Kisalföld, 1993. augusztus (48. évfolyam, 179-203. szám)
1993-08-09 / 185. szám
12 KISALFÖLD SZABADIDŐ 1993. augusztus 9., hétfő Egészséges életmód és környezetvédelem Sáráspusztai vakáció Augusztus eleji rekkenő nyári hőség. A Nap hétágon ragyog, még az árnyék is árnyékba húzódna, ha tehetné. Sáráspuszta immáron harmadik éve ad otthont egészséges életmód és környezetvédelmi táboroknak. Az idei év egy kicsit mégis más, mint az ezt megelőzőek voltak. Most, a nyár derekán egyhétnyi vakációra többnyire hátrányos helyzetű gyermekek érkeztek a megyei tűzoltó-parancsnokság gyakorlóbázisán berendezett alkalmi táborhelyre Kulcsár Klára kezdeményezésére, és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány nyugat-magyarországi képviseletének támogatásával. A győri Kossuth utcai Családsegítő Központ felkaroltjai, valamint a soproni nevelőotthon állami gondozott gyermekei töltik itt nyári szünetük egy részét. Sokan közülük visszatérő vendégek. Kitárgyaljuk a mindennapi élet környezetvédelmi problémáit, ismerkedünk az élővilággal, a közvetlen környezettel, miközben tanuljuk füvek, fák, bogarak, virágok neveit. Fontos a gyermekek számára a testi, lelki egészség gondozására, a sportra, a rendszeres testmozgásra irányuló törekvés. Ezek mikéntjéhez kívánunk nekik kézzelfogható és számukra is megvalósítható segítséget nyújtani - mondta el Németh Zita, a tábor vezetője. Az ötvenhat gyermeket és fiatalt magával ragadta a nyár szabad, játékos öröme. Játszóházak, sportbajnokságok, origami és csuhébábkészítés, gyöngyfűzés, batikolás, táncház- és tűzoltó-bemutató szerepeltek a hét programjában. A felállított sátrak sora élettel tölti meg a tábort, a „nomád” hétköznapok pedig a tábornak kölcsönöznek valódi, amolyan panelből elvágyódós romantikát. K. L. A. Fotó: Gui Angéla Füstölgők figyelmébe Miért dohányzik? Ezt a kérdést már szinte minden körülöttem élő dohányosnak feltettem, de értelmes, számomra elfogadható választ eddig még nem kaptam. Arra viszont, hogy miért nem, meggyőzőbb adataim vannak. A dohányosra a környezeti ártalmak, például a szénmonoxid, erősebben fejtik ki káros hatásukat. Olaf Wieser professzor, az Osztrák Tüdőgyógyász Társaság elnöke előadásában diaképekkel erősítette meg az elképesztő adatokat. A hallgatóság szörnyülködve láthatott dohányzás okozta elfeketedett lábujjat, a torokban látható barna nikotinfoltokat, vagy beszürkült, megfeketedett beteg tüdőt. A dohányosok esetében a szén-monoxid az oxigénre háromszázszor nagyobb hatást fejt ki! A cigaretta agyvérzést, szívinfarktust, érszűkületet és tüdőrákot okozhat. Míg a gyomorrákos megbetegedés egyre csökken, ezzel szemben a tüdőrák - főleg nőknél - napról napra emelkedik. A nemdohányzók körében a tüdőrák előfordulása alig 0,2 százalék, a dohányosok esetében ez az adat eléri a 10 százalékot. A cigaretta élvezete a saját egészség károsítása mellett a nők esetében fokozott felelőtlenség is. Az anyaság sok „áldozatot”, viselkedési igényt támaszt a nők iránt. Ennek egyike kellene hogy legyen, hogy anyaságukra, gyermekükre gondolva sem szabadna dohányozniuk. A nikotinfüggőségben élő nők gyermekei várhatóan 200 grammal kisebb súllyal születnek, nagyobb a spontán vetélésre való hajlam, és több a születéskori halálozás. Az áhított szépségre is károsan hat a nikotin. Hamarabb jelentkezik, és számottevőbb a nem kívánt ráncosodás az arcon, az ujjak elszíneződnek, a fog besárgul. Nem is beszélve a kellemetlen „bagós” szagú leheletről, ami senki számára nem lehet csábító, de az ellenkezője könnyen elérhető segítségével. Ha valaki elhatározta, hogy leszokik a dohányzásról, a többéves egészségi hátrányát évek múlva tudja csak levetkőzni szervezete. 