad­hat. Pár lépésre egy 380 Vol­tos kapcsolószekrény ajtaja nyitva van. A kulcslyuk any­­nyira lisztes, hogy úgy tű­nik, amióta a szekrény szek­rény,­ abban kulcs sohasem volt. — Van ügyeletes villany­szerelő? — érdeklődik a fel­ügyelő. — Van. Rövidesen elő is ke­rül­és . •­ Csodák csodája, a kapcsolószekrény bezárható! Mikor elbúcsúzunk, már ki­sültek az első kenyerek, a péksütemények. Éjjel egy óra. Csengőnk hangja r­szatja az éjszakai portást a Rekord győri Me­zőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Kandó utcai központjában. Nehezen jutunk a gyárkapun belülre. A portás éber. Tövéről he­gyére el kell mondjuk, mi­ért jöttünk. Első benyomás, hogy az éjszakai műszak rendben van, minden vezető a maga he­lyén, az emberek és a gépek dolgoznak. Üzemről üzemre járva fel­tűnik, hogy lépten-nyomon jól látható­­ helyen, feltűnő színekkel, könnyen olvasható betűkkel táblák hirdetik: hol, mire, hogyan, miért kell ügyelni, mert azt kötelezően írja elő a munkavédelmi sza­bályzat. A sok felírás közül egy: „Veszélyes üzem! Be­lépni csak ügyintézés végett lehet!” A tábla nem árulja el ugyan, de ilyen szigorúan a hőkezelő üzemtől védik az embereket. A felügyelő azért talál hi­bát. Az üzem daruját bárki használhatja, mert kezelője a zárban felejtette a kul­csot­ Az üzemekben — igazgatói utasítás szerint — minden hónap első hétfőjén van munkavédelmi oktatás. Meg is tartják. A köszörűsműhelyben a korongok tárolása nem sza­bályos. A függő helyzet he­lyett többnyire fekszenek, de ahol függő helyzetben van­nak, ott sem rögzítettek, így balesetveszély van. Az egyik gén mögött sö­rösüvegeket találunk. — Mit keresnek itt ezek az üvegek? — Vizet, ittak belőle — vá­laszolta Baranyai Dénes mű­vezető. A sörösüvegekkel átellen­­ben nyitva van a 380 Vol­tos kapcsolószekrény ajtaja. A forsácsolóüzem­ben hiá­nyos az elsősegélyláda. — Nem gond. Van pótlás — magyarázza Pavr Ferenc művezető és állítását bizonyí­tandó, az asztalra em­eszíti mindazt, amit a szabályok előírnak, aztán a sérülési napló pontosságát mutatja: a legapróbb balesetet is be­jegyzik. A fénycsövek itt-ott hiá­nyosak, de azért meglátjuk, hogy a faliújságon ott áll a munkavédelmi őrök neve, ők azonban nincsenek. Leg­alábbis ebben a műszakban nem dolgoznak. Éjfél két óra négy perckor búcsúzunk. (Lindusár) Antenna árnyékban Természetessé vált napja­inkra a csoda, hogy lakása­inkból beláthatjuk a világot. Televíziónk képernyőjén bár­mely földrész bármely fontos, tanulságos vagy érdekes ese­ménye bármikor feltűnhet. Láthatjuk székünkből a hold felszínét épp úgy, mint a tenger mélyét, szemlélhetjük a sejtműködést. Hogy meny­nyire része lett napjainknak a televízió, hiányával mér­hetjük leginkább, amikor váratlanul megromlik vagy megszűnik a vételi lehetőség. A csalódottság nyomában gyakran jár rossz hangulat, bosszúság, esetleg perlekedés. Egy szakember meggyőzött: az­ eseteik többségében magá­tól múló vagy könnyen meg­szüntethető oka van a vételi zavarnak. Amikor például eső, hó, zúzmara, köd vagy jeges lerakódás rontja a kép­minőséget, nem a készülé­künkben vagy a közvetítő vonalban, hanem az időjá­rásban keresendő a múló „hiba”. Gondot jelenthet, amikor nagyon távoli állomás műso­ra téved hozzánk a hazai vagy közeli adók csatornáján. Zavar jár nyomoiban, mint amikor két dudás akar mu­zsikálni egy csárdában. (Ha­sonlóra ritkán adódik példa.) Zavarhatja a képélvezést az erőtér megváltozása is. Ami­kor „belátható” körzetben új adó kezd működni vagy ép­pen beszünteti adásait. Ha jól figyeltem a konzultáción, az lehet ilyenkor a megol­dás, hogy a szakember egy másik ablakon — csatornán — engedi ernyőnkre a képet vagy módosít az antennán. Ám nemcsak a légkör je­lenségeitől függhet a képmi­nőség. Befolyásolhatja azt valami új létesítmény is a közelben. Sopronban például a Jereván városrész árnyé­koló hatása rontotta meg több régebbi ház lakóinak te­levíziós örömét egy időre. Még panasz is érkezett emi­att szerkesztőségünkbe. Természeti hasonlattal él­ve, az erdő fényviszonyaihoz hasonlóan változhatnak a te­levíziózás vételi lehetőségei. Más télen, mint nyáron, vál­tozik délelőttről délutánra, és nem ugyanaz a tisztáson, mint a cserjék vagy a fák takarásában. De míg az erdő fényviszonyai változatossá­gukban is meghatározottnak vehetők, a televíziós gyakor­latban hamar lehet segíteni a vételi gondokon ,amennyi­ben megvan hozzá a kellő jóakarat. Azzal például, hogy az ár­nyékolt utcák ellátó kábelét az új városrész nagyközössé­gi antennarendszeréhez csat­lakoztatják. Nos éppen ehhez nem akart hozzájárulni az ominózus ház lakóközössége,­­ tartva az épületen­ belüli sze­relés velejáróitól. Más kér­dés, hogy indokolt-e az ilyen szűkkeblűség. Mennél magasabban he­lyezkedik el valamely an­tenna, annál jobb minőségű képpel szolgál — állítják a hozzáértők. S az ilyen an­tennarendszerhez egy kilo­méteres sugarú körön belül — elméletileg — számtalan készülék csatlakoztatható. A vételi helyek számának nö­vekedésével jelentkező terhe­lés ugyanis megfelelő erősí­tőkkel ellensúlyozható. Alaptalan tehát az aggo­dalom, hogy a nagyközösségi antenna megosztása a kép­minőség romlásával jár együtt. És indokolatlan az ettől való idegeskedés, mi több, idegenkedés is. F. je­ lentkezők a pályaalkalmassági vizsgálatok után három hó­nap alatt szerzik meg a jogosítványt. A kiképzési idő alatt kétszer annyit gyakorolnak, mint a férfi kollégák!? (Hogy miért?) A sikeres vizsga letétele után felügyelet mellett ke­rülnek a városból kivezető gyengébb forgalmú vonalakra­ ■ Hetedik alkalommal indított a BKV Oktatási Központ­ja női dolgozóik számára autóbuszvezetői tanfolyamot. A je­ KI/AIPO­D • 1981. december 1., kedd

Next