Kisalföld, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

- 172032 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1983. JÚLIUS 27., SZERDA ARA: 1,40 FORINT XXXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM Barátsági gyűlés Magyar—koreai béke- és barátsági gyűlést tartottak kedden Nagykátán abból az alkalomból, hogy 30 eszten­deje — 1953. július 27-én — a panmindzsoni fegyverszü­neti egyezmény aláírásával véget ért a háború Koreá­ban. Szilágyi Béla, az Orszá­gos Béketanács alelnöke mondott beszédet, a gyűlé­sen részt vett és felszólalt Kim Jong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság nagykövete is. Tanácskozás Budapesten a magyar falu Kedden Budapesten foly­tatta munkáját, a XII. euró­pai faluszociológiai kong­resszus. A tanácskozás má­sodik napja a Kertészeti Egyetemen plenáris üléssel kezdődött, amelyen Norman Long, az Európai Faluszo­ciológiai Társaság tudomá­nyos bizottságának elnöke tartott előadást. Az angol szakember az államnak a falvak fejlesztésében betöl­tött szerepével foglalkozott. Az eddig elhangzott elő­adások feletti vita délután a munkabizottságok újabb megbeszélésein folytatódott. A kongresszus tudományos programjának megfelelően a nyolc munkacsoport ülésén a magyar falu és mezőgazda­ság helyzetével, valamint az ötnapos tanácskozás fő té­­m­­jával, a „vidéki fejlesz­­tés-összehasonlító perspektí­vákkal’­ foglalkoztak a szak­emberek A Cardo állja a versenyt MEGHATÁROZÓ A PIACKÉPESSÉG HELYTAKARÉKOS BÚTOROK A bútor még ma is külön­leges áru. Érte nem úgy ro­hanunk, mint a kenyérért, húsért, sörért az ABC-be. A bútorüzletek hangulatát ma is kissé ünnepélyesnek ér­zem. A­ család együtt megy először nézelődni, majd ott­hon elképzelik, hogyan ren­dezzék át a lakást. A bútor a legszemélyesebb használati tárgy, a kedves darabokat egy életen át meg­tartjuk, sőt,­­ még tovább. Nagyapáról unokára szállnak a kedves komódok, íróaszta­lok, könyvszekrények. A bútorgyártás is biztos üzlet, a könnyűiparon belül talán a legkiegyensúlyozot­tabb. Igaz, látványos felfutá­sa nincs, mint például a kö­töttárunak, de ugyanakkor soha nem megy ki a divatból. Bár e megállapítás is csak féligazság, ugyanis az elmúlt évtized a hosszú hiány után a magyar bútoripar reneszán­szát hozta. Szélsőséges válto­zásra viszont a belátható jö­vőben nem számíthatunk. A Cardo Bútorgyár az évi im­már 16 milliárd forintos ma­gyar bútorüzletből csak kis mértékben részesedik, híre, vonala sokkal jobb és na­gyobb mint a két százalékos részarány. A Cardo márka nagyság­­rendtől függetlenül őrzi je­lentőségét, s ez elsősorban a pontosan megválasztott vál­lalati stratégiának köszönhe­tő. Az üzemek technikai fel­szereltsége, valamint a bú­toraik ára, funkciója, és minősége, azaz piacképessé­ge kiegyenlített. A termékek zöme az úgy­nevezett alacsony ár kategó­riába tartozik, mert válto­zatlanul a legjobban adható el a piacon. Ez az alacsonyabb ár azon­ban nem jelenthet alacso­nyabb minőséget, csupán egyszerűbb műszaki, formai megoldásokat, nem hivalko­dó külső megjelenést. A vállalat rokonszenves törekvése, hogy szoros kap­csolatot tart a győri házgyár­ral, illetve az ötvenegynéhány négyzetméteres lakásokhoz igazodó bútorokat is készít. A széles, nagytestű úgyneve­zett korpusz bútorok és a polgári villák szalonjaiba való, szó szerint nagyvonalú ülőgarnitúrák divatja miatt