Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Munkások és újítások Több mint három évtized telt időnként változott: voltak ké­­nyeztetett ,.innavátonok”, és vol­­tak nem szívesen fogadott nehéz emberek. A föllendülések és a nem is oldható meg kisebb-na­­gyobb konfliktusok nélkül. (Írá­­sunk a 11. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1982. MÁJUS 1. SZOMBAT ÁRA: 1­80 FORINT XXXVIII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM . Verseny a vásárlóért Mindannyian vásárlóik vagyunk.­lönböző vásárlási akciók, a ke­­reskedelmi vállalatok mindenki számára hasznos versengése in­­dult meg a vevőért Ezek az arc­­kereskedelem. Ezekről az új utak­­ról, három Győr-Sopron megyei vállalat terveiről szól írásunk a 7. oldalon. Kenyerek kórusa éves a pék, ennél a kemencénél Kétszázharmincfokos a kémén­él az újítómozgalom kezdete óta. örömmel látjuk, hogy­­az utóbbi év, 1933-ban épült, ötvennyolcAz újítóik, feltalálóik helyzete időben szinte egymást érik a kin­­kezdte a kenyérsütést, és itt akarja befejezni. Volt itt segéd, majd magánkisiparos, később vál­lalati dolgozó, most téesz-tag. Sü­mélypontok idején egyaránt sze­­d­ék azonban csak a felszínt je­­tött kenyeret búzából, árpából, repük volt a fejlődés gyorsítása­­lentik, sokkal mélyebbre nyúlnak rozsból, kukoricából. Telek mól­ban. Nagy a szerepük, hiszen a a gyökerek, amelyek alapján el­­tak, új tavaszok jöttek, a lényegtelennek nem könnyű hadat mondhatjuk: új utakra lépett a nem változott: a munka becsüle­tre ami a jövő érdekében — és te és az ember tisztessége. Ma is gyönyörű fehér kenyeret vet a kemencébe a pék. (Riport a 11. oldalon.) ÜNNEPI FÉNYEK A­z emberiség történelmében vannak olyan ünnepek, ame­lyek fontos határkövet jelké­peznek a társadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens min­den népének. Egyként ünneplik a világ minden metropolisában, a hagyományos európai, észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, afrikai ül­tetvényeken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelősséget éreznek magukért, sorstársaik jobb életéért. A májusok története vérrel kezdő­dött. Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkás­osztály kibontotta az ébredés, a fel­­emelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pi­henés. Az I. Internacionálé már 1866- ban határozatot hozott a 8 órás mun­kaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is köve­telte, hogy 1886. május 1-ig csökkent­sék a munkaidőt, ellenkező esetben or­szágos sztrájkot kezdenek. Mivel a kö­vetelést nem teljesítették, a sztrájk va­lóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a mun­kásmozgalom történetében — a tünte­tők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de meg­mutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa , amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tünte­tésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig vala­mennyi országban és városban azonos napon, 1890 május elsején. Így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — En­gels szerint — „az egész világ tőkései­nek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek". Az azóta megtett út sem volt köny­­nyű a világ munkásainak. Az éven­kénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott em­beráldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszántabbak, bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osztályellensé­get. Akárhány csendőrsortűz dörrent és rendőrkardlap riasztott munkásra, ag­rárproletárra, erősebb lett a szocialista mozgalom, újabb és újabb százezrek emelték magasba a pirosló zászlókat a Ruhr-vidékén, az angol kikötőkben. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapá­­ry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ez­redet is Budapestre rendelt, hogy vér­­befojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista munkáspártnak, a prole­tariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme, a Szovjet­unió létrejötte volt. Az 1917-es októ­beri forradalommal megkezdődött a ka­pitalizmusból a szocializmusba való át­menet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. má­jus 1-én a magyar munkásság már for­radalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünne­pén és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nem egyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt ben­ne a Tanácsköztársaság reménye, s bí­zott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket felváltja a de­rűs szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkez­dődött a szocialista világrendszer ki­bontakozása. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme és a Szovjetunió lét­rejötte óta a munkások, a dolgozók kü­lönböző osztagainak május elsejei se­regszemléjét egyre kevésbé lehet elszi­getelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — má­jus elsején éppúgy, mint az év bár­mely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjet­uniótól és a mellette álló szocialista or­szágoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségü­kért harcoló gyarmatok és félgyarma­tok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgo­zói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a mun­kanélküliség, a rettegés ellen. így tere­bélyesedik ki a munkásság összefogásá­nak májusi eszméje és tölti be rendel­tetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxem­burg mondta annak idején: „A nyolc­órás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kor­mányai ellen, amíg nem teljesítik min­den követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri a felszabadulást, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fáj­dalmak emlékének napját fogja ünne­pelni az emberiség”. Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult­­ népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová ju­tottak. Mi, magyarok büszkén gondol­hatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtize­dekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, maga­tartása. Magyarország, az egykori kis­paraszti, agráripari ország most ipari­agrár ország, amelyben fejlett a szocia­lista nagyipar és a nagyüzemi mező­­gazdaság. A szocialista gazdaság ered­ményeire alapozva emberhez méltó élet­­színvonalat értünk el, a régi rendszer­rel össze sem hasonlítható a kulturá­lis, a szociális, az egészségügyi ellátá­sunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem le­hetett független; azt jelenti, hogy a fe­udalizmussal terhelt, népelnyomó állam­­rendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. Iyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk ed­digi eredményeinknek, mun­kasikereinknek. Ünnepeljünk jó kedv­vel, a jól végzett munka örömével!­­ (Fotó: Matusz Károly) ELJERI HIVUS ELSEJEI ____________________________________________________________________________________________________________________(Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavai:

Next