10-15 év szükséges ahhoz, hogy egy erős dohányos szervezete egyenlő eséllyel küzdjön a betegségek, a szívinfarktus vagy a tüdőrák ellen. Hogy leszokni már most azonnal érdemes? Legyen ehhez segítség az a kutatási adat, mely szerint minden elszívott szál cigaretta 4 perccel rövidíti meg élvezője életét! H. E. V_______________________________________________ Virágok közt lehet alkotni Virágos, szép udvarba invitál bennünket a méltatlanul szerény házigazdánk, Falu Ernő fafaragó. A 32 éve elszenvedett autóbaleset nyomán lebénult a bal karja. De a jobbal többet dolgozik, mint más a kettővel. - Milyen indíttatásra kezdett el faragni? - Az ember ne unatkozzon. Egyik barátom mutatott egy szép kulacsot. Nagyon megtetszett és úgy gondoltam, megpróbálom, így kezdődött. Majd jöttek a díszdobozok, komódok. Nagy és nehéz dolgokat nem tudok elmozdítani, ezért kisebb tárgyakkal foglalkozom. Kiülök az udvarra és dolgozom. - Nagyon szép ez az udvar, kinek az érdeme? - Én vagyok a pázsitfelelős, a feleségem a virágfelelős. Ilyen szép virágok között öröm a munka. - Meghálálja ezt a szép környezetet a feleségének? - Hogyne - finomakat szoktam főzni neki. Ez a másik hobbim. De az utóbbi abból született, hogy nagyon szeretem a hasamat. - Mi volt a legkedvesebb alkotása? - Az egyik fiamnak az ebédlőbútora. Hosszú időbe telt, amíg kész lett, de még hosszabb ideig simogattam utána. Egy szép művet akartam adni a családomnak, hisz az a bútor lehet, engem is túlél, legyen egy szép emlékük a gyerekeknek. Falu Ernő fiatal, életerős férfi, aki még sok szép alkotással lepi meg szerető családját és embertársait. S.I. Fotó: O. P. Nem csak szépen fest, gyakran mosolyog Szeretni kell az életet Szabóné Székely Anna szép barna fiatalaszony, aki szereti az életet, még akkor is, ha az nem volt kegyes hozzá. Nem volt még kétéves, mikor egy vasúti balesetben elvesztette az egyik lábát és a jobb keze megroncsolódott. Hála Istennek, megmaradt. Érettségi ajándékként tettek egy kirándulást a Dunakanyarba. Addig az ideig csak jól rajzolt, de azóta festeni kezdett. A szép táj ihletére egyre szebb képek sikeredtek. Kedvencei a vízparti tájak. Legszívesebben ezeket festi. Egyedül neveli tizenhárom éves fiát. Műlábbal sportol. Sportol? Országos bajnokságon 2. helyezést ért el, például lövészetben - kispuskával. Tavaly első gerelyhajításban, azelőtt pedig diszkoszvetésben. -Anna, honnan meríti az erőt mindezekhez? - Én már így nőttem fel, oviba műlábbal mentem, az iskolában így fogadtak el. Egész életemben azt vallom: mosolyogva kell járni. Ki kell lépni a lakásból, emberek közé menni. Mindent akarni kell. Azt mondta a doktornőm, ha kimegyek az utcára, soha ne az járjon az eszemben, hogy sánta vagyok és jobb kezemen nincsenek ujjaim, hanem hogy festeni tudok, sportolok és szép vagyok. Valóban szép asszony Anna. Az élet iránti szeretete megelevenedik a festményein, a tájképein, a virágszirmain. Tehetsége, ideje van, csak a rokkantnyugdíj nagyon kevés, és nem jut festékre és vászonra. Sarkadi IldikóFotó: Oláh Péter