Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-18 / 41. szám
Mecénást keres a jazz Egy város, egy műfaj, egy történet Előbb-utóbb várható volt, hogy egy zenei életére valamit is adó város, olyan, mint amilyen Győr például, felfedezi magának a jazz műfaját is. Most már múlt időben is írhatom nyugodtan, hiszen Győr jazzkoncertjeivel nézők ezreit vonzotta az elmúlt években az ország különböző tájairól, s a szomszédos Burgenlandból is. A műfajnak otthont adó Petőfi Sándor Művelődési Központ egyébként a Magyar Rádión kívül az országban az egyetlen intézmény, amely vállalkozik nemzetközi estek rendezésére. — Úgy kezdődött — emlékezik Scharek Béla, a Petőfi ifjúsági ház akkori igazgatója, jelenleg a Richards Finomposztógyár közművelődési előadója —, hogy a Rába moziban szervezett a Rába Művelődési Központ egy koncertet, amelyen Rhoda Scott és a Benkó Dixieland szerepelt A koncert egy sorozat nyitánya lett volna, de kiderült, hogy a mozi alkalmatlan egy kisebb érdeklődő réteg igényeinek kielégítésére. így vállalta az ifjúsági ház, hogy kétszáz fős befogadó színháztermében az amatőr színház, film, a pantomim mellett a jazz-muzsikának is teret ad. Az első koncert 1973 őszén Pege Aladár együttesével óriási sikert aratott. Pege Aladár aztán ajánlott más magyar együtteseket is meghívásra, az Ifjúsági ház vezetői tapasztalatcserére utaztak Székesfehérvárra, ahol rendszeres jazz-élet volt, s onnan is ötletekkel, címekkel tértek haza. A magyar jazz-muzsika sok kiváló képviselője fordult meg ezután Győrött, s kialakult egy fiatalokból álló törzsközönsége is a műfajnak, amely immár megtöltötte a színháztermet a koncerteken. — A műszaki főiskolások kérték egy ízben — folytatja Scharek Béla, — hogy alapítsunk jazz-klubot. A klub vezetője Hartyándi Jenő lett Kapcsolatok épültek az ország más vidékein működő klubokkal, a tagság eljutott, a fehérvári, nagykanizsai fesztiválokra, s viszont meghívta a testvérklubok tagságát is a győri rendezvényekre. Három nemzetközi koncertet is szerveztünk ebben az időszakban, itt járt Győrött Jack Graya new yorki bőgős, George Probert chicagói szaxofonos, Graja Bednarek lengyel duója. Aztán kiderült: Győrött rendkívül népszerű a dixieland. Nagyérdeklődés kísérte a műfaj koncertjeit, így jött létre az országban másodikként, a Repkó-klub, amelyben nemcsak fiatalokból, de középkorosztányúakból is á Hó lelkes, több mint száz fős közönség találkozott rendszerpéot. Ekkor szólt először közbe a Pinz Fenkóék egyre magasabb fizetségért utaztak Győrbe, nem folytathatódott tehát a kezdeményezés. Az ifjúsági házban nem kérhettek magas belépti díjat, így a nagy ráfizetés a klub feloszlásához vezetett. Az általános jazz-klub is megszűnt. Újra elölről kellettnie az időközben a katonaságtól leszerelt klubvezetőnek, Hartyándi Jenőnek, a jazz-élet felélesztését Győrött. Az új klub új stílusú muzsikával barátkozott, a Szabados György neve által fémjelzett igényesebb zenével. Ez a fajta muzsika közelebb áll Bartók hagyományához, mint a népszerű nonzenéhez, így nem véletlen, hogy nehezen szerzett tábort magának. — A tavaly nyári ifi-preszszóban fiatal jazz-muzsikusoknak adtunk pódiumot — mondja Györkös László népművelő — de idegen volt még ez a zene a fiataloknak. Míg a szombati discón ezernél is többen voltak, addig a péntek délutáni jazzudvaron csak harmincan. Nemzetközi koncertjeink hatásáról viszont őszintén el kell mondanunk, nem a városban toboroztak hívőket a műfajnak, hanem az országban. Szegedről, Debrecenből, Székesfehérvárról, Budapestről, Bécsből jött a közönség, s a szükséges magas belépő miatt éppen a fiatalok maradtak az ajtókon kívül. De nem adhatjuk