Kisalföld, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
DUNASZEGI NYÁR Művelődési ház új szerepben — Le kellett csípnünk a színpadból Egyharmad réssé arra kellett, hogy legyen helye a kazánnak. Viszont nagyobb lett a könyvtár, s ami a leglényegesebb: megújul a ház. A HÁZ! Kiss Olga, a dunaszegi művelődési ház vezetője álmai beteljesülését látja ebben a rumliban, ami most itt fogadja az idegent. S ezen nincs mit csodálkozni. Az egykori kályhás-füstös, ütött-kopott épületből házilagos kivitelezésben (értsd alatta: kisiparosok által) az átlagigényeknek megfelelő művelődési centrum lesz szeptemberben. Igaz, addigra már elszáll a nyár ... — Nyáron kicsit jó fes, kicsit unalmas is — mondja Bodó Teodóra, a háromszázötven dunaszegi kisiskolás egyike. — A legtöbb gyerek otthon igyekszik elfoglalni s magát, esetleg elmegy a strandra, vagy ha teheti, a szüleivel bemegy Győrbe, ez jelenti a kikapcsolódást. Itt, most, nálunk, miután a kultúr is bezárt, nincs semmi lehetőség. — A művelődési ház átépítését nem lehetett tovább halogatni — mondja Burányi Erzsébet, a községi közös tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Kicsit kockáztottünk is, hiszen nem volt együtt a pénz, de úgy látjuk, a költségvetés óvatos becsléseken alapult, és bőven azon belül be tudjuk fejezni a rekonstrukciót. Az épület hármas tagozódásé. Klubszobák, könyvtár, színházterem. Három község: Tomnaszeg, Dunaszentpál és Győrtadamér lakosainak eltérő igényeit is kielégíteni képes intézmény kezdi meg működését szeptembertől. Nem minden múlt nélkül, hiszen, bár kevesen tudják, országos hírű előadóművészek, nagy hírű társulatok is adtak itt mér forró sikerű műsorokat. Azt is kevesen tudják, hogy nem minden izgalom nélkül. Kiss Olga szavaiba szomorúság vegyül. Sok is, nagy is az a teher, amit végül is képesítés nélküli vezetőként két éve magára vállalt. Nem mondhatja el mindenkinek, hogy egy-egy fővárosi művész tiszteletdíja felemészti ez egész bevételt, sőt ehhez a díjhoz kell igazítani a jegyek árát is, különben deficittel zárna a kassza, és az évi száztízezer forintos költségvetés aligha viselne el ekkora érvágást. — Csaknem ötezer kötetes könyvtárunk van — folytatja a művelődési ház vezetője. — A mostani átalakítással létrehozunk egy olvasótermet, s ezzel nyomban megváltoznak a feltételek is. Arról nem is beszélve, hogy ősztől központi fűtés várja a látogatókat, s ez igazán nagy dolog. Ráadásul szakaszolni tudjuk a hőszolgáltatást, s csak akkor kell fűtenünk a nagytermet, ha nagy, közös rendezvényünk van. Paradoxon, de az átépítés ideje alatt is működik a községi mozi, minden kedden tart vetítést a megyei moziüzemi vállalat. Ám Kiss Olga terves érméi sokkal többet ígérnek: ősztől ismét megszervezzük a szombati gyermekszakköröket, ahol bábozhatnak, rajzolhatnak, gyurmázhatnak a gyerekek. A mozielőadásokat ,,szakosítjuk”, délután a gyerekeket, este pedig a felnőtteket várjuk a házba. Tudom, ez nem minden. Szükség van nívós szakkörökre, klubokra is. Voltak is, lesznek is. A hímző körtől kezdve a német nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamig számos rendezvény kezdeményezői voltunk, s leszünk a jövőben is. Nem tőle tudom, mások tettek rá célzást: a gyermekek nyári foglalkoztatásának megszervezése, egyáltalán a kulturális igények nyári ápolása nem volt és nem is rátét soha egyetlen ember feladata, mégha az ő címe, rangja után ezt tőle el is várják. — Nyári napközis