szinte talpalatnyi hely, élet­tér sem marad a házgyári kislakásokban. Legújabb tö­rekvésük éppen arra irányul, hogy „megnöveljék” ezeket a házgyári szobákat. A meg­oldás lényege: a helytaka­rékosság, a faltól falig, padló­tól mennyezetig bútor Ezzel az ésszerű megoldással egy­szerre barátságosabbá, em­beri léptékűbbé válnak a szo­bák. A „bútorraktár” hangu­latot felválthatja levegősebb, virágosabb elrendezés anél­kül hogy hagyományos be­épített szekrények sivárabbá tennék a helyiséget. Az építési gyakorlat válto­zásához való igazodást jelzi az úgynevezett „manzárd” bútor. A sok kisebb helyiség megosztott funkciója megfe­lelően megosztott szerepű bú­tort kíván. Az már tula­jdon­képpen részletkérdés, hogy európai tölgy, bükk, vagy af­rikai mahagóni, avodier fedi a bútorlemezeket. A piacképesség hosszú tá­vú megőrzésének nélkülözhe­tetlen feltétele a műszaki pontosság, a minőség. Nos a hagyományos meó is meg­újul: a gyártásközi minőség­­ellenőrzés Cardo gyári rend­szerében nemcsak azt hatá­rozták meg hogy melyik meghatározó gyártásközi pon­tokon mit ellenőrizzenek, de azt is, hogy mivel és hogyan. Ez a technológiai értékű minőségellenőrzés vezethet arra, hogy ütemesen nő az első osztályúnak minősített termékek aránya. A vállalat gyártmányainak pontos ön­­meózása, egyszersmind fon­tos gazdasági ügy. Ha ugyan­is az átvevő boltvezető mond­juk Miskolcon másodosztá­lyúvá csökkenti a bútor mi­nőségét, nemcsak a különbö­­zetet veszíti a gyár, hanem a termék teljes értékének 1 százalékát kötbérként is le­vonják. A minőség javítását szol­gálja, hogy első ízben idén egyhetes nyári leálláson újí­tották fel a gépeket, így az üzemképesség megőrzése mellett minőségileg is jobb munkát végezhetnek, mint eddig amikor csak év végi hangulatban a két ünnep kö­zött álltak le kényszerű kar­bantartási szünetre. A belső minőségbiztosító intézkedé­sek ma az ala­nyag átvétel­től a gondos csomagolásig terjednek. A következő lé­pés már nem rajtuk múlik hasonló lépéseket kellene tenni az alapanyagellátó vál­lalatoknál is. H­S. Soron kívül Víz a földekre A hétvégi esők többfelé enyhítettek ugyan a száraz­ságon, ám továbbra is víz után szomjaznak a növé­nyek. Az Országos Vízügyi Hivataltól kapott információ szerint az idén eddig ösz­­szességében 160-170 ezer hektáron öntöztek a mező­­gazdasági üzemek, s mint­egy 200 millió köbméter vi­zet adtak a földeknek, ami a Velencei tó vízmennyisé­gének ötszöröse. Jelenleg is naponta több ezer hektáron öntözik a ku­koricát, a másodvetéseket, a zöldségféléket, a gyümölcsö­söket és a legelőket, első­sorban Csongrád, Békés, Szolnok és Borsod megyé­ben. A vízügyi igazgatósá­gok mindenütt megteremtet­ték a bőséges vízutánpótlás feltételeit, s bár a folyók többségén a vízszint megle­hetősen alacsony, továbbra is kielégítik a vízigényeket. A vízkiemelő berendezése­ket legtöbb helyen nyújtott műszakban járatják. Mind gyakoribb, hogy azok az ál­lami gazdaságok, termelő­­szövetkezetek, amelyek nem rendezkedtek be öntözésre, egyszeri öntözési engedélyért folyamodnak a vízügyi ható-­­ságokhoz. Eddig 100—120 ilyen kérelmet bíráltak el, döntő többségüknél azonnal megadták az engedélyt. A többlet-vízutánpótlás biztosí­tása további erőfeszítéseket követel a vízügyi igazgatósá­goktól. Újfajta szolgáltatás a szi­vattyúkölcsönzés. A vízügyi igazgatóságok tartalék be­rendezéseiket