Kisalföld, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
1993. május 4., kedd KULTÚRA Múltból maradt szép tárgyak A győri ötvösség emlékanyaga a Xantus János Múzeum kiállításán A győri ötvösség múltjáról, tevékenységéről és fennmaradt néhány munkájáról Jankó László Győri Szemlében publikált tanulmányai alapján szerezhettünk tudomást, amelyek a 30-as, 40-es években jelentek meg. Hogy milyen jelentős társadalmi presztízst élveztek ötvöseink, azt Gecsényi Lajos és Horváth József győri vonatkozású társadalomtudományi tanulmányai alapján ismerjük. Hogy miket készítettek, milyen színvonalon dolgoztak, milyen hatásokat követtek, kitől tanultak, és valójában milyen tárgyi és dokumentációs anyag maradt fenn működésükkel kapcsolatban, arról csak a mostani, a Xantus János Múzeumban megrendezett kiállításon szerezhetünk ismereteket. A győri ötvösök emlékanyagát az eltelt 50-60 évben senki nem kutatta azzal a szándékkal, hogy teljes képet alkosson ipartörténeti és művészettörténeti jelentőségekről, és összegyűjtse az eltűntnek vélt tárgyakat. A május 8-ig látható kiállítás, és a készülő tanulmánykötet erre vállalkozik. A tárlaton az eddig ismertnél jóval gazdagabb anyagot láthatunk: liturgikus szertartásokon használt kelyheket, mostranciákat, és egyéb tárgyakat, viseleti darabokhoz készített ezüst kiegészítőket - mentekötő láncot, pityke- és mentegombokat, filigrános kalapjűt és övcsatot, az étkezéshez használt kanalakat, késeket, villákat, sótartót és lábast, remekmívű gyermekszablyákat, és szépen megmunkált pecsétnyomókat, köztük az ötvöscéh legkorábbi, a cég védőszentjét ábrázoló, Győr feliratú pecsétnyomóját. A gazdag anyagot válogatott dokumentumok teszik teljesebbé. A komáromi ötvösöknek adott céhprivilégium megőrizte a győriek első céhszabályzatát, amelyet 1603-ban Hetesi Pethe Márton püspök hitelesített a győri, esztergomi, érsekújvári és komáromi ötvösmesterek közös céhe számára. Az ötvösök peres ügyeiről és a céh kontárokkal szembeni ellenállásáról több 17- 18. századi dokumentum tanúskodik. Látható a győriek legényszegődtetési könyve, számos mesterről és tanítványaikról csak ez alapján tudunk. A XIX. századi dokumentumok között iskolai bizonyítványokat, remek rajzot, számlákat, leveleket találunk. Hihetetlen, de fennmaradt a győri céhmesterek esküszövege is, amelyet a Szent György-napi vásár másnapján, a választás után mondtak el a céh vezetésére felkért mesterek. A kézzel írt szöveg a XVIII. századból való. A díszes aranyozott ezüst és ezüsttárgyak között kiemelkedő jelentőségű Peresztegi János XVII. századi mester két kelyhe, három remek munkaként készített pecsétnyomódúc, Johann Michael Crimesz, Joseph Liebl, Thomas Leffler, Joseph Niegl, Zalay Imre, Johann Christopher Roth és Salabak József munkái, Christian Raab korai tárgyai. Legtöbbjüket ma is használják a kölcsönadó egyházak, mint ahogy rendszeresen zarándokolnak a székesegyházban őrzött, a kiállításon megszakításokkal szereplő, ezüstkeretbe foglalt Verejtékkendőhöz is, amely az Írországból ide menekített Máriakép vérrel verejtékezésére emlékeztet bennünket 1697 óta. Keretét Johann Gotfried Hentsch győri ötvösmester készítette. A liturgikus tárgyak mellett ugyancsak kiemelkedő jelentőségű Josephus Liebl két gyermekszablyája. Egyiküket még Tatán készítette a mester, és Amadé László báróé lett. Gazdag rokokó dísze ma is ámulatba ejt mindannyiunkat. N. M. J. Fotó: Sz. Ö. Megjelent a Műhely A napokban megjelent Műhely legújabb számában Rainer Marie Rilke osztrák költő Öt kései levél (1921-1926) című munkájával ismerkedhet meg az olvasó. A XX. század kiemelkedő lírikusa a most közölt írásában az élet lényegét keresi, méltatja. Ferencz Győző, Pusztai T Zoltán, Kelemen Lajos, Erdélyi Z. János, Mózsi Ferenc, Finta Éva, Neményi Zsolt, Jánosy István, Hárs Ernő, Csekő Csilla, Zalán Tibor, Orbán Ottó versei jelzik: igazi választékot kínálnak a szerkesztők a költészetet kedvelőknek. Töredékeket mutat be a Műhely, Györkös Lászlónak, A Perez-ciklus prózai munkájából. Stanislas Breton francia teológus A metaforális rendről értekezik, így a létről, a mindenségről, a metafora szemantikai problémáiról. Varga Imre, Szavak a csendről címmel adja közre gondolatait. R. Várkonyi Ágnes tollából olvashatunk tanulmányt Erasmus és tanítványai Közép-Európában (Alternatívák Mohács után) címmel. A rendkívül érdekfeszítő dolgozat új, mindannyiunk számára felhasználható ismereteket tartalmaz. Lanczendorfer Zsuzsanna dr. Barsi Ernővel, az ismert győri néprajzkutatóval, zenepedagógussal készített interjút. A Műhely utolsó oldalain Gelencsér Gábor, Tóta Benedek, Vajda András, Király Edit, Kerék Imre, Baán Tibor, Gülch Csaba írásaival találkozhatunk. Megszívlelendő kritikát írt Vásárhelyi Anzelm A kettő kevesebb mint az egy címmel a Győri Balett legutóbbi előadásáról. A kulturális