Kisalföld, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. szeptember 1., kedd Ára: 1,80 Ft XLII. évfolyam, 205. szám Győr — Mosonmagyaróvár — Nagycenk Megkezdődött a tanév Hiába­­vakít augusztus utolsó napján a napfény, a diákok számára megfelleb­bezhetetlenül vége van a nyárnak. Tegnapelőtt még biciklikormányt ölelt a kéz, ma füzetekkel, írószerekkel degeszre tömött táska fogan­tyúját markolássza. Becsengettek! Új tanév kezdetét jelzi a ma reggeli csengőszó. Hang­jára megyénkben több mint 58 ezer általános iskolás ül a padba.­­Négyszázzal keve­sebben, mint tavaly, ugyanis esztendővel ezelőtt a szep­tember elsejéig születettek automatikusan tankötelezet­tekké váltak. Az idei évtől viszont csak a május 30-ig születettek tankötelezettek. Akik ezután születtek, csak akkor vehetik kezükbe az is­kolatáskát, ha az iskolaérett­ségi vizsgán „megfeleltek”. ♦ + + Az első csengészót tanév­nyitó ünnepélyek előzték meg. A megyeszékhely „Zöld” iskolájában ezerháromszáz diák és száz nevelő állt a szülők karéjában. Vajon mi újat tartogat számukra az új tanév? — A­­tantestület, a diákok és a szülők számára is kínál újat — mondja Mógor Fe­renc, a győri iskola igazga­tója. — Az új szervezeti és működési szabályzat értelmé­ben fejlődhet az iskolai élet demokratizmusa, szabadab­bak lesznek a pedagógusok, s a diákönkormányzatnak is több beleszólása lehet saját életük irányításába. Újdon­ság lesz az iskolatanács meg­alakulása is, amelyben kép­viseltetik magukat a szülők a lakótelepen működő álla­mi és társadalmi szervek, valamint iskolánk pedagógu­sai. A ma még „Zöld iskola” néven ismert intézmény szep­tember végén illő nevet kap: a diákok hónap múltán azt mondhatják, hogy a Heszky Erzsébet Általános Művelő­dési Központba járnak, ahol kiemelt feladatként folytató­dik többi közt a családi élet­re való nevelés komplex programja is. Az árn­yas fák közé éke­lődött mosonmagyaróvári Bartók Béla Általános Iskola csendjét is gyülekező diákok zsivaja verte fel tegnap dél­után. Az iskola énekkarának színvonalas műsora közben a legifjabbak, az elsősök ajándékozták meg kedves műsorukkal nagyobb diáktár­saikat, a tanárokat és a szü­lőket. Az iskola huszonkilencedik tanévnyitóján kétszáznegy­ven diák és negyvenhat pe­dagógus előtt szólt Varga Jó­­zsefné igazgatónő az új okta­tási törvényről és a műkö­dési szabályzatról, mely test­re szabottabb, mint az ed­digi. Ünnepi beszédében hangsúlyozta az igazgatónő, hogy a társa­dalomban szük­séges változásokat az isko­lában kell megalapozni, ezért a teljesítményképes tudásra koncentrálnak. A tanulóknál növelni szeretnék az erköl­csi nevelés szintjét, és nem titkolt szándékuk a diákok érzelmi életének gazdagítása. ♦ ♦ + A nagycenki általános is­kola tanévnyitó ünnepségét ezúttal is a hagyományőrzés és a meghatódottság jelle­mezte. A sportudvarra gyűlt diáksereg előtt a nyolcadiko­sok adták az újdonsült első­sök kezébe az olvasóköny­vet. A nagycenki iskola leg­fiatalabb diákjai büszkén mesélhetik: szép iskolára váltották fel régi otthonukat. A nyáron ugyanis — jelen­tős társadalmi munkában — megújult a tudományok tár­háza. Friss mész illata árul­kodik a vakáció idején vég­zett munkáról, s új parket­ták várják­ a diáklépteket. Boros Antal igazgató be­szédét nagy érdeklődéssel hallgatták a szülők, akik megismerték az iskolatör­vényből fakadó teendőket, s megtudhatták azt is, hogy a nevelésben miért felel az is­kola, s miben döntő a szülő felelőssége. Boros Antal szólt arról is, hogy a nagyközség­ben tovább kívánják ápolni, fejleszteni az iskola névadó­jának kultuszát. A hagyomá­nyokhoz hűen ismét Széche­­nyi-nap lesz az iskolában szeptember 21-én , kiállí­tással, vetélkedővel és sport­­programokkal. H. V Az új tankönyvekkel ismerkednek a győri Zöld is­kola diákjai. A matematika tantervek útmutatóit jö­vőre követik a módosított tankönyvek is. (Cikk az 5. oldalon.) A többi általános iskolai tantárgyhoz is fo­lyamatosan jelennek meg a korrekciós tankönyvek. Kádár János fogadta Lubomir Strougalt • Baráti munkalátogatáson a csehszlovák kormányfő Grósz Károlynak, a Mi­nisztertanács elnökének a meghívására hétfőn baráti munkalátogatásra hazánkba érkezett Lubomir Streugal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnö­ke. A magasrangú vendéget és­­kíséretének tagjait Grósz Károly, Marjai József mi­niszterelnök-helyettes és Várkonyi Péter külügymi­niszter fogadta a nemzeti zászlókkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren. Jelen volt: Ondrej Durej, Csehszlovákia budapesti és­ Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete is. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a déli órákban a Központi Bizottság székházá­ban fogadta Lubomir Strou­­galt, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagját. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleményt cserél­tek a két országban végbe­menő társadalmi-gazdasági megújulási­­és reformfolya­matok tapasztalatairól, az időszerű feladatokról, vala­mint a magyar—csehszlovák kapcsolatok — elsősorban a­­gazdaságot érintő — dina­mikus fejlesztésének lehető­ségeiről. Áttekintették a nemzetközi élet néhány fon­tos kérdését, különös figyel­met fordítva az európai biz­tonság és együttműködés erő­sítésére. A találkozón jelen volt Grósz Károly, az­­MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, valamint Kovács Béla és Ondrej Durej. Grósz Károly délután dísz­­ebédet adott Lubomir Strou­gal tiszteletére a Parlament­ben. Az ebéden a két kor­mányfő pohárköszöntőt mon­dott. Grósz Károly üdvözölte a vendéget, majd a két ország történelmi múltban gyökere­ző kapcsolatrendszeréről szólva hangoztatta: — Pártjaink és kormánya­ink mindig nagy jelentősé­get tulajdonítottak a kapcso­latok fejlesztésének. Azonos elveket és célokat követünk, megegyeznek alapvető érde­keink. Együttműködésünk fontos tényezői a szomszéd­ság, történelmünk egymásba fonódó szálai. Összekötő­kapocs a Magyarországon élő szlovák, és a Csehszlovákiá­ban élő magyar nemzetiség is. A Minisztertanács elnöke ezután hazánk gazdasági-tár­sadalmi törekvéseit ismer­tetve rámutatott: a vitatha­tatlan­­eredmények mellett hosszabb idő óta feszültsé­gek és ellentmondások kísé­rik a magyar népgazdaság fejlődését. A továbbiakban a magyar —csehszlovák kapcsolatok fejlődésének távlatait érté­kelve hangsúlyozta: Cseh-­ Szlovákia hazánk megbízha­tó szövetségese­­és kiemelke­dően fontos partnere. Ha­zánk érdeke, hogy a jövő­ben tovább erősödjenek a két ország széles körű kap­csolatai, a barátság szilárd szálai. Magyar részről ezért nagy hangsúlyt helyeznek a politikai, a gazdasági, a kul­turális és az egyéb területe­ken folyó együttműködés el­mélyítésére. Ezt szolgálják a két ország vezetőinek ör­­vendesen gyakori találkozói, mindenekelőtt a két testvér­párt főtitkárainak, Kádár Jánosnak és Gustáv Husák­nak rendszeres, az együtt­működés elmélyítésében meghatározó szerepet játszó­­megbeszélései. (Folytatás a 2. oldalon.) Talán lesz egyszer út is Áll a híd Rábapatonán Karcsúnak nem nevezhet­nénk ezt a hidat, laikus megfogalmazásban inkább az illik rá: masszív, tömör. Mindenképpen erősnek lát­szik. Azt viszont talán még a szakember sem venné ész­re rajta, hogy három híd­­ból lett egy. Teher- és sze­mélyvonatok robogtak rajta Győrben, a Rába-folyón ível­tek át. A megyeszékhelyen kiszolgálták idejüket, lebon­tották őket. Mozdonyokat már nem bírnának, ám köz­úti hídnak kiválóak, állapí­tották meg a szakemberek. És olcsóbb is volt, mint újat építeni. Rábapatonára szállítot­ták a három hidat, megerő­sítés után összetoldva kerü­lt pillérekre. A három győri vasúti híd egyként, Rábapa­tonán éli második életét. Most már áll a híd, 103 mé­ter hosszú, frissen festett, szürke, ma lesz a műszaki átadása. — Kora tavasszal kétszer kellett robbantani itt a je­get — mondja Egri Zoltán, a Hídépítő Vállalat rábakato­nai munkájának helyi irá­nyítója. — Félő volt, hogy a jég elviszi azt az ideiglenes támaszt, aminek segítségével helyére­­húzatták a hidat. Egyszóval akadt nehézség, de végül minden jól sikerült. Azt mondják az öreg hidá­szok, minden híd megköve­tel egy embert. A patonai a cáfolat rá, hogy nincs így, nem volt ugyanis áldozat. Megúsztuk baleset nélkül. A község szélén, a falu vé­gén áll a híd, de míg dol­goztak rajta, állandó volt a falu figyelme. Patonán há­rom hidat már megértek,­­kettőt az ár vitt el, azt mondják az idősebbek, ez az új híd már túléli őket. Hogy milyen az új híd? Három­száznyolcvan centiméter szé­les az útpályája, két sze­mélygépkocsi ugyan elfér rajta egymás mellett, amennyiben azonban teher­gépkocsi érkezik, közlekedési tábla igazít majd el, milyen legyen az áthaladás sorrend­je. Az új hídra nem a leg­jobban lehet ráfordulni ugyanis — árvízvédelmi ok­ból — a rávezető utat mind­két oldalon el kellett fordí­tani,­ hogy nagy vízállás ese­tén se duzzasszon vissza a töltés. Most már az a kérdés, mikor adják át a forgalom­nak a rábapatonai hidat. És a még ennél is nagyobb kér­dés, hogy a koroncói oldalon mikor készül el és készül-e egyáltalán hozzá vezető, szi­lárd burkolatú út? Ez eset­ben ugyanis az új létesít­mény kiváló szolgálatot te­hetne Győr tehermentesíté­sére. A 85-ös úton, Sopron felől a megyeszékhely meg­kerülésével, 20—30 kilomé­terrel rövidebb úton juthat­nának a megyéből és persze az Ausztriából érkezők a Balatonra. Kavicsos út Ko­­roncó felől vezet a hídhoz: nyilvánvaló, hogy az aszfal­tozás pénzbe kerül, ám an­nak se kevés az ára, hogy Győrben kora tavasztól késő őszig — míg a 82-es, 83-as utak új bevezető szakasza el nem készül. — jóformán megbénul a forgalom. F. J.

Next