táborra nincs igény a községekben — mondja a vb-titkár. — Nem tudjuk idecsalogatni őket, a nyár sok más szórakozást kínál — mondja a kultúrház igazgatója. — Nincs hova menni — ez Bodó Teodóra, és a hozzá hasonló korú iskolások véleménye. Az, hogy hogyan lesz szeptembertől, még a jövő zenéje. Kiss Olgának mindenesetre, erőt adhat, hogy felvették a Tanítóképző Főiskolára. Idejével számot vetni, az a dolga. A kultúrház vezetékén kívül számos szakkör gondját is magára vállalta, ráadásul ő a községi KISZ- szervezet titkára is. Nem hagyom ki a kérdést: hogyan készül egy kultúrház és jónéhány klub vezetője, a községi KTL/f-titkár a közelgő búcsúra ? Mivel ,.hozza be” a fiatalokat a „félkészi" házba ? — Diszkót rendezünk. Kétnaposat. Olyat, mint a búcsú. Lehet, hogy ez erőpróba? Kalocsai Mihály Tamási hadnagy csöngetésére Konrád Géza nyit ajtót. A köpcös, enyhén kopaszodó ember félreáll, mézes-mázosan tessékeli be az érkezőt. — Csak egyedül? A fiam azt írta, hogy két bácsi... — Tamási hadnagy vagyok — szakítja félbe a hadnagy. — Milyen minőségben? — érdeklődik még mindig mézeskedve Konrad, miközben a szoba felé mutat. — Nyomozó vagyok. — Vagy úgy! És miben lehetek a segítségére, ööö ... — Tamási. — Tamási elvtárs? A hadnagy azonnal rátérne a lényegre, de a konyhaajtóban megjelenik egy testes asszonyság. — A feleségem — mondja Konrad. — Az elvtárs nyomozó — magyarázza az asszonynak. Tamási bólint, aztán körbenézi a lakást. A lépcsőházból az, ember nem is hinné, mi mindent fel lehet halmozni egy ilyen panellakásban. Belátni a szobába: faragott szekrénysor, mélyedéseiben porcelán figurák, kristályvázák ... A csillár valóságos üvegköltemény, a csilláron kívül van még vagy öt világító alkalmatosság: állólámpa, színjátszó asztali lámpa, mécsesutánzat a falon.... A perzsaszőnyeg láttán a hadnagy elbizonytalanodik, belépjen-e cipőstül, aztán belép a szobába. Most látja csak: a sarokban színes tévé, valami riportfilmet sugároznak épp A hadnagy tekintete végül is megállapodik a süppedós fotelokon. — Foglaljon helyet nálunk — ajánlkozik Konrád. — Anyukám, főzz nekünk egy jó kávét. A hadnagy nem kér kávét. Mondja is: egy régi ismerősénél ivott az előbb. — Pedig a feleségem igazán jó kávét főz — dicsekszik Konrád. — De ha nem, hát nem. Szóval? Miben segíthetek? — érdeklődik már ülve a házigazda. A hadnagykényelembe helyezi magát. — Mit mond önnek ez a szó: Agyagospuszta ? — Ó, Agyagospuszta! — ismétli szónokian Konrád. — Ott töltöttük a mézesheteket a párommal, ott kezdődött az én pályafutásom. — Milyen volt ott az élet? — Nyugodt. Tudja, hadnagy elvtárs, az a csend megfizethetetlen volt. — Pedig a vonatok eléggé hangosak — veti közbe a hadnagy. — Ritkán jártak arra vonatok. Néhány teher, személy is csak napjában kétszer. Egy szó mint száz: magam ura voltam. — Meddig? — Meddig is, anyukám? — fordul Konrád a feleségéhez. — Hatvankilencben költöztünk el onnan — segíti ki az asszony. — Hány év után? — Három — mondja Konrád. — Három kemény esztendőt húztunk le ott. — Kemény? Az előbb még azt mondta, öröm volt ott lakni. — No, azért azt nem mondtam. A csend, a nyugalom, az igen! De teljesen el voltunk zárva a külvilágtól. A gyerek is cseperedett, rettegtünk, hogy a vonat elé keveredik. Tudja, imádja a vonatot. — Apja fia! — szól közbe az aszszony. — Ő most hol van? — Zenedében. Hadd művelődjön, nem igaz? — mondja Konrád és valódi házipálinkával kínálná a hadnagyot. Tamási azt is