olcsóbban a jegyeket, hiszen egy kis művelődési ház költségvetése így is nehezen bírja a rangos rendezvényeket anyagilag. Anthony Braxton, Roscoe Mitchell és zenekara, s más hírneves együttesek, szólisták után tavaszra egy afrikai zenét játszó együttest hívtak meg. A napokban érkezett a hír: a duplájáért elszerződtek máshová. A szervezők, Hartyándi Jenő és Lázár Károly aggódnak: egyre magasabb a zenekarok gázsija, a nemzetközi „piacon” egyre nehezebb Magyarországra csalni színvonalas együtteseket. Pedig a koncerteknek rendkívül jó reklámhatásuk lenne. Hartyándi Jenő a korábbi jazzfellegvár, Varsó fesztiváljaira emlékezik, ahol a patronáló vállalatok neveit világszerte mutattál; a tévékamerák a koncert időtartama alatt. Fehérváron a Videoton patronálta a fesztiválokat, ezzel reklámot is szerezve magának a nemzetközi közönség előtt. A győri jazz-klub is mecénást keres most, hogy színvonalát tartani tudja. Az érdeklődés számottevő, hiszen több mint száz már a pártoló tagok száma, leveleket őriznek Debrecentől Szolnokon át Zalaegerszegig az érdeklődőktől, akik hajlandók fizetni is esetleg azért, hogy biztosan helyük legyen a győri koncerteken. Az Interkoncert támogatja ugyan a győri kezdeményezéseket, a lassan nemzetközileg jegyzett koncerteket. De a művelődési központ anyagilag nem sokkig bírja majd a versenyt Pedig a város földrajzilag kedvező helyen fekszik, legtöbb neves muzsikus bécsi korcertjének szünetében könynyen átrándul egy-egy estére-éjszakára Győrbe. A közönség hálás, a legutóbbi szólista, az amerikai Burton Greene például magánemberként visszatér a városba márciusban. Most már a kellemes emlékek hatására, a koncert emlékére jön. A lemondott afrikai együttes helyett pár napja sikerült Anthony Braxtont újra megnyerni egy győri előadásra, ezúttal George Lewis pozanossal lép majd pódiumra. A jazz nemzetközi folyóirata, a Jazz fórum listáján Braxton nyolc kategóriában került az első öt helyek valamelyikére. Lewis ’-Jedi" hangszerén a világranglista második helyezett- Pió Márta 1983. február 18., péntek A bábuk IDEGEN VÁROSBAN, idegen országban mindig szebbek a kirakatok, mint ott, ahol élünk, dolgozunk. Csillogóbbak-ragyogóbbak a kirakatok üvegtáblái, sokkalta jobb a ruhák fazona, hívogatóbb a színe, nagyobbnak tűnik a választék, még az árcédulára rajzolt számok is barátságosabbak. E fura, titokzatos érzés magyarázata éppen az idegenségben rejlik. Abban, ami mindenféle reklám hatásának az alapja. Ami idegen, ami újszerű, szokatlan, az odafigyelésre késztet. Nyilvánvalóan a győri kirakatok rendezésénél is hasonló a reklámfogásokkal és módszerekkel élnek a szakemberek, mint pécsi, szegedi, debreceni, budapesti vagy éppen párizsi kollégáik. Mégis, a szűkebb haza üvegtáblái kissé maszatosnak tűnnek, a ruhák szürkébbnek, a kirakatok tárgyai megszokottabbnak. Mivelhogy naponta látjuk, ám rohanó hétköznapjainkban nem nagyon figyelünk oda rájuk. Megfigyeltem, így van ezzel a vásárlási célzattal boltról-boltra járó emberek többsége is. Nem nagyon ácsorognak a kirakatok előtt, mustrálgatva az árukat és az árakat. Még ezekben a napokban sem, pedig a téli vásár idején nagyon beszédesek az árcédulák. Maguk az áruk már kevésbé, új fazont, újszerű tárgyat nemigen lát az ember a kirakatban, a stilizált beállási és negédes mosolyú bábuk is a régiek... Valami mégis új, újszerű ezekben a napokban — mégpedig az installáció. A szakkifejezést, az idegen szót azért írom, mert számomra is új, felfigyeltem rá. No, nem valami ördöngős dologról van szó, mert az installáció magyarul: berendezés, dekoráció. A dekoráció pedig kulcsfontosságú a kirakatok rendezésében. A dekoráció