folyóiratból megtudhatjuk azt is, hogy hamarosan megjelenik Magyarország a Monarchiában című dupla terjedelmű különszámuk. A Műhely ez évi második számában Farsang Sándor festményeivel ismerkedhetünk meg. P. A. Elhangzott a megnyitó alkalmával. Vár Art Galéria Szenvedélyes önkifejezés Drozsnyik István tárlata A kiállításon egy gazdag életműből látunk válogatást. Különösnek tűnhet gazdag életműről beszélni fiatal alkotónál, Drozsnyik István azonban szenvedélyes önkifejező. Páratlan intenzitással dolgozik, egyszerre több műfajban, és rendkívüli érzékenységgel formálja meg világgal kapcsolatos gondolatait, létérzéseit. Az a követelmény, hogy a művészetben a mai világ érdeklődésének és életérzésének megfelelő konzekvenciák érvényesüljenek, itt maradéktalanul teljesül. Drozsnyik István szeizmográfszerű pontossággal érez rá korunkra, e szélsőséges korra, ahol a modernizmus hite és eszményei már nem nyújtanak fogódzókat, ahol a tudat dedifferenciál és az érzelmek beszűkülő terük elleni tiltakozásként abszolutizálódnak. Még alig volt idő a modernizmus eszméinek, eredményeinek befogadására és értelmezésére, s már érezzük az új korszak minden negatívumát. A technika hatalma megváltoztatja életünk minden pillanatát. Darabokra szedi létünk elemeit és új világot tár elénk, amelynek csak töredékeit vagyunk képesek megérteni. Kódolt nyelve elfedi az absztrakciókon keresztül befogadott valóságot, tovább absztrahálja mágikus képeinket, amelyek bizonytalanná, határozatlanná válnak. Rejtjeles áttételek keletkeznek, s csak az tud eligazodni, aki a kódokat ismeri. Semmi sem biztos, csak az átélt dolgok, az érzetek. Nincsenek egyértelmű, tiszta helyzetek, abszolút értékek, megingathatatlan prioritások, elfogadható ideák. Minden illúzió elveszett. Csak vágyak vannak, amelyek erőszakos és sokszínű formában törnek utat. Képzelet van, amely a saját, és mások által megélt tapasztalatokból nem képes egészet összerakni. Határozatlan formákat, érzéseket, töredékképeket hív elő. E töredékképekből rekonstruálódik a világ, múlt és jelen. Töredékképekből nem lehet jövőt építeni. A kép elfedi a valóság hiányát, az igaz, az átélt, megélt valóság. Az objektivitás helyét a személyes tapasztalás igazsága veszi át. Eltűnik a szubsztancia és a tárgy. A kép belülről jön, és az érzékekre hat. Szubjektíven láttat, és szubjektíven értelmezhető. Valóság és tárgy egymást fedi, a művész az érzelmeit transzcendentálja. Drozsnyik István művészete szubjektív művészet. Személyes élményelemekből táplálkozik, átélt érzelmeket, szorongást, félelmet, szeretetet és gyűlöletet, félelmeket és vágyakat közvetít. A művész nem használ fogalmakat. Jeleket teremt, amiket sorsára hagy. Nem akarja a szemlélőre ráerőltetni a maga igazát. Elfogadja az esetlegességet, abszolutizálja az Alanyt. A szubjektivitást, intimitást, kötetlenséget, szeszélyességet, kiszámíthatatlanságot, a jelválasztás szabadságát, az élményt helyezi előtérbe. Nem kíván kitaposott utat járni, mindennel kísérletezik, és mindent megszemélyesít. A mindennapi élet tárgyait formálja érzékletes átélésjelenetekké, személyes tulajdonságokkal felruházva a személytelent. Tagadja a stílus következetességét, egyszerre kíván az utca emberéhez és a kiművelt szellemhez szólni. Mindent felhasznál, és mindent átlényegít. Figurativitás és nonfigurativitás egymást ellensúlyozzák. A cél az érzés, az észlelet elbeszélése, meghatározása, egyfajta dialektikus párbeszéd önmagával, és az anyaggal. Az alkotás során a belső harmóniára épülő spontaneitásnak nagy szerepe van, minden művében önmagát kívánja adni. Színvilága élénk, erőteljes, formái között az ember, mint motívum szerepel. Talán ettől tűnnek ironikusnak művei, s groteszknek azok, amelyeken a tárgyak kapnak emberi jegyeket. Éles formáik veszélytelenek, a művész sohasem ítél Meséi magukkal ragadják a szemlélőt, de aztán bizonytalanságban hagyják. Rafinált megcsináltságuk egyszerre vonz és taszít. A szépet a töredékképek töredékeiben keressük! N. Mészáros Júlia KISALFÖLD 11 Fotó: Bertleff A. A hét végén sikerrel mutatta be a Győri Balett az Egy, kettő, három, négy című darabját. Az előadást a közönség nagy tetszéssel fogadta, szűnni nem akaró tapssal jelezte elismerését. A premier vendégei között a hazánkba akreditált nagykövetségek képviselői, a művészeti életből ismert személyiségek jelentek meg. A bemutató utáni fogadáson (felvételünk) Kiss János balettigazgató köszönte meg a társulatnak azt a nagyszerű munkát, ami a darab sikerét eredményezte. Újra együtt vagyunk, az új Győri Balett továbbra is a táncművészetet szolgálja majd - mondta. Megköszönte a város minden polgárának, hogy itt dolgozhatnak. A társulat eredményes működését, mint ismeretes, a Phillip Moris cég segíti, mindezt a jelen lévő G. H. Courtier - a cég ügyvezető igazgatója - jelenlétével megerősítette.