Kisalföld, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-29 / 99. szám
1993. április 29., csütörtök KULTÚRA A TÁNC világnapja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hajlamos az ember elfeledni azt, hogy a tánc velünk él, mint a nappalok és éjszakák, mint a levegő, amit belélegzünk, vagy mint a táplálék, amit az életünk fenntartására nap mint nap magunkhoz veszünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy a táncot csupán társas szórakozásnak, kellemes időtöltésnek tekintsük. Pedig a tánc ennél sokkal több: az emberi kultúra fontos része. Ősidők kezdete óta az ember segítője akkor is, ha vallási szerepe volt, akkor is ha az ember mágikus erejében bízva akart a természet erői fölé kerekedni, akkor is, ha csupán egy-egy kisebb közösségnek adott összefogó erőt. A civilizált világ racionális embere ma kétféle módon él a tánccal. Egyrészt szórakozik vele, szavak nélkül „beszél” a másik emberrel vagy a nem táncoló szemlélővel, másrészt színházi műfajként műveli, a tánc segítségével a legbensőségesebb emberi érzelmeket, gondolatokat közvetítve a nézőközönség felé. A tánc nyelve rendkívül gazdag népek és korok szerint, s a színpadi értelmezése és színpadi irányzatai szerint is nagy gazdagsággal bír. A tánc léte fontos éltető erő a sok gonddal-bajjal küszködő világunkban, erőt ad a jövőért vívandó kemény harcainkban. Nagyon reméljük, hogy a tánc ünnepe is hozzájárul a tánc értékeinek teljes felismeréséhez, azok méltó megbecsüléséhez. Hiszem azt, hogy a jövő évezred küszöbén átlépő emberi civilizáció nem mond le olyan fontos segítőjéről és támogatójáról, mint a tánckultúra. Bennem e hit megléte teszi meghitt ünneppé a tánc világnapját. Tímár Sándor V______________________________________/ Magyarok Moldvából A legszorgalmasabb tanítvány A Beszterce Csángó-magyar Alapítvány meghívására a múlt hét végén a Kazinczyversenyek történetében először, - bemutatkozó jelleggel - a romániai Moldvából is érkezett két kislány az országos döntőre: Tóth Cecília Lészpedről és Bálán Valerika Szabófalváról. Mindketten a bírálóbizottság jutalmát kapták. Kísérőjük, Fazekas József bár nem tanító, mégis azzá vált. Nyugdíjasként abban leli örömét, hogy vasárnaponként magánházaknál gyűjti egybe és okítja a falu gyermekeit. - Azért vergődök, hogy neveljem őket erre a drága szép magyar nyelvre, amíg lehet. Nálunk megszűnt a magyar iskola még 1958-ban, s azóta a gyermekek szülei is elfelejtették a beszédet. Bár nem vagyok hivatalos ember, tudom, hogy tanítani kell. Harcolnak is érte, de ügyet sem vetek rá, mert tudom, miért van. A gyerekek nálam rosszat nem tanulnak. Tanítom őket magyar imádságra, mert a templomban is románul szolgál a pap. - mondta. Legjobb tanítványai közül kellett kiválasztania azt a tanulót, aki a legszorgalmasabban tanulta a nyelvet, így esett választása a lészpedi Tóth Cecíliára. - Miért jársz el Józsi bácsi iskolájába? - Szeretem tanulni a magyar nyelvet, mert nagyon szép nekem. - Mióta tanulod? - Két éve is van immár. - Hány testvéred van? - Heten vagyunk. - Ők is beszélnek magyarul? - Igen, s a szüleim is. - Örültél, amikor megtudtad: te utazol Magyarországra? - Nagyon szerettem volna jönni, s jó, hogy én is itt lehettem. Talán jövőre is eljövök még. Az a jövőre még az idén lesz. Augusztus hatodikén indulnak el - Cecília is - újra a Kárpátokon túlról Magyarországra, s itt töltik a nyarat a Szent István-napi ünnepségekig. K. L. A. A szerelemről három felvonásban Premier előtt a Győri Balett A Győri Balett társulata holnap este mutatja be az Egy, kettő, három, négy című darabjait, amelyben - az előzetes szereposztás szerint - mindhárom felvonásban táncolt volna Bombicz Barbara. Ám a próbák során sajnálatosan megsérült, s a baleset miatt nem tud fellépni a bemutató előadáson a balettművésznő. - Nem táncolhatok ezen a bemutatón, de a Párkák című koreográfiámmal mégiscsak jelen leszek a premieren. Egyébként már elkezdtem gyakorolni - mondta Bombicz Barbara. - Akkor beszéljünk darabjáról. A Párkák az emberi sors istennői az ókori római mondavilágban. Erre utal a cím. Miért fordult a Párkák világa felé? - Az együttesnek szüksége volt rövid lélegzetű, utaztatható, koncertműsorban előadható darabra, kevesebb szereplővel és díszlettel. El kell mondjam, hogy ez lesz az első igazán önálló koreográfiám. A mű megszületésének van egy rövid története. Abból indultam ki, hogy olyan témát választok, ami hozzám közel áll. Úgy gondoltam, legyen a darab nőies beállítottságú és Győrhöz kötődő, így jutottam el Kovács Margit keramikusnő Gyász című szobrához, amit még gyermekkoromban láttam Szentendrén. Egy álmatlan éjszakán ismét eszembe jutott ez a szobor és innen jött az