Kisalföld, 1989. december (44. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-01 / 284. szám

4 OMSPÖLD 1989. december 1., péntek Ravazd határában az ősborókás. Heller Tibor, a tájvédelmi körzet előkészítési munkálataival megbízott természetvédő kalauzolt bennünket. is Sokoró karjait nyújtja Mint ahogy az ember sem tud élni tüdő, vagy akár vese nélkül, úgy a nagyvárosoknak is óhatatlanul szükségük van olyan háttérre, bázisra, ahol megtermelődik az ember létfenntartásához szükséges oxigén, és közömbössé válnak, átalakulnak a légkörbe kerülő szennyező anyagok, mérgesgázok, így a Sokorói-halomvidéket Győr tüdejének és veséjének egyaránt nevezhetnénk. [Elképzelhető, hogy ez a hasonlat a nagyságrendeket tekintve sántít egy kicsit, de azok az emberek, akik összefogtak a Sokoró tájvédelmi körzetté nyilvánításáért, az újságíróénál nyomósabb érveket hoznak fel a tájegység védelme érdekében. Ez a mozgalom ugyanis — lakossági kezdeményezésre — már évekkel ezelőtt bontakoznikezdett, a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt azonban csak az utóbbi hónapokban kapta meg az átütő erőt. Most viszont, ahogy Szűcs Mihály szaktanácsadó, biológia-földrajz szakos tanár elmondta, már bűn lenne késlekedni. Mága a táj, a ritka növények, állatok védelemre szorulnak. Megőrzésük mindannyiunk közös érdeke. Mint ahogy a terület gazdája és a természetvédők között is meghatározó az érdekazonosság. Hiszen az erdészetnek éppen a természetvédelem segíthet abban, hogy a pillanatnyi gazdasági kényszerek miatt ne kelljen feladnia hosszú távú erdőgazdasági célkitűzéseit. A természetvédelem adhat fokozott jogi garanciákat a terület védelmére, sőt, bizonyos esetben pénzt is az erdők természetvédelmi célú fejlesztéséért. A Sokoró ennek ellenére az ott lakók szerint mindig is mostohagyerek volt. A Kisalföld nem érezte magáénak, de a Dunántúli-középhegységhez sem kapcsolhatták, hiszen jórészt homokkőből áll, és vonulatai is ellentétesek a hegység irányvonalával. De talán éppen ennek a mostoha bánásmódnak köszönhető, hogy a Sokoró viszonylag érintetlen maradt. Keresztirányban egészen az utóbbi időkig nem haladt át rajta közút, a történelem szele is mindig kizárólag a völgyekben söpört végig. Heller Tibor, a tájvédelmi körzet előkészítési munkálataival megbízott természetvédelmi előadó, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársa szerint országosan is ritka, fokozottan védett állatfajok, botanikai értékek is előfordulnak a területen. Az élővilág változatosságáról csak pár jellegzetességet sorolt fel ízelítőül: az őshonos magyar erdőjelleg domináns fajai megtalálhatók a Sokorói-halomvidéken, a madarak közül pedig például nem ritka a szalakóta, a gyurgyalag, a holló vagy a fekete gólya. Kuriózumnak számító ragadozók is költenek a zavartalan erdőrészletekben. S akkor még nem is beszéltünk a geológiai, történelmi, kulturális, néprajzi értékekről. A természetvédők túlvannak a kezdeti tájékozódáson, adatgyűjtési munkálatokon, a konkrét szervezőtevékenység következhet. A tervek szerint a Sokoró két nyugati vonulata adná a tájvédelmi körzet gerincét, ehhez kapcsolnák a szigetszerű területeket, például a koroncós gyirmóti rétet és a gönyűi homokpusztát. Az ideális persze az lenne, ha a tavaszt már tájvédelmi körzetként várhatná a Sokoró. Ismerve a magyar bürokratikus viszonyokat, nem lesz könnyű dolguk a természetvédőknek. A tájegység addig is hívogatóan nyújtja karjait Győr felé: vegyetek észre, itt vagyok, közös az érdekünk! Ha rám vigyáztok, általam magatokat is véditek... Ellentétben a közhiedelemmel, a természetvédelem és a gazdálkodás nem szükségszerűen összeférhetetlen fogalmak. Számos példa mutatja — igaz, többségük nem itthoni tájakról származik —, hogy meg lehet találni az optimumot az ipari, a mezőgazdasági tevékenység és a természetvédelem között. Ez a józan kompromisszum a Sokorói-halomvidéken remélhetőleg nem ütközik nehézségbe, hiszen a terület iparilag jóformán érintetlen, az erdészek pedig valahol maguk is természetvédők. És a Sokoróban még van mit megvédeni. Nyerges Cs. Az erdőt Győr tüdejének is nevezhetnénk Pártházak, laktanyák, táborok Sorsuk Csáki szalmája? A Minisztertanács kormánybiztost nevezett ki a volt MSZMP vagyonnal kapcsolatos állami feladatok szervezésére. A