figyelemfelkeltő hatása legalább olyan nagy vagy annak kellene lennie, mint magának a „kiemelésre” szánt tárgynak, tárgyaknak, áruknak. S mivelhogy a kirakatoknak nem csupán önmagukban, hanem egymáshoz képest kell igazán beszédeseknek, csalogatóaknak lenniük, különös hangsúlyt kap a dekorációk különbözősége. Kirakatok egymás mellettiségéről Győrben gyakorlatilag a belvárosban, a sétáló utcákban beszélhetünk. És itt az installációk nagyon is egyhangúak, egyformák. Lehet, hogy ezt a tapéták, a betűminták, bábuk hasonlósága, egyformasága teszi, ám erre még rá is játszik az alkalom. Vagyis: a farsang. Kell tehát lampion, papírcsík, csákó ... Még akkor is, ha ez a felkínált, illetőleg felkínálan mosolyo dó árukat szorítja ki a kirakatból. Nem nehéz kiszorítani őket, mivel a kirakatok egy része nagyon szűk körű variálási lehetőségre ad alkalmat. Ezeknek a kirakatoknak nincs mélysége, alig marad helye a tárgyaknak. Választani kell hat dekoráció és áru között. Dekoráció és áru egymás mellettiségét Győrben szinte csak a Centrum és az Arrabona áruházak kirakataiban tudják megszervezni, megoldani. Ebben a pillanatban ezek a kirakatok a szemnek legtetszetősebbek, legízlésesebben berendezettek. A rendezők, a grafikusok, az asztalosok, a betűírók, a tapétázók, a segédmunkások elképzeléseit és keze munkáját dicsérik. De említtessék meg a lehetőség is. Mégpedig amellett, hogy van mit és van hol berendezni, említtessék meg , van miből. Persze bűvös szó ez a miből, hiszen a propagandára, reklámra költött pénzek szinte mindenhol titokzatosak, követhetetlenek és ellenőrizhetetlenek, akár a reprezentáció. De egy biztos, és a szakmabeliek akár meg is esküsznek rá, megfordítva a jó magyar mondást: amit vesztünk a réven, megnyerjük a vámon. Hogy ez így van, nincs okunk kételkedni. A reklámmal foglalkozó szociológiai és pszichológiai kutatások és az eredmények alkalmazása, alkalmazhatósága bizonyítja: a jó propaganda, a jó kirakat, jó üzlet! ÍRTAM FENTEBB, hogy nem nagyon van időnk ácsorogni a kirakatok előtt. Én kiváltságos helyzetben voltam, hosszú időn át készültem az írásra, módomban állt többször is végignézni a kirakatokat. Néha kényszert éreztem, hogy bemenjek egy-egy boltba, és meg is tettem. Például becsalogatott az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Tanácsköztársaság úti bútorboltjának kirakata, vagyis maga a bolt, amely ízléses berendezéseivel a maga teljességében kirakat. De nem mentem be a Zalabútor bemutatótermébe, amelyik megnyitása óta mintegy elrejti magát a maszatos-foltos — és most már törött! — üvegtáblái mögé. Vonzott a Centrum, az Arrabona, de nem keltették fel érdeklődésemet a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat üzletei, az élelmiszerboltok kirakatai. Hagyományosak voltak, megszokottak. Egyhangúak , egyformák. Mint a bábuk mosolya. Herceg Árpád ■ A győri grafikai műhelyben már kialakultak a rendszeres munka feltételei. A művészek rendelkezésére áll többek között a rézkarcprés és a látógép. A jövőben keddenként nyílt napot tartanak, ahol a szakmai beszélgetések mellett lehetőség nyílik a művészetet kedvelőknek is a modell utáni rajzolásra. Cigányzenészek a színpadon Az Úri muri a Kisfaludy Színházban Bemutató február 25-én A Pesti Napló 1927. szeptember 4-i számában új magyar regény közlését kezdte meg, Móricz Zsigmond Úri muriját. Könyvalakban 1928- ban jelent meg, az újságbeli közléshez képest feszesebbre és tömörebbre fogott Úri muri A drámát a Vígszínház mutatta be először 1928-ban A végleges változat 1948-ban került színre a Nemzeti Színházban. Azóta a fővárosban és vidéken is többször játszották a magyar kritikai realizmus remekei