Kisalföld, 1993. augusztus (48. évfolyam, 179-203. szám)
1993-08-25 / 198. szám
1993. augusztus 25., szerda KULTÚRA Felkészülés az új színházi évadra Társulati ülés Komáromban Fél Péter, a Komáromi Jókai Színház igazgatóhelyettese a nyár eseményeiről és a 93/94-es évad színházi terveiről adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a Szabadtéri Bástya Színházban három alkalommal, telt ház előtt adták elő a Klapka című históriás játékot. Július 9-én Visegrádon Illyés Gyula Tiszták című drámájával vendégszerepeltek. Már az elmúlt évad végén megkezdődtek a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical zenei próbái. Bemutatója október 1-jén lesz. Az évadnyitó társulati ülésre tegnap került sor. - Színészeink sorában köszöntjük majd Dósa Zsuzsát és Mokos Attilát, akik a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán (VUSM) szereztek diplomát, és most szerződtek a színházhoz. Egyébként főiskolai hallgatóként korábban már szerepeltek nálunk. Meghívottként esetenként foglalkoztatni kívánjuk Benkő Géza (IV. éves) és Stubendek Katalin (III. éves) főiskolai hallgatókat. Reméljük, hogy tanulmányaik befejezése után is hűek maradnak színházunkhoz. Beke Sándor, színházunk igazgatója rendezi Goldoni Két úr szolgája című vígjátékát. Emellett több rendezőt kértünk fel Magyarországról a különböző darabok színrevitelének irányításához. Ezek Frenkó Zsolt, Bodolay Géza és Kazimir Károly. Ennek oka egyrészt az, hogy rendezőnk kevés. Másrészt az eltérő rendezői stílus új színekkel gazdagít, a színházi játék érvényre juttatása, a színészi munka ösztönző irányítása sokféle úton lehetséges - mondta Fél Péter és így folytatta: - Összesen 165 előadást tervezünk a 93/94-es évadban. Ebből 125-öt Komáromban, 40-et pedig vidéken, így Szlovákiában, Pozsonyban, Nyitrán, Szencen és másutt. Magyarországon pedig Kapuváron, Mosonmagyaróváron, Tatán, Tatabányán és Oroszlányban. A bérletek iránt még nagyobb az érdeklődés, mint tavaly. A felnőttbérlet-sorozatok mellett mintegy hat különféle ifjúsági bérlet váltására van lehetőség. Utóbbiak igen népszerűek mindkét Komárom iskoláiban. Külön kell szólnom - hangsúlyozta Fél Péter igazgatóhelyettes - a Gyón Nemzeti Színházzal fennálló gyümölcsöző kapcsolatainkról Ezek korábban csak esetiek voltak, két éve viszont rendszeressé váltak. Az elmúlt évadban részükről a Csárdáskirálynő és az Imádok férjhez menni zenés darabok kerültek nálunk előadásra, most pedig A kaktusz virága és A montmartre-i ibolya kerül sorra. Közönségünk ismeri a győri színészeket, szereti a győri színházat. Mindig nagyon várják az élőzenei produkciót. Az évadban összesen hat bemutatót tartunk, ebből kettő a győrieké. Viszonzásként mi is fellépünk Győrben, egyik előadásunk a Figaró házassága című színmű lesz. Ma a Komáromi Jókai Színház erőteljes magyar nyelvű művészi intézmény. Középeurópai szinten is jegyzett háza a dráma művészetének, professzionális színház, Komárom városához kötődik. Mindamellett nemcsak a szlovákiai, hanem a magyarországi nézők számára is biztosítja a színházba járás lehetőségét, élményét és örömét. Hiszen e földrajzi régióban Győr mellett Komárom is könnyen elérhető. Ezért sokan járnak hozzánk rendszeresen az észak-dunántúli településekről, ily módon ismerve el e játékszín művészi színvonalát. Lux András Kultúrtörténeti kalandok Mi a boldogság? Diákélmények nyári táborban Ez volt a címe annak az olvasótábornak, mely a közelmúltban fejeződött be a Vas megyei Apátistvánfalván. Az Oltalom Alapítvány szervezésében megrendezett tábor azt a célt tűzte ki, hogy a résztvevő középiskolás diákok kultúrtörténeti ismeretek, olvasmányélmények beszélgetések formájában való feldolgozásával megismerjék, mit gondolt