kormánybiztos mellett munkájának segítésére a minisztériumok,, valamint a fővárosi és megyei tanácsok végrehajtó bizottságai képviselőiből munkabizottságot alakítottak, s e bizottság tagja Jankovits György, a megyei tanácsi általános elnökhelyettese. — Bizottságunk alakuló ülését megtartotta, ennek alapján rendelkezésemre állnak azok az információk, melyek alapján a munkát elkezdhettük megyénkben is. A folyamatot nagyon aprólékosan végiggondoltam és köriratot küldtem minden városi és községi tanács elnökének. Kiindulópont mindenképpen az, hogy az MSZP- nek december 31-ig nyilatkozni kell, a kezelésében lévő ingatlanok közül melyeket kíván megőrizni, kezelésben tartani, esetleg tulajdonba venni, mi az, amit pedig átad a tanácsoknak. December elejére várhatóan kialakul a tanácsoknak átadandó ingatlanok köre, azonnal közösen leltározhatunk az ingó és ingatlan állományról. Ugyanis az átadás mindkettőre vonatkozik azzal a megszorítással, hogy az ingatlan állami, az ingóság párttulajdon, ez utóbbiért fizetni kell. A tanácsok nem most kezdik a hasznosítási igények begyűjtését, ezt az elmúlt hetekben megkezdték és december közepéig befejezik. Kértem a tanácsi vezetőket, nagy nyilvánosságot adjanak az igények begyűjtésének és elbírálásának. Külön célszerűnek látszik az új és a történelmi pártok, szerveződő közösségek helyiségigényeire is gondolni. A volt állampárt épületeinek sokaságát, az irodák tucatjait aligha töltenék be az új, szinte apparátus nélkül működő szervezetek, s az MSZP sem vágyik a régi szerepre. Melyek az előzetes elképzelések a hasznosításra? — A témában rendelkező kormányhatározat intelmeire is figyelemmel az egészségügy, a szociálpolitika és az oktatás, valamint az igazságszolgáltatás helyiségigényei a megkülönböztetettek. Az utóbbi az átlagpolgár számára talán nem világos, a kiépülő új jogállamiságban a bíróság sok új feladattal gazdagodik, jelentős létszámnövekedés következik be. Meggyőződésem, hogy az épületek új feladatkörét mindenütt helyben fogják megtalálni. Bár a döntés a kormány kezében van, a legértelmesebb javaslatok helyben születhetnek. Anélkül, hogy megyei szinten döntési jelleggel, érdemben közre- működnénk, néhány nagyobb épület, ingatlan esetében fontosnak tartjuk, hogy megyei, illetve ágazati minisztériumi egyeztetés is történjen. Furcsa dolog lenne, ha mondjuk, valamelyik városi tanács fekvőbeteg-ellátásra szánná az épületet, holott nem ez a tárca törekvése. Nagyobb objektumoknál nehogy az országos és a helyi törekvések élesen összeütközzenek, célszerű a megyei összehangolás. Az országban ennek máshol jelei már vannak. — Vannak-e akadályok a népszavazás döntésének végrehajtásában? — Több is. Zavaró körülmény, hogy a felszabaduló katonai objektumok, a voltmunkásőrségi, magyar és szovjet katonai objektumok és lakások ügyében egy másik kormánybiztos az illetékes, és az ő munkájába a megyéket, és így ,a helyi tanácsokat nem, csak a minisztériumokat vonták be, a hasznosítást úgy vezényli le. Ebben nem látjuk a tanácsi információk, igények felhasználását, pedig meggyőződésem a két feladat sok ponton találkozik. Hasznos lenne, ha a kormány átgondolná és megváltoztatná a másik vagyoncsalád hasznosításának mechanizmusát és a helyi, hangsúlyozottan nem megyei önkormányzatok igényei bekapcsolhatók legyenek. Lényegileg hasonló panaszok lehetnek az úgynevezett ifjúsági objektumok dolgában , is. A volt KISZ épületek közül például a brennbergbányai úttörőtábor, a novákpusztai kastély és a révfalui KISZ-iskola tulajdona, vagy kezelői joga felettébb zavaros. Nem elorozni akarjuk ezt, sem az ifjúsági funkciótól idegen szerepet szánni ezeknek, de nekünk sem mindegy, hogy Csáki szalmája sorsára jussanak. A megye közvéleményében van aggodalom, hogy üzleti törekvések áldozatává válnak az épületek, félő, hogy a gyönyörű brennbergi tábor elveszik a megyei gyerekei számára — fogalmazott a kormánybiztos képviselője. Horváth Sándor Egymillió dugvány Lébénymiklósnak Szegfű Görögországból Csodálatos látvány, különösen ilyenkor, télvíz idején a sokszínű szegfűből kötött csokor, gondosan összeválogatott virágtál. Nemcsak nálunk, de szerte Európában nagy keletje van ennek a virágnak. A látvány azonban nem fizet mindenért. A szakemberek tudnának igazán sokat beszélni