Kisalföld, 1986. május (42. évfolyam, 102-128. szám)

1986-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1986. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK ÓRA: 2,20 FORINT XIII. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Kettős kitüntetést kapott a Graboplast kollektívája Munkánk legfőbb célja az egyensúly megszilárdítása számos alkalommal része­sült rangos elismerésben, ki­tüntetésben a Graboplast Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyár. Legújabb kitünteté­se alighanem mégis a legje­­lentősebbek közé sorolható az 1905 óta működő cég törté­netében, hiszen egyszerre kapta meg a közöség a Kong­­resszusi Zászlót és a Minisz­tertanács és a SZOT Elnök­ségének Vörös Zászlaját. A vállalat kultúrtermében a tegnap délutáni ünnepségen Horváth Miklós szb-titkár emlékezett meg május 1-ről, a nemzetközi munkásünnep­­ről, méltatva annak történel­mi jelentőségét. Köszöntötte a vállalat vendégeit, közüük Pál Lénárdot, az MSZMP Központ" B*701».sé«ának tit­kárát: dr. Cseh József ipari miniszterhelvettest, őr. Mar­tos Istvánnét,­­a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, dr. Lakatos Lász­lót­, az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottságának első titkárát, valamint az állami, patitikai szervek más vezető képviselőit. A vállalatnak a VT. ötéves tervidőszakban és 1985-ben végzett, munkájáról, er°dmé­­rveirő­ Tomaskovics Gyula vezérigazgató adott számot az ünnepi gyűlés résztvevőinek. Elmondta egyebek között, hogy az 1980. évihez képest a termelés­ 42,5 millióról 47,5 millió négyzetméterre nőtt, ami azért is figyelemre mél­tó, mert ebben az időszakban számottevő kanaeitásnövelő beruházásra nem került sor. A közösség tavalyi munkájá­nak értéke megközelítette a­­ 4 milliárd forintot, a tőkés export 9.6 millióról 19.8 mil­lió dollárra, a szocista po­pers 18.8 rein­tórás 92.5 mill­ó rubelre nőtt. A létszám lé­­r­veztében rá Paretian maradt. Elismerésre méltó módon és mértékben fár­ hoz­zá a vál­lalat a nemzet jöved­elméhez: 1989 óta v­érző termelési érté­ke 480 millióról 754 millió fo­rintra nőtt. A vezérigazgátó az elmúlt évek munkájának részemes elemzése utón szólt a soron következő feladatokról. Az adatok önmagukért beszélnek. A termelés oly módon növek­szik, hogy a többlet zöme konvertibilis elszámolású pia­cokra kerül, s az idén a Gra­boplast exportja 19 millió dollárra nő (a növekedés 51 százalékos)! Pál Lénárd, a KB titkára ezután emelkedett szólásra. Beszédéből néhány részletet idézünk: — Különösen értékes szá­munkra az ilyen kimagasló teljesítmény most, amikor a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen alakulásával, s a világgazdasági folyamatok negatív hatásaival tartósan számolnunk kell ... A VII. öt éves tervidőszakban az iparnak fokozódó mértékben kell alátámasztania a gazda­ságpolitika két fő célját: a külső és belső egyensúly megszilárdítását és az anti­inflációs politika megvalósí­tását. Ezt a piacorientált gyártás- és gyártmányfejlesz­tés, a műszaki színvonal szá­mottevő növelése, az ipar jö­vedelemtermelő képességének jelentős emelése biztosíthat­ja. 2. Az ipar műszaki fejlődé­se szempontjából meghatáro­zó a technológiák fejlesztése. Az elektronizációval, a ro­bottechnika széles körű elter­jesztésével, a gépiparban a rugalmas gyártórendszerek kiépítésével, a mérés és mi­nőségszabályozás fejlesztésé­vel kell a műszaki színvonal növekedését elérni.­­ Alapvető célkitűzésnek kell lennie, hogy az ipar piac­­orientáltan fejlődjön, az ipar azon területei bővüljenek első­sorban, amelyek termékei iránt mind belföldön, mind a külföldi piacokon keresletre lehet számítani... Társadal­mi és gazdasági célkitűzéseink megvalósítását a nemzetközi tudományos-műszaki munka­­megosztásba való aktív és hatékony bekapcsolódásunk biztosíthatja, amelynek meg­határozó tényezője a KGST- tagországok erre vonatkozó, 2000-ig szóló komplex prog­ramja. A program, amely fel­öleli a haladó kutatás-fejlesz­tési törekvések valamennyi lényeges vonulatát, nagymér­tékben egybeesik a magyar műszaki-tudományos priori­tásokkal, az ezek megvalósí­tását szolgáló országos és tárcaszintű kiemelt progra­mokka . A Központi Bizottság titká­ra beszélt az emberi tényező, az emberi alkotóképesség és tudás mind meghatározóbb szerepéről, jó­ példaként em­lítve e szempontból is a Gra­boplastot. Beszédét így fejez­te be: — Ma, amikor ünneplésre általában nemigen van okura, örömteli dolog, hogy ebben az üzemben ünnepel­hetünk. Ünnepelhetjük azt a kollektívát, amely eredmé­nyeivel méltónak bizonyult a Kongresszusi Zászló, vala­mint a Minisztertanács és a SZOT-elnökség Vörös Zászló­ja kitüntetésekre. Megtisz­telő, szép