az ember a boldogságról régen, s mit gondol ma. A dr. Reisinger János irodalomtörténész vezetésével tartott előadásokon s az azt követő kiscsoportos megbeszéléseken feldolgozták az európai filozófiatörténet boldogságról alkotott képét, az ókori boldogságelképzeléseket, verselemzések alapján költők vallomásait. A szakmai foglalkozásokon nagy hangsúlyt kapott a Biblia boldogságtanításainak és a hozzá vezető úton a keresztény ember magatartásformáinak elemzése. A tábor munkájában részt vettek a mosonmagyaróvári Hunyadi Mátyás Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola diákjai is: Sonkolyos Veronika, Süly Klaudia, Palme Veronika, Bácsi József és Varga József Számukra az volt a legnagyobb élmény, hogy őszintén, egymás véleményét türelmesen meghallgatva tudtak beszélgetni emberi kapcsolatokról, az ember és a természet viszonyáról, filozófiai kérdésekről. Az oldott hangulatú táborban a szeretet vette körül őket, melynek termékeny talaján barátságok szövődtek. Úgy váltak el, hogy jövőre, de talán még előbb is újra találkoznak. A szakmai munkát szabadprogramok egészítették ki, melyek sorában több gyalogtúra, a helyi néphagyományok és a közeli Szentgotthárd nevezetességeinek megismerése, valamint egy ausztriai kirándulás szerepelt. A diákok olvasótáborba történő eljutásáért sokat tett Deák Izabella tanárnő. Véleménye szerint azért fontos az ilyen táborozás, mert a gyerekek kiegészíthetik humán ismereteiket, testben és lélekben gazdagodhatnak. Sajnos ma egyre kevesebb szülő engedheti meg, hogy gyermekét táborba küldje. Ezért illeti köszönet a Mosonmagyaróvári Rászorultakért Alapítványt, a MENTOR Mentálhigiénés Egyesületet és a Moson megye Polgáraiért Alapítványt, melyek anyagilag járultak hozzá a részvétel költségeihez. Nagy Sándor KISALFÖLD 13 Egy dobos a Shabuból Beszélgetés a Jávori Vilmossal Magyarországon az 1960- as években jó néhány tehetséges jazz-zenész bontogatta szárnyait. Ezek közé tartozott Jávori Vámos, aki dobon játszott és futott be mára igazi karriert. Együtt lépett fel Berkes Balázzsal (bőgő), Vukán Györggyel (zongora), Tomsits Rudolffal (trombita), Kőszegi Imrével, Kovács Gyulával (dob), hogy csak néhány jó nevű hazai jazz-zenészt említsek. Nem maradhatott ki életéből a Montreux-i jazzfesztiválon való szereplés sem, eddig is számos külföldi meghívásnak tett eleget. Hosszabb időt játszott együtt Csík Gusztávval, Fogarasi Jánossal-ők hárman a hagyományos és a modern jazz és rock elemeit ötvözték játékukban. A napokban a televízióban Hacki Tamás műsorában láthattuk a dobok mögött jellegzetes testtartású alakját, legutóbb pedig Győrött találkozhatott vele a közönség: egy „könnyű” zenés esti műsorban kísérte a fellépő művészeket. - Sokszor láttam már fellépni hasonló műsorban. Ez a zene is közel áll a jazzhez mindig is hű Jávori Vilmoshoz? -kérdeztem tőle a szünetben, a dobok „pihenése” közben. - Nem tagadom, mindent elvállalok, ha felkérnek énekesek kísérésére. Emellett tanítok is. Pénzből élünk, s a jazzből most nem lehet megélni. Nem elég valamit jól csinálni, el is kell tudni adni azt. Azzal együtt, hogy valamelyest jobban áll ennek a zenei műfajnak a hazai helyzete. Valami történik, de ez is kevés... - Legendás trió (volt) a Csík-Fogarasi-Jávori együttes. Ma merre tovább? - Fogarasival (billentyűs hangszerek) ma is együtt játszom. Társaim még László Attila (gitár), Lattmann Béla (basszusgitár), Szakcsi Lakatos Béla (zongora, billentyűs hangszerek) valamint Berki Tamás, aki énekel Csík Gusztáv (orgona) Svájcban él. Egyébként van egy együttesem, ami Shabu-Shabu néven fut (jelenlegi tagjai: Fogarasi János, Egri János, bőgő, Fekete István, trombita.). Most készül rádiófelvétel számainkból. Ahogy éppen ráérnek