arról, hogy egy-egy dugvány felnevelésével mennyit kell küszködni kockáztatni és ehhez mérten milyen kevés az elérhető haszon. A ’lébényi kertészeti szövetkezeti közös vállalatnál dolgozók különösen jó ismerői a szegfűtermesztés rejtelmeinek, mivel ennek a közösségnek a sorsa, nyeresége, öröme és bánata mindig is kapcsolódott e világ hazai megítéléséhez, árához. A lébényiek a korábbi években arra törekedtek, hogy a korszerű, és még a mi viszonyaink között is gazdaságos eljárások átvételével, új, jó fajták felkutatásával megtartsák, vagy növeljék a szegfűtermesztés hasznát. A szaporítóanyagot hosszú időn át Ciprusról szerezték be. És e déli kapcsolat révén kerültek összeköttetésbe Görögország legnagyobb szegfű szaporítóanyagot előállító vállalatával, a Kostelenos céggel. A görögök árajánlatai kedvezőinek, s az általuk kínált szegfűfajták megbízhatónak tűntek. Ennek tulajdonítható, hogy a lébénymiklósiak egymillió dugványt rendeltek tőlük, részben saját felnevelésre, részben továbbszaporításra és hazai értékesítésre. Annak elősegítésére, hogy a szakmai közvélemény jobban megismerhesse a Kostelenos cég által ajánlott fajtákat, a lébénymiklósiak a megyei tanáccsal, a MAE megyei kertészeti szakosztályával közösen egy dísznövénytermesztési tanácskozást szerveztek, amelyre szerte az országból érkeztek szakemberek. Dr. Sántha Imre a megyei tanács osztályvezetője bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a megyében mindössze tizenkét üzem foglalkozik üveg, illetve fólia alatti virág- és dísznövénytermesztéssel. S ebben éghajlati adottságainkon túl az is közrejátszik, hogy a virágtermesztés jövedelmezősége elmarad más növényekétől. A fentiek ismeretében még örvendetesebb, hogy a lébényi közös vállalat talpon tud maradni ebben a versenyben, és igyekszik új utakat, lehetőségeket keresni. Jómagam Andreas Anastassiontól a görög cég ciprusi kirendeltségének igazgatójától inkább afelől érdeklődtem, ők milyen lehetőségeket látnak az új, magyar kapcsolatban? Elmondta, hogy a mostani egymillió dugványnál többet szeretnének szállítani hazánkba. És mindenképpen bíznak abban, hogy éppen a lébényiek közreműködésével az üzlet tovább fejlődik. Erre, náluk Görögországban adottak a feltételek, mivel korszerű eljárásokkal szaporított, vírusmentes, betegségeknek ellenálló szegfűfajták sokaságát tudják ajánlani. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a Kostelenos cégnél munkavállalásra kiutazott magyar szakemberek végzik a szegfűdugvány termesztést. Azt is meg kell jegyezni, hogy a görögök azért kínálhatják olcsóbb árakon a szaporítóanyagokat, mivel náluk kedvezőek a szegfűtermesztéshez az éghajlati viszonyok, s nem kell olyan nagy pénzeket fűtésre, energiára költeni, mint a hazai üvegházakban. Boros Sándornak, a lébénymiklósi kertészeti közös vállalat igazgatójának, múlhatatlan érdemei vannak a kapcsolat kialakításában, s úgy véli, hogy az olcsó, de nagyon megbízható görög szaporítóanyag behozatalával ismét egy kis lépéselőnyre tettek szert. Főként amiatt, mivel a tanácskozásra is meghívott nagyobb hazai virágtermesztőket ők kívánják ellátni a görög szegfűfajtákkal. Erre pedig azért kényszerülnek, mert a virágtermesztés nyereségessége egyre romlik, s a hazai, vásárlóképes kereslet folyamatosan csökken. Mivel a szegfű megkapó szépsége is eléggé múlékony, megeshet, hogy a termelők kedve, jószándéka is vele hervad. N. E. Napenergiából a vegyi energia Izrael légnagyofcső tudományos kutatóintézetében, a Weizmann Intézetben most próbálják ki azt az új kísérleti berendezést, amely a napenergia hasznosításával vegyi energiát hoz létre. Az egyesült államokbeli kutatók tervezte berendezés napkollektorban nátriumfémet párologtat el. A nátriumgőzt azután egy vegyi reaktorba vezetik, s ott az — lecsapódva — hőt ad le. Ez a hő a reaktorban a metánt és a széndioxidot tiszta hidrogénné és szénmonoxiddá bontja fel. E két utóbbi gáz szobahőmérsékleten, a vezeték különlegesebben hatékony szigetelése nélkül is könnyen szállítható, s együttes energiatartalmuk jóval nagyobb, mint a kiindulási anyagoké. Ott, ahol az így megkötött energiát fel akarják használni, a hidrogént és a szénmonoxidot eltüzelik. Ezáltaljóval több hőenergiához jutnak, mintha a folyamat kiindulási anyagát, a metánt égetnék el.