feladatomnak tar­tom e kitüntetések átadását. Szívből m­atulálok a magas kitüntetéshez, kívánok to­vábbi sikereket és a vállalat minden dolgozójának sok boldogságot. A zászlókat a KB titká­rától Tomaskovics Gyula vette át. Ezután dr. Cseh József, dr. Martos Istvánné és a Graboplast vezérigazga­­gató.ia adott át kollektív és egyéni kitüntetéseket a gaz­dasági, társadalmi,­­szakszer­vezeti munkában élen járó brigádoknak, dolgozóknak. Az ünnepi ülést követően — a hagyományoknak megfe­lelően — a technikailag, technológiailag egyaránt európai élvonalba tartozó vállalat üzemeibe invitálták látogatásra a vendégeket. N. M. T. Pál Lénárd: „Ma, amikor ünneplésre általában nemigen van okunk, örömteli dolog, hogy ebben az üzemben ünnepelhetünk”. Gráb-gyári fiatalok az MTA SZOT Vörös Zászlóval A munka értéke, becsülete írta: Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára S­záz esztendeje, 1886 májusában Chicagóban sor­­tűz dördült. A jogaikért, a napi 12 órás munka­idő csökkentéséért sztrájkol­ók ellen használt fegyvert a burzsoá hatalom. A chicagói felkelés em­lékére 1889-ben a nemzetközi munkás-szolidaritás ün­nepévé nyilvánította május első napját a II. Interna­­cionélé. Azóta a világ átalakult: a kontinenseket átfogó mul­tinacionális ipari kolosszusok hatalmával ma a nem­zetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom áll szem­ben. Eszméit és céljait az elődök fogalmazták meg: munkát, kenyeret, emberi jogokat, tisztességes életet! Lehet és szükséges is ezeket a célokat korszerűen, mindig az adott körülményekhez igazodva megfogal­mazni, de a lényegük változatlan. Európa tőkés orszá­gaiban tízmilliók vannak állás nélkül, és közeli remé­nyük sincs arra, hogy munkával szerzett kenyérhez jussanak: a világ más térségeiben százmilliókat fenye­get a nyomor, az éhezés. Az imperializmus, a hadiipar, a fegyverkezés ijesztő méretű kiterjesztésének útját választotta. A nemzetkö­zi munkásmozgalom összefogása, a szolidaritás a világ dolgozóinak egységesebb fellépése jelentős tényező az emberiség sorsának jobbításáért folyó harcban. Erre szólít fel a Szakszervezeti Világszövetség május elsejei felhívása: tegyük félre a nézetkülönbségeket, közös fellépéssel, közös erővel védjük a dolgozók érdekeit és életét. A Szakszervezeti Világszövetség idén sorra kerülő berlini kongresszusán a szolidaritás, a nemzetközi szakszervezetek összefogásának gondolatát és a világ különböző térségeit érintő akcióprogramját hirdeti meg: védelmezzük a tőke támadásával szemben a dol­gozók, a szakszervezetek jogait. Jusson megélhetéshez, munkához minden ember a földön. A magyar szak­­szervezetek kifejezve négy és fél milliós tagságunk érzéseit és gondolatait, ennek az összefogásnak szó­szólói, és cselekvő közreműködői. Május 1. eszméjé­nek mai üzenetét jól értik, jól érvényesítik a magyar szakszervezetek. Erről adott számot a XXV. kongresz­­szusunk. A munkához való jog a magyar dolgozók létbizton­ságát jelentő vívmány. A teljes foglalkoztatottság el­vének és gyakorlatának fenntartását a nép hatalma, a hatalom részeseként működő önálló szakszervezeti mozgalom garantálja. A tőkés társadalmakban a mun­kához való jogért, a munkanélküliség megszüntetésé­ért folyik a harc, nálunk e jog alapján a munka tisz­tessége és becsülete a létkérdés. Ezért küzdünk. A szakszervezetek, a társadalom és az egyes ember érdekképviseletében és érdekvédelmében a gazdaság megújítását, teljesítőképességének javítását sorolják teendőik között az első helyre. Ezért teljes mértékben támogatják és a maguk eszközeivel segítik a gazdasá­gi célok, tervek valóra váltását. Mert csakis a gazda­ság eredményei alapján lehet életszínvonalunkat meg­őrizni és fejleszteni. Más lehetőségünk nincs. Vannak tartalékaink, képzett dolgozóink, minden ami szüksé­ges ahhoz, hogy kijussunk a mai helyzetből. Ez most elsősorban szervező, irányító munkánkon, gazdálkodá­sunkon, rendet, fegyelmet, jó minőségű termékeket produkáló ipari és mezőgazdasági vállalatainkon, szö­vetkezéseinken múlik. Reményeinket, nem illúziókra építjük, bízunk szocia­lista társadalmunk, népünk erejében, tudásában, ha­zaszeretetében. Hisszük, hogy az emberiség megóvja magát, és eredményesen száll szembe a termonukleáris háború fenyegetésével. Minden,­ami emberi érték, ci­vilizáció, a munka gyümölcse, értelmes agyak gondol­ták ki, dolgos kezek teremtették, jogunk és kötelessé­günk­ vérleni és gazdagítani a­zért támogatjuk a Szovjetunió béke­kezdeménye­zéseit, leszerelési javaslatait, mert azokban egyetemes emberi érdekek fejeződnek ki. A Föld lakóinak békére van szükségük. A ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

Next