között számon tartott Móricz művet Annak ellenére, hogy Németh László kifejezésével élve a „kaján zseniellenőrök” gyakran megkérdőjelezték Móricz Zsigmond gondolatainak aktualitását, örökérvényűségét. A dráma nem először kap helyet a győri Kisfaludy Színház műsorában, s hogy a társulat ismét az Úri muri bemutatójára készül, Illés István rendező az alábbiakkal indokolta: — Móricz Zsigmond mint színpadi író kihagyhatatlan a magyar színházi élet repertoárjából. Nemzeti irodalmunk egyik legnagyobb géniusza. Ady Endrével együtt a század irodalmi életének meghatározója. A regényíró Móriczot csodáljuk, de a színpadi szerző Móricznak elég tövises pálya jutott. A magyar színházi közélet gyorsan tud felejteni. Egy félresikerült Úri muri bemutató elég ahhoz, hogy Móriczról kimondják: naturalista, érvénytelen, nem aktuális . A darab a dzsentriről szól, ez a hordozó rakéta. De a rendező nem restaurátor, hogy színháztörténetet vigyen színre. A hangsúly a mában is ható Móriczi gondolatokon van. Az Úri muri a cselekedni akaró ember drámája. A tenniakaró Szakhmáry Zoltánés az őt lehúzó közeg konfliktusa. A regény középpontjában álló fiatal birtokos tragédiája tanulságul szolgálhat a ma emberének is. Nem bújhat ki a felelősség alól sem az egyén, sem a közösség. Ha nem jön létre a siker, mindegyik felelős. Szakhmáry jelleme messze áll a tökéletes emberétől, de ő legalább akart és ez több mint a teljes passzivitás. — Móriczot gyakrabban kellene játszani. Nem állunk olyan jól a magyar drámairodalomban, hogy évtizedekig nélkülözhetnénk. Foglalkoztat a Móricz ciklus létrehozásának a gondolata. Az Úri muri után szeretném színre vinni a Rokonok és A fáklyaláng című műveit is. Befejezésül Nádasdy Kálmán rendezőt és pedagógust idézném, aki a főiskolán azt mondta: „Ne beszélj, hanem csináld!” Móricz az Úri muri témáját a malenium időpontjába helyezte, regényében mégis az ellenforradalom esztendeinek tásadalmi kérdéseivel foglalkozik. A paraszti-kisvárosi-kisúri Magyarország korhadó világát jeleníti meg, „nem fantáziából, hanem az élet valóságából.” A darab magva a nagy muri jelenet, ahol sok ember ül az asztal körül, iszik, nótázik, kurjongat. Az eredetiség megjelenítésében ifjú Pádár Lajos és alkalmi cigányzenekara is szerepet játszik. Az 1982. évi területi prímás verseny győztese, a 16 éves Pádár Lajos a jelek szerint a színház világában is remekül érti a mesterségét. Ezekben a napokban Illés István rendező az utolsó simításokat végzi a darabon, a bemutató február 25-én este 7 órakor lesz. K. T. Szobrok a falvakban A falu és a város közötti kulturális különbségek mérséklődésének apró, ám szembetűnő és sokatmondó jele a köztéri alkotások gyarapodó száma a Baranyai községekben. Korábban szinte kizárólag a városokban — elsősorban a megyeszékhelyen, Pécsett, valamint Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetvárott — állítottak szobrokat. Napjainkban viszont természetes igénye a falun élő embereknek is, hogy szép művek díszítsék a lakóhelyüket. Arra persze nincs és nem is lesz mód, hogy mindenüvé kerüljenek szobrok — hiszen majdnem háromszáz település van Baranyában — a nagyobb községekben, az idegenforgalmi és üdülőhelyeken viszont már most húsznál több köztéri alkotás látható. Baranya — mint ismeretes — hazánk legnagyobb emzetiségi megyéje, ennek megfelelően szobrokat állíottak a délszláv, illetve a német történelem és kultúra nagy alakjainak is. A horvátok lakta Felsőszentmártonban a XVI. századi horvátországi parasztfelkelés vezérének, Matija Gubecnek, a német nemzetiségű Sombereken pedig a XIX. századi kiváló német költőnek Heinrich Heinének szenteltek méltó emléket. KumeiD 5