ötlet, amely a darab megszületésének gondolatát elindította. Mivel ismerjük azt a szomorú tényt, hogy a férfiak átlagéletkora rövidebb mint a nőké, így abban a boldogságos pillanatban, amikor férjhez megy egy nő, a sorsában benne van, majdan temet is. Itt jutott eszembe a művésznő Párkák című szobra, ami kifejezi ezt az utat. A három női alakot ábrázoló szobor bemutatja, hogy a fiatal lány még csak álmodja a férfit, az érett nő már szereti, míg az idős asszony az, aki „eltépi" a férfi életének a fonalát. Ezt a gondolatot fordítottam én le a tánc nyelvére. - Ön szerint mennyire közvetít egységes emberi, művészi hitvallást a most bemutatandó előadás? - Úgy érzem, mindegyik a szerelemről szól. Nagyon táncosan, három felvonásban négy különböző módon. - A Győri Balett - mondjuk ki - megküzd azért, hogy új művészi felfogását elfogadtassa. Az évad utolsó bemutatója előtt nem érzik ezt nehéznek? - Jó úton vagyunk. Az első bemutatónk - Gulliver -, egy igazán sikeres előadás volt. Azóta fejlődő tendenciát mutat a Győri Balett. Ez a mostani darab megint egy nagyszerű bemutatónak ígérkezik. Visszatérve a premierre. Ez a műsor végül is az együttes harmonikus művészi munkáját bizonyítja. Hiszen a koreográfusok között a már megismert Vaculik, North, Demcsák Ottó és Bombicz Barbara ott található... - Ennek a jó munkának fontos mozzanata most az, hogy a fiatal táncosainkra is kezdünk építeni. Bevonjuk őket is a jobb, az igényesebb munkába, az odaadás világába. A koreográfusi gárdánk már körvonalazódik, de természetesen tovább szeretnénk szélesíteni a közreműködők táborát. Ez garancia lesz arra, hogy a balett műsorát látogatók magas színvonalú - sokszínű - igényes előadásokat kapjanak. A legfontosabb azonban, hogy az együttes továbbra is átadja szeretetét ennek a munkának, a nézőknek egyaránt. Pass András Fotó: Szűk Ödön A harmónia lovagjai Játszd újra el! A zene csodatevő erejét az évezredek során sokszor leírták. Püthagorasz szerint a pályájukon keringő bolygók hangokat hoznak létre, melyeket fülünk tökéletlensége miatt nem vagyunk képesek meghallani. De hatása érzékelhető volt, így se szeri, se száma az orvosi feljegyzéseknek: hogyan kell zenével lázat, búskomorságot, iszákosokat gyógyítani. Tanult emberek énekkel és húros hangszerekkel a világ misztikus harmóniájának utánzásával megteremtették a zenét. Fejlődése az arányok mind tökéletesebb utánzását jelenti, mellyel lehetséges szándékot és viselkedést megváltoztatni. E közös vonás mellett a muzsika mégis képes a népek életről vallott felfogását is tükrözni. Menuhin szerint az indiai zene inkább egy folyóhoz hasonlít, örökös lassú mozgásával, mely meghatározott létállapotba juttatja hallgatóit. Az európai ellenben megtervezett épület, éles ellentétekre alapuló, érzelmi szélsőségeket megfogalmazó. Afrikában egy rituális szertartás alapja a zene, az életöröm megnyilvánulása a közönség aktív közreműködésével. Itt találhatjuk a valódi jazz gyökereit. S már a táncnál vagyunk e pillanatban. Agrippa készíti el az emberi testtartások körökbe, háromszögbe foglalt ábrázolásait. Szerinte az ember s a világ arányai megegyeznek, a táncos mozdulataival e harmóniát képes tükrözni. Amikor teste az eszményi számjegyeknek megfelelően mozog, a mindenséggel van kapcsolatban. A mozdulat jókedvre deríti, teste összehangolása a csillagokkal az egészség feltétele. Hiánya disszonanciát, betegséget okoz. Fogalma nem lehetett minderről azoknak az őseinknek, kik pogány szertartásaiknak részeként táncoltak. Legfeljebb nem így nevezték, hiszen maga a szó felnémetből a középkorban érkezik csak hozzánk. Valószínűleg a prédikátorok által hevesen ostorzott páros táncokat jelölték vele. A közösségi és rituális funkciók később egyre gyakrabban párosultak történetek megjelenítésével is. A tánckör és füzértáncok jellemzőek mifelénk, mikor Itáliában főleg a görögök vallási és harci táncai nyomán ünnepségek táncos közjátékaiból megteremtették az udvari balettet. Tánc, zene, dal és festészet együttes alkalmazásával. Ezekhez a gyökerekhez nyúlt vissza a Győri Balett-társulat az Érzelmek rabságában előadásakor. Társítva mindezt a modern kor emberének nagyon is e századi problémáival. A társulatnál történt személyi változások után feltűnő ironikus látásmód kissé ismét háttérbe szorul. Pedig igazán felüdülésként hatott a humor az elmúlt évek eposzai után. Hiszen a zene és a tánc ugyanannak a misztikus harmóniának emberi megteremtései, s ezek létrejötte örömmel tölti el az alkotókat s nézőket egyaránt. De azt már Homérosz is tudta, az „énekszó és tánc a víg lakomák koronája”. Higgyünk neki ezúttal is. __________| Iván Csaba KISALFÖLD 11 A próbateremben Ócsay Annával és Tárnoki Tamással.