bocsátják — térítés ellenében — a mező­­gazdasági üzemek rendelke­zésére, így azok a gazdasá­gok is öntözési lehetőségek­hez jutnak, amelyek nem­ rendelkeznek megfelelő esz­közökkel. Eddig 30 üzem élt ezzel a kölcsönzési lehető­séggel, ám száznál is több ír­ ilyen célra alkalmas mo­­gatható szivattyúk száma. ■ Augusztusra az előrejelzések szerint még várható egy kánikula-roham, az elsőn mindenesetre túl vagyunk. Nem mindenütt mondhatják el amit a győriek: a legforróbb na­pokon sem volt kevés az ivóvíz. Ki figyelne rá ilyenkor, ho­gyan készül, míg a csapokig jut? (Riportunk a 4. oldalon.) A soproni tanács-vb napirendjén Építőanyag- és tüzelőellátás A soproni városi tanács végrehajtó bizottsága a téma fontossága miatt tűzte napi­rendre tegnapi ülésén az idei tüzelő- és építőanyag-ellátás­sal, s a téli idényre való fel­készüléssel foglalkozó jelen­tést. Az előrejelzések szerint — annak ellenére, hogy a szi­gorú energiatakarékossági előírások miatt a szilárd tü­zelőanyagok iránti érdeklő­dés állandóan fokozódik —, bőven van szén és brikett; kiegyensúlyozott a tűzifa-el­látás az Észak-dunáritúli Tü­zép Vállalat soproni telepén. Más kérdés, hogy a válasz­ték és a szén minősége eset­leg nem kielégítő. Az utóbbi időben különösen sokan pa­naszkodnak a korábban jó minőségű és közkedvelt tatai gyöngybrikettre A gyártók mentségére legyen mondva, sok esetben a telephelyeken történő hosszú tárolás okoz­za a porosodást — állapítot­ta meg az Észak-dunántúli Tüzép Vállalat igazgatója, dr. Finta Ferenc. Ezért is lenne a lakosság jól felfogott érdeke, hogy a kedvezményes utalványokat rövid időn be­lül váltsa be. Mert a szén és a brikett a pincei tárolás alatt már nem károsodhat olyan mértékben. Különösen fontos helyet kapott a tanácskozáson és az azt követő vitában a város építőanyag-ellátása is. Ebben az évben csupán néhány szá­zalékos növekedéssel számolt a kereskedelem, ezzel szem­ben meglepően gyorsan, mintegy 15­ százalékkal emel­­kedett országszerte az építő­anyag iránti igény. Bár Sop­ronban az­ égető telekhiány miatt korlátozottabb a saját erőből történő építkezés, tég­lából, a különféle fűrész­árukból és a nyílászárókból hiány mutatkozik. Az építő­anyag-ipar ugyanis sok eset­ben nem készült fel kellő­képpen a többletkereslet­re A város közvéleményét gyak­ran foglalkoztatja, hogy va­jon miért nem kapható ele­gendő a sikeresen gazdálkodó és külföldön is elismert helyi üzemek termékeiből — ve­tették fel a kérdést többen is a résztvevők közül. Az utóbbi időben csökkent az egymást keresztező szál­lítások mértéke, a vásárló te­hát nem kapja vissza pél­dául a devecseri faipari üzemtől a soproniak termé­két. Mégis rendkívül fontos lenne, ha a soproni tüzép te­lep megtalálná a szorosabb együttműködés lehetőségét az ÉPFÁ-val, a téglagyárral és az erdőgazdasággal. Ebben az esetben jelentős mértékben javulhatna az ellátás A tegnapi ülésen a végre­hajtó bizottság elfogadta az Észak-dunántúli Tüzép Vál­lalat soproni telepének a be­számolóját. Felkérte a telep vezetőjét, hogy a jövőben jobban építsen a helyi adott­ságokra, s a tanács műszaki osztályával is szorosabb kap­csolatot tartson a kiegyensú­lyozott ellátás érdekében. ­ A soproni fedett uszoda új kupolájának vázszerkezetét a Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat helyi fő-építésvezetőségének dolgozói készítik.

Next