a zenészek, úgy csináljuk a számokat, csak a Shabu név marad mindig. Swing és a latinamerikai stílusú jazz az, ami rendkívül közel áll hozzám. Gondolkodom azon is, hogy Kőszegi Imrével csinálunk egy dobshow-t, sajnos a közelmúltban elhunyt zseniális dobos, Kovács Gyula nélkül. - Győrött régen volt jazzfellépése... - Pedig gyakran ellátogatok a megyébe. Ugyanis Gönyűn van egy nyaralóm, amit nagyon szeretek. Igaz, onnan nem sűrűn járok be a megyeszékhelyre, inkább a házamban pihenek. Egyszerűen arról van inkább szó, hogy nem találtak eddig alkalmat egy jó jazzkoncertre. -Az alkalmi fellépések mellett milyen zenei feladatok váltak? - A Shabu-program marad. Részt veszünk a debreceni jazzfesztiválon, és várhatóan egy lemezünk is megjelenik majd. Pass András Fotó: Szűk D. Minden ember csak rá jellemzően genetikailag kódolt személyiségjegyekkel születik. A családi háttér, a társadalmi rendszer hagyományai, elvárásai - az idő eltűnésével akarva-akaratlanul beépülnek a személyiségbe. Az életet kísérő események determinálják az egyes ember szocializálódási és érési folyamatát. Az egyén azonban mindig másként értelmezi és érvényesíti önmaga számára a kor lehetőségeit, s így a megélt történések szintézise különféle személyiségkombinációkat alkot. Az emberiség vonzalma a különös, a szép, az érdekes, a megrendítő után, vélhetően velünk született tulajdonság. A lélek áhítozza a „ másságot”, az élet valamely területén kimagaslót alkotót, akiben - rejtetten - mindenki „megálmodott" önmagára ismerhet. Erre az eszményi igényre válaszolók a művészeti ágakban alkotók, akik - milliók figyelmére és érdeklődésére számottartón - sajátos eszközeikkel a valóság különös formációit idézik. A bennünket körülvevő világ láttatása - szerény mértékben - mindannyiunk számára lehetőségként adott, ám nem elhallgatható a rendkívüli kifejezéssel bíró személyiség karizmatikus aurája, aki a világ szövevényes hatásait rendezőként átértékeli, és különleges módon informál a világ valamely „szeletéről”. Ugyanakkor bemutatja az alkotó belső „énjét” is, a valóság és a fantázia képeinek újraálmodásán túl az érzelmi attitűdöt is. Az egyéniség megléte kiemelhetően fontos az új generációt nevelő pedagógusi pályán is. Napjainkban csekélynek, sekélyesnek minősíthető a csupán szakonkénti információs ismeretek tárgyilagos hűvösséggel történő átadása. Lényeges a metamorfózis, a személyesség, az „én így élem (éltem) meg” tematikája, az átlényegülés anabolitikája. Az egyéniség nem tökéletes, sosem volt az. A jelen kora (is) számos alkalommal értetlenséggel fogadja a tömegpszichózis elvárásaitól másként gondolkodókat. Gulácsy és Csontváry festészetének korabeli elutasítása, József Attila ------------------------------------------- „őrültsége”, Latinovits társadalmi „összeférhetetlensége” - és sorolhatnánk példáinkat a végtelenségig - mementó napjaink különös személyiségeit kérdőjjelezők számára. Az egyéniség - univerzális. A művészet és a művészek különösségét - melynek jelentkezése az élet bármely területén bármikor megnyilvánulhat - gyakorta közöny, értetlenség, „megmosolygás” fogadja. Megengedhetetlen, hogy eredeti tehetségek mellett életünk lüktető, egyre gyorsuló sodrásában közömbösen elmenjünk, s az értékelést a jövőre bízzuk. Tehetségeink köztünk élnek, talán számunkra észrevétlenül, mert mindennapjaink sorsközösségét is vállalják ők. Az eredetiség és a tehetség mégis könnyedén felismerhető, ha arra gondolunk, hogy képességeik karizmatikus fényébe számos embert vonzanak, s mert az egyéniség tehetségével ezreket és milliókat „szólít” meg. Művészetük, alkotásaik a jelen „iránytűi”, ugyanakkor eredeti látásmódjuk a jövő emberiségét, emberségét szolgálják. Z. M. Az egyéniség