visszautasítja. — Szép a lakásuk — jegyzi meg. — Hát igen — helyesel a házigazda. — Magunk formáztuk ilyenre. Kisvárosban az állomásfőnöknek már ki kell lennie magáért. — Tizenegynéhány év alatt igazán szép karrier — mondja elismerően a hadnagy. — Nem tagadom. Ez volt életem vágya. A párom a megmondhatója, mennyit tanultam, hány éjszakám ráment, mire idejutottam. Konrád feláll, kinyitja a szekrénysor üveges ajtaját. Belül színváltós lámpa villog, kellemes zene kíséretében. — Mégiscsak előveszem ezt a kis pálinkát — mondja. — Töltök magamnak egy csöppet. Ha rákíván, csak szóljon bátran. — Messzire került Agyagosról — így a hadnagy. — Bizony messzire. — Hanem azt tudja-e, hogy a régi bakterház helyett újat építettek? — Hallottam róla, igen — válaszolja Konrád és tölt az egyik pohárba. — Úgy tudom, a sínpárt is kiegyenesítették. Rá is fért, nekem elhiheti. Nem volt az veszélytelen. Csoda, hogy nem történt tragédia. — Vagy talán nem tud róla — mondja a hadnagy, miközben Konrád szemét figyeli. — Hogyan? — néz értetlenül Konrád.— A földmunkáknál egy Trabantroncs került elő. Emberi csontok voltak benne — mondja szűkszavúan a hadnagy. Az asszony a férjére veti tekintetét, mintha magyarázatot várna ... (Folytatjuk.) 1983. augusztus 6., szombat A Lilla-per A Lilla-per címmel érdekes és értékes helytörténeti kiadvány jelent meg. A kötet szerzője dr. Ferenczy Miklós, almásneszmélyi körzeti orvos, jeles irodalmár. Csokonai és Vajda Júlia életének lelkes kutatója. A százötven oldalnyi szöveg és negyven oldalnyi kép Vajda Júlia — Csokonai Lillája — életének dokumentumait közli, sorsát, az igazáért folytatott harcát tükrözi. A könyv központi témája az a nyolc évig tartó per, amelyet Vajda Júlia folytatott férje halála után, annak örökségére igényt tartó rokonaival. A szerző hiteles dokumentumokat tár fel, eredeti forrásokat idéz, levelekből, periratokból, kutatók munkáiból közöl részleteket. Dr. Ferenczy Miklósnak ez a harmadik kötete, amelyben Csokonai Lillájáról ír, bemutatva Vajda Júlia egész életét a Csokonai-szerelemtől haláláig. Az első kötet „Csokonai Lillája” a második „Csokonai Komáromban” címmel látott napvilágot. Mindhárom helytörténeti munka a Hazafias Népfront Komárom megyei Bizottságának támogatásával jelent meg. At apa azt mondta: fényt szeretne Egészségesen fejlődnek a győri hármasikrek „Meglepetés minden segítség. — A leülés meg kicsit nehezen megy — mondja az anyuka —, egyébként nem fáraszt, itt úgyis mindig azt mondják, hogy a lehető legtöbbet mozogjak. Azt hiszem, délután átmegyek a másik épületbe, megnézni a gyerekeket. Még csak egyszer, láttam mind a hármat együtt. Szilvit, aki a legnagyobb közöttük, ma már áthozták hozzám . .. A győri kórházban beszélgetünk Szalay Attilánéval, aki hétfőn hármasikreknek adott életet. Úgymond „időben” születtek, a legkisebb testsúlya is két kiló fölött van. — Nem gondoltuk — mond ja a kismama —, hogy valamiféle szenzáció lesz ez a szülés hiszen nem olyan régen ötösikrek is születtek hazánkban. Március óta vagyok a kórház terhespatalógiaiosztályán, azóta tudtuk, hogy három gyerekünk lesz. Persze, hogy fiúk-e, vagy lányok, azt nem lehetett előre megmondani... — A fiatal apát, a 24 éves Szalay Attilát munkahelyén, a győri Arany Fácán sörözőben találjuk. — Felesége azt mondja, ön mindig nagycsaládos szeretett volna lenni... — Igen, már amikor összeházasodtunk, úgy mondtam, nekem négy gyereit kér. A feleségem hármat mondott, abban maradtunk. De azt kikötöttem, akárhány gyerek is lesz, lány feltétlenül legyen közöttük! — És most egyszerre három lánya született! — Nagyon örülök nekik. Másodikán láttam őket először. Másfél vagy két percig néztem őket, aztán megköszöntem, hogy megmutatták. A nővér csodálkozott: elég volt ennyi a gyönyörködésből? Mondtam neki, húsz hónapja, hogy ugyanezeket az arcvonásokat láttam ... Szalayéknak már van egy húsz hónapos fiúk. Igazi vasgyúró, eleven, értelmes gyerek. — Az ikreik közül ketten teljesen egyformák, mintha csak a fiamat látnám. Szilvi, a harmadik, a legnagyobb köztük ... A három kislány, s édesanyjuk a legújabb információnk szerint teljesen egészséges, talán nyolc-tíz nap múlva elhagyhatják a kórházat. — Hogyan lesz tovább? — Sokat gondolkodom rajta — mondja a 19 éves kismama. — Mire végzek a négy gyerek etetésével, rendbetételével, akár kezdhetem is elölről. Édesanyám biztosan segíteni fog, amennyit tud ... A győri, Nagy István utcai kétszobás lakásban (a kisszoba Szalayéké) a nagymama, Soós Lászlóné két unokájával van elfoglalva, amikor becsöngetünk. Március óta ő gondozza lánya húszhónapos kisfiát is, egy másik unokája éppen a nyári óvodaszünetet tölti nála. — Most már tíz unokám van — mondja az ősz hajú, törékeny alkatú asszony. — Szinte azt se tudom, melyik gyerekemnek segítsek éppen, az egyik fiam például most építkezik ... Nem kétséges persze, ahol a legnagyobb szükség, ott a nagymama segítsége. A legnagyobb szükség most majd mindenképpen a hámsasikiak gondozásánál lesz. — A családban egyébként nem ritkák az ikrek. Egyik fiamnál is azok vannak, igaz, nem harmati, hanem ketten, Szalay Attila családjában voltak már hármasikrek is. A sors úgy hozta, nem maradtak életben. Itt mondjuk el, hogy a győri hármasikrekről szóló információink kapcsán több levelet kaptunk olvasóinktól. Győrságról tragikus hírt: az 1976-ban született hármasikrek (két lány és egy fiú) nem maradtak életben. Édesanyjukat a negyedik gyermek vigasztalja A szentiváni hármasikrek most már húsz évesek, a győrzámolyiak most mennek második osztályba ... Szalayné a jövőt tervezi. — Gondoltam, írok a két évvel ezelőtt született soproni hármas ikrek szüleinek, hol vettél, vagy hol csináltatták a babakocsit. De mielőtt írtam volna, reggel levelet kaptam tőlük, jutányos áron felajánlják a mélykocsit is, a sportkocsit is .... A fiatal apa intézi az ilyenkor szükséges tennivalókat. Négy gyereket tervezett, no de azért nem ennyire gyors egymásutánjában ... — Nagyon gyorsan kaptunk lakást a tanácstól, mellette segélyt, a feleségem a kórháztól, ahol a gyermekosztályon dolgozott, anyagi segítséget. Azt mondták, körülbelül három hét múlva körtezhetünk ... Látszik rajta, ha nem is akarja mondani: ez a három hét is gond. Vigye az egy kis szobába az ikreket, vagy addig jobb a kórház a gondoskodás? — Olyan a munkabeosztásom, hogy reggeltől estig dolgozom. Az lesz az első, hogy beadom a telefonigénylést, legalább így tudjam, mi újság otthon. A kórházban mondják a szakemberek: jó lenne, ha legalább az első időkre sikerülne gondozónőt találni a hármas ikrek mellé. Szalaynénak csak az édesanyja él, betegsége őt is köti, másik nagymama pedig nincs. Az édesanya mondja: — Március óta , tudjuk, hogy három gyermekre számíthatunk, az viszont eszünkbe sem jutott, hogy emiatt valamiféle megkülönböztetést élvezzünk. Meglepetés, nagyon jó érzés minden segítség . .